November - 2019
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16 17
18 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

Folyó kutatások

 INSPIRES - Munkaerő-piaci rugalmasság

A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetében működő Empirikus Társadalomkutató Központ (ETK) 2013 és 2016 között részt vesz az INSPIRES (Innovative Social Policies for Inclusive and Resilient Labour Markets in Europe) nemzetközi kutatási projektben. Az INSPIRES projektet az Európai Bizottság 7-es keretprogramja támogatja.

A projekt fő célja, hogy eredményeivel hozzájáruljon az európai országok munkaerőpiacának rugalmasabbá és inkluzívabbá tételéhez. A projekt felméri a résztvevő európai országok munkaerőpiacának rugalmasságát és inkluzivitását, azonosítja az ehhez hozzájáruló innovatív munkaerőpiaci politikákat, valamint elemzi a „szakpolitikai tanulás” folyamatát, amely meghatározza ezen innovatív politikák kialakulását és az európai országok közötti transzferjét. A projekt keretében a munkaerőpiaci, foglalkoztatási és szociálpolitikák elemzését végezzük el. Ezen túlmenően a kutatás a rosszabb helyzetben levő, a munkaerőpiaci változásoknak jobban kitett csoportok helyzetét is felméri 2000-től napjainkig kvalitatív és kvantitatív módszerekkel. Az INSPIRES kutatásban tizenegy, különböző jóléti hagyományokkal rendelkező európai ország képviselteti magát: mind skandináv, angolszász, kontinentális, mediterrán és kelet-európai országok részt vesznek a projektben. A kutatók több tudományterületet képviselnek (szociológia, foglalkoztatáspolitika,  szociálpolitika).

ENEC- Elit és válság

A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetében működő Empirikus Társadalomkutató Központ (ETK) 2006 és 2009 között részt vett az Európai Bizottság 6-os keretprogramja által támogatott “InTune” (Integrated and United? A Quest for Citizenship in an Ever Closer Europe) kutatási projektben. A jelenlegi projekt (European National Elites and the Crisis )  fent említett kutatásra épül és az európai identitással, a kormányzás hatókörével és a képviselettel kapcsolatos attitűdöket vizsgálja az elitek és az általános közvélemény körében. Az előző kutatásra alapozva lehetőségünk van arra, hogy figyelembe vegyük a gazdasági válság hatását, amikor az attitűdváltozásokat vizsgáljuk és az EU különböző tagállamait (a kutatás korábbi és jelenlegi résztvevőinek országait) hasonlítjuk össze.

A 2008-ban kezdődő globális gazdasági válságnak fontos következményei voltak és lehetnek az európai integrációs folyamatra nézve. Azokban az országokban, amelyeket a válság jobban érintett, a monetáris politikai felelősséget átruházhatták az EU-s intézményekre és ez ezeket az országokat függővé tehette – különböző módon és időpontokban – a helyzettel való küzdelmük során. Ez a segítség azonban a megszorító intézkedések hazai hatóságok általi bevezetésétől függött. Az EU általános támogatottságának csökkenésével együtt, ezekben az országokban az állampolgárok úgy érezhetik, hogy az EU intézmények nem reagálnak az ő szükségleteikre, és, hogy a polgárok olyan intézmények és hatóságok diktátumainak vannak alávetve, amelyek felett nincs kontrolljuk.

A projekt az európai integrációs folyamat megértéséhez, esetleges újratervezéséhez és fenntartásához nyújt háttér-tudást, ahhoz, hogy megértsük, mindez hogyan formálódik a nemzeti – köztük a magyar – elitek által.

A 2014 áprilisa és 2017 júniusa között zajló hároméves projekt megvalósulását az OTKA támogatja (azonosító: 110917).

 

A BCE doktori alumni kutatás rövid összefoglalója

Lengyel György – Göncz Borbála – Bartus Tamás - Toarniczky Andrea:

Doktori alumni survey: tapasztalatok és javaslatok.

Rövid összefoglaló a BCE doktori iskoláiban végzett hallgatók felméréséről

(Bp. 2018)

 

 

Ez az összefoglaló kutatásunk céljáról, kivitelezéséről és első eredményeiről ad rövid áttekintést.[1]

A kutatás célkitűzése az volt, hogy egy online survey keretében feltérképezzük a Corvinus doktori iskolák volt hallgatóinak szakmai életútját, képzéssel  és  pályafutással kapcsolatos tapasztalatait és véleményét, a felmérés eredményeiből elemzést készítsünk és javaslatokat fogalmazzunk meg egy  lehetséges stratégia számára.

Kiemelt kérdésköreink közé tartoztak egyebek közt, hogy mi motiválja a doktori hallgatókat a jelentkezéskor, melyek a doktori fokozattal rendelkezők főbb munkaerőpiaci elhelyezkedési területei, mennyire jellemzőek a hullámhegyek és a hullámvölgyek a karrier során és mi hasznosul a doktori képzésből a munkaerőpiacon. Foglalkozni kívántunk azzal is, hogy mennyire vannak jelen Ph.D. fokozatot szerzett volt hallgatóink a szakmai közéletben, milyenek a kutatási és publikációs tapasztalataik, szocio-demográfiai jellemzőik, illetve milyen véleményt formálnak a képzésről és pályafutásukról. 

Az alábbiakban először felidézzük a  kutatás néhány  tapasztalatát, majd ezek alapján  javaslatokat és további megjegyzéseket  fogalmazunk meg.

 

TAPASZTALATOK

Keretsokaság, alapsokaság, minta

A keretsokaságot a beiratkozott hazai  Ph.D. hallgatók alkotják.  További bekerülési feltétel volt, hogy a tanulmányokat 2012 előtt kezdték meg, vagy 2011 után és már fokozatot szereztek.[2]  A keretsokaság, a doktori képzésre beiratkozott hallgatók létszáma 1482 fő. Ennek több mint négyötöde a kezdetektől működő négy doktori iskolához tartozott : gazdálkodástani 30%, nemzetközi 22%, szociológia 19 %, közgazdasági 11%. Ugyancsak kezdetektől működött, de időközben megszűnt az agrár program ( 3%). Később indult a politikatudomány (8%), a gazdaságinformatika (2%) és ugyancsak később csatlakozott a társadalmi kommunikáció doktori képzés (5%).

