Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Reims Management School

Mivel magam elmulasztottam a külföldi tanulmányaimat megelőzően hasonló élménybeszámolók révén tájékozódni a rám váró kihívásokról, s mivel azóta sem került a kezembe ilyen útmutató, csak sejtéseim lehetnek, hogyan is, miről is lenne érdemes beszámolni a később engem követőknek.  Ezt a mulasztásomat utólag igazán sajnálom, így azt ajánlom mindenkinek, aki eljutott az ötödik sorig az olvasásban, hogy a saját érdekében, folytassa! Nem ígérhetem persze, hogy rövid távon nem bánja meg, de később, már a tett helyszínén, esetleg megkönnyíti az akklimatizációt.  

Nos, tehát: Igyekszem tematizálni a tudnivalókat. Először is, általánosságban, Reims városa, mely mintegy 200 000 ember otthona, s mely a fővárostól hozzávetőleg 135 km-re található észak-keleti irányban, két attribútuma révén lehet jelen az európai köztudatban. Híres katedrálisa valóban remek látványosság, különösen estefelé, mesterséges megvilágításban. Elhelyezkedése kiváló, épp a város központjában található. A másik jellegzetesség a pezsgő.  Reims, mint Champagne-Ardenne tartomány legnagyobb települése, a pezsgőgyártás és annak gazdasági, kulturális és egyéb hozadékai körül forog. A város meglehetősen jómódúnak mondható, a lakosság – maguk, a franciák szerint - enyhén tartózkodó, természetesen a mediterráneum francia területeinek lakosaihoz, s nem a kelet-európai népességhez viszonyítva. Számos kisebb-nagyobb pince tarkítja nem csak a várost, de az egész régiót is. Ha valaki szereti az ilyesmit, annak nem érdemes kihagyni Champagne ezen nevezetességeit, hiszen ezek a pincészetek igazán autentikusak, s nemkülönben felkészültek a látogatók fogadására. 

Budapesti lévén, számomra a város mérete, s ebből következően a szabadidő eltöltésére kínálkozó lehetőségek a megszokottnál jóval szerényebbek voltak. A fél tucat, többségében szerény tárlattal bíró múzeum, a központban található két mozi és a pesti belváros szórakozóhelyeihez szokott egyetemistának nem csak mennyiségük, de egyéb jellemzőik okán is kevésbé intenzív/minőségi kikapcsolódást nyújtó klubok önmagukban nem biztos, hogy az átlag erasmusos hallgató által elvártakat biztosítani tudják. Ez természetesen pusztán egy vitatható vélemény, még ha értékelésemben igyekszem is kumulálni az általam megismert vendéghallgatók különböző benyomásait. A múzeumokról szólva, a katedrálistól két percnyi sétára található Szépművészeti Múzeum, különösen annak második emeleti termei érdemesek a megtekintésre. A filmszínházak kínálata pedig teljes mértékben kielégítő, s nem utolsó sorban igen kedvező nyelvtanulási szempontból is ezek felkeresése. Gyakori látogatásukat mégsem ajánlanám, mert az árak nem éppen a diákok pénztárcájához vannak szabva.  

Az előbb említett kikapcsolódási lehetőségeket az erasmusos léttel szinte kötelezően együtt járó házibulik teszik teljessé. Egyrészt, a külföldi hallgatók, saját körben szervezett összejöveteleit is érdemes látogatni, ugyanakkor, különösen, ha az ember nem csak angol szót akar hallani, rendkívül ajánlott, hogy a jelentős részben Párizsból elszármazott, a városban csak lakást bérlő francia hallgatók rendszeres rendezvényein is tiszteletünket tegyük. Ők általában a belvárosban bérelnek, sok esetben igen impozáns lakásokat. Legkönnyebben úgy hívathatjuk meg magunkat efféle házibulikra, ha a kurzuskínálatból felveszünk francia nyelven oktatott tanegységeket is, illetve ha ezt nem akarjuk vagy nyelvi akadályok miatt nem tudjuk megtenni, úgy érdemes jó kapcsolatokat kialakítani az angol kurzusokra járó, főleg utolsó éves helyi hallgatókkal. Természetesen, a nyitottság az első esetben is igencsak ajánlott. A hallgatók egyébként az esetek túlnyomó részében rendkívül segítőkészek, s ugyanez tulajdonképpen elmondható a város lakóiról is, habár esetükben az angol nyelv ismeretének általános hiánya gyakran nehézséget okozhat a kommunikációban. 

