December - 2014
H K S C P S V
01
02 03 04 05 06 07
08 09 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 28
29 30 31  
hétfõ, 2014. december 01.
13:00 - Meghívó Deák Edit doktori disszertációjának nyilvános vitájára (Élelmiszertudományi Doktori Iskola)
A Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Doktori Iskolája meghívja Önt DEÁK EDIT „Adalékolási eljárással végrehajtott LC-ESI-MS vizsgálatok kifejlesztése és kritikai értéke...

NÉMETH MÁRTON HAGYATÉKA PÉCSETT, KUTATÁSAINAK HATÁSA A MAI SZŐLŐKULTÚRÁRA

KOZMA PÁL, WERNER JÁNOS, CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA, HOFFMANN SAROLTA

Pécsi Tudományegyetem, TTK Szőlészeti Borászati Intézet

KULCSSZAVAK: génbank, génmegőrzés, hungarikum szőlőfajták, klónszelekció, fajtaazonosítás, szőlő rezisztencianemesítés

A cikk a Pécsett 2010. augusztus 24-én rendezett emlékülésen Németh Márton születésének 100. évfordulóján elhangzott előadás anyaga.

A globális klímaváltozásra és gazdasági kihívásokra nem lehet hatékony választ adni a szőlő- és bortermelés területén, ha a biológiai alapok megőrzését és fejlesztését nem tekintjük alapvető stratégiai feladatnak. A génmegőrzés, a szőlő minél teljesebb genetikai variabilitásának fenntartása, tanulmányozása a jövő záloga. A nemesítés az abiotikus és biotikus stresszel szemben jól ellenálló fajták előállításával jelentősen hozzá tud járulni a környezetszennyezés csökkentéséhez és a globális klímaváltozás káros hatásainak kivédéséhez. Az Intézetünkben megőrzött génkincs a jövő precíziós nemesítésében fontos forrást jelent, amely segít a különböző tulajdonságokat meghatározó gének felkutatásában, izolálásában.

Az 1949-ben alapított pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet elsőrendű feladata a génmegőrzés, valamint a biológiai alapok fejlesztése volt. Ezt a munkát Németh Mártonnak (1910–1986), az Intézet első igazgatójának tevékenysége alapozta meg. Születésének 100. évfordulója alkalmából Pécsett ez év augusztusában emlékezett meg a szőlészeti szakma a kiváló fajtatudósról, ampelográfusról, szőlőnemesítőről. Németh Márton munkásságával jelentősen hozzájárult a szőlészet tudományos fejlődéséhez és a szőlőtermesztés fejlesztéséhez.

Kiemelkedő szerepe volt a biológiai alapok megőrzésében, fejlesztésében. Kidolgozta a fajtafenntartó nemesítés és az új klónok kiválasztásának négylépcsős szelekciós módszerét. Országosan vezette a klónszelekciós nemesítést, amivel megújították a szőlőtermesztés biológiai alapjait.

A begyűjtött szőlőfajtákat jellemezte, leírta, rendszerezte és értékelte. Továbbfejlesztette a szőlőfajták rendszerezését. A fajtaérték-kutatás eredményeit számos publikációban és a nemzetközileg is elismert Ampelográfiai Albumokban adta közre (Németh 1966, 1967, 1970, 1975). Nemesítési munkájának eredményeként több klónja nyert állami elismerést. Hagyatékából több, a minőségi termesztés szempontjából értékes klónt az elmúlt években állítottunk tájkísérletbe és kezdtük meg szaporításukat. Számos fajta honosítását, gyakorlatba történő bevezetését is Németh Mártonnak köszönhetjük.

Biológiai alapok megőrzése, fejlesztése

A biológiai alapok megőrzése, fejlesztése a szőlészet fejlesztésének kiindulópontja. Teljeskörűen a következő tevékenységeket öleli fel.

  • Génmegőrzés: szőlőfajták begyűjtése, rendszerezése, jellemzése, gazdasági értékeinek feltárása, ezen belül külföldi fajták beszerzése, génforrások értékelése és megőrzése, valamint a nemesítési folyamat során kapott értékes fajtaváltozatok, keresztezéses nemesítési programokból származó értékes génkombinációk megőrzése.
  • Fajtafenntartó szelekció: fajtakutatás, a fajta variabilitásának felmérése, a fajták genetikai variabilitásának megőrzése, új klónfajták nemesítése.
  • Fajtaválaszték bővítése keresztezéses nemesítéssel előállított új fajtákkal: ide tartozik az intraspecifikus és új rezisztens fajták előállítása.

A pécsi fajtagyűjtemény létesítése, fejlesztése

 


 
1 ÁBRA: Németh Márton


  
2. ÁBRA: A pécsi szőlőfajtagyűjtemény a Kárpát-medence ősi szőlőfajtáinak külön helyet adó ültetvénnyel

A szőlészeti és borászati kutatás 1949-ben kezdődött Pécsett, amikor a termesztéstechnológia fejlesztése és a bioló- giai alapok megújítása, az új fajták és klónok nemesítése indokolttá tette a II. szőlőrekonstrukciót. Ehhez szakmai segítségül a Földművelési Minisztérium kísérleti telepeket alapított az ország különböző termőhelyein. A pécsi intézmény a korábbi székeskáptalani államosított szőlőbirtokot és pincét kapta meg (DIÓFÁSI, CSIKÁSZNÉ, 1999). Az intézményt 1949-től 1972-ig Németh Márton vezette (1. ábra). Németh Márton 1952-től kezdte meg a pécsi fajtagyűjtemény létrehozását, ezt megelőzően az országban található gyűjteményeket tanulmányozta. A génbankba a fajták egy részét a Kecskeméti Kutatóállomásról, a villányi volt Teleki birtokról és Kővágó Antal bicskei gyűjteményéből mentette át. A génbank kiemelkedően fontos részét képezik a régi kárpát-medencei fajták, amelyek megmentésére az utolsó pilla- natban került sor. Ezeket a régi fajtákat a borvidékek bejárása során gyűjtötte össze Németh Márton (NÉMETH, 1973). A fajtagyűjtemény az Intézet külföldi kapcsolatai révén, Németh Márton utazásainak köszönhetően több fontos csemege- és borszőlőfajtával gyarapodott (NÉMETH, 1965.). A pécsi gyűjtemény 1970-re Közép-Európa legnagyobb, a világ 6. legjelentősebb szőlőgyűjteményévé fejlődött, amelynek akkori tételszáma 1135 db volt (1. táblázat).

A PÉCSI SZŐLŐFAJTA-GYŰJTEMÉNY TÉTELSZÁMA

1. táblázat

Csoportok

1972. év
Mennyiség (db)

2000. év
Mennyiség (db)

2010. év
Mennyiség (db)

1. Vitis vinifera

1060

946

1010

2. Fajhibrid

30

107

409

3. Alanyfajták

23

34

39

4. Vitis faj

22

25

33

Összesen:

1135

1112

1491

Németh Márton munkássága óta Intézetünk a génmegőrzés és a klónszelekció magyarországi központja. Ma a fajtagyűjteményünk 4,5 hektáron közel 1500 tétellel rendelkezik, amelyet – az Intézet többi objektumaival együtt – 2006-ban Pécs városa helyi védelem alatt álló területnek minősített (2. ábra).

Az 1980-as évekre az ültetvények elöregedése és természeti károk miatt szükségessé vált a fajtagyűjtemény felújítása. A fajtákat tematikusan telepítették újra Diófási Lajos irányításával, fajtánként 5-10 tőkével. Ennek során megvalósult az erózió elleni védelem, a gépi művelés feltételei és a fajták rendszerezett kiültetése is. A gyűjtemény sor- és tőtávolsága: 2,0×1,0 m; alanya: Berl.×Rip. T.5C; tőkeművelésmódja: középmagas kordon. Egy-egy fajtát (tételt) leggyakrabban 10, esetenként 5 tőke képvisel (DIÓFÁSI és BÍRÓNÉ, 1999). A fajtakatalógust a tételszám bővítésével folyamatosan vezetjük. A pécsi Intézetben jelenleg biztosított a szőlőfajták, mint nemzeti értéket képviselő természeti erőforrások, géntartalékok megőrzése és fenntartása.

A szőlőfajtákat tematikus elrendezésben tartjuk fenn a pécsi fajtagyűjteményben, a következők szerint.

