Augusztus - 2014
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 28 29 30
31
vasárnap, 2014. augusztus 31.
00:00 - Újra indul a Pálinkamester szakmérnök és szaktanácsadó képzés
A Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kara 2014 őszén újra meghirdeti nagysikerű Pálinkamester szakmérnök és szaktanácsadó szakirányú képzését. Jelentkezési határidő: 20...

KÓKUSZROST ALKALMAZÁSA VÁGOTTLILIOM-TERMESZTÉSBEN

HONFI PÉTER1, GÁSPÁR TAMÁS1, SZABÓNÉ ERDÉLYI ÉVA2

1. BCE Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék
2. BCE Kertészettudományi Kar, Matematika és Informatika Tanszék

KULCSSZAVAK: liliom, vágottvirág, közeg, gyökérnövekedés

Növényházi vágottliliom-termesztésben vizsgáltuk két különböző termesztőközeg virágminőségre gyakorolt hatását. Az egyik közeg a liliomkertészetekben hagyományosan alkalmazott baltikumi tőzeggel előkészített talaj, míg a másik a néhány éve alkalmazásba vett kókuszrost hozzáadásával javított talaj volt.

Munkánk során a kísérleti állományban mértük a fontosabb vegetatív és generatív mutatókat (magasság, szárvastagság, bimbószám, bimbóméret), majd laboratóriumi körülmények között megállapítottuk a növények gyökértípusonként mérhető tömegét, hagymatömegét és vegetatív részeinek friss és száraz tömegét. A beltartalmi mutatók közül átlagminták készítése után mértük a növények klorofilltartalmát.

A vizsgálatokat a liliom egész évre kidolgozott termesztéstechnológiája miatt nyári és téli időszakban végeztük, így eltérő viszonyok között is cheap generic viagra vizsgálhattuk a közegek hatását. Tesztnövényként piacos, jól eladható Oriental és LA típusú fajtákat használtunk, mindkét fajtacsoportból két fajta: a ’Sorbonne’ és a ’Rialto’, valamint a ’Brindisi’ és a ’Courier’ fajták állományát vontuk vizsgálatba.

A kókuszroston történő termesztés szárhosszúságra gyakorolt pozitív hatása a nyári időszakban 3, a téli időszakban mind a 4 fajta esetén igazolódott. (Kisebb eltérést a nyári időszakban a ’Rialto’ fajta mutatott, melynél a kókuszroston termesztett növények alacsonyabbak a baltikumi tőzegen termesztettekhez képest. A másik 3 fajta esetében 5–10%-os növekedést regisztráltunk.) Bimbószám-növekedés minden esetben tapasztalható volt.

Bevezetés és irodalmi áttekintés

A XX. század utolsó évtizedében a vágottliliom-termesztés területe jelentősen növekedett mind hazánkban, mind Nyugat-Európában: ezt az ugrásszerű növekedést elsősorban az új fajták megjelenésének, a fajtakínálat soha nem látott bővülésének tulajdoníthatjuk. 1990 és 2000 között a legfontosabb növényházi vágott virágok közé küzdöttek fel magukat. Nyugat-Európában a 3-4. helyen, Magyarországon a 6–8. helyen szerepelnek a „toplistán” (SCHMIDT és HONFI, 2007). Népszerűségüket az új fajták szépségének, jó vázatartósságának és kiváló időzíthetőségének köszönhetik (SCHMIDT, 2008).

A holland árverési csarnokban értékesített vágott virágok között a liliom (a forgalmazott értéket tekintve) 2005-ben a negyedik helyen állt. A liliomot sorrendben a rózsa, a csokros krizantém és a tulipán előzte meg. Az értékesített mennyiség 1995 és 2000 között folyamatosan nőtt. A 2000-es évben az eladott mennyiség 380,78 millió szál volt, amelyet átlagosan szálanként 0,39 centért értékesítettek, így a forgalmi érték megközelítőleg 150 millió euró lett (HEINRICHS, 2006).

A liliom termesztéstechnológiája az elmúlt két évtizedben teljesen kiforrott: a termesztés a legfejlettebb üzemekben, nagylégterű üvegházakban, energiaernyő, illetve pótmegvilágítás használata mellett, számítógéppel kont- rollált körülmények között folyik. Mindezek mellett fontos szerepet játszik a termesztőközeg. Hazánkban jelenleg elsősorban talajon való termesztés folyik, az egyes kertészetek azonban különbözőképpen javítják a termőtalaj minőségét. A kísérletünknek helyt adó kertészetben a termőtalaj homok, amit az utóbbi 15 év alatt baltikumi tőzeggel javítottak fel. Kísérletünk során kókuszrost hozzáadásának hatását vizsgáltuk.

A dísznövénytermesztésben, illetve kereskedelemben kialakuló verseny a termesztőket egyértelműen a jobb minőségű növények előállítására kényszeríti. A jobb minőség elérése érdekében több, a termesztés során alkalmazott tényező közül a közeg hatását vizsgáltuk. A hazai liliomtermesztők a talajon folytatott termesztésük során több adalékanyag hozzáadásával igyekeznek javítani a termőközeget, a leggyakrabban baltikumi tőzeg hozzáadásával.