 

A nők aránya 45 % volt, s komoly szórást mutat iskolánként: a társadalmi kommunikáció és a szociológia iskola esetében 60, illetve 73 %, míg az agrártudomány, a közgazdaságtudomány és a gazdaságinformatika  esetében 15-28% közötti.

A beiratkozott hallgatók mintegy kétharmada jutott el az abszolutóriumig. Jelentős a különbség az ösztöndíjas és az önköltséges hallgatók között: 73 versus 55 %. Az önköltséges hallgatók közel fele tehát már a képzés első szakaszában lemorzsolódott, az ösztöndíjas hallgatóknál viszont csak durván egynegyedes volt ez az arány.

 A beiratkozott Ph.D. hallgatók  41 %-a  szerzett fokozatot. Mivel a keretsokaság 2010 utáni évfolyamokat is tartalmaz, a végleges fokozatszerzési arány ennél magasabb is lehet, feltéve, hogy a keretsokaságba tartozó hallgatók eljutnak a védésig. Nem meglepő módon a fiatalabb doktori iskolákban alacsonyabb a fokozatszerzési arány. Ha azonban a fokozatszerzéseket időarányosan működési évekre vetítjük, a különbségek jelentősen mérséklődnek.  Az 1993 óta folyamatosan működő iskolák körében a fokozatszerzési arány 46 % volt. A gazdálkodástudományi iskola hallgatóinak több mint fele szerzett fokozatot, a szociológia és a közgazdaságtani iskola hallgatóinak mintegy kétötöde.

Az évfolyamok szerinti megoszlások azt mutatják, hogy  a régebbi évfolyamokban magasabb a fokozatszerzési arány. A fokozatszerzési arány nemek szerint nem mutat különbséget, de az önköltséges hallgatók között 10 %-kal alacsonyabb, mint az ösztöndíjasok körében.

Az átlagos hallgató 8 félév után lépett ki a rendszerből. A sikeres kilépők – a fokozatot szerzett hallgatók – körében ez az idő hosszabb: 11 félév volt. A két legfiatalabb doktori iskolától eltekintve a fokozatszerzés ideje 10-12 félév között mozog. A legnagyobb különbségek azonban nem a doktori iskolák között vannak, hanem az évfolyamok között. A képzésüket 2000 előtt kezdő hallgatók átlagosan 7 félév alatt tudtak végezni. A 2000-2009-es évfolyamok között ez az átlag már 13 félév volt. Az ösztöndíjas és költségtérítéses hallgatók között ebben a tekintetben már nincs semmilyen különbség.

Az 1993 és 2017 közötti időszakban fokozatot szerzett 603 fő a kutatás alapsokasága

A kérdőívet 239 fokozatot szerzett volt hallgató töltötte ki, ez 40 %-os válaszadási aránynak felel meg.  A mintát az alapsokaságra súlyoztuk doktori iskola, nem és ösztöndíjas státusz szerint. Az alábbiak tehát – hacsak másként nem jelezzük – a fokozatot szerzett doktori hallgatók körére vonatkoznak.[3]

 

Jelentkezés és támogatás

A doktori képzésre való jelentkezés motivációs tényezői közül legfontosabbnak a kutatási téma iránti érdeklődés és a kutatói pályafutás elősegítése voltak, kétötödöt meghaladó említéssel. Ezek mellett viszonylag magas arányban (29 %) említették a nem kutatói pályafutás elősegítésének motivumát, egynegyed pedig a korábbi tanárok biztatását emelte ki. Az ösztöndíj, s annak lehetősége, hogy egy bizonyos kutatóval dolgozhatnak együtt, önmagukban csak viszonylag keveseket vonzott.

A doktori programra való jelentkezés motivációi eltérnek doktori iskolánként.  A nem kutatói pályafutás elősegítésénekcélja felülreprezentált az agrár, a nemzetközi és a gazdálkodástani hallgatók körében, de esetükben is domináns a kutatói érdeklődés.

Akik kaptak ösztöndíjat azoknak negyede, akik nem kaptak, azoknak több mint harmada eleve nem kutatói pályára készült.

Időben a jelen felé haladva kétötödről háromötöd fölé növekedett azoknak az aránya, akik a kutatási téma iránti érdeklődést jelölték meg a jelentkezés okaként.

A támogatási formák tekintetében megállapítottuk, hogy a válaszadók kétharmada részesült ösztöndíjban. Több mint kétötöd konferencia-támogatást, több mint egyharmad külföldi tanulmányút-támogatást nyert.

A támogatások gyakorlata jelentősen eltért doktori iskolánként. Külföldi tanulmányút és konferencia-támogatásban átlag fölött részesültek a gazdálkodástani és a politikatudományi  doktori iskolák hallgatói. Kutatási és publikációs támogatást az átlagosnál gyakrabban adtak a politikatudományi és szociológiai iskolák.

A tanulmányutak és kutatások tekintetében a nők több  támogatást kaptak mint a férfiak, különösen a nemzetközi doktori iskola esetében.

Az ösztöndíjban részesülők más - kutatási, tanulmányút és konferencia - támogatásban is szignifikánsan nagyobb arányban részesültek mint az  önköltséges hallgatók. 

Ami az időbeli változásokat illeti, megállapítható, hogy a konferencia és a publikációs támogatásban részesülők aránya időben növekedett, ezzel szemben a  külföldi tanulmányút-támogatást elnyertek aránya csökkenő tendenciát mutat.  Míg a ’90-es években a hallgatók közel fele vett részt külföldi tanulmányúton, addig ma már csak kevesebb, mint harmada.

 

Szocio-demográfiai jellemzők és nyelvismeret

A doktori képzésben a hallgatók társadalmi háttere erősen szelektív. A társadalmi reprodukció magas szintjére utal, hogy a válaszadók háromnegyedének diplomás az apja, valamint 62 %-nak  diplomás az anyja. Szintén a sajátos háttérre utal, hogy a kérdezettek 56 %-a Budapesten született.