Mikor az iskoláról beszélek, akkor természetesen a Reims Management School-ról (École Supérieure de Management) beszélek, hiszen ezzel az intézménnyel van kapcsolata a Corvinusnak, értelemszerűen ide jártam én is. Ez tehát egy Grand École, ottjártamkor épp fennállásának 80. évfordulóját ünnepelte, azonban nem árt tudni, hogy a városban működik az Université de Champagne-Ardenne, s az egyetemnek számos kara és sok ezer hallgatója van.

A két intézmény között igen jelentős különbségek vannak több tekintetben is, akár az épületek felszereltségét, hallgatók nyelvtudását vagy társadalmi hátterét tekintjük. Az RMS esetében a hallgatóknak igen borsos tandíjat kell fizetniük, s a francia oktatási rendszer jellegzetességei folytán eltérő az iskolák szerkezete is. Az egyetemre a középiskola befejezését követően kerülnek a hallgatók, méghozzá felvételi nélkül. Mindenki ott kezdi meg felsőfokú tanulmányait, ahol akarja, s majd az első tanév végi, igen nehéz vizsga lesz az, amely megrostálja az állományt. Akiknek nem sikerül a második évfolyamba lépniük, azoknak még egy lehetőségük marad a vizsga abszolválására, ám két sikertelen év után megszűnik a hallgató jogviszonya az adott egyetemen. 

Ezzel szemben az RMS hallgatói más utat járnak. Ők a középiskola után két éves felkészítő iskolában (école préparatoire) pallérozódnak, majd felvételiznek a grande école-okba. Akiknek sikerül, azok további négy évet töltenek el, például az RMS padjaiban.

Nem árt tudni, hogy az iskolában a hallgatókat a magyar gyakorlathoz képest szokatlanul kevéssé kezelik felnőtt emberek módjára. Előadást és szemináriumot nem különböztetnek meg egymástól, az órákra általában 30-50 fő jár, s a részvétellel kapcsolatban igen szigorú feltételek vannak támasztva. Késni, órát mulasztani nem igazán megengedett, habár természetesen nem minden kurzus egyforma. Szintén eltérő az itthon megszokottaktól, hogy a kurzusok nem az egész félév során folynak, hanem nagyjából egy hónapot felölelő ún. session-ök vannak, s ezeken belül egy, kettő, illetve három hetes kurzusok közül választhatunk az igényünknek megfelelő(ke)t. Ezek intenzitása pedig éppen az időtartamuktól függ. Tehát, az egy hetes kurzus gyakorlatilag reggeltő estig tart,minden nap, míg a például a három hetesnél azért ennél kevésbé feszített a tanmenet. Minden kurzus végén, illetve néha a közben is, számonkérésre számíthatunk.  

Az RMS-nek két épülete van, mindkettő rendkívül jó felszerelt, mind a termeket, mind a közös helyiségeket illetően. Menza mindkét épületben található, minőségük nem ad okot panaszra, az árak persze lehetnének alacsonyabbak is. Mivel egyszerre mindenkinek csak egy kurzusa van, ezért a tanárok meglehetős szabadsággal kezelik a szüneteket, s ez általában azt jelenti, hogy nem igazán szeretnek szünetet tartani, s ha mégis, akkor azt igen szűkre szabják. Nem ritka, hogy 100-120 perc után kapnak 10 perc szünetet a hallgatók. Más kérdés, hogy ezt ők gyakran önkényesen meghosszabbítják. Az ebédszünet ellenben kifejezetten hosszú, normális esetben 90 perc, habár ebből a sorban való várakozásra is kénytelen pocsékolni az ember, általában nem is keveset. Természetesen, van egy-egy büfé, illetve automaták is.

Az egyetem egyik épületének alagsora kifejezetten a diákszervezetek irodáinak van fenntartva. Ezek közül számunkra két igazán érdekes van: A BDI a külföldi hallgatókkal foglalkozik, számukra szervez igen változatos programokat meglehetős sűrűséggel. Tagjai főként lányok, de akad néhány fiú is. Bulik, kirándulások, kulturális programok tartoznak a repertoárjukba, s meglehetősen ismertek az RMS-en, jól láttatják a tevékenykedésüket.