Az elmúlt néhány év során a kertészek kókuszrost hozzáadásával egyre jobb termesztési eredményeket értek el. Több pozitív kutatási eredmény is fellelhető más vágott virágoknál (rózsa, gerbera) is. A liliomtermesztéssel kapcsolatos hasonló kutatómunkára azonban eddig nem került sor, vizsgálataink tárgyát ezért a kókuszrost hozzáadásával történő vágottliliom-termesztés vélelmezett pozitív hatásának feltárása képezte.

A liliom földbeni képlete buroklevél nélküli, úgynevezett csupasz hagyma. Az egyes fajok hagymája eltérő nagyságú és formájú, lehet teljesen zárt vagy laza felépítésű, kifejezetten sok vagy éppen kevés hagymapikkellyel. A hagymapikkelyeket egy vékony, de kemény hártya veszi körbe, a külső hagymapikkelyek felépítése a belsőkkel azonos. Találhatunk fehér színű, de sárgás vagy éppen rózsaszíntől sötétlila színűig többféle hagymát (GRUNERT, 1980; NÁDASI, 1967).

A pikkelylevelek tartaléktápanyagot raktároznak, ami a rügy fejlődése során felhasználódik. A külső, kimerült pikkelylevelek elhalnak, helyettük a hagyma belsejében újak fejlődnek (NÁDASI, 1967).

A legtöbb liliomfajra jellemző, hogy többféle gyökeret fejleszt. A hagyma fölött, a szár föld alatti részéből a legtöbb esetben szárgyökerek fejlődnek. Feladatuk a talaj felső rétegeiben lévő víz- és tápanyagkészletek hasznosítása. Mindezek mellett a szárgyökerek a virágszár megtartásában is fontos szerepet játszanak, ezért is fontos, hogy a hagymákat megfelelő mélyre ültessük. A szárgyökereken kívül a hagyma tönkjéből vastag húzógyökerek (szerepük a természetben a hagyma rögzítése és mélyebbre húzása), illetve vékonyabb tápanyagfelvevő gyökerek, úgyneve- zett talpgyökerek fejlődnek.

A hagymák ültetésénél – az egyenletes talajhőmérséklet biztosítása és a szárgyökerek fejlődése érdekében – ügyelni kell arra, hogy a hagymák csúcsa télen 6–8 cm-re, nyáron 8–10 cm-re kerüljön a talajfelszín alá (SCHMIDT, 2008).

A liliomok legkedvezőbb termesztőközege a könnyű, laza szerkezetű, jól levegőzött talaj. Üvegházi termesztés esetén a talaj sótartalma nem lehet 0,15–0,18% felett. A talaj pH értéke 5,5 és 6,5 között legyen. Szabadföldi termesztésre kevés fajta alkalmas, a talajtulajdonságok mellett fontos szempont a környezeti adottság. Célszerű termesztési terület a tengerparti régió, ahol a magas páratartalom és a kiadós esőzések a növekedési fázisban ki- elégítő mértékűek a növény számára (HAMRICK, 2003).

A termesztésben korábban istállótrágyát használtak a talaj szervesanyag-tartalmának növelésére, helyette a tőzeg alkalmazása vált előnyösebbé. Ez annál is inkább ajánlott, mert a friss istállótrágya égetheti a hagymát, valamint a trágya sótartalma nehezen mérhető, igen változó lehet. Az istállótárgya elhagyása esetén komplex műtrágya kijuttatása szükséges az ültetés előtt. Ennek javasolt mennyisége 30–40 g/m2. Virágzás előtt 3 héttel javasolt 20 g/m2 további műtrágya kijuttatása. Ezeken túl minden tápanyaghiány-tünetre figyelni kell, leggyakrabban a vashiányt észlelhetjük a levelek felperdülésén, világosodásán. A levélégés kezelésére, illetve megelőzésére kalciumkloridos oldat kijuttatása javasolt, maximum 1%-os koncentrációban (ESHER, 1983).

A termesztőknek egyre nagyobb költségekkel kell számolni a termesztés során, ami jelentősen megnehezíti a munkát. Ezért is fontos, hogy minél gazdaságosabb közeget válasszanak ki a jobb minőség és hozam elérése érdekében (ISLAM et al., 2002). ISLAM et al. (2002) kutatásokat végeztek kókuszrost, kőzetgyapot és rizshéj felhasználásával, hogy olyan szerves közeget találjanak, amely nagy mennyiségben fellelhető és könnyen beszerezhető.