A társadalmi háttér a doktori iskolával és az ösztöndíjas státusszal függ össze. A Budapesten születettek a közgazdasági és a nemzetközi iskolában vannak felülreprezentálva. A diplomás apa a közgazdasági és a gazdálkodástani képzést végzettek körében fordul elő a legnagyobb gyakorisággal. A diplomás anya az előbb említett három képzési területen a leggyakoribb. Akár az apa vagy az anya iskolai végzettségét, akár a születés helyét vesszük, a szociológus végzettek rendelkeznek a legkedvezőtlenebb társadalmi háttérrel.

A hallgatói összetételt a nyelvtudás alapján is megítélhetjük. A doktori képzés megkezdéséhez két nyelv ismeretére van szükség. Az átlagos hallgató ennél valamivel több nyelvet beszél. Az eltérés fő oka, hogy a nemzetközi tanulmányok doktori iskola végzettjei átlagosan három idegen nyelven beszélnek.

 

 

 

A szakmai pályafutás jellemzői

A doktori képzés előtt a hallgatók 62 %-a dolgozott, átlagosan mintegy 4 évet.  A doktori képzés előtti munkaperiódus az átlagosnál hosszabb volt a társadalmi kommunikáció és a gazdaságinformatika területén, nyilvánvalóan nem függetlenül az önköltséges hallgatók magasabb arányától.

Összefüggenek e jelenségek továbbá azzal, hogy a kérdezett mikor végezte tanulmányait. Időben a jelen felé haladva a doktori képzés előtti karrierszakaszban töltött évek száma csökken és a munka tartalma a legfiatalabb kohorszban kevésbé kapcsolódik a későbbi stúdiumokhoz.

Megállapítható az is, hogy akiknél a doktori képzés előtti munka kapcsolódott a stúdiumokhoz, azok később átlag fölött helyezkedtek el az egyetemeken, s átlag alatt  az üzleti életben.

Az ösztöndíjasok mintegy fele dolgozott a doktori program előtt, az ösztöndíjban nem részesülőknek pedig a négyötöde.

Azok aránya, akik a doktori képzés alatt dolgoztak, az eltelt negyedszázad alatt négyötödről kétharmadra csökkent.  A korai évekhez képest azonban - némi hullámzással - csökkent azoknak az aránya is, akik a képzés tartalmához szorosan kapcsolódó munkát végeztek.

 

 

 

A doktori képzés időszakában átlagosan mintegy öt és fél évet dolgoztak a tanulmányok mellett, többnyire egy vagy két munkahelyen, átlagosan két beosztásban.  A doktori képzés alatti munkavégzés a gazdasági iskolák esetében kapcsolódott erősebben a képzés tartalmához.

Akik dolgoztak stúdiumaik alatt azok később nagyobb arányban  helyezkedtek el az üzleti vagy hivatali szférában.

A doktori képzés idején végzett munka tartalma a legerősebben azoknál kapcsolódott a stúdiumaikhoz, akik később hivatali karriert futottak be, míg legkevésbé azoknál, akik az üzleti életbe kerültek.

A doktori képzés utáni munkaszakasz átlagos hossza kilenc év volt, egy-egy munkahelyen átlagosan öt, egy beosztásban négy évet töltöttek el a válaszadók.  A kezdetektől működő doktori iskolák doktoráltjai esetében ez a karrierszakasz az átlagosnál némileg hosszabb volt. A később induló doktori iskolák esetében azonban értelemszerűleg az átlagosnál rövidebb, ám az itt végzettek az átlagosnál magasabb életkorral és hosszabb korai munkatapasztalattal jellemezhetők, akik többnyire önköltséges formában szereztek fokozatot.

A nők és az ösztöndíjjal végzettek doktori utáni karrierszakasza az átlagosnál némileg rövidebb volt, az utóbbiak az átlagosnál gyorsabban váltanak munkahelyet.

Az egy munkahelyen, illetve egy beosztásban töltött idő a jelen felé haladva csökken. Így van ezakkor is ha a frissen végzett korosztálytól eltekintünk. Az egy beosztásban töltött idő lényegesen rövidebb volt a hivatali és az üzleti életben dolgozók körében, mint az oktatásban és kutatásban dolgozók között.

Míg a beosztotti státuszban dolgozók kétharmada úgy vélekedett, hogy munkája szorosan kapcsolódik a Corvinuson tanultakhoz, a vezetők többsége úgy érzete, hogy az csupán kicsit kapcsolódik.

 

Munkahelyek, munkakörök, mellékmunkák

A megkérdezettek 97 %-a dolgozott a kérdezés időpontjában, 91 % alkalmazottként, s a döntő többség, 85 % határozatlan idejű szerződéssel.

A kérdezettek kilenctizedes túlnyomó többsége tehát alkalmazottként végzi munkáját, minden tizenhatodik pedig vállalkozóként.

A végzettek közül tízből hét egyetemen vagy kutatóintézetben dolgozott, a többiek nagyjából fele-fele arányban hivatalokban, illetve az üzleti életben helyezkedtek el.

A gazdálkodástani, közgazdasági és szociológiai doktori iskolák hallgatói között felülreprezentáltak az egyetemi-kutatóintézeti munkahelyen dolgozók, a nemzetközi doktori iskola hallgatói közt a hivatalban, az egyéb iskolák hallgatói között pedig az üzleti életben elhelyezkedők.

Végzett hallgatóink döntő többsége határozatlan idejű szerződéses munkaviszonyban dolgozik.  A szerződés nélküli, vagy határozott idejű szerződésen alapuló munkaviszony aránya növekszik a fiatalabb korosztályokban, s a projekt alapú munka révén jelentősen elterjedt a kutatások területén. Ez ugyan gyakran rugalmas munkaszervezést tesz lehetővé, de a megbízásos munkaviszony a pályafutás szempontjából egyben feszültségek forrása is.

A nők között felülreprezentáltak az egyetemen dolgozók, míg a férfiak közt a hivatali és üzleti szférában elhelyezkedők, valamint a nem akadémiai kutatóhelyeken dolgozók. Összességében a férfiak között is az egyetemi-akadémiai munkahelytípus dominál.

Több mint kétharmad esetében van olyan elvárás a munkahelyükön, hogy e-mailben, vagy telefonon mindig elérhetőek legyenek. Ez felülreprezentált a hivatalokban dolgozók, s valamelyest alulreprezentált az üzleti világban tevékenykedők esetében.