Egyébiránt, az ösztöndíjjal érkezett külföldi vendéghallgatók száma 2008. őszén 93 volt. Ők különböző ösztöndíjak révén jutottak el ide, s különböző programokban is vettek részt az RMS-en. Tehát, közülük mindenkivel biztosan nem lehet találkozni az órákon.

A másik szervezet az iskolai sportolási lehetőségekkel foglalkozó BDS. Az RMS egyik campusán található egy kisebb sportcentrum, s az iskola fenntart különböző sportcsapatokat is. Összességében azonban nem mondható, hogy a sportolási lehetőségek széles tárháza várna minket az intézményben. Az egyetem már annál felkészültebb e téren, azonban az RMS hallgatói számára rendkívül drága az egyetemi sportolási lehetőségek igénybe vétele.

A fitness és az edzőtermek iránt érdeklődők számára sem lesz kielégítő az RMS kapacitása. Ebből a szempontból maga, Reims városa sem esik túlzásokba. Alig néhány klub működik városszerte, azok azonban nem éppen kis méretűek és a szolgáltatások, valamint az árak színvonala is túltesz a magyarországiakon.

A professzionális sportról szólva, a város jelenleg a másodosztályban szereplő futballcsapata az 50-es években élte fénykorát. Ez időben a kontinens legjobbjai közé tartozott. Reims azonban készül a visszatérésre a francia labdarúgás élvonalába. Vadonatúj, impozáns stadionjukat 2008. októberében avatták fel. 

Reimsben nagyon szép és rendezett parkokat találni. Jó időben futásra és biciklizésre kiváltképp jó helyszínek ezek, habár természetesen az egész város jó terepe ezen mozgásformák gyakorlásának. Az időjárás említve egyébként, a reimsi igen hasonlatos a magyarországi klímához. Talán csak éppen a szelesebb egy kissé, mint amihez hozzászoktunk. 

Ottjártamkor a reimsi villamoshálózat építkezés, felújítás miatt éppen szünetelt, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy egy időben munkálkodtak a teljes vonal megújításán. Így a város néhol igencsak kaotikus képet mutatott a munkák miatt, ám legalább az olvasó már valószínűleg egy megújult villamoshálózat előnyeit élvezheti esetleges, jövőbeni reimsi tartózkodása idején. Reims pályaudvara a központ szomszédságában található. Innen azonban  közvetlenül csak korlátozott számú célpont érhető el. Franciaország legtöbb részét Párizson keresztül érhetjük csak el. Különböző kedvezményeket kínál az SNCF, a francia vasúttársaság. Talán a 12-25 kártya az, amely az országot jobban megismerni kívánó külföldi diák számára költséghatékony megoldásnak bizonyulhat. 

A városi buszközlekedés igencsak jellegzetes. A visszatérő, havonta ismétlődő hétfői sztrájkok persze az egész ország sajátosságai.  Persze, ezek nem feltétlenül rendszeresek, ha néha annak is tűnnek. A sofőrök kifejezetten kedvesek, s ezt elvárják az utasoktól is.

A vezető üdvözlésének elmulasztása felszállásnál udvariatlanságnak számít. Felszállni egyébként, amennyiben nincs előre megvásárolt jegyünk, bérletünk, az első ajtónál kell.

A havi buszbérlet ára, diákok számára 25 euró. Ehhez fénykép is szükségeltetik.

A kellemetlenségek a buszokkal kapcsolatban, hogy egyrészt – különösen a reggeli órákban - gyakran korábban érkeznek a menetrendhez képest, másrészt nincsenek éjszakai járatok. Már az esti buszközlekedés is nagyon ritka közlekedést jelent 20:30 és 0:30 között, ám ezt követően marad a séta, illetve a taxizás. Utóbbi inkább csoportosan ajánlott, mert a tarifa nem a hazai árakhoz van szabva. Sztrájk vagy különleges esemény idején pedig teljességgel lehetetlen taxit fogni, azt még előző nap kell megrendelni.  