  • Fehér- és vörösborszőlő-fajták
  • Fajták változatai és klónjai
  • Kárpát-medencei szőlőfajták
  • A világ jelentősebb csemegeszőlőfajtái
  • Magyar nemesítésű csemegeszőlőfajták
  • Magyar nemesítésű borszőlőfajták
  • Alanyfajták
  • Vitis fajok
  • Különböző amerikai Vitis fajokkal készült fajták és hibridek
  • Vitis amurensis×Vitis vinifera fajták és hibridek
  • Franko-amerikai hibridek×Vitis amurensis×Vitis vinifera komplex fajták és hibridek
  • Muscadinia rotundifolia×Vitis vinifera hibridek
  • Muscadinia rotundifolia×Vitis vinifera×Franko-amerikai×Vitis amurensis hibridek

A Németh Márton által létrehozott gyűjtemény fejlődése az elmúlt 10 évben döntően a pécsi rezisztencianemesítési tevékenység hatását tükrözi. A tételszám elsősorban az új rezisztenciaforrások beszerzése, és a nemesítés során kiemelt, megőrzésre érdemes genotípusok révén bővült (1. táblázat).

Régi Kárpát-medencei fajták értékelése

Szőlőtermesztésünkben ma is meghatározó szerepe van a hungarikum szőlőfajtáknak. Ide soroljuk a Kárpát-medencében született, valamint az évszázadok alatt nálunk meghonosodott szőlőfajtákat és a sikeres magyar szőlőnemesítők által előállított fajtákat (CSEPREGI, 1994).

Magyarországon a legnagyobb területen termesztett fehér- és vörösbort adó fajták hungarikum szőlőfajták. Legnagyobb felületen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (2010) adatai szerint a ’Kékfrankos’-t termesztjük, ezt követi a fehérbort adó ’Olasz rizling’, a harmadik helyet a ’Furmint’ fajta foglalja el. A minőségi termesztés előtérbe kerülésével 1990-től jelentősen megnőtt a nemzetközi fajták (prémium fajták) szaporítása. Minden borrégió, borvidék a sikeres szereplés érdekében törekszik arra, hogy a piacon ne csak kiváló borral jelenjen meg, hanem olyan termékekkel is rendelkezzen, amelyekkel saját arculatot tud megteremteni. Egyik ilyen lehetőség a tájfajtákban rejlik. Mindezek következtében megnövekedett az érdeklődés a ma már nem termesztett régi fajták (’Gohér’, ’Sárfehér’, ’Mézesfehér’, ’Lisztesfehér’ stb), valamint a nagyobb felületen termesztett fontosabb hungarikum táj- és regionális fajták iránt. Hazánkban korábban szinte csak pontuszi fajták voltak a termesztésben. Az ilyen évjáratra érzékeny, speciális igényű szőlőfajták nem feleltek meg a mennyiségi szemléletű termesztésnek. A gépesített, széles sorközű, alacsony tőkeszámú ültetvényekben nem adtak elfogadható teljesítményt, így kiszorultak a termesztésből, vagy jelentősen csökkent a termőfelületük (CSEPREGI, 1994.).

 

Az Intézet újraértékelte a gyűjteményben fenntartott régi fajtákat, amihez jelentős segítséget nyújtott az OTKA keretén belül „A Kárpát-medence ősi szőlőfajtáinak néhány biológiai jellemzője” címen kiírt pályázat támogatása. A fontosabb fehérbort és vörösbort adó hungarikum szőlőfajták szüreti eredményeit a 2. és 3. táblázatban foglaltuk össze. Köztudott, hogy a tájfajták évjáratérzékenyek, az adatok is ezt tükrözik.

A fajtaérték-kutatási eredmények alapján figyelemre méltó volt a ’Csókaszőlő’, amely rendszeresen magas minőséget adott (4. táblázat). Középérésű, ennek köszönhetően jól illeszthető a minőségi fajták sorába (3. ábra). Bora kiváló minőségű, fűszeres, zamatos, gazdag illatú, testes, bársonyos tannintartalmú. A fajta értékét más vizsgálatok is megerősítették (ÉLES S-NÉ et al., 2008). A ’Csókaszőlő’-t kihelyezett tájkísérletekben az ország több borvidékén (Balatonboglár, Eger, Etyek-Buda, Szekszárd, Villány, Zala,) értékeljük (5. táblázat). Vírusmentesítése elkezdődött, fajtaminősítésre az Intézet bejelentette.



3. ÁBRA: Csókaszőlő

 

 

FEHÉRBORT ADÓ HUNGARIKUM SZŐLŐFAJTÁK SZÜRETI EREDMÉNYEI (1998–2009)
PTE TTK SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI INTÉZET – KÖZPONTI TELEP

2. táblázat

Fajta

Termés (kg/m2)

Mustfok (MM°)

Titrálható savt. (g/l)

Rothadás (%)

Szüreti időpont

Aprófehér

2,1

16,9

6,3

10

okt. 10.

Bakator, piros

1,3

15,6

7,3

6

okt. 8.

Balafánt, fehér

1,8

15,2

7,3

14

okt. 9.

Bánáti rizling

1,5

16,8

6,5

7

okt. 2.

Csomorika

1,3

17,5

7,2

10

okt. 1.

Ezerjó

1,2

15,7

8,2

18

szept. 22.

Furmint

0,9

18,2

10,4

34

okt. 5.

Gohér, fehér

0,8

19,6

8,6

9

szept. 17.

Hárslevelű

1,9

18,0

9,1

18

okt. 8.

Izsáki

2,0

16,8

10,2

3

okt. 12.

Juhfark

0,9

19,3

9,8

10

okt. 4.

Kéknyelű

0,6

17,5

7,2

8

okt. 9.

Királyleányka

1,5

17,5

7,5

8

szept. 19.

Kövidinka

2,4

15,6

7,2

1

okt. 12.

Leányka

1,6

17,9

6,6

11

szept. 20.

Lisztes, fehér

0,7

19,8

9,3

8

okt. 3.

Mézes, fehér

0,8

18,4

7,5

2

szept. 17.

Mustos, fehér

2,2

16,4

9,0

4

okt. 12.

Sárfehér

1,9

16,1

7,6

3

okt. 9.

Szerémi

1,7

17,6

8,3

4

okt. 12.

VÖRÖSBORT ADÓ HUNGARIKUM SZŐLŐFAJTÁK SZÜRETI EREDMÉNYEI (1998–2009)
PTE TTK SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI INTÉZET – KÖZPONTI TELEP

3. táblázat

Fajta

Termés(kg/m2)

Mustfok (MM°)

Titrálható savt. (g/l)

Rothadás (%)

Szüreti időpont

Ágasfark

1,5

16,1

9,0

16

okt. 7.

Bajor, feketefájú

0,8

15,8

6,4

4

okt. 20.

Bajor, kék

1,9

16,3

9,2

9

okt. 4.

Bakator, kék

1,8

15,5

11,1

20

szept. 30.

Bakszem

0,5

17,0

9,5

25

okt. 1.

Csókaszőlő

0,8

20,3

9,3

1

szept. 19.

Fekete balafánt

0,8

16,5

8,0

11

okt. 8.

Gorombaszőlő

0,2

17,2

11,2

3

okt. 6.

Halápi

1,1

18,5

8,5

21

okt. 7.

Járdovány, fekete

0,2

18,4

8,1

0

okt. 8.

Kadarka

1,2

17,1

8,2

33

okt. 3.

Kéklőpiros

1,6

14,4

9,1

6

okt. 12.

Ködös

1,7

15,3

8,6

7

okt. 7.

Pécsi dinka

0,6

17,9

6,6

10

okt. 12.

Purcsin

0,5

17,9

12,0

11

okt. 11.

Tótika

1,8

15,3

7,3

16

okt. 11.

 

A CSÓKASZŐLŐ  SZÜRETI EREDMÉNYEI (1998-2009)
PTE TTK SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI INTÉZET – KÖZPONTI TELEP

4. táblázat

Év

Termés (kg/m2)

Mustfok (MM°)

Titrálható savt. (g/l)

Rothadás (%)

Szüreti időpont

1998

0,3

19,5

7,7

0

szept. 30.

1999

0,8

24,1

8,1

0

okt. 18.

2000

1,0

22,5

7,3

0

szept. 26.

2001

1,2

18,4

9,9

0

szept. 12.

2002

0,6

21,0

11,6

0

szept. 4.

2003

1,2

20,3

8,6

0

aug. 18.

2004

1,3

18,9

10,8

0

szept. 22.

2005

0,8

16,9

13,3

7

szept. 23.

2006

0,6

18,1

12,0

0

szept. 19.

2007

0,9

20,4

6,6

0

aug. 28.

2008

0,5

22,0

7,6

0

okt. 20.

2009

0,9

21,8

8,2

0

szept. 15.

Átlag

0,8

20,3

9,3

1

szept. 19.

Hasonló programot indítottunk a Somlói borvidéken 2007-ben a Kreinbacher birtokon. Egy 1800-as évekből származó dokumentum megőrizte azt a több évtizedes tapasztalatot, hogy milyen fajtákból és azok milyen arányú termesztéséből származik a legkiválóbb somlai bor (AMBRUS, 2005). A gyűjteményben valamennyi fajta (’Bakator’, piros; ’Zöldszilváni’; ’Gohér’, fehér; ’Kéknyelű’; ’Lisztesfehér’; ’Furmint’) megtalálható volt, így rekonstruálhattuk az ültetvényt (5. táblázat). Érdekes, hogy a ’Juhfark’ fajta hiányzik a felsorolásból.