Akik ösztöndíjjal végezték a doktori képzést, az átlagosnál  nagyobb arányban helyezkedtek el az oktatói-kutatói szférában, és az átlagosnál kevésbé jellemző rájuk a kötött munkaidő.

Összességében a válaszadók 57%-a mondta, hogy jelenlegi munkája szorosan kapcsolódik a doktori képzésen tanultakhoz. Ez az arány magasabb a volt ösztöndíjasok (63%) és a nők körében (71%), valamint a közgazdasági (64%) és a gazdálkodástudományi (61%) doktori iskola végzettjei körében is.

A végzettek kétharmada fő munkája mellett alkalmazottként vagy vállalkozóként végzett más munkát is.  A kiegészítő munkákról is úgy nyilatkozott az ilyen munkát végzők kilenctizede, hogy azok többé-kevésbé szorosan kapcsolódnak a tanultakhoz.

Az, hogy a kérdezett Ph.D.-sek kétharmada másodállásban is dolgozik, s hogy ez férfiakra, nőkre egyaránt jellemző, elgondolkoztató adat. Sok összefüggés közül külön említést érdemel az, hogy növekedett a projekt alapú munkák, kutatások aránya, s az is, hogy a munkahelyi anyagi megbecsülés nem kielégítő.

 

A munkahelyválasztás szempontjai

A jelenlegi munkahely megválasztásánál a leginkább meghatározó tényező a szakmai érdeklődés volt (4,5 átlag egy 1-5 skálán), ezt követték a munkakörülmények, mint a munkaidő, munkakörnyezet, felszerelés (3,83 átlag).  A fizetés, kereset (3,05), a szakmai pályafutás módosításának lehetősége, az előléptetési lehetőségek, az, hogy a munkahely jó helyen legyen csak harmadlagos fontosságú tényezők voltak, amelyeket a családi szempontok (pl. gyerekek, házastárs munkája) követtek. A kényszer, a választási lehetőségek hiánya, az, hogy nem volt a doktori fokozat területének megfelelő szabad állás, kevésbé volt jellemző tényező a jelenlegi munkahely melletti döntéskor.

Az említett általános tendenciák azonban eltérően alakulhatnak a különböző csoportok tekintetében. A szakmai érdeklődés, mint meghatározó tényező fontosabb a nőknek (4,66), mint a férfiaknak (4,4). A munkakörülmények szintén fontosabbak a nőknek (4,14 vs. <st1:metricconverter productid="3,59 a" w:st="on">3,59 a</st1:metricconverter> férfiak esetében), a volt ösztöndíjasoknak (3,97), és a gazdálkodástani doktori iskolában végzetteknek (4,06). A fizetés, kereset fontosabb a férfiaknak (3,19 vs. 2,87), míg a nők nagyobb arányban jelölték meg a családi szempontok fontosságát (3,24 vs. 2,57). A nemzetközi doktori iskolában végzetteknek fontosabbak az előléptetési lehetőségek (3,37), míg ez a szempont a szociológusoknak fontos kevésbé (2,57). A kényszer, vagyis a doktori fokozat területének megfelelő szabad állás hiánya elsősorban a politikatudományi (2,23) és a nemzetközi (2,09) doktori iskola végzettjeit érintette, a gazdálkodástudományi (1,11) és a közgazdasági (1,07) doktori iskola végzettjeit kevésbé.

Egy további fontos tendencia, hogy a fizetés és az előléptetési lehetőségek fontossága nő, a később beiratkozottak között már nagyobb fontossággal bír. Ez alapján úgy tűnhet, hogy a képzéssel és a munkahelyválasztással kapcsolatos tudatosság  emelkedő tendenciát mutat.

 

Az igényelt és az elsajátított készségek

A munkához szükséges legfontosabbnak ítélt készségek az analitikus gondolkodás, a megbízhatóság és a kitartás voltak. Az analitikus gondolkodás a válaszok alapján a doktori képzésnek is az erőssége, ez volt az a tényező, amelynek kifejlesztéséhez leginkább hozzájárult a képzés. Ezen túl a részletek iránti figyelem, a teljesítmény, a kitartás, és a függetlenség kifejlesztéséhez járult még jelentősebben hozzá.

A vezetőkészség, a kezdeményezőkészség, az innováció és stressztűrés gyakorlásához ezzel szemben a doktori képzés kevésbé járult hozzá. További fontosnak, de fejlesztendőnek tartott készségek a megbízhatóság, a kooperációs készség, a másokra figyelés, a kitartás és az integritás vonásai.

Mindemellett a munkához szükséges készségek tekintetében jelentős eltérések voltak doktori iskolánként. A nemzetközi doktori iskola volt hallgatói fontosabbnak ítélték meg a megbízhatóságot, az integritást, az alkalmazkodókészséget, a stressztűrést, a társadalmi orientációt és a vezetői készségeket, míg a közgazdasági doktori iskola végzettjei számára ezek a tényezők kevésbé fontosak.

A gazdálkodástani doktori iskola végzettjeinek a megbízhatóság és a kooperációs készségek voltak a legfontosabbak, a közgazdasági doktori iskolában végzettek első helyen az analitikus gondolkodást említették, a kitartást, önfegyelmet, részletek iránti figyelmet és a függetlenséget kiemelve utána. A szociológusok esetében a megbízhatóság szintén kiemelkedő jelentőséggel bírt.

 A 2010 után beiratkozottak kifejezetten kritikusak voltak a doktori képzést illetően a kitartás, a függetlenség, a kooperációs készség, az önfegyelem, a megbízhatóság, az alkalmazkodókészség, az integritás, a kezdeményezőkészség és a vezetőkészség szempontjából. A korábbi évfolyamokkal ellentétben kevésbé gondolták, hogy a doktori képzés hozzájárul ezen készségek fejlesztéséhez.

 

Publikációk, kutatások, szakmai beágyazottság

A publikációk átlagos száma végzettenként 39 volt, nagy szórás mellett. A valamilyen okból szélesebb nyilvánosságot nem kapott egyéb alkotások száma 6 volt. Ugyancsak 6 volt az átlagos tisztított h-index értéke, tehát a válaszadók átlagosan 6 olyan művet publikáltak, amelyek mindegyikére legalább 6 hivatkozás esett már. (Megjegyzendő, hogy a mintának csupán negyede válaszolta meg az utóbbi kérdést, s a közölt adat valószínűsíthetően felfelé torzít.)

