Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Erasmus

Élménybeszámoló 

Universidade de Santiago de Compostela (USC) 
 

Your browser may not support display of this image.     

 

Universidade de Santiago de Compostela 

     A 2008/2009-es tanév őszi félévében az Universidade de Santiago de Compostela egyetemen tanultam Erasmus-os diákként. Csodálatos 5 hónap volt, a sok előzetes és utólagos macera ellenére. Ha te is itt szeretnél tanulni a két legfontosabb információ, amivel szolgálhatok, az az egyetem, illetve a város honlapjának címe: www.usc.com és www.santiagoturismo.com . Ezen a két honlapon minden infót megtalálsz, amire szükséged lehet a kint léted alatt, feltéve, ha tudsz spanyolul. És ez általánosabban is igaz, csak akkor válaszd ezt az egyetemet, ha tudsz spanyolul, mert ott az angol tudással nem sokra mész, sőt sokszor még a castellano-val sem, mivel Santiago de Compostela-ban, ahogy egész Galíciában, a hivatalos nyelv a gallego. Fontos tudni, hogy Galícia valójában nem Spanyolország, hanem… Galícia. A varázslatok földje…

Na de, előbb a hasznos információk: 

Utazás:

Santiago de Compostela-ba nem egyszerű, és zökkenőmentes eljutni. Minden kinti Erasmus-os diáknak megvolt a maga története, milyen kalandok után érkezett meg. De megéri.

Én oda (elméletileg) így mentem: Bécsből Air Berlin-nel Palma de Mallorca-ra, onnan szintén Air Berlin-nel Santiago-ba. Vissza pedig: Clickair-rel Barcelonába, onnan szintén Clickair-rel Budapestre.

A santiago-i reptérről nagyon egyszerűen be lehet jutni a városba, napjában többször mennek be buszok, fél óra az út.  

Szállás:

Javarészt az egyetem egyik kolijában laktam, ahol nagyon jól éreztem magam. De albérletet is könnyű találni, hiszen egy egyetemi városról van szó. Árban körülbelül megegyeznek, a koli is és az albi is havi 150-200 euró.

Ha kollégiumban szeretnél lakni, akkor időben nézegesd az egyetem honlapját, ahol meghirdetik a jelentkezési határidőket. El kell küldened mindenféle jövedelemigazolást, családi szitut, tanulmányi átlagokat. Hátrány, hogy az információk és a formanyomtatványok gallego-ul vannak, ezért hirtelen nehéz kiigazodni rajtuk. Épp’ emiatt a koliban nem lakott sok Erasmus-os, hanem főleg helyiek. A Monte da Condesa-ban laktam (mivel van több koli is), és egyszerűen imádtam. Egyágyas és kétágyas szobák vannak, saját fürdőszobával, minden szobában van wifi, heti kétszer takarítanak, Erasmus-osoknak ágyneműt cserélnek. A koliban van minden, mi szem szájnak ingere, közösségi élet, konyhák, konditerem, dvd szoba, zene szoba zongorával, mosószoba, bicikli, könyvtár, számítógépes terem, minden, ami kellhet. Van egy hihetetlen étkezője is, amiről eszembe jut a legelső ebédem:

Gondoltam, a napi menüt választom, bár nem tudtam, mi lehet pontosan az. 5 euro. Utána odamentem a pulthoz, ami roskadásig volt mindenfele kajával, és kérdeztem a nőt, hogy mi a napi menü. Képzeld, napi menü címen vehetsz kenyeret, majd az első szekcióból valamit, aztán a második szekcióból valamit, aztán jön az ásványvíz, és végül a desszertes szekció. Az első szekcióban van leves, mindenféle saláta, a frisstől kezdve a majonézesen át a tésztákig, plusz spanyol specialitások. A második szekcióban vannak a halak meg a húsok, és a köretek . A desszertes szekcióban pedig mindenféle süti, puding, joghurtok,  gyümölcsök. Elég pazar az itthoni menzákhoz képest.

Azért albérletben sem rossz lakni! Az Erasmus-osok többsége Santiago-ban albérletben lakik, hangulatos lakásokat lehet bérelni, bár nem árt, ha tudod: minden ismerősöm télen meg akart fagyni az albérletben, míg én élveztem a koli kellemes melegét. 
 