Hasonló kísérletet állítottunk be az Ászár-Neszmélyi borvidéken a ’Bálint’, a ’Furmint’ és a ’Sárfehér’ fajtákkal 2010-ben (5. táblázat).

Németh Márton a Pécs melletti Cserkúton talált rá a ’Pintes’ nevű fajtára, amelyet újra bejelentettek állami minősítésre. Ezt a fajtát kisebb felületen hazánkban (Zalai borvidék) és külföldön, Szlovéniában (Lendva környékén) termesztik.                                    

A KÁRPÁT-MEDENCE ŐSI SZŐLŐFAJTÁIBÓL LÉTESÍTETT TÁJKÍSÉRLETEK

5. táblázat

Partner neve

Fajta/klón

Borvidék

Telepítés éve

Walter Gyula

Csomorika
Gohér (fehér, piros, változó), Sárfehér, Kadarka klónok

Pécsi

1994
2001
2003

Szabó Zoltán

Csókaszőlő, Mézes fehér, Gohér fehér, Járdovány fehér, Zöldszilváni, Sárfehér, Szerémi, Pozsonyi, Alanttermő

Pécsi

2005

Peteli Gábor

Csókaszőlő

Pécsi

2010

Heimann Bt.

Csókaszőlő, Kadarka klónok

Szekszárdi

2005

Trieber Géza

Csókaszőlő, Kadarka klónok

Szekszárdi

2009

VYLYAN Szőlőbirtok és Pincészet Rt.

Csókaszőlő

Villányi

2004

Sauska Pincészet

Csókaszőlő, Kadarka klónok

Villányi

2009

Gere Pincészet

Csókaszőlő, Bajor feketefájú, Balafánt fekete, Bakator kék, Bajor kék, Purcsin,  Járdovány, fekete

Villányi

2004

FVM SZBKI Eger

Csókaszőlő

Egri

2006

Thummerer Pincészet

Csókaszőlő

Egri

2009

Dr. Bussay László

Csókaszőlő, Bajor feketefájú

Zalai

2007

Kreinbacher Birtok Kft.

Középkori Somlói  Bor: Mézes fehér, Lisztes fehér, Kéknyelű, Gohér fehér, Zöldszilváni, Piros Bakator, Furmint
Újkori Somlói Bor: Furmint, Juhfark, Sárfehér

Somlói

2007

Garamvári Vencel 

Csókaszőlő, Kadarka klónok

Balatonboglári

2010

Konyári János

Csókaszőlő, Csomorika

Balatonboglári

2007

Maller Zsolt

Csókaszőlő, Csomorika, Sárfehér,Kéknyelű, Bálint

Ászár-Neszmély

2010

A Kárpát-medencei fajták jellemzése genetikai markerekkel

Közép-Európa legjelentősebb génbankjaként a Pécsi Szőlészeti és Borászati Intézet részt vesz az európai génmegőrzési programokban. Az 1997 és 2002 között működött a GENRES CT96 No 81 projekt, ennek folytatásaként több éves előkészítés után 2007-ben indult a GrapeGen06 projekt, amely jelenleg is tart. A program célja, hogy a termesztett Vitis vinifera fajtákat rendszerezve, a szőlőnél gyakori fajtanév-keveredéseket tisztázva, megőrizze a következő generációk számára. A világfajták térhódításával párhuzamosan Európa legtöbb országában visszaszorultak a helyi fajták, sokat közülük a végleges eltűnés veszélyeztet. A GrapeGen06 program ennek a folyamatnak a visszafordíthatatlan következményeit hivatott megakadályozni, egy nagyszabású, 17 európai és ázsiai országot tömörítő projektben. A fajtamegőrzés fontosságát Németh Márton már az 1950-es években felismerte, az ő úttörő munkájának eredményeként maradt fenn a közel 100 őshonos kárpát-medencei fajta.

A GrapeGen06 programot hét feladatkörre osztották fel, amelyben minden partner a lehetőségei szerint vesz részt. Ezek a feladatok sorban: mikroszatellit adatok gyűjtése 9 meghatározott primerrel; fajták ampelográfiai leírása meghatározott leírókulcs alapján; régi, ritka, termesztésből kiszorult fajták értékelése szőlőültetvényben, és visszavezetése a termesztésbe; Vitis sylvestris populációk tanulmányozása molekuláris, morfológiai és agronómiai jellemzők alapján; fajtaazonosság meghatározása; adatbank létrehozása, amely a fajták automatikus összehasonlítását teszi lehetővé; az európai szőlő génforrások hosszú távú fenntartható megőrzése.

A GrapeGen06 program egyik fontos célja szőlőfajták egyedi azonosítása, a homonim és szinonim vagy téves fajtanevek használatának felderítése. A fajtanevek tisztázásában kiváló lehetőséget jelentenek az SSR (mikroszatellit) markerek, melyekkel megbízható „molekuláris ujjlenyomat”, azaz egyedi azonosító kód készíthető a fajtákról. Ez a modern módszer kiegészíti és megbízhatóbbá teszi az SSR markerek elterjedése előtt kizárólagosan használt ampelográfiai leírást. Nemzetközileg először 6, majd 9 SSR markert javasoltak fajtaazonosításra, melyek a fajták között a legnagyobb variabilitást mutatják. A Szent István Egyetem Biotechnológia és Genetika Intézettel együttműködésben a nemzetközileg javasolt mikroszatellit markerekkel jellemeztük a génbankunkban őrzött kárpát-medencei fajtákat (GALBÁCS et al., 2009; HALÁSZ et al., 2005; LENCSÉS et al., 2010) az eredményeket a GrapeGen06 program adatbankjának rendelkezésére bocsátottuk, valamint hozzáférhető az interneten is (KISS E., HALÁSZ G., KOZMA P., HESZKY L., 2006).

A Pécsi Intézet a kárpát-medencei fajták ampelográfiai leírásával is részt vesz a programban, ami a kárpát-medencei fajták felvételezését jelenti. Korábban is megtörtént a fajták ampelográfiai leírása, a GrapeGen06 keretein belül az OIV által megújított és kibővített szempontrendszer alapján írjuk le ismételten a fajtákat. Ezeket az eredményeket a projekt lezárásával a közeljövőben közzé fogjuk tenni.

A GrapeGen06 project fajtaazonosság meghatározása témakörében egy több mint száz éves ’Kadarka’ ültetvény állományát mértük fel. Emellett a fajtacsoport génbankban megőrzött változataival együtt megvizsgáltuk molekuláris markerekkel – a Szent István Egyetem Biotechnológia és Genetika Intézetével együttműködésben – a ’Kadarka’ névvel illetett fajták, mint a „Lila keresztes levelű Kadarka”, „Keresztes levelű kadarka”, „Zöld keresztes levelű kadarka”, „Lúdtalpú kadarka”, „Kadarka kék bolondoshím”, „Fügelevelű kadarka”, „Szürke kadarka”, „Bíbor kadarka”, „Fehér kadarka”, „Szagos kadarka”, „Török kadarka”, „Mészi kadarka”, „Öreg kadarka”, „Kadarka kék csillagvirágú” fajták rokonsági viszonyait. Az SSR markeres vizsgálat eredménye megegyezett a részletes ampe- lográfiai leírásokkal, így megerősítette azt.

Klónszelekció

Magyarországon a szőlő szervezett és céltudatos szelekciója a II. világháború után, a második ötéves tervidőszakban lendült fel (HAJDU, 2006). A 2. szőlőrekonstrukció idején a fajták megválasztását döntően a nagyobb termésmennyiség, a magas művelés és a nagyfokú gépesítés határozta meg. A speciális igényű tájfajták termesztése ilyen feltételekkel nem volt versenyképes, és a regionális fajták közül is csak keveset termesztettek nagyobb felületen (’Furmint’, ’Hárslevelű’, ’Királyleányka’, ’Kékfrankos’, ’Olasz rizling’) (CSEPREGI, 1993).

Az ilyen szemléletre alapozott termesztéstechnológia az 1960-as évektől kezdve országosan a fajtán belüli termékenyebb, nagyobb fürtű klónok szelektálását eredményezte. Ezzel párhuzamosan a fajták idős, formagazdag állományainak nagy része eltűnt, belőlük csak egy-egy kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező klónt szaporítottak tovább.