Az átlagosnál nagyobb a közgazdasági és a gazdálkodástani iskolák publikációs teljesítménye. Esetükben az átlagosnál magasabb h-index is tudatosabb publikációs stratégiára utal.

A publikálatlan alkotások az átlagosnál nagyobb számúak voltak a szociológiai, politikatudományi és a közgazdasági iskolákban.

A publikációk és a publikálatlan alkotások száma a tanulmányok óta eltelt idővel nem arányosan nőttek: az átlagosnál magasabb azok esetében, akik még a kilencvenes években végezték tanulmányaikat, s régebb óta vannak a munkaerőpiacon. Az átlagosnál magasabbak azonban ezek az adatok azok körében is, akik frissen végeztek. Ez arra utal, hogy a Ph.D. képzés keretében újabban  nagyobb hangsúlyt kapott az írás és a publikáció.

A végzettek háromnegyede tagja szakmai társaságnak, s mintegy fele vállal ilyenekben funkciót, - ez nem tér el doktori iskolánként.

Háromnegyedük részt vett pályázatokban, - ebben a tekintetben a nemzetközi, az agrár és a társadalmi kommunikáció doktori iskola arányai némiképp átlag alattiak.

Fontos  gyakorlati tanulsága  felmérésünknek, hogy a végzetteknek csupán kevesebb mint fele tagja az MTA köztestületének. Ebben az arányban nem csupán azok szerepelnek, akik ugyan megszerezték a fokozatot, de nem tudományos pályán mozognak (jóllehet közülük is sokan ápolnák ezt az érdeklődést).  A tudományos pályán mozgóknak is csupán 52 %-a tagja az MTA köztestületének.

A kutatási pályázatokon való részvétel inkább jellemezte azokat, akik ösztöndíjjal folytatták tanulmányaikat, s ők elégedettebbek is voltak a doktori képzés tartalmával. A képzés tartalmát tekintve a nők is elégedettebbek voltak, mint a férfiak.

A végzettek háromnegyede oktat (fő-, vagy mellékállásban)  a felsőoktatásban, s ezek aránya felülreprezentált a gazdasági doktori iskolákban. Az üzleti életben dolgozó volt hallgatók több mint fele, a hivatalban dolgozók mintegy negyede oktat a felsőoktatásban is.

A kérdezettek több mint 80 %-ának  még nincs védett hallgatója, ez alól kivételt képeznek a közgazdasági képzésben fokozatot szerzettek, akiknek mintegy harmada már rendelkezik védett hallgatóval.

 

Elégedettség és siker

Eddigi pályafutásukkal a Corvinuson végzett doktori hallgatók döntő mértékben elégedettek (egy 0-10-es skálán átlagosan 7, 6 pontot jelöltek). Az átlagosnál inkább elégedettek a gazdálkodástani, s az átlagosnál kevésbé a közgazdasági, szociológiai, politikatudományi végzettek.

A munkával kapcsolatos jövőbeli kilátásokkal ugyancsak többségükben elégedettek, ám a skála átlaga alacsonyabb (7). Bár a kép összességében pozitív, az eddigi és a jövőbeli perspektívák összevetése rejtett aggodalomra utal.  Minden doktori iskolában relatíve rosszabbnak ítélték a jövőbeli kilátásokat az eddigi pályafutásnál. Az átlagosnál inkább bizakodnak jövőbeli kilátásaikat illetően a gazdálkodástani iskola volt hallgatói.

A pályafutását a többség sikeresnek is tartja (átlagosan 7,4 egy 0-10-es skálán). Átlag fölött vélekedtek így a nemzetközi és a politikatudományi program volt hallgatói.

A siker értelmezése kapcsán egy nyitott kérdésből kirajzolódott egy olyan választípus, amelyben a hangsúlyt inkább a környezetből érkező külső visszajelzésekre tették. Ilyenek voltak a  megbecsülés, elismerés, magas presztízsű publikáció, hivatkozás, pozitív visszajelzés a hallgatók, a szakma, a vezetők részéről, kinevezés, profit.

Ugyanakkor másoknál a hangsúly inkább a belső értékelésen és a munka tartalmán volt. Ilyenek voltak a  megelégedés, hitelesség, problémamegoldás, kreativitás, innováció, érdekes, értelmes munka, autonómia, jó tanítás, hallgatók motiválása, fejlődésének konstatálása, stb. típusú válaszok.

 Összességében a válaszadók egyharmada jelölt meg belső, háromötödös többsége pedig külső szempontot a siker megítéléséhez. Ez a megoszlás nem különbözött szignifikánsan doktori iskolák és nemek szerint. Azok, akik ösztöndíjjal végezték a doktori képzést az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban jelöltek meg külső sikerkritériumokat, ezzel szemben a képzést munkájuk mellett végzők az átlagosnál inkább hajlottak a belső kritériumok hangsúlyozására.

A külső kritériumok jelentősége időben nőtt. Azok, akik a kilencvenes években végezték a képzést, még közel fele-fele arányban jelöltek meg külső és belső motívumokat. Ezzel szemben a 2000-es évek derekától kezdve a válaszadók több mint kétharmada a külső kritériumokra, a visszajelzésekre tette a hangsúlyt. Összefüggésben állhat ez a szakmai jelenlét, láthatóság, publikációs presztízs szempontjainak hangsúlyosabbá válásával a doktori képzésben.

Átlag fölött látták külső kritériumokban a sikert a határozott idejű szerződéssel dolgozók.

Átlag fölött tartják magukat sikeresnek azok, akik kizárólag belső kritériumokra hagyatkoznak a siker mérlegelésekor. Hasonlóképpen ők azok, akik lényegesen átlag fölött elégedettek munkájukkal és ehhez kapcsolódó jövőbeli kilátásaikkal.

 

A pályafutás, a munkahely és a beosztás megítélése

A válaszadók háromötödös többsége úgy érezte, hogy pályafutása során voltak hullámhegyek és hullámvölgyek.  Az ösztöndíjas hallgatók az átlagosnál jóval nagyobb arányban vélekedtek így, ami összefüggésben lehet azzal, hogy - szemben önköltséges pályatársaikkal - nekik nagyobb arányban kellett szembesülniük az elhelyezkedés és a korai pályaszakaszban tapasztalható inkongruencia problémáival.