A kókuszrost a természetes eredetű termesztőközegek közé tartozik, az 1980-as években jelent meg. Az elsők között a rózsatermesztők kezdték használni. Jó vízmegtartó képessége, stabil fizikai szerkezete és pH pufferelő képessége miatt néhány év alatt más kultúrát termesztők között is népszerűvé vált a használata. A kókuszrostot forgalmazzák szárított, összepréselt tömbökben, illetve brikettként. Az összepréselt tömböket felhasználás előtt kezelni kell. A szállítási költségek csökkentése érdekében forgalmazzák szárított, préselt állapotban. Felhasználás előtt a kókuszrostot be kell nedvesíteni, így már alkalmas konténerek, ágyások feltöltésére. A brikett nem igényel előkészítést (BRINKMAN, 2009).

A kókuszrost a kókuszpálma (Cocos nucifera) termésének mezokarpiuma, a kókusztermesztés mellékterméke. Ez a melléktermék jól felhasználható a tőzeg helyettesítésére, mint termesztőközeg. Fizikai tulajdonságai közül – a fentieken túl – kiemelendő az összporozitás, mely a kókuszrostnál 95,9%, amíg a tőzegnél 91,1%. A felvehető nedvességtartalom a kókuszrostnál 38,5%, a tőzegnél 44,5% (REXILIUS,1990).

A kókuszrost előállítása olcsó eljárásnak számít, mivel természetes anyag, illetve nagy mennyiségben termelődik (Van OS, 1995).

A kókuszrost-tömbök attól függően is eltérő tulajdonságúak lehetnek, hogy a világ mely részéről származnak. A fizikai és kémiai tulajdonságaik is változók, ezért a termesztőnek tájékozódnia kell a pontos jellemzőkről (SHINOHARA el al., 1999).

Figyelembe kell venni a közeg rostosságát, ugyanis ez befolyásolja a vízmegtartó képességét, illetve a porozitást. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy ha a száraz kókuszrost kockához vizet adnak, négy-ötszörösére megduzzad (MERCURIO, 2002).

ABAD et al. (2005) a kókuszrost fizikai tulajdonságait vizsgálva megállapították, hogy a Sphagnum tőzeghez képest kisebb vízmegtartó képességgel, de nagyobb levegőkapacitással rendelkezik. Ennek oka elmondásuk szerint, hogy a kókuszrostnak eltérő a mikroszerkezete. A kókuszrostban alacsony felvehető N-, Ca-, Mg- és mikroelemtartalmat, valamint igen magas P- és K-értéket mértek.

FORNES et al. (2003) is feljegyezték, hogy a kókuszrost fás jellegű biológiai szövettel és kerek pórusokkal rendelkezik, ellentétben a tőzeg ovális alakú pórusaival. A kókuszrost celláiba a víz könnyebben behatol, illetve a vízelvezetése is jelentősebb, mint a tőzegé.

ARGO et al. (1996) a kókuszrost és a tőzeg fizikai tulajdonságainak összehasonlításánál arra lettek figyelmesek, hogy a kókuszrostnak nagyobb a vízmegtartó képessége, de az újranedvesíthetőség között nem tapasztaltak jelentős különbséget.

SMITH (1995) kókuszrost és tőzeg közegeken nevelt növényeknél azt figyelte meg, hogy a kókuszroston a gyökérfejlődés jelentősebb és mivel mindkét közeg tápelemfelvétele azonos volt, ezt a kókuszrost előnyös fizikai jellemzőinek tulajdonította.

Anyag és módszer

Vizsgálatainkat dr. Eke Sándor dabasi liliomkertészetében végeztük 2009-ben és 2010-ben, nagy légterű üvegházakban. A növényházat melegvizes fűtési rendszerrel, 2”-os acélcsövekkel fűtik (ágyásonként 2-2 cső, az üvegház felső részében, az energiaernyő alatt, �t = 35 °C.) A növényházak hűtéséről ventilátorok gondoskodnak. Passzív hűtési rendszerként a nagy felületű szellőzők szolgálnak (az üvegház tetején, a teljes felület 15%-a nyitható). A növényállomány öntözése és tápoldatozása a fűtéscsövek alatt elhelyezett szórófejes öntözőrendszerről biztosított. Az öntözővíz három forrásból érkezik: az esővizet a teljes üvegfelületről összegyűjtik, valamint a kertészetben található fúrt kút és a városi vízhálózat áll rendelkezésre. A téli időszakban (október közepétől március közepéig-végéig) asszimilációs pótmegvilágítás is üzemelt.

Vizsgálataink megkezdése előtt a terület talaját (106 °C-os hőmérsékletű gőzzel, 8 órán keresztül) gőzöléssel fertőtlenítették.

A vizsgálatban felhasznált téglákba préselt kókuszrost Indiából érkezett Magyarországra. Felhasználás előtt két nappal az összepréselt kókusztömböket egymás mellé fektetve sima betonfelületre helyeztük, majd nagy mennyiségű vízzel öntöztük egy órán keresztül. Az így fellazult szerkezetű kókuszrostot rotációs munkagéppel tovább lazítottuk, majd ládákba töltve juttattuk ki a területre.

A kontrollként alkalmazott baltikumi tőzeg bálákban érkezett a kertészetbe. Felhasználás előtti nap a bálákat kibontottuk, nedvesítettük, a tőzeget ládákba töltöttük. A baltikumi tőzeg bedolgozás előtt nem igényelt különleges kezelést.