Németh Márton klónszelekciós tevékenysége

Németh Márton a  fontosabb termesztett táj- és regionális borszőlőfajták (’Cirfandli’, ’Furmint’, ’Hárslevelű’, ’Kadarka’, ’Olasz rizling’, ’Tramini’), valamint a világfajták (’Pinot blanc’, ’Pinot noir’, ’Sauvignon blanc’) klónszelektálásával már az 1950-es évek elejétől elmélyülten foglalkozott (NÉMETH, 1958/a, b; 1962; 1963; 1967; 1968; 1970). Felismerte, hogy minőségük és termésbiztonságuk a fajták eredeti értékének megőrzése mellett csak úgy növelhető, ha azok magasabb biológiai értékű klónjait termesztjük. Munkáját a dél-dunántúli szőlőültetvényekben és az Intézet Szentmiklóshegyi Kísérleti Telepén kezdte meg. Kidolgozta a klónszelekciós nemesítés négylépcsős módszerét (NÉMETH, 1958/a.) (anyaparcella, klónparcella, klóntábla, törzstábla), melyet továbbfejlesztve (három lépcsős klónszelekciós módszer) azóta is széleskörűen alkalmaznak. A pécsi Intézet államilag elismert és széleskörűen termesztett klónjainak jelentős része is Németh Márton nevéhez fűződik (6. táblázat). Az elmúlt években minősítették Németh Márton ’Pinot noir P. 1’, a ’Furmint P. 14’, P. 26 és P. 27 klónjait.

A fajták állományainak elmélyült tanulmányozása során nemcsak a nagy teljesítőképességű klónjait választotta ki és kezdte szaporítani Németh Márton, hanem törekedett arra is, hogy a fajta különböző változatait és a kiváló minőséget adó, nagyobb termésbiztonságú, de kevésbé produktív változatait is megőrizze. Szerencsénkre ezt az anyagot az Intézet génbankja több évtizeden keresztül megőrizte, és most az új körülmények között ez lehetőséget ad a minőségi termesztés biológiai alapjainak fejlesztésére (7. táblázat).

A minőségi termesztés előtérbe kerülésével indult el az elmúlt években a gyűjteményben fenntartott kevésbé bőtermő, de kiváló minőséget adó klónok újbóli értékelése, szaporítása, tájkísérleteinek megszervezése. Így a közeljövőben várható a ’Sauvignon blanc P.1’, ’Sauvignon blanc P. 25’, ’Piros Tramini P. 13’, ’Olasz rizling P. 10’ Németh Márton által kiválasztott klónok minősítése.                              

A PÉCSI INTÉZET ÁLLAMILAG MINŐSÍTETT ÉS MINŐSÍTÉS ELŐTT ÁLLÓ KLÓNJAI – 2010

6. táblázat

Sorszám

Fajta, klón

Az állami elismerés éve

Nemesítő

1.

Furmint P.51

1969

Király F. és m.társai

2.

Hárslevelű P.41

1971

Németh M. és m.társai

3.

Kadarka P.9

1969

Németh M. és m.társai

4.

Pinot noir M.2

1999

honosítás

5.

Teleki 5C Gm. 6-K.64

2000

honosítás

6.

Olasz rizling P.2

2003

Németh M. és m.társai

7.

Pinot noir P.1

2004

Németh M. és m.társai

8.

Furmint P.14

2008

Németh M. és m.társai

9.

Furmint P.26

2008

Németh M. és m.társai

10.

Furmint P.27

2008

Németh M. és m.társai

Bejelentés éve

11.

Olasz rizling SK.54

2003

honosítás

12.

Sauvignon blanc P.1

2004

Németh M. és m.társai

13.

Sauvignon blanc P.25

2004

Németh M. és m.társai

14.

Piros tramini P.13

2004

Németh M. és m.társai

15.

Olasz rizling P.10

2004

Németh M. és m.társai

16.

Cirfandli P.123

2004

Diófási L. és m.társai

17.

Zengő P.122

2004

Diófási L. és m.társai

18.

Zenit P.104

2004

Diófási L. és m.társai

19.

Merlot P.102

2004

Diófási L. és m.társai

20.

Sauvignon bl. P.130

2004

Diófási L. és m.társai

21.

Kadarka P. 111

2010

Kozma P. és m.társai

22.

Kadarka P. 122

2010

Kozma P. és m.társai

23.

Kadarka P. 124

2010

Kozma P. és m.társai

24.

Kadarka P. 131

2010

Kozma P. és m.társai

25.

Kadarka P. 147

2010

Kozma P. és m.társai

Klónszelekció jelenlegi programja Pécsett

Pécsett 16 fajta klónjelöltjeit 300 parcellán értékeljük (8. táblázat).

A Németh Márton által megalapozott szelekciós tevékenységet folytatva az Intézet 2000-től kezdődően különös hangsúlyt fektet a hungarikum és a hungarikumnak minősülő fajták klónszelekciós nemesítésére (’Cirfandli’, ’Juhfark’, ’Kadarka’, ’Királyleányka’, ’Kékfrankos’, ’Olasz rizling’). A munkát a Széchenyi Terv „Kárpát-medence kertészeti növényei genetikai diverzitásának feltárása, megőrzése és hasznosítása a lakosság életminőségének javítására” című NKFP projekt támogatta.

A Németh Márton által szelektált és a fajtagyűjteményben megőrzött értékes minőségi klónok vizsgálatához az ország számos borvidékén létesített tájkísérleti ültetvények is hozzájárulnak (9. táblázat). A minőségi termesztés fejlesztését a Németh Márton klónjaiból, a jelenlegi klónszelekciós programunkban szelektált szubklónok is jól szolgálják.

A ’Cirfandli’ a Pécsi borvidék meghatározó jelentőségű tájfajtája. Bora testes, közepes savtartalmú, harmonikus, zamatban gazdag. A ’70-es, ’80-as évtized szelekciós nemesítésében a magas minőség mellett a nagy produktivitás is döntő szempont volt, melynek során a fajta rothadás-fogékonyságát nem sikerült mérsékelni. Ezért a korábbi, Németh Márton által az 1950-es években szelektált magas minőségű, lazább fürtű, rothadásra kevésbé fogékony klónok (P.1, P.2, P.3, P.4, P.32, P.46, P.47, P.51) ismételt vizsgálata szerepel a programban (NÉMETH, 1967), kiegészítve olyan új klónjelöltekkel (P.52, P.61, P.62, P.63, P.64, P.65, P.66), amelyeket az elmúlt években idős, nagy variabilitású ültetvényekből emeltünk ki. A klónokból és klónjelöltekből átoltással kialakított kísérleti parcellákon folyik a szőlészeti és borászati értékelés (termésmennyiség, fürtátlagtömeg, must cukor- és savtartalom, borvizsgálatok, stb.) (10. táblázat). Az eredmények alapján több klónjelölt minősége jelentősen meghaladta az állomány átlagát (WERNER et al., 2010). Ezek további vizsgálatára 2010-ben az Intézet Szentmiklóshegyi kísérleti telepén egyhektáros összehasonlító kísérleti ültetvényt létesítettünk.

Az ’Olasz rizling’ hazánk vezető fehérborszőlő-fajtája. Szelektálása Pécsen 1950-ben elkezdődött (NÉMETH, 1958/a). Az államilag elismert, Németh Márton által szelektált P.2 klón az országban az egyik legelterjedtebb. A többi hazai és külföldi klón mellett a P.2 klón eredeti minőségét megőrizve, kevésbé rothadó, lazább fürtű és kisebb bogyójú változatok kiemelésével növeljük a fajta klónválasztékát. Megfigyeléseink alapján a P.2 klón vizsgált állománya jelentős variabilitást mutat (KOZMA és WERNER, 2007; WERNER et al., 2010). A vizsgált tőkék közül az állomány átlagát több klónjelölt is jelentősen felülmúlta (4. ábra). Ezt a munkát egészíti ki a fajta fontos ősi termesztési körzetéből, a Fruska Goráról származó (CINDRIÆ et al., 2000) és honosításra bejelentett klón is (SK 54). Továbbá kiemelt figyelmet érdemel az ugyancsak Németh Márton által elkülönített ’Cifra rizling P. 10’-es szelektált klón (NÉMETH, 1967), amely az alapfajtánál 2-3 héttel korábban érik. A kiválasztott legmagasabb minőségű tőké- ket felszaporítottuk és az ország különböző borvidékein (Mátraaljai, Pannonhalma-Sokoróaljai, Somlói, Pécsi) eltelepítették azokat, ahol a klónjelöltek teljesítményét tovább vizsgáljuk.