A végzett hallgatók mintegy kétharmada olyan munkahelyen dolgozik, amelyet magas presztízsűnek tart. A közgazdász, szociológus, kommunikáció szakos hallgatók az átlagosnál szignifikánsan kisebb arányban dolgoznak általuk magas presztízsűnek tartott munkahelyeken.

A beosztást tekintve, már csupán a hallgatók egyharmada nyilatkozott úgy, hogy az magas presztízsűnek tekinthető. Ez nyilvánvalóan összefügg életkori sajátosságokkal is, valamint azzal, hogy a magas presztízsű beosztások közt gyakran - bár korántsem kizárólagosan - merült fel a vezetői pozíció is.

Munkahelyeiket tekintve az üzleti és a hivatali szférában dolgozók érezték az átlagnál inkább, hogy az kevésbé magas presztízsű. A beosztást tekintve azonban az üzleti életben dolgozók fele nyilatkozott úgy, hogy magas presztízsű beosztása van.

 

Jövedelem, háztartás, lakás

Az egy főre eső háztartási jövedelem, valamint a személyes jövedelem eloszlása bimodális.  A személyes jövedelem tekintetében legtöbben a 201-400 ezer forintos sávot jelölték meg, a második leggyakoribb választás a 801 ezer vagy annál nagyobb jövedelemkategória volt.

A doktori iskolák szerinti különbségek jelentősek. A közgazdaságtani, majd a gazdálkodástani végzettek számoltak be a legnagyobb gyakorisággal arról, hogy személyes jövedelmük a legmagasabb jövedelmi sávba esik.  Az egy főre eső nettó háztartási jövedelemnél viszont már a gazdálkodástani iskola végzettjei említik leggyakrabban a legmagasabb jövedelmi kategóriát. Az eltérés nem magyarázható a háztartás nagyságával: az átlagos háztartásnagyság nem tér el a két gazdasági iskola végzettjei között. A legrosszabb jövedelmi helyzetben a szociológia doktori iskola végzettjei vannak, hiszen ők említik legkisebb valószínűséggel a legmagasabb kategóriát, és leggyakrabban a legalacsonyabb jövedelmi sávot.

A válaszadók 114 percet, majdnem két órát töltenek háztartási munkával egy átlagos napon. Ez az arány jóval magasabb a nők körében: a nemek közti különbség 76 perc. A 2000-2004-es évfolyamok tagjai között magas az arány, ami valószínűleg a kisgyermekek jelenlétének tulajdonítható.

A válaszadók 15 %-a külföldön, 67 %-a Budapesten él. A nemek közti különbség jelentős: míg a férfiak 19 %-a, addig a nőknek csak 10 %-a él külföldön. Vidéken a férfiak ötöde, a nők 15 %-a él.

Háromnegyedes volt azok aránya, akik saját tulajdonú ingatlanban laknak. Ez az arány az átlagosnál magasabb volt a gazdálkodási és közgazdasági doktori iskolák, valamint az önköltséges hallgatók között. A beiratkozás ideje és az ingatlantulajdon összefüggése azt mutatja, hogy az életkorral növekszik a saját tulajdon aránya – de ez a trend megtört a 2005-2009-es évfolyamnál.

 

Külföldi munka

A válaszadók viszonylag gyakorinak tartják a külföldi munkavállalást saját szakterületükön (a 11 fokú skálán mért válaszok átlaga 6.25). A külföldi munkavállalás percepciója a közgazdasági doktori iskola végzettjei körében a legerősebb.

A válaszadók 18 %-a jelenleg külföldön dolgozik, és 24 % tervezi a külföldi munkavállalást. A külföldi munkavégzés illetve ennek szándéka a nemzetközi és a politikatudományi iskola végzettjei körében a legmagasabb, és a gazdasági, valamint a társadalmi kommunikáció iskolák végzettjei körében a legalacsonyabb. A külföldi munkavállalási kedv a 2005 után beiratkozottak körében jelentősen megnőtt, de nem a legfiatalabbak, hanem a 2005-2009 között beiratkozottak között a legerősebb.

Azok, akik terveznek külföldi munkavállalást az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban gondolkoznak külső sikerkritériumokban. Akik nem terveznek külföldi szakmai pályafutást, az átlagosnál jóval nagyobb arányban hangsúlyozták a siker belső kritériumait.

 

 JAVASLATOK ÉS TOVÁBBI MEGJEGYZÉSEK

 

Javaslatok

A rendelkezésre álló adatok arról tanúskodtak, hogy a felvételt nyert doktori hallgatóknak kisebb része, kétötöde jutott el egyetemünkön a védésig. Célszerű arra törekedni, hogy az arányok megforduljanak, s a felvételt nyert doktori hallgatók többsége eljusson a fokozatszerzésig.

Javasoljuk, hogy a doktori iskolák tekintsék át a lemorzsolódások okait és alakítsanak ki cselekvési stratégiát.

Javítani kell a végzési arányokat, de úgy, hogy a minőségbiztosítási kritériumokat is erősítjük. Javasoljuk, hogy a doktori iskolák aktualizálják, erősítsék meg és rendszeresen alkalmazzák minőségbiztosítási rendszerüket.

A lemorzsolódás felülreprezentált az önköltséges hallgatók körében. Érdemes törekedni arra, hogy a felvettek körében az önköltséges arány ne haladja meg az ösztöndíjas arányt.

Megfontolandó annak felülvizsgálata, hogy a képzés egyenlő és teljesíthető feltételeket biztosít-e a különböző formákban tanulók számára.

A doktori képzést hosszú távon ösztöndíjakra kell alapozni. Az ösztöndíjat adományozók esetében a bemenetnél alkalmazni kell az összeférhetetlenség elvét.

A Corvinus Egyetemen Ph.D. fokozatot szerzett hallgatók döntő többsége értelmiségi családból származott (78 % esetében legalább az egyik szülő, 58 % esetében mindkét szülő diplomás volt), ez jelentős zártságra utal. 

Javasoljuk ennek kapcsán – a teljesítmény alapú ösztöndíjak mellett – olyan szociális ösztöndíjak létesítését, amelyek a teljesítményt és a társadalmi hátteret egyaránt figyelembe veszik.