Az Oriental-hibridek közül a ’Sorbonne’ (rózsaszín) és a ’Rialto’ (fehér), az LA-hibridek közül a ’Brindisi’ (rózsa- szín) és a ’Courier’ (fehér) fajtákat választottuk. Minden tesztnövényként alkalmazott fajta egész évben termeszthető. Mind a négy fajta a Gebruder Vletter & Den Haan holland nemesítő cég fajtája. A hagymák Hollandiából, hűtött állapotban, nedves tőzegbe, perforált fóliába csomagolva, műanyag ládákban érkeztek a kertészetbe.

A kísérletekben alkalmazott ’Sorbonne’ és ’Rialto’, Oriental-fajták 18/20-as méretűek voltak, a ’Brindisi’ és ’Courier’, LA-fajták esetében 16/18-as hagymát használtunk téli termesztésre, nyári termesztésre 14/16-os hagymamérettel dolgoztunk.

A kókuszrosttal kiegészített talajon termesztett kísérleti növényállományt minden esetben a termőfelület aktív részén helyeztük el, kontrollként pedig a környező, az üzemben alkalmazott tőzeggel kiegészített talajon való termesztéstechnológiával nevelt állomány kijelölt része szolgált.

A nyári kísérletben 2009. július 10-én, a téli kísérletben 2009. november 18-án érkezett a hagyma. A hagymákat az ültetés előtti akklimatizálódás, valamint a kiolvadás érdekében kicsomagoltuk.

Ültetés előtt 3 nappal kétszeri talajmarózással fellazítottuk a talajt, majd gazdagon beöntöztük. Az ültetés idő- pontja az első kísérleti időszakban 2009. július 15-én volt, ebben a kísérletben az LA-hibridek hagymáit a 10-soros ültető háló hat sorába, 5-6 cm-es mélységbe ültettük el. Kísérleti állományunk 8×48, azaz 384 db hagymából állt. Az ültetési területre – ültetés előtt – 5 cm vastag kókuszrost terítést helyeztünk el. A kontroll területre szintén 384 db hagymát ültettünk el, itt azonban 5 cm vastag baltikumi tőzeg terítést alkalmaztunk. Ültetés után a területet 15 liter/m2 vízzel beöntöztük. Az ültetést 2009. július 16-án végeztük.

A ’Sorbonne’ és a ’Rialto’, Oriental-hibridek az LA-hibridekhez képest további előkészítést is igényeltek, ezeket a fajtákat elő kell hajtatni. Az Oriental-hibridek hagymái két héttel korábbi szállításból származtak. A megér- kezett hagymákat kicsomagoltuk, kiolvadás után 2009. június 29-én ládákba ültettük előnevelés céljából. A ládákba korábban 2 cm vastagon kókuszrost és baltikumi tőzeg keverékéből készült termőközeget helyeztünk. A hagymákat szorosan egymás mellé helyeztük, hagymamérettől függően eltérő mennyiségben. A hagymákat ezután a fent említett kókuszrost és baltikumi tőzeg keverékkel fedtük le, majd alaposan beöntöztük. A ládákat ezután egymás tetejére helyezve a 11 °C-os hűtőbe szállítottuk. Innentől kezdve két hetes előnevelési szakasz következett.

Az elültetett hagymákat az előnevelési fázisból 5 cm magas növénymagasság elérésekor vettük ki. Az így kapott 4-5 cm-es növényeket az előhajtatási ládákban 2009. július 14-én az ültetés helyszínére szállítottuk. A 10 soros ültető háló 6 sorába 5-6 cm mélységbe ültettük a hagymákat. A kísérleti állományunk így 6×67, azaz 402 db hagymából állt. Az ültetési területre 5 cm vastag kókuszrost terítést helyzetünk el. A kontroll területre szintén 402 db hagymát ültettünk el, itt azonban 5 cm vastag baltikumi tőzeg terítést alkalmaztunk. Ültetés után a területet itt is alaposan beöntöztük.

A téli kísérlet 2009. november 5-én kezdődött. Az alkalmazott módszerek és eljárások az LA-hibrideknél, illetve Oriental-hibridek kontroll állományánál (talajelőkészítés, ültetés, kísérlet módszertana) a nyári kísérlettel azonosak voltak. Az Oriental-hibrideket 2009. november 10-én ültettük ládába előnevelés céljából. Kiültetésre az Oriental- hibrideknél 2009. november 24-én, az LA-hibrideknél 2009. november 23-án került sor.