KLÓNSZELEKCIÓBA BEVONT FAJTÁK A PÉCSI INTÉZETBEN

8. táblázat

Fajta

Fokozat

Munka kezdete

Hárslevelű P.41

II. lépcső

2000 előtt

Bianca

I. lépcső

2000 előtt

Pinot blanc

III. lépcső

2000 előtt

Sauvignon blanc

III. lépcső

2000 előtt

Zenit

III. lépcső

2000 előtt

Zengő

III. lépcső

2000 előtt

Merlot

III. lépcső

2000 előtt

Ottonel muskotály

II. lépcső

2000 előtt

Cirfandli

II. és III. lépcső

2000 óta indított

Furmint

I. és II. lépcső

2000 óta indított

Juhfark

II. lépcső

2000 óta indított

Kadarka

II., III. lépcső  (5 klón bejelentése)

2000 óta indított

Királyleányka

I. lépcső

2000 óta indított

Olasz rizling P.2

II. lépcső

2000 óta indított

Kékfrankos

I. lépcső

2000 óta indított

Cabernet sauvignon

I. lépcső

2000 óta indított

NÉMETH MÁRTON KLÓNJAIBÓL ÉS AZOKBÓL ELŐÁLLÍTOTT SZUBKLÓNOKBÓL LÉTESÍTETT TÁJKÍSÉRLETEK

9. táblázat

Partner neve

Fajta/klón

Borvidék

Telepítés éve

ARANYFÜRT 2002 Kft

Hárslevelű P.41 szubklónok

Pécsi

2003

Dr. Bussay László

Olasz rizling P.10

Zalai

2007

Karner Gábor

Olasz rizling P.2 szubklónjelöltek

Mátraaljai

2007

Kreinbacher Birtok Kft.

Olasz rizling P.2 szubklónjelöltek

Somlói

2007

Makkos Lajos

Olasz rizling P.2 szubklónjelöltek

Pécsi

2007

Nagy Tibor

Olasz rizling P.2 szubklónjelöltek

Tolnai

2003

Pannonhalmi Borház Kft

Olasz rizling P.2 szubklónjelöltek

Pannonhalma - Sokoróaljai

2007

Pannonhalmi Borház Kft.

Olasz rizling P.10

Pannonhalma - Sokoróaljai

2007

Szepsy Pince

Furmint klónok és változatok

Tokaji

2010

Tokaj-Oremus Kft.

Furmint klónok és változatok

Tokaji

2010

Varsányi Pincészet Kft.

Hárslevelű P.41 szubklónok

Egri

2001

Walter Gyula

Olasz rizling P.2 szubklónok

Pécsi

2003

 

SZELEKTÁLT  CIRFANDLI KLÓNOK SZÜRETI EREDMÉNYEI
PÉCS – SZENTMIKLÓSHEGY, 2006–2009

10. táblázat

Klón

Termés
kg/m2

Fürtát. tömeg
g

Mustfok
KL°

Titr. savt.
g/l

Szüreti időpont

Cirfandli P.1

1,1

174

16,1

8,7

okt 7.

Cirfandli P.2

1,2

174

18,2

8,3

okt 7.

Cirfandli P.3

1,0

172

16,9

8,2

okt 7.

Cirfandli P.4

0,9

151

19,1

7,9

okt 7.

Cirfandli P.32

1,2

178

17,5

7,8

okt 7.

Cirfandli P.46

1,4

178

17,8

8,3

okt 7.

Cirfandli P.47

1,3

165

17,5

7,9

okt 7.

Cirfandli P.51

1,4

192

17,9

8,0

okt 7.

Cirfandli P.52

1,0

151

19,2

7,5

okt 7.

Cirfandli P.61

0,8

155

16,1

7,1

okt 4.

Cirfandli P.62

0,8

172

18,8

7,4

okt 4.

Cirfandli P.63

0,9

221

17,8

8,1

okt 4.

Cirfandli P.64

1,2

160

18,3

7,9

okt 4.

Cirfandli P.65

1,4

180

18,8

7,3

okt 4.

Cirfandli P.66

1,0

195

7,6

18,0

okt 4.

Cirfandli Kontroll

2,2

212

16,5

7,3

okt 7.

A ’Kadarká’-hoz kapcsolódó vörösborkultúra nagy jelentőségű volt hazánkban. Korábban a legnagyobb felületen termesztett szőlőfajtánk volt. Bora a többi vörösborszőlő-fajtáktól eltérő; könnyed, fűszeres, kellemes savösszetételű, egyedi értéket képvisel. Termesztéséhez jelenleg csak három államilag elismert klón áll rendelkezésre (P. 9 – Fűszeres Kadarka, Kt. 1 – Nemes Kadarka, Kt. 4). A Németh Márton által szelektált Kadarka P. 9-es klón (NÉMETH, 1967) a termőképessége mellett a fűszerességével tűnik ki. A ’Kadarka’ sokszínűségét csak több értékes, eltérő tulajdonságokkal (színintenzitás, íz, zamat, fűszeresség, tannintartalom) rendelkező klón együttes termesztésével érhetjük el.

A szelekció célja olyan változatok kiválasztása, melyek rothadásra kevésbé fogékonyak, lazább fürtűek, kis vagy közepes bogyójúak, vastagabb héjúak, színanyagban gazdagabbak és a fürtök egységesen színeződnek, a változatok együtt termesztve pedig gazdag fűszeres bort adnak. Régi állományok variabilitásának felmérése után részletesebb egyedi vizsgálatra 17 klónt emeltünk ki (KOZMA et al., 2005; WERNER et al., 2009).

 

A kiemelt klónjelöltből nagy tőszámmal összehasonlító kísérlet került beállításra Szekszárdon, a génbankban levő különböző ’Kadarka’ változatokkal, a más termőhelyről származó klónokkal, változatokkal („Virághegyi kadarka”, „Mészi kadarka”) és a ’Csókaszőlő’ fajtával kiegészítve. A kísérlet eddigi három éves eredményei és a kísérleti borok bírálati eredményei alátámasztják, hogy a kiválasztott klónjelöltek meghaladják az államilag minősített Kadarka P. 9-es klón értékeit (11. táblázat). 2010-ben a kiemelt klónjelöltek közül 5 klónjelölt állami elismerését kezdeményeztük (5. ábra). A genetikai markerekkel végzett eredmények is alátámasztják a változatok ampelográfiai leírásait, a régi ’Kadarka’ ültetvények változatokban való gazdagságát, genetikai sokszínűségét, melyek együttesen adták a fajta összetett, sajátosan gazdag és híres borát.

A ’Kékfrankos’ hazánk legnagyobb felületen termesztett borszőlőfajtája, amely a Kárpát-medence többi országaiban is kiemelkedő fontosságú. Termésbiztonsága jó, de minősége a kedvezőtlen évjáratokban nem kielégítő. A termesztésben a nagyobb termésmennyiségre képes klónok terjedtek el (Kt. 1 – Teltfürtű Kékfrankos). Minőségének növelése céljából újabb értékes, jobb cukorfelhalmozó, gazdagabb ízű és zamatú változatok felkutatását kezdtük meg az Intézetben 2005-ben (6. ábra).


  
5. ÁBRA: A P.147-es állami minősítésre bejelentett Kadarka klón

A ’Furmint’ az egyik legfontosabb, világszerte jól ismert szőlőfajtánk. A 20. század első felében a legtöbb hazai borvidéken tiszta telepítésben termesztették. Tokaj-hegyalján kívül meghatározó jelentőségű Somlón, és emellett a Pécsi és a Villányi borvidéken is fontos szerepe volt (CSEPREGI, 1994). A száraz ’Furmint’ bora illatos, savas, kissé fanyarkás ízű, minőségi, vagy különleges minőségű.

A KADARKA SZELEKTÁLT KLÓNJELÖLTEK SZÜRETI EREDMÉNYEI A KÖZÉPPARCELLÁS KÍSÉRLETBEN, SZEKSZÁRD, 2007–2009

11. táblázat

Klón

Termés(kg/m2)

Mustfok(KL°)

Titr. sav.(g/l)

pH

Bogyó-tömeg (g)

Fürtátlag-tömeg (g)