Az akadémiai világban (egyetemen, kutatóintézetben) dolgozók munkájában számottevő mértékben jelen van az alapkutatás (kétötöd elsődleges, egyharmad pedig másodlagos jellemzőként említi).

Javasoljuk, hogy a doktori iskolák fordítsanak jelentős erőforrásokat a kutatások támogatására, valamint az oktatói és hallgatói pályázati készségek megerősítésére.

A doktori képzésre való jelentkezéskor minden harmadik-negyedik hallgató eleve nem kutatói pályára készült, a döntő többséget azonban a kutatói pálya és a kutatási téma motiválja.  Célszerű a felvétel során a kutatói motiváció hangsúlyos kezelése, valamint a kiemelkedő kutatókkal való együttműködés lehetőségének megerősítése.

Nem utal problémára, hogy a végzettek mintegy harmada a hivatali, vagy az üzleti életben helyezkedik el, mivel ezeken a területeken is van számos olyan teékenység és munkahely, amely a tudomány világával való  kapcsolatot kondicionálja.

Javasoljuk a hivatali és üzleti szektorban dolgozó volt hallgatókkal a kapcsolatok erősítését, különösen az alkalmazott kutatások területén.

A munkahelyválasztást meghatározó tényezők tekintetében a szakmai érdeklődés és a munkakörülmények elsődleges szerepe mellett a fizetés és az előléptetési lehetőségek fontossága az utóbbi időben megnőtt. Ez a jelenség a tudományos pálya vonzóvá tétele miatt érdemel további figyelmet.

Végzett hallgatóink döntő többsége határozatlan idejű szerződéses munkaviszonyban dolgozik.  Az ideiglenes munkaviszony  jelentős stresszforrás.

Célszerű a határozott idejű kutatási projekteken dolgozó volt hallgatókat bevonni az oktatásba, s számukra karrier-perspektívát kínálni.

A tudományos pályán/ további munkahelyeken szükséges készségek és a doktori képzés alatt elsajátított készségek tekintetében egyértelműen a doktori képzések erőssége az analitikus gondolkodás, a részletek iránti figyelem. Ezek megőrzendő értékek.

Kirajzolódott a válaszadók szerint fontos és fejlesztendő készségek köre is. Ilyenek a kezdeményezőkészség, a vezetőkészség, a megbízhatóság, a kooperációs készség, a másokra figyelés, a kitartás, a stressztűrő képesség és az integritás vonásai. Ezek tehát olyan fontosnak ítélt készségek, amelyek a válaszadók szerint nem jelennek meg kellőképpen a képzés során.  

Javasoljuk, hogy a képzésben kapjanak helyet az ilyen irányú készségfejlesztő tárgyak és tréningek.

A végzett Ph.D.  hallgatók zöme sikeresnek tartja magát, elégedett eddigi pályafutásával és jövőbeli perspektíváival is.  Bizonytalanságra utal ugyanakkor, hogy a jövőbeli perspektívákkal átlagosan kevésbé elégedettek, mint a jelennel és a múlttal.  Ennek okai további figyelmet és elemzést igényelnek.

A sikeresség megítélése során a fiatal szakemberek növekvő mértékben a magas presztízsű publikációkra, a hivatkozásokra, a külső visszajelzésekre teszik a hangsúlyt. Ezek nélkülözhetetlen kellékei a hatékony tudományos munkának. Javasoljuk ugyanakkor, hogy a doktori iskolák olyan magatartásminta átadására törekedjenek, amelyben a külső visszajelzések mellett a kutatómunka belső értékei, a problémamegoldás, kreativitás, hitelesség is hangsúlyosan megjelennek.

A kutatói életpálya feltérképezésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a nők valamelyest eltérő helyzetét és elvárásait. Úgy tűnik, hogy a nők nagyobb arányban jelölték meg jelenlegi munkahelyük elsődleges jellemzőjeként a tanítást, s a munkahelyválasztásnál esetükben nagyobb fontossággal bírnak a munkakörülmények és a családi szempontok, mint a férfiak esetében, akiknek inkább számít a kereset (mindkét csoport esetében a szakmai érdeklődés marad a domináns szempont).

A szakmai jelenlét tekintetében nem volt jelentős eltérés nemek szerint. Más területen – így például a munka és a magánélet egyensúlyának biztosításában a tanulmányok során, s ez jórészt egybeesik a családalapítás, gyerekek születésének időszakával – a programoknak jól átgondolt családbarát szabályozást célszerű kialakítaniuk, amely kedvező feltételeket biztosít a gyerekekkel foglalkozó szülők számára.

Javítani érdemes az alumni hallgatókkal való kapcsolatot, meghívni őket a tudományos rendezvényekre, felkérni bírálatra, bizottsági részvételre. Ennek gyakorlati feltétele az lehet, hogy végzéskor felajánljuk a további kapcsolattartás lehetőségét,  a doktori iroda és az iskola rögzíti az elérhetőség adatait.

Érdemes szorgalmazni, hogy hallgatóink szakmailag megalapozott, minőségi publikációkra törekedjenek, rendelkezzenek kutatási és publikációs stratégiával. El kell kerülni azonban, hogy a publikációs stratégia impakt-faktor maximalizálási törekvésre redukálódjon.

Érdemes támogatni, hogy a hallgatók nemzetközi partnerekkel publikáljanak.

Támogatandók a hallgatók hosszabb külföldi tanulmányútjai, különösen a képzés második szakaszában.

Jelenleg a fokozatot szerzett hallgatóinknak csak kisebb része jelentkezik az Akadémia köztestületébe, s informálódik a szakbizottságok munkájáról.  Érdemes jobban felkészíteni doktori hallgatóinkat a szakmai jelenlétre. Tanácsolnunk kell, hogy a fokozat megszerzését követően jelentkezzenek az MTA köztestületébe, s aktívan vegyenek részt a szakmai közéletben.

 

További megjegyzések

Mint jeleztük, a lemorzsolódott hallgatókra nem rendelkezünk reprezentatív adatokkal, de 54-en közülük is megválaszolták kérdéseinket.