Az Oriental-hibrid kísérleti állományt a téli kísérleti időszakban nem közvetlenül talajba ültetéssel, hanem ládásan neveltük. A ládába kerülő talajt a növényházakban található talaj és kókuszrost keverékéből állítottuk elő. A kókuszrostot a korábban részletezett módszerrel készítettük elő. A fellazított szerkezetű kókuszrosthoz a ládák megtöltéséhez szükséges mennyiségű föld felét szállítottuk ki a növényházból. A földet és a kókuszrostot sima beton felületen egymásra öntöttük, majd beöntöztük. Az így kapott keveréket kéziszerszámokkal és rotációs kis munkagép- pel addig kevertük, míg az elvárt homogén állapotot el nem értük. Az elkészült földkeveréket ládákba töltöttük és az üvegházba szállítottuk. Két sor ládát tettünk egymás mellé, az így létrejött ágyásra 10 soros ültető hálót helyeztünk. Ládánként 8 hagymát ültettünk.

Mind a kísérleti, mind a kontroll állományt a kertészetben alkalmazott termesztéstechnológiával azonosan kezeltük (öntözés, tápoldatozás, növényvédelem).

Az állományban heti egyszeri mérést végeztünk, minden mérés időpontjában digitális fényképeket is készítettünk a fenológiai állapot jellemzéséhez. A kezelt és a kontroll állományból az LA-hibridek esetében fajtánként 16, az Oriental-fajtáknál pedig 20 egyednél mértük, illetve figyeltük meg a következő paramétereket.

Vegetatív tulajdonságok: szármagasság, szárvastagság, esetleg megjelent betegségek, kártevők. Generatív tulajdonságok: bimbószám, bimbóméret, első bimbó megjelenésének időpontja a növényen, a szedési érettség elérésének időpontja.

Az állomány felszedésére a vágási érettség elérésekor került sor. A nyári kísérletben az LA-hibridek esetében

2009. szeptember 5-én, az Oriental-hibridek esetében pedig 2009. szeptember 10-én kezdődött, és a hét minden napján folyamatosan történt a szedés. A téli kísérletben a felszedés az LA-hibridek esetében 2010. február 12-én, az Oriental-hibridek esetében pedig 2010. február 11-én kezdődött, és minden nap hasonlóképpen történt. A szedés során a hagymákat gyökerükkel együtt emeltük ki a talajból, hogy a földbeli növényrészek vizsgálatára is lehetőségünk legyen.

A vizsgált paraméterek a következők voltak: a talpgyökerek tömege (a közeg mosással való eltávolítása után), a szárgyökerek tömege (a közeg mosással való eltávolítása után), a hagyma tömege.

A vizsgált állományokból kezelésenként és fajtánként 4 szál vágott liliomot laboratóriumban vizsgáltunk tovább, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékén.

A szedés után eltávolítottuk a bimbó alatt elhelyezkedő első ép levelet. Ezeket fajtánként külön zacskóba csomagoltuk és -10 °C-on tároltuk a vizsgálatig.

Minden fajta leszedett leveleiből átlagmintát készítettünk 1×2 cm-es méretű levélrészek felhasználásával. A levágott részek tömegét lemértük. A lemért levélrészeket dörzsmozsárba helyeztük, 80%-os acetont és kvarchomokot adtunk hozzá, majd addig dörzsöltük, míg az ép levélrészek látszódtak. Az így kialakult szövetkivonatot kémcsőbe öntöttük és a kémcsövet 15 ml-ig feltöltöttük 80%-os acetonnal, a száját parafilmmel lezártuk, majd összeráztuk. A kémcsövek tartalmát ülepítés után szűrőpapírral leszűrtük, és tiszta kémcsőbe öntöttük. Pipetta segítségével a mérőműszerhez használt küvettákba pipettáztuk a szövetkivonatot. Abszorbanciáját 644 és 663 nanométeren Thermo Scientifil gyártmányú, Genesys 10 VIS típusú spektrofotométer alkalmazásával mértük.

A minta klorofilltartalmát az alábbi képlet alapján számítottuk ki: a+b = (20,2 • A644 + 8,02 • A663) • V/W, ahol a+b: a klorofill-a és -b tömege 1 g (friss) mintára vonatkozóan (μg); V: a szövetkivonat térfogata (ml); W: a szövet friss tö- mege (g); A: abszorbancia, az adott hullámhosszon.

Fajtánként és kezelésenként 3-3 szál liliomról minden bimbót eltávolítottunk. A szárakról eltávolított bimbók számát feljegyeztük, a bimbókat pedig laboratóriumi digitális gyorsmérleggel (PRECISA gyártmányú, DJ 2100 típusú) lemértük, és minden egyes bimbó tömegét feljegyeztük.

A lebimbózott 3-3 szál vágott liliomról eltávolítottuk a leveleket, illetve feldaraboltuk a szárrészeket. A zöld növényi részeket papírtálcára helyezve lemértük a tömegüket. A mért adatokat rögzítettük, majd 80 °C-on 24 órán keresztül szárítottuk (Binder típusú szárítógép) az anyagot és újra lemértük a növényi részek tömegét. A két érték hányadosát kiszámítva megállapítottuk a százalékban kifejezett szárazanyag-tartalmat.