Kadarka P.9

1,2

18,2

6,1

3,64

299

238

Kadarka P.102

1,4

18,5

6,1

3,57

279

274

Kadarka P.108

1,3

18,2

6,5

3,67

251

239

Kadarka P.109

1,3

18,5

5,9

3,73

247

248

Kadarka P.111

0,7

19,5

7,0

3,58

283

229

Kadarka P.114

0,4

18,9

6,4

3,54

195

117

Kadarka P.115

1,1

20,1

6,2

3,81

273

212

Kadarka P.117

1,1

17,6

7,2

3,53

286

215

Kadarka P.122

1,2

19,0

5,6

3,76

265

220

Kadarka P.123

1,1

18,9

5,7

3,74

264

217

Kadarka P.124

1,3

18,4

5,9

3,78

293

224

Kadarka P.125

1,4

17,9

6,1

3,73

288

270

Kadarka P.131

1,2

18,7

6,0

3,64

279

223

Kadarka P.147

1,4

18,4

6,1

3,68

252

253

Kadarka P.165

1,4

18,3

6,0

3,69

268

278

Kadarka P.166

1,7

16,8

7,0

3,46

311

275

Kadarka P.167

1,7

17,7

5,6

3,72

356

263

Kadarka P.172

1,2

19,5

5,4

3,84

329

200

Kadarka P.173

1,2

18,6

5,9

3,86

346

248

Csókaszőlő

0,4

21,2

6,7

3,76

145

90

Kadarka alapfajta

1,8

17,2

9,9

3,66

317

345

Kadarka Lúdtalpú

1,2

19,2

6,0

3,66

289

243

Mészi Kadarka

0,6

22,8

6,7

3,81

155

151

Olasz Kadarka

1,2

20,1

6,4

3,92

314

256

Öreg Kadarka

1,2

17,1

6,8

3,83

357

283

Szagos Kadarka

0,8

20,3

8,2

3,65

256

184

Virághegyi Kadarka

1,6

17,9

7,2

3,79

383

291

A Tokaji borvidék kivételével a többi borvidéken a fajta háttérbe szorult, a termesztéstechnológia gyökeres átalakulása következtében. A ’Furmint’ fajta termesztésének története szemléletes példa arra, hogy egy kiváló minőségre képes fajta néhány évtized alatt milyen mélyre zuhanhat, ha a telepítési rendszer, a tőkeforma, a metszésmód és a terhelés a fajta biológiai sajátosságainak nem felel meg (DIÓFÁSI, 1996). Ehhez járult hozzá, hogy állami elismerésben csak kevés, többnyire a mennyiségi elvárásoknak megfelelő klónja részesült. Pécsett Király Ferenc szelektálta a ’Furmint P. 51’-es klónt, Tarcalon választották ki a bőtermő ’Furmint T. 92’, T. 85 klónokat.

 

Németh Márton a ’Furmint’ fajta elmélyült tanulmányozását az 1950-es években kezdte meg Pécsett. Meghatározta a fajtacsoportjait, alfajtáit, változatait, és ezen belül kiválasztott különböző klónokat (7. táblázat; NÉMETH, 1958/a, 1967). Csak az elmúlt években minősítették a Pécsett szelektált ’Furmint P. 14’, P. 26, P. 27 klónokat, amelyek értékeit Németh Márton (1967) az Ampelográfiai Albumában is kiemelte.

A ’Furmint’ fajta biológiai alapjainak a megújítására, bővítésére folyamatosan szükség van. Új, fontos szempontként lépett előtérbe a nagy száraz bor előállítására alkalmas klónok szelekciója (KOZMA et al., 2009). Két jeles termelőnél létesült kísérleti ültetvény. A ’Furmint’ szelekciós program keretében az Intézet 2010-ben Mádon egyhektáros ültetvény átoltásával hozott létre klón-összehasonlító kísérletet. A kísérleti anyag részben a gyűjteményben megőrzött különböző változatok klónjaiból áll. A kísérleti anyag nagyobbik része pedig egy olyan ültetvényből származik, amelyet idős tokaji ültetvényekből tömegszelekcióval kiválasztott tőkék szaporítóanyagából létesítettek. Ezen ültetvény variabilitásának felmérésével, egyedszelekciójával választottuk ki az új klónjelölteket (7. ábra).


  
7. ÁBRA: Furmint klónjelölt anyatőkéje

 

 

Nemes rezisztens fajták előállítása

A biológiai alapok fejlesztésének fő feladata a Németh Márton által megalapozott génmegőrzésen és klónszelekción kívül a gombabetegségekkel szemben magas fokon rezisztens és versenyképes minőséget adó, a fajtaválaszték bővítését szolgáló új fajták előállítása, amellyel 2000 óta foglalkozik intenzíven a pécsi Intézet. A világ meghatározó szőlő-bortermelő országai is behatóan foglalkoznak ennek a kérdésnek a megoldásával, amit jól tük- rözött a 2010-ben Genevában (USA) megrendezett 10. Szőlő Genetikai Nemesítési Konferencia programja. A klí- maváltozás hatásai is (TESZLÁK et al., 2009) sürgetik az új nemes rezisztens fajták előállítását.

Ezen a kutatási területen két fő problémát kell megoldani: 1./ járványos helyzetben is tünetmentességet biztosító magas fokú rezisztenciák és 2./ tartós rezisztenciák kialakítását.

A rezisztenciaforrások közül, melyek a szőlő esetében a Vitis és a Muscadinia nemzetség Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában élő fajai, azokat a fajokat kell felhasználni, melyek monogénesen vagy oligogénesen örökítik a rezisztenciát (OLMO, 1971; FILIPPENKO és STIN, 1973; STIN és FILIPPENKO, 1974; BOUQUET, 1986; WANG et al., 1995; KOZMA et al., 2006). Ha egy rezisztencia tulajdonság domináns monogénes, ebben az esetben akárhány visszakeresztezést elvégezhetünk a betegségekkel szemben fogékony, de kiváló minőségű termesztett fajtákkal, minden újabb generációban az utódok fele rendelkezik a rezisztenciadonorral megegyező szintű rezisztenciával. Így bármennyi visszakeresztezés elvégezhető, hogy megszabaduljunk a vad fajok minden hátrányos termesztési tulajdonságától, és teljes egészében visszanyerjük a termesztett fajták minőségét.

A lisztharmat és peronoszpóra Európába történő behurcolása után, az 1800-as évek végén elindult a rezisztenciára nemesítés, azonban a felhasznált források poligénes rezisztenciája, valamint az európai szőlő minőségének ugyancsak poligénikus öröklődése miatt csak a rezisztenciaszint csökkenése árán lehetett visszakeresztezéssel javítani a minőséget (BOUBALS, 1959, 1961; BOUQUET, 2009). Ezért nemzedékről nemzedékre rezisztens fajtá- kat kereszteztek egymással a magas fokú rezisztencia megőrzése érdekében, így minőség tekintetében nagyon lassú volt az előrehaladás (ALLEWELDT G., 1979). Az így előállított mellékíztől mentes, asztali minőséget adó franko-amerikai fajták a 20. század közepére jelentős területi részesedést nyertek Európában (GALET, 1988), a közelmúltban azonban eltűntek, mert betiltották telepítésüket és rekonstrukció keretében kivágták ezeket az ültetvényeket az asztali borok jelentős túltermelése, és a minőségi termesztés előtérbe kerülése miatt. Jelenleg nagyon nagy az igény, hogy e termesztésből kivont rezisztens fajták helyett újakat nemesítsünk és bővítsük velük a fajtaválasztékot, hiszen a szőlőtermesztésben felhasznált vegyszermennyiség a mezőgazdasági kultúrák között a legmagasabb, rengeteg többletköltséggel, egészség- és környezetkárosító mellékhatással növelve a szőlőtermesztés ökológiai lábnyomát (Anonym, 2003).

A monogénes domináns lisztharmatrezisztencia-forrás felfedezésében is jelentős eredményeket ért el a Pécsi Szőlészeti és Borászati Intézet a közelmúltban. Egy közép-ázsiai eredetű Vitis vinifera fajta, a ’Kismis vatkana’ korábban ellentmondásosan megítélt, nemesítésben fel nem használt lisztharmat-rezisztenciáját tanulmányoztuk. Bebizonyítottuk, hogy tünetmentes lisztharmat-rezisztenciát biztosít, amely monogénesen, dominánsan öröklődik (KOZMA et al., 2006). Olasz kutatócsoporttal együttműködve meghatároztuk ezen rezisztenciagén genombeli elhelyezkedését és markereket azonosítottunk a molekuláris szelekcióhoz. A V. vinifera cv. ’Kismis vatkana’ eredetű lisztharmat-rezisztencia gént Ren1-nek neveztük el (HOFFMANN et al., 2008). Ezt a fajtát világszerte bevonták a nemesítési programokba.

A 20. század közepétől főleg kiváló fagytűrése miatt használt Vitis amurensis kelet-ázsiai szőlőfaj még kiaknázatlan, magasfokú peronoszpóra-rezisztenciáját is felhasználjuk a nemesítési programunkban (FILIPPENKO és STIN, 1973). Ez is monogénes, az Rpv8 gén által meghatározott, magas fokú rezisztencia, melynek genombeli lokalizálását külföldi együttműködésben végeztük el, és a közeljövőben publikálni fogjuk.

Mind a lisztharmatra, mind a peronoszpórára kiemelkedő rezisztenciával rendelkezik a Muscadinia rotundifolia faj (OLMO, 1971). Eltérő kromoszómaszáma miatt több mint egy évszázadnyi kísérletezés után sikerült előállítani fertilis hibrideket (JELENKOVIÆ, OLMO 1968, 1969). Bouquet ezekre az eredményekre építve 1974-ben kezdte meg az újraindított szőlő rezisztencianemesítési programot Franciaországban (BOUQUET, 1980, 1986). Az ebből a forrásból származó Run1 lisztharmat elleni immunitás szintű rezisztenciát biztosító monogént, és az Rpv1 peronoszpóra elleni nagyhatású gént szintén felhasználjuk a nemesítési munkánkban (KOZMA et al., 2010; KOZMA és DULA B-NÉ, 2003).