Én az Evariste Galois nevű kollégiumban laktam (214 euró/hó), s ez nem is volt éppen rossz, ám mindenképpen ajánlanám, hogy az RMS, illetve a belváros könnyebb elérhetősége, illetve a többi, ösztöndíjas hallgatóval való kapcsolattartás egyszerűbb volta miatt inkább ne ezt, ne is a hasonló Gérard Philippe-et, semmiképp se a legolcsóbb Teilhard-t válasszátok, inkább a Berliozt ajánlanám. Itt két fős apartmanok találhatók, nagyjából 500 euróért, ám mind méretük, mind felszereltségük, mind elhelyezkedésük okán megérik a havi plusz 20 eurót. Azért csak ennyit, mert a francia állam támogatja a lakhatást. Ez a CAF, mely nagyjából a lakbér 45%-át téríti vissza. Természetesen pályázni kell, ám ez valójában csak formaság, az összeget mindenki meg szokta kapni. Nehézség azért akad, mert a bürokrácia rendkívül körülményes. Dokumentumok sokaságát kell benyújtani minden elképzelhető helyre, s sok esetben minden alap nélkül, pusztán a rendszer tökéletlensége, vagy a dolgozók hanyagsága miatt kérik tőlünk ezek újbóli benyújtását. Érdemes a CAF-ot a megérkezést követően azonnal intézni, mert teszem azt október 2-án nyújtjuk be a kívánt dokumentumokat, úgy már csak novembertől jár a visszatérítés, s lehet, hogy az is csak fél évvel később érkezik meg a számlánkra.  

Egy havi reimsi költségeink nyilvánvalóan egyéni szokások, életstílus és lehetőségek függvényei. Saját példámból kiindulva havi 600 euró körüli az az összeg, amiből fedezni lehet a kiadásokat.

Vásárolni, mint máshol, itt is a nagyobb bevásárlóközpontokban érdemes, ahogy étkezésre sem ajánlanám a főtér, a Place d’Erlon divatos éttermeit. Itt található egyébként a szórakozóhelyek jelentős része is. A környéken gyakran rendeznek különböző fesztiválokat, köztéri eseményeket, ám ha éppen nincs semmi látnivaló, akkor a hétköznap estéken még a központ utcái is meglehetősen kihaltak. Éjjel-nappali boltok nemigen működnek, étkezési lehetőség is nagyon ritka éjszaka. Pillanatnyilag egyetlen boltra és egy kebabosra emlékszem a belvárosból. Azonban a városi rendezvények valóban nagyon gyakoriak, látványosak, ötletesek és nagy közönséget vonzanak. 

Összegzésképpen egy kicsit árnyalnám a képet, hiszen talán túl sok negatívumra hívtam fel a figyelmet, de azt hiszem, talán hasznosabb ezekről előre értesülni és lehetőség szerint felkészülni a nehézségekre. Mégis, úgy hiszem, mindenképpen megéri Reimsben tölteni egy szemesztert, hiszen az oktatás színvonala megfelelő, s szép számmal akadnak nálunk teljességgel hiányzó, a való életre, a gyakorlati problémák kezelésére felkészítő kurzusok is.

A város, bár nem nagy, de élhető, lakosai kedvesek, az RMS hallgatói és oktatói szintúgy. Érdemes részt venni a közösségi programokon és adódik lehetőség, akkor minél többet utazni, a tartományban, s szerte az országban egyaránt. Sok a nyugat-európai, főleg német vendéghallgató, elsősorban a közeli Aachen-ből, s ők rendszerint autóval érkeznek. Ha velük jó kapcsolatot ápolunk, könnyen meglehet, hogy autóval, jó társaságban és szerény összegből utazhatjuk be Franciaországot. Ehhez azonban nem árt, ha a közelükben lakunk. Ha az RMS campusán található apartmanok nem is az átlagos magyar hallgatók lehetőségeihez mértek, de az említett Berlioz egy köztes megoldás lehet, távolság és ár szempontjából is. A város könyvtárait is csak ajánlani tudom, uszodai szolgáltatásokat szintén igénybe lehet venni, a pékségeknek és cukrászdáknak pedig nehéz ellenállni és nyilván még sok-sok minden várja a Reimsbe látogatókat, amik most nem jutnak éppen eszembe, de ha kérdéseitek lennétek, nyugodtan megkereshettek a gaborvecsei(kukac)gmail(pont)com címen. Jut eszembe, érdemes vásárolni francia telefont, vagy legalábbis sim-kártyát. Mindig van valamilyen akció, én 30 euró alatt jutottam a készülékemhez. 

Mindenkinek kellemes és sikeres tartózkodást kívánok Reimsben! Érezzétek nagyon jól magatokat!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.