Az Oriental-hibrideknél mind a kísérleti, mind a kontroll állományoknál 20-20 db hagymát, míg az LA-hibrideknél 16-16 db hagymát figyeltünk meg a teljes tenyészidőszak alatt. Ezen növények gyökérzetét felszedés után tovább vizsgáltuk: a gyökérzetről a földet leráztuk, és vízben 2-3-szor átmostuk. A szárról a hagymákat és szárgyökereket, valamint a hagymáról a talpgyökereket különválasztottuk, és mosás után itatóspapíron szárítottuk. Ezután a szár- és talpgyökerek, valamint a hagymák tömegét laboratóriumi digitális gyorsmérlegen mértük le.

Fajtánként és kezelésenként 1-1 szál liliomot tiszta csapvízbe állítva, szobahőmérsékleten nyílasztottunk ki. Minden szálon az első kinyílt virágról vettük a mintát. Mintavétel előtt a pollennel való szennyeződés elkerülése érdekében a virágokat kasztráltuk. A pollennel szennyezett lepellevelekből nem vettünk mintát. A virágok három legfejlettebb lepellevelét leszedtük és színüket RHS színskála szerint azonosítottuk.

Kísérletünk kiértékelésében a két termesztőközeg hatását hasonlítottuk össze a szármagasságra (több mérési időpontban), valamint a szárgyökér, a hagyma és a talpgyökér tömegére vonatkozóan. Összehasonlító vizsgálataink során egyrészt a hagyományos, paraméteres módszert használtunk (kétmintás t-próba), másrészt nem-paraméteres, robusztus kétmintás hipotézisvizsgálatot (Welsh-próbát), amikor kevesebb adat állt rendelkezésre a megbízható következtetéshez, illetve a minták adatainak normalitása, vagy a szóráshomogenitás nem teljesült. A szórások egyezését F-próbával ellenőriztük. Az összehasonlításokat 95%-os szignifikancia-szinten végeztük.

Eredmények és következtetések

Vizsgálataink eredményei a kókuszroston történő termesztés pozitív hatását igazolták, az eddig alkalmazott baltikumi tőzegen történt termesztéshez képest. Az eltérő körülmények között, az év eltérő időszakában (nyár, tél) folytatott termesztés és kísérlet egybehangzóan igazolta a kókuszroston történő termesztés jobb hatékonyságát, a szármagasság, a bimbószám és a növények gyökérképzése tekintetében (1. táblázat).

A ’Brindisi’, ’Courier’, és ’Sorbonne’ fajtáknál a kókuszrost hozzáadásával előkészített talajon nevelt növények szármagassága mind a nyári, mind a téli időszakban 2–5%-kal volt magasabb, mint a baltikumi tőzeget tartalmazó talajon fejlődött növényeké. Ezzel ellentétben a ’Rialto’ fajta esetén a nyári időszakban a baltikumi tőzeges közegen, télen azonban itt is a kókuszrost hozzáadásával előkészített talajon tapasztaltunk nagyobb szármagasságot.

Az LA-hibridek arányos, folyamatos növekedést mutattak. A kókuszrost hozzáadásával előkészített talajon nevelt állomány folyamatosan magasabb szárhosszúságot produkált, mint a kontroll. Az első mérési adatokban, tehát a termesztés kezdetén, jelentős eltérés nem mutatkozott, a kimutatott különbség csak a tenyészidőszak végén bizonyult szignifikánsnak.

A ’Sorbonne’ fajtánál az LA-fajtákhoz hasonló különbség figyelhető meg a két termesztőközegen nevelt növé- nyek között, a kókuszrost javára. A szedés előtti időszakra a kókuszon nevelt növények nagyobb szármagasságot értek el.

A ’Rialto’ fajta esetében a kókuszrostos közegen előállított növények nyáron kezdettől fogva kisebb szármagasságot mutattak, mint a kontroll állomány növényei, az igen csekély eltérés a kultúra teljes időszakában megmaradt, de nem bizonyult szignifikánsnak.

Bimbószám tekintetében egyöntetű eredményt kaptunk, a kókuszrost hozzáadásával előkészített talajon előállított növények több bimbót hoztak. A kókuszrost hatására az Oriental-fajták esetében jelentősebb változást tapasztaltunk: a ’Sorbonne’ fajtánál nyári időszakban 10,2%-os, téli időszakban 11,0%-os, míg a ’Rialto’ fajtánál nyári időszakban 18,2%-os, téli időszakban 4,3%-os bimbószám-növekedés mutatkozott. Az LA-hibridek esetében a különbség a nyári időszakban nem ennyire jelentős: ’Brindisi’ esetében nyáron 5,0%, télen 24,6%-os, ’Courier’ esetében nyáron 4,4%, télen 27,3% a kókuszrost hozzáadásával előkészített talajon nevelt növények javára.                     

 

KÓKUSZROST ÉS TŐZEG HOZZÁADÁSÁVAL ELŐKÉSZÍTETT TALAJON TERMESZTETT LILIOMOK FONTOSABB  VEGETATÍV TULAJDONSÁGAI (DABAS–BUDAPEST, 2009–2010.)