Jelentős eltérés van a fokozatot szerzett és nem szerzett hallgatók között a munkahely típusa és a munkakörök tekintetében.  A munkahely szektorális eltérése abban mutatkozik meg, hogy a fokozatot nem szerzett válaszadók több mint fele az üzleti életben helyezkedett el, míg a fokozatot szerzett válaszadóknak csak kevesebb mint ötöde esik ide.

Hasonló mondható el a munkakörökről és beosztásokról is: a fokozatot nem szerzettek körében felülreprezentáltak, a tanácsadó, elemző, tréner, coach, vezető, koordinátor munkakörben dolgozók.

Azon válaszadóink közül, akik nálunk nem fejezték be tanulmányaikat nem elhanyagolható (10 %) azoknak az aránya, akik másutt, gyakran külföldön szereztek fokozatot.  Érdemes megfontolni ennek kapcsán a double degree kiterjesztésének lehetőségét, részint a nemzetközi kapcsolatok erősítése, részint pedig a nálunk befektetett munka elismerése miatt is.

Van eltérés abban, hogy a kérdezettek miért vállalták el a munkát: a fizetés, előléptetés motívuma erősebben van jelen a fokozatot nem szerzettek körében. 

A fokozatot nem szerzettek fizetései valamelyest magasabbak voltak a fokozatot szerzettekénél.  A jelenség okai összetettek. Szektorális különbségek csakúgy hatnak, mint az a tény, hogy a külföldön fokozatot szerző, s ott elhelyezkedő volt hallgatók jövedelmi helyzete is kedvezőbb (és nem zárható ki egy válaszadási szelekciós hatás sem). 

Míg a fokozatot szerzettek kétötöde, addig a lemorzsolódottak negyede részesült gyermekgondozási támogatásban. Ez az információ arra enged következtetni, hogy a válaszadók körében a gyerekvállalás nem volt  fő oka a lemorzsolódásnak.

Jelentős az eltérés abban a vonatkozásban, hogy a válaszadók szerint voltak-e hullámhegyek, hullámvölgyek pályafutásuk során.  Ez az érzés a fokozatot szerzettek körében magasabb volt, mint a lemorzsolódottak között. Ez pedig arra utal, hogy – szemben az elterjedt vélekedéssel – a doktori fokozat nem óv meg a pályafutás hullámverésétől, ellenkezőleg, hajlamosít rá.

Akik nem fejezték be tanulmányaikat, azok esetében a munka értelemszerűen kevésbé kötődik a Corvinuson tanultakhoz. A fokozatot nem szerzettek esetében kevésbé hatékonyan járult hozzá a képzés az olyan tulajdonságok elsajátításához, mint az analitikus készség, a függetlenség megteremtésének képessége, a megbízhatóság, vagy a kitartás.

A fokozatot nem szerzetteknek szakmai pályafutásuk során több munkahelyük és beosztásuk volt, egy-egy munkahelyen és munkakörben átlagosan kevesebb időt töltöttek.

Akik nem szereztek fokozatot, azok közt is számos tehetség van, aki rajta kívülálló okból nem tudta befejezni, s később újra kezdené tanulmányait. Célszerű számukra ezt megkönnyíteni.

A külföldi hallgatókra ez a felmérés nem terjedt ki. Szükséges lenne pedig pontos információval rendelkezni róluk, mivel az arányuk és a számuk növekvőben van, s várhatóan tovább bővül.

Javasoljuk, hogy a doktori iskolák készítsenek rendszeres felmérést a hallgatók körében, beleértve a külföldi hallgatókat is.

A külföldi és a hazai hallgatók egy részénél intenzív angol nyelvi képzés kell a kezdeti kommunikációs problémák feloldásához.

A külföldi hallgatók egy részénél igényként merült fel, hogy szívesen tanulnának magyarul. Perspektivikusan a külföldi hallgatók fontos szerepet játszhatnak a doktori iskolák nemzetközi kapcsolatainak elmélyítésében. A magyar nyelv ismerete megsokszorozza ennek lehetőségeit és hozzájárulhat a komparatív kutatások elterjesztéséhez is.

Javasoljuk, hogy a doktori iskolák az angol és magyar nyelvi képzésre, lektorálásra, fordításra szánjanak koncentrált erőforrásokat.

 

 


[1] A felmérést az EFOP-3.6.3.-VEKOP-16-2017-00007 sz. „Tehetségből fiatal kutató - A kutatói életpályát támogató tevékenységek a felsőoktatásban” megnevezésű projekt finanszírozta.

[2] A keretsokasághoz a neveket és adatokat – előzetes egyeztetéseket követően – a Doktori Irodától kaptuk meg, s azokat az érvényes e-mail címek felkutatása érdekében hét internetes forrás áttekintése, valamint a doktori iskolák vezetőivel és témavezetőkkel való konzultáció révén egészítettük ki. Köszönet illeti dr. Kerezsi Maricát, aki jogi tanácsokat adott,  Csehné Nárai Szilviát és Horváthné Krista Zsuzsát, akik a Doktori Iroda részéről támogatták munkánkat - s a Neptun nyilvántartás előtti időszakra vonatkozó jegyzeteket is rendelkezésünkre bocsátották-, valamint az egyes doktori  iskolák vezetőit és témavezetőit, akik ugyancsak támogatták a kezdeményezést.  Az érvényes e-mail címek felkutatásában Dimitz Laura, Téglássy Tekla, Szántó Veronika, Ivony Éva, Herke Boglárka és Kutrovátz Kitti működött közre. Az informatikai feltételek biztosításáért köszönettel tartozunk Tóth Csaba és Füleki Dániel kollégáknak. Az alábbiakban keretsokaságnak a BCE (BKÁE) pesti karainak doktori iskoláiba beiratkozott, míg alapsokaságnak az ugyanitt fokozatot szerzett hazai hallgatókat tekintjük.

[3] A kutatás 2017. 11. 01-től 2018. 09. 30-ig tartott, ezen belül a kérdezés 2018. 03. 11. és 2018. 06. 11. között zajlott, egy online survey keretében. Kis elemszámok esetén a következtetések gondos mérlegelést igényelnek. Megjegyezzük továbbá, hogy a kérdőívet kitöltötte 54 olyan volt hallgató is, aki nem szerzett a Corvinuson fokozatot. A fokozatot nem szerzettek problémáit külön érintjük, ők ebben a mintában nem szerepelnek.

Utolsó frissítés: 2018.12.05.