A második megoldandó probléma a tartós rezisztencia kérdése. Mind a lisztharmat, mind a peronoszpóra ivarosan is szaporodik, ami a kórokozó populációk gyors változását és alkalmazkodását biztosítja. Az említett monogénesen öröklődő, gén-génnel szembeni típusú rezisztenciáknál már a kórokozó genom egyetlen, megfelelő helyén történő mutációja elég ahhoz, hogy a mutáns kórokozó rassz áttörje a rezisztenciát, és a szelekciós nyomás hatására gyorsan felszaporodjon (BOUQUET, 1986). Sajnos ez nem csak a jövőt érintő veszély, más növényfajok esetében számos esetben vesztettünk már el rezisztenciát. Ezt jól szemlélteti, hogy a szőlő esetében kialakultak már növényvédő szerekkel szemben rezisztens rasszok. A lisztharmat populációban szterolgátlókkal (1990) és strobilurin származékokkal szemben (2003) találtak rezisztens törzseket, peronoszpóra populációban fenilamidokkal (1981), acetimidekkel (1997) és strobilurin származékokkal szemben (DULA B-NÉ, 2007; FÜZI, 2007; CHEN et al., 2007; TAKSONYI et al., 2009) találtak rezisztens törzseket. A ’Bianca’ fajta peronoszpóra-rezisztenciáért felelős Rpv3 génjét már áttörte egy virulens peronoszpóra rassz, amit Csehországban találtak meg (PERESSOTTI et al., 2010).

A megoldást a kórokozó változékonysága és gyors adaptációs képessége ellen a rezisztenciagének halmozása jelenti. Egy tartósan rezisztens fajtában legalább két, monogénesen öröklődő, külön-külön is magas fokú rezisztenciát biztosító, különböző forrásból származó, így eltérő hatásmechanizmusú peronoszpóra-rezisztencia génnek, és legalább két ugyanezen adottságokkal rendelkező lisztharmat-rezisztencia génnek kell lennie. Ilyen feltételek mellett igen kicsi az esély arra, hogy olyan virulens lisztharmat vagy peronoszpóra rasszok alakuljanak ki, amelyek áttörik az így létrehozott rezisztenciát, mert egyetlen kórokozó sejtben, azonos időben kellene két rezisztenciagénnel szemben virulenciát okozó mutációnak létrejönnie (BOUQUET, 2009; KOZMA et al, 2010).

A probléma megoldására Intézetünk a Muscadinia rotundifolia és a Vitis vinifera cv. ’Kismis vatkana’ eredetű lisztharmat-rezisztenciákat, valamint a Muscadinia rotundifolia és a Vitis amurensis eredetű peronoszpóra-rezisztenciákat kombinálja egy genotípusba. Egy Run1+Ren1+Rpv1+Rpv8 génkonstrukciót tartalmazó rezisztens fajta hosszú távon is meg fogja őrizni ellenálló képességét (KOZMA et al, 2010).

Nemesítési szempontból kihívást jelent a génpiramidálás, mert fenotípus alapján nem lehet elkülöníteni az egyszeres és többszörös rezisztenciát tartalmazó egyedeket. A rezisztenciagénekhez kapcsolt molekuláris markerekkel azonban minden gén egyenként nyomon követhető, és megvalósítható a génpiramidált egyedek szelekciója. A közelmúltban lezajlott gyors tudományos-technikai fejlődés és kutatómunka eredményeként már minden említett rezisztenciagént markerekkel követni tudunk (EIBACH et al, 2007; KATULÁNÉ-DEBRECENI et al., 2009; D. KATULA et al., 2010).

Intézetünk a tartós rezisztens fajták előállításában a világ élvonalában van, a közeli jövőben a termesztők rendelkezésére tudjuk majd bocsátani a Pécsi Szőlészeti és Borászati Intézetben előállított, bármilyen évjáratban peronoszpóra, lisztharmat ellen permetezés nélkül is tünetmentes és versenyképes minőségű rezisztens fajtákat.

Irodalomjegyzék

1. ALLEWELDT,  G. (1979): L’amélioration des vignes resistantes aux chapignons et au phylloxera. Bulletin OIV 52. 583: 691–699.

2. AMBRUS L. (2005): Az én szőlőhegyem. BKL Kiadó, Szombathely

3. Anonym (2003): Final report „Study on the Use of the Varieties of Interspecific Vines”. Contract No AGR 3881 of 30/12/2002

4. BOUBALS, D. (1959): Contribution á l’étude des causes de la résistance des Vitacées au mildiou de la vigne /P. viticola (B.et C.) Berl. et Det./ et leur mode de transmission héréditaire. Ann. Amélior. Plant. 9: 5–233.

5. BOUBALS, D. (1961): Étude des causes de la résistance des Vitacées á l’oidium de la vigne (Uncinula necator (Schw.) Burr.) et de leur mode de transmission héréditaire. Ann. Amélior. Plant. 11: 401–500.

6. BOUQUET, A. (1980): Vitis×Muscadinia  hybridisation: a new way in grape breeding for disease resistance in France. Proc. 3th Int. Symp. Grape Genet. Breed., (Davis), 42–61.

7. BOUQUET, A. (1986): Introduction dans l’espéce V. vinifera L. d’un caractére de résistance á l’oidium (Uncinula necator Schw. Burr.) issu de l’espéce M. rotundifolia (Michx.) Small. Vignevini 12: 141–146.

8. BOUQUET,  A.  (2009):  Reduction  of  phytochemical  inputs:  disease resistant  grapevine  cultivars.  Progres  Agricole  et  Viticole,  126 (10):234–243

9. CHEN W., DELMOTTE F., RICHARD-CERVERA S., DOUENCE L. AND GREIF C., CORIO-COSTET  M.F. (2007): At least two origins of fungicide resistance in grapevine downy mildew populations. Appl. Environ. Microbiol. 73: 5162–5172.

10. CINDRIC P., KORAC N. and KOVAC V. (2000): Sorte vinove loze. Novi Sad.

11. CSEPREGI P. (1993): Szőlőfajták 1961–1990 között létesített üzemi ültetvényeinek területe ötéves bontásban. Szőlőtermesztés III. Fajtaismeret, KÉE Kertészeti Kar egyetemi jegyzet

12. CSEPREGI P. 1997. Szőlőtermesztési  ismeretek, Mezőgazda Kiadó, 157–165.

13. CSEPREGI P. (1994): Hungaricumok  a magyarországi  szőlőfajta-választékban. Horticultural Science, 2:64–67.

14. DIÓFÁSI L. (1996): A Furmint fajta termesztése a Mecsekalján. Borászati füzetek, 8 (2): 7–8.

15. DIÓFÁSI L. és BÍRÓNÉ T. G. (1999): A pécsi szőlőfajta-gyűjtemény katalógusa. Jubileumi kiadvány – FVM SZBKI, Pécs.

16. DIÓFÁSI L. és CSIKÁSZNÉ K. A. (1999): 50 éves a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet. Jubileumi kiadvány – FVM SZBKI, Pécs.

17. DULA B-né (2007): A fungicidrezisztencia kérdésköre, különös tekintettel a lisztharmatgombákra. Növényvédelem  43. (6.): 253–260.

18. EIBACH,  R., ZYPRIAN,  E., WELTER,  L. and TÖPFER,  R. (2007): The use of molecular  markers  for pyramiding  resistance  genes in grapevine breeding. Vitis 46: 120–124.

19. ÉLES S-NÉ, LŐRINCZ A. és VARGA Zs. (2008): Vörösborszőlőfajták Tokaj-Hegyalján.  Kertgazdaság 57. (1.): 20–21.

20. FILIPPENKO I.M. and STIN, L.G. (1973): Naszledovanie usztojcsivosztyi k mildju u evropejszko-amurszkih gibridov vinograda. Genetika 9: 53–61.

21. FÜZI, I. (2007): “Békés osztozkodás” a szőlőbetegségek  között 2006-ban. Agrofórum. Extra 20.

22. D-KATULA  D., LENCSÉS  A. K., SZŐKE A., VERES A., HOFFMANN  S., KOZMA P., KOVÁCS  L. G., HESZKY L. és KISS E. (2010): Marker-assisted  selection for two dominant powdery mildew resistance genes introgressed into a hybrid grape population. Scientia Horticulturae 126: 448–453.

23. GALBÁCS ZS., MOLNÁR S., HALÁSZ P., KOZMA P., HOFFMANN S., KOVÁCS L., VERES A., GALLI ZS., SZŐKE A., HESZKY L. és KISS E.(2009): Identification of grapevine cultivars using microsatellite-based DNA barcodes. Vitis 48:17–24.

24. GALET, P.(1988): Cépages et vignobles de France. Tome 1., Les vignes américaines.  Imprimerie  Charles Dehan, Parc Euromedicine, Montpellier, France.