1. táblázat

Időszak

Fajta (Fajtatípus)

Közeg

Szárhosszúság a szedés időpontjában (cm)

Szár- gyökerek tömege (g)

Talp- gyökerek tömege (g)

Hagyma- tömeg (g)

Bimbószám (db)

Nyári termesztés

Sorbonne
(Oriental)

tőzeg

78,40

37,79

3,52

19,17

4,20

kókuszrost

85,00

64,24

4,64

21,78

4,65

Rialto
(Oriental)

tőzeg

95,35

71,71

2,93

34,73

4,95

kókuszrost

91,30

126,21

3,47

36,19

5,85

Brindisi (LA)

tőzeg

84,38

7,42

8,62

9,84

5,06

kókuszrost

8,60

13,66

10,51

13,72

5,31

Courier (LA)

tőzeg

90,44

10,43

8,42

11,72

6,31

kókuszrost

97,25

19,52

11,99

14,24

6,59

Téli termesztés

Sorbonne
(Oriental)

tőzeg

107,20

70,92

2,36

29,38

3,65

kókuszrost

115,90

176,62

7,05

45,80

4,05

Rialto
(Oriental)

tőzeg

109,95

130,45

5,18

75,74

3,50

kókuszrost

117,80

354,23

11,73

90,62

3,65

Brindisi (LA)

tőzeg

110,63

21,09

11,13

8,22

3,56

kókuszrost

119,75

47,57

13,44

10,75

4,44

Courier (LA)

tőzeg       

109,38

22,49

20,90

19,31

3,44

kókuszrost

119,13

25,72

23,75

20,72

4,38

A szárgyökér-tömeg mind az Oriental-, mind az LA-fajták esetében jelentősen magasabb a kókuszon termelt növények esetében. A gyökértömeg-különbség fajtaspecifikus. Az Oriental-fajták kókuszrost hatására nagyobb tömegű szárgyökeret nevelnek, mint az LA-fajták. Az eltérések 95%-os megbízhatósági szinten szignifikánsnak bizonyultak, ez alól egyedül a ’Courier’ fajta képezett kivételt a téli kísérleti szakaszban.

A kókuszrost és a baltikumi tőzeg hozzáadásával előkészített termesztőközegben nevelt növények hagymájának tömege között jelentős eltérés mutatkozott a nyári kísérleti időszak után. A kókuszrost alapú közegen a hagymák tömege a ’Sorbonne’ fajtánál 3,6%-kal, a ’Rialto’ fajtánál 4,2%-kal, a ’Brindisi’ fajtánál 39,4%-kal, a ’Courier’ fajtánál 21,6%-kal nagyobb volt, mint a tőzeges közegben, a különbségek mindazonáltal csak az LA-fajtáknál tekint- hetők szignifikánsnak (p=0,05). A téli vizsgálatok lezárásakor az eredmény ezzel azonosnak tekinthető, igaz, a kü- lönbségek mértéke eltérő: a kókuszrost alapú közegen a hagymák tömege a ’Sorbonne’ fajtánál 55,9%-kal, ’Rialto’ fajtánál 19,7%-kal, ’Brindisi’ fajtánál 30,8%-kal, ’Courier’ fajtánál 7,3%-kal volt nagyobb. Az eltérés ebben az esetben egyedül a ’Courier’ fajtánál nem szignifikáns.

A szárgyökerekhez hasonlóan a kókuszroston termelt növények talpgyökér-tömege is jelentősen nagyobb. A fajtaspecifikusság ebben az esetben is igazolható, az LA-fajták esetén a talpgyökerek tömege alapvetően is nagyobbnak bizonyult, mint az Oriental-fajták esetén. A különbségek nyáron a ’Rialto’, télen a ’Courier’ fajta kivételével szignifikánsnak tekinthetők.

A kókuszroston nevelt növények bimbóinak tömegében is jelentős eltéréseket igazoltunk, a kókuszrost hozzáadásával előkészített talajon nevelt növények bimbótömege a ’Rialto’ fajta esetében kimagasló volt.

A szárvastagság vizsgálata esetén a nyári időszakban a tőzeg hozzáadásával kezelt talajon termelt növények mutatnak nagyobb szárvastagságot az Oriental-fajták, a ’Sorbonne’ és ’Rialto’ esetében, míg az LA-fajtáknál (’Brindisi’ és ’Courier’) ellentétes eredményt kaptunk, a kókuszrost hozzáadásával kapott termőközegen termelt növények szárvastagsága volt a nagyobb. Ennek hátterét azonban nem sikerült tisztáznunk. A téli kísérlet során a kókuszrost hozzáadásával kezelt talajon előállított növények mutatnak nagyobb szárvastagságot mind az Oriental fajták, mind az LA fajták esetén. Jelentősebb eltérés a ’Rialto’ fajtánál mutatkozik.

A vegetatív részek szárazanyag-tartalma a nyári termesztési időszak után a ’Rialto’, a ’Brindisi’ és a ’Courier’ fajtáknál a kókuszrosttal kevert talajon nevelt növényeknél mutatott magasabb értékeket. A ’Sorbonne’ fajtánál kis mértékben, de a tőzeggel kevert talajon nevelt állomány értéke a magasabb. A téli kísérlet eredményei esetén azonban minden fajtánál a kókuszrosttal kevert talajon nevelt növényeknél mutattunk ki magasabb szárazanyag-tartalmat. A ’Sorbonne’ fajtánál kismértékű eltérés, míg a ’Rialto’, ’Brindisi’ és ’Courier’ fajták esetében jelentős növekedés realizálható.

A zöldtömeg tekintetében minden fajtánál és mindkét vizsgálati időszakban a kókuszrost hozzáadásával kapott talajon termelt növényeknél kaptunk magasabb értékeket.

Az Oriental (’Sorbonne’ és ’Rialto’) fajtáknál a kókuszrosttal dúsított talajon termesztett növényeknél a klorofilltartalom magasabbnak bizonyult, ugyanígy a ’Brindisi’ fajta esetében, igaz, itt az Oriental fajtáknál látható kismértékű növekedés helyett jelentős növekedés figyelhető meg. A ’Courier’ fajta esetében a kísérletben szereplő három fajtával ellentétben a tőzeggel kevert talajon termelt növények klorofilltartalma magasabb.

Szárazanyag- és klorofilltartalomra, valamint a zöldtömegre vonatkozó adataink a kis mintaszám miatt tájékoztató jellegűek.

Vonatkozó méréseink eredménye szerint a közeg típusa nem befolyásolta a vágott liliom virágszínét.

Köszönetnyílvánítás

A szerzők köszönetüket fejezik ki dr. Eke Sándornak, az Eke Liliomkertészet vezetőjének, aki a vizsgálatokhoz a helyszínt és a szükséges anyagokat biztosította, valamint szakmai tanácsokkal szolgált a kutatások kivitelezésében.

Irodalomjegyzék

1. ABAD, M., F. Fornes, C. CARRION, V. NOGUERA (2005): Physical properties of price of cialis in canada various coconut coir dusts compared to cialis generic peat. HortScience 40. (7.):2138–2144.

2. ARGO, W. R., J. A. BIERNBAUM  (1996): Component comparisons: coconut coir. Growr Talks 59. (12.) 62–66.

3. BRINKMAN HUNGARY, 2009: http://www.brinkman.hu/pdf/brinkman_050.pdf

4. ESHER, F. (1983): Lilium 385–399. in Schnittblumenkulturen.Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart

5. FORNES, F., R.M. BELDA, M. ABAD, P. NOGUERA, R. PUCHADES, A. MAQUIERIA, V. NOGUERA (2003): The microstructure of viagra propranodol coconut coir dust for use as alternatives to get viagra peat in soilles growing media.

6. GRUNERT, C. (1980): Lilium 178–218. in Das Blumenzwiebelbuch. Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart.

7. HAMRICK, D. (2003): Ball redbook, USA

8. HEINRICHS, FLORIAN (2005): International Statistics. Flowers and cialis prices at walmart Plants. AIPH / Union Fleurs, Hannover, 2005. 133.

9. ISLAM,  MD.  S.,  KHAN  S.,  ITO  T.,  MARUO  T.,  SHINOHARA   Y.  (2002): Characterisation   of  the  physico-chemical   properties  of environmentally friendly organic substrates  is relation to cialis professional review rockwool.  Journal od Horticultural Sciences and Biotechnology  77. (2.): 143–148.

10. MERCURIO, G. (2002): Gerbera cultivation in greenhouse. SCHREURS cég, termesztési jegyzet

11. NÁDASI M. (1967): A liliom. Mezőgazdasági  Kiadó, Budapest.

12. REXILIUS, R. (1990): Kokosfasern für Kultursubstrate.  Deutscher Gartenbau. 44. (13.):856.

13. SCHMIDT G. (2008): Liliom. In: Tillyné Mándy A., Honfi P. (szerk.): Növényházi dísznövénytermesztés. BCE Kertészettudományi Kar, Bu- dapest. 250–258.

14. SCHMIDT G., HONFI P. (2007): Vágott virágok rangsorának alakulása Európában és kihatásuk a magyar termesztésre. “Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly” Tudományos Ülésszak 2007. november 7-8. Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Szekció. Összefoglalók. Kertészettudomány. Budapest.

15. SHINOHARA, Y., HATA, T., MARUO, T., HOHJO, M., ITO, T. (1999): Chemical and cialis testimonial phyisical properties of the real viagra online coconut fiber substrate and best place to buy viagra online reviews the growth of viagra for sale tomato plants. Acta Horticulturae 481, 145–149.

16. SMITH, C., (1995): Coir: a viable alternative to online doctor prescription for viagra peat for potting. The Horticulturist, 4, 24–28.

17. VAN OS E. A., (1995): Engineering and cialis internet environmental aspects of indian cialis soilles growing system. Acta Horticulturae, 396., 25–32.

Utolsó frissítés: 2013.11.05.