25. HAJDU E. (2006): A szőlő szelekciós nemesítése és a magyarországi eredmények. Kertgazdaság,  38. (4.): 39–44.

26. HALÁSZ G.,VERES A., KOZMA P.,KISS E.,BALOGH A.,GALLI ZS., SZŐKE A., HOFFMANN S. ÉS HESZKY L.(2005): Mikrosatellite fingerprinting of grapevine (Vitis vinifera L.) varieties of Carpathian Basin. Vitis 44. (4.): 173–180.

27. HOFFMANN S., DI GASPERO G., KOVÁCS L., HOWARD S., KISS E., GALBÁCS ZS, TESTOLIN R and KOZMA P. (2008): Resistance to Erysiphe necator in the grapevine ‘Kishmish vatkana’ is controlled by a single locus through restriction of hyphal growth. Theoretical and Applied Genetics 116: 427–438.

28. JELENKOVIÆ, G. and OLMO, H. P. (1968): Cytogenetics of Vitis. III. Partially fertile F1 diploid hybrids between V. vinifera L. × V. rotundifolia MICHX. Department of Viticulture and Enology, University of California, Davis, USA, Vitis 7: 281–293.

29. JELENKOVIÆ, G. and OLMO,  H. P. (1969):  Cytogenetics  of Vitis. IV: Backcross  derivatives  of V. vinifera  L. × V. rotundilola  Michx. Department of Viticulture and Enology, University of California, Davis, USA. Vitis 8: 1–11.

30. KATULÁNÉ DEBRECENI D., LENCSÉS A. K., SZŐKE A., VERES A., HOFFMANN S., ERDÉLYI SZ., HESZKY L., KISS E. és KOZMA Pál (2009): Muscadinia rotundifolia (MICH.)SMALL és Vitis vinifera L. eredetű lisztharmat rezisztencia felhasználása a szőlő nemesítésé- ben markerekre alapozott szelekcióval. Kertgazdaság,  41.(1.): 82–91.

31. KISS E., HALÁSZ  G., KOZMA  P. és HESZKY  L. (2006): Magyar mikroszatellit  adatbázis  (Hungarian  Microsatellite  Databank). www.mkk.szie.hu/dep/gent. Vitis-SSR.

32. KOCSIS M., JÁROMI L., PUTNOKY P., KOZMA P., BORHIDI A. (2005): Genetic diversity among twelve grape cultivars indigenous to the Carpathian Basin by RAPD markers. Vitis 44. (2.): 87–91.

33. KOZMA,  P.jr. and DULA,  T. (2003):  Inheritance  of resistance  to downy  mildew  and powdery  mildew  of hybrid  family  Muscadinia×V. vinifera×V. amurensis×Franco-American hybrid. Proc. 8th Int. Conf. Grapre Genet. and Breed. Acta Horticult. 603: 457–463.

34. KOZMA P., WERNER J. és BÍRÓNÉ TOMA G. (2005): A Kadarka szőlőfajta szelekciója újabb értékes klónok kiválasztásához. Kertgazdaság különkiadás, A fajtaválaszték fejlesztése a szőlészetben 113–118.

35. KOZMA P. és WERNER  J. (2007): Az Olasz rizling P. 2 szubklónozása.  University Corvinus Lippay J. – Ormos I. – Vass K. Scientific Conference, Abstracts- Horticultural Science: 256–257.

36. KOZMA P., KISS E., HOFFMANN S., GALBÁCS Zs. and DULA T. (2009): Using the powdery mildew resistant Muscadinia rotundifolia and Vitis vinifera cv. Kismis vatkana for breeding new cultivars. 9th International Conference on Grape Genetics and Breeding, July 2–6, 2006. Udine, Italy, ISHS Acta Horticulturae 827: 559–570.

37. KOZMA, P., WERNER J. és FORGÁCS B.(2009): Evaluation and clone selection of ’Hungarica’ grapevine cultivars to increase the range of choice of grape varieties for quality wine production. Hungarian Agricultural Research, 18. (3-4.): 25–30.

38. KOZMA P., CINDRIC P. and HOFFMANN S. (2010): New generation of resistant TABLE grape cultivars. 10th ICGBG 1–5 August 2010, Geneva, New York, USA.

39. LENCSÉS A. K., SZŐKE A., KOZMA P., HALÁSZ G., KATULÁNÉ DEBRECENI D., VERES ANIKÓ, GYŐRFFYNÉ JAHNKE G. és KISS E. (2010): Mikroszatellit markerek alkalmazása a magyarországi  szőlő génforrások megőrzésére. Kertgazdaság, 42. (1.): 58–67.

40. NÉMETH M. (1958/a): A borszőlőfajták összehasonlító értékvizsgálata és klónszelektálása. Szőlészeti Kutató Évkönyve, 11. (1.): 261–326

41. NÉMETH M. (1958/b): A szőlő klónszelekciós  nemesítéséről.  Agrártudomány 10. (2–3.): 43–49.

42. NÉMETH M. (1962): A klónszelektálás eredményei. A Szőlészeti Kutató Intézet kutatási eredményei, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1, 58–60.

43. NÉMETH M. (1963): A fontosabb eurázsiai borszőlőfajtáink  értékvizsgálata. Szőlészeti Kutató Intézet Évkönyve, 12. (20.): 5–82.

44. NÉMETH M. (1965): Noms des variétés entretenues dans les Collections ampélographiques. Liste No. 1. Tome 1. 204–234. O.I.V.Paris (73 alanyfajta, 99 direkttermő, 332 borszőlő és 427 csemegeszőlő)

45. NÉMETH M. (1966): Borszőlőfajták  határozókulcsa.  Mezőgazdasági  Kiadó, Budapest

46. NÉMETH, M. (1967): Ampelográfiai Album – Termesztett borszőlőfajták 1. Mezőgazdasági  Kiadó, Budapest.

47. NÉMETH M. (1967): Klónszelekciós szőlőnemesítés módszerei Pécsett és az elért eredmények. Szőlő- és Gyümölcstermesztés, Budapest, 3: 41–92.

48. NÉMETH M. (1968): Az Olasz rizling alfajtái, tekintettel a tetraploidokra. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Évkönyve, 13: 159–190.

49. NÉMETH M. (1970): A szőlőfajták hozamnövelése  és minőségjavítása klónszelektálással.  Agrártudományi  Közlemények 29: 437–445.

50. NÉMETH, M. (1970): Ampelográfiai Album – Termesztett borszőlőfajták 2. Mezőgazdasági  Kiadó, Budapest.

51. NÉMETH M. (1973): Régi magyar borszőlőfajták.  Agrobotanika, 15: 37–55.

52. NÉMETH, M. (1975): Ampelográfiai Album – Alany-, direkt termő és csemegeszőlő-fajták. Mezőgazdasági  Kiadó, Budapest.

53. OLMO, H.P. (1971): Vinifera×rotundifolia hybrids as wine grapes. Am. J. Enol. Vitic. 22: 87–91

54. PERESSOTTI  E., WIEDEMANN-MERDINOGLU S., DELMOTTE F., BELLIN D., DIGASPERO G., TESTOLIN R., MERDINOGLU  D. and MESTRE P. (2010): Breakdown of resistance to grapevine downy mildew upon limited deployment of a resistant variety. BMC Plant Biology 10: 147.

55. STIN, L. G., FILIPPENKO, I. M. (1974): Naszledovanija mildju i oidium usztojcsivosztyi u jevropejszko-amurszkih gibridov vinograda. Genetika, 10: 37–44.

56. TAKSONYI P., FÜZI I. és KOCSIS L. (2009): A szőlő egyes kórokozóinak QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciájának kialakulása Magyarországon. Növényvédelem  45. (7.): 361–366.

57. TESZLÁK P., MIKA J., CSIKÁSZ-KRIZSICS A., WERNER J., FORGÁCS B. és KOZMA P. (2009): A klímaváltozás hatása a borszőlő biológiai jellemzőire, a termés mennyiségére és minőségére. Kertgazdaság,  41. (4.): 24–40.

58. WANG, Y., LIU, Y., HE, P., CHEN, I., LAMIKAUR, O. and LU, J. (1995): Evulation of foliar resistance to Uncinula necator in Chinese Wild Vitis species. Vitis 34: 159–164.

59. WERNER J., ifj. HEIMANN Z. és KOZMA P. (2009): A Kadarka szőlőfajta minőségének növelése újabb klónok kiválasztásával.  MTA XV. Növénynemesítési  Tudományos Napok – Hagyomány és haladás a növénynemesítésben: 542–546.

60. WERNER J., HOFFMANN S. és KOZMA P. (2010): A Cirfandli és az Olasz rizling szőlőfajták értékelése, klónszelekciója a minőségi bortermelés klónválasztékának  bővítéséért. MTA Növénynemesítési  Napok, Összefoglaló (16): 143.

Utolsó frissítés: 2014.11.03.