 

Sulis ügyintézés: 

Kiutazás előtt nem sok információm volt, hiába írogattam a kinti egyetemnek, és az onnan érkezett válaszok is eléggé ellentmondásosak voltak.  Épp ezért megérkezésemkor az első utam az ottani Nemzetközi Irodába, azaz az ORE-be vezetett. Ott már minden jól ment, kaptam ajándékba egy táskát, meg egy széldzsekit, a suli emblémájával. Meg egy kártyát, amivel fél áron vonatozhattam Galíciában. Aztán meg kellett keresnem a koordinátoromat a Learning Agreement-tel, ami már nem volt annyira egyszerű. Főleg, mert kiderült, hogy a tárgyaim időben ütik egymást, vagy gallego-ul vannak, vagy egész éves tárgyak. Szóval az egyetem honlapján való hosszas kutakodás után sikerült összeállítanom egy új  Learning Agreement-et, amit újra alá kellett íratnom a koordinátorral, majd visszamenni az ORE-be, ott is aláíratni, hazafaxoltatni, itt megkérni egy csoptársam, hogy írassa alá itthon is, szóval nem volt egyszerű. Aztán beiratkoztam. Amíg nincs Learning Agreement, addig nem lehet beiratkozni, plusz otthonról nem folyósítják az ösztöndíjat. Amíg nem vagy beiratkozva, nem kapsz diákot, nincs kódot a wifi-hez, nem mehetsz könyvtárba, sportolni.  Szóval ezeken jobb minél hamarabb túlesni. Amúgy ott sem szeretik elsietni az ügyintézést, viszont szeretik mindezt gallego-ul tenni. 

Egyetem, órák:

Az USC-n a tanév csúszásban van az itthonihoz képest. Októberben kezdődött a tanítás, volt két hét téli szünet, januárban még szorgalmi időszak volt, a vizsgaidőszak pedig februárban kezdődött. Ami abból a szempontból volt problémás, hogy így itthon nemhogy a vizsgaidőszakról, de a tavaszi félév elejéről is lecsúsztam.

A másik problémám az volt, hogy szociológia-kommunikáció szakos hallgatóként ott kint nem találtam nagyon kompatibilis tárgyakat. Az egyetemnek a Politikatudományi Tanszékkel van szerződése, de bármelyik tanszékről fel lehet venni bármilyen tárgyat, és gyakorlatilag az USC-n mindent oktatnak, kivéve a szociológiát.

A tárgyfelvételnél még az is fontos szempont, hogy gallego-ul vagy castellano-ul oktatják, őszi vagy tavaszi vagy egész éves tantárgy, illetve, hogy a Campus Sur-ban vagy a Campus Norte-ban (két egyetemi kampusz) van az adott óra, ugyanis a két kampusz között a távolság fél óra. Én három Facultad-ról vettem fel tárgyakat, a politikatudományiról, a közgazdaságtaniról, és a bölcsészről. Rohangáltam is rendesen egyik óráról a másikra.

Az órákat élveztem, hamar bele lehet rázódni, bár az Erasmus-osokkal nem nagyon kivételeznek. A hangulat közvetlenebb az órákon, általában kell csinálni valami csoportos feladatot, prezentációt, beadandókat, aztán félév végén vizsgát. Figyelem, csak egy vizsgaalkalom van egy vizsgaidőszakban, szóval nem árt biztosra menni. 
 

Nyelv:

Már említettem, hogy a hivatalos nyelv a gallego. Ez azt jelenti, hogy az adminisztráció, az ügyintézés, a gimnáziumi tanítás, a feliratok, stb. gallego-ul vannak. Sőt bizonyos órák is az egyetemen. A saját nyelvükkel szeretnék kifejezni identitásukat, ezért tényleg mindenhol a hivatalos szférában a gallego nyelvbe ütközik az ember. De igazából, szerintem nem jelent különösebb gondot, egy idő után megérti az ember. Beszélni meg mindenki beszél castellano-ul. Viszont angolul nem nagyon tudnak az emberek, csak az Erasmus-osok. De azért aranyosak, ha angolul szólsz, megpróbálnak angolul kommunikálni, amiről többnyire hamar kiderül, hogy nem megy nekik. 

Időjárás:

Sokat esik. De tényleg. Santiago-ban az eső művészet. Pláne az esernyővel bánás. A fél év alatt öt esernyőm törött el. Nem csoda, hogy az új Erasmus diákoknak esőkabátot adnak ajándékba. A levegő mindig párás, az éghajlat óceáni. Sosem fáztam úgy igazán, még télen sem. Októberben még fürödtem az óceánban egy közeli városban, karácsonykor hétágra sütött a nap, februárban rövid ujjasban napoztunk a parkban. Akarom mondani, tanultunk a vizsgákra. 

Árak, vásárlás:

Igazándiból nem drágább mint Budapest, sőt sok esetben olcsóbb is. A kaják, háztartási szerek, kozmetikumok, ruhák olcsóbbak mint itthon. A szórakozás, itókák, étteremben kajálás, utazás drágábbak.

Hasznos lehet tudni, hogy vannak Asia Center-ek, amik direkt az ideköltöző diákokra vannak berendezkedve. Olcsók, gagyik, színesek, de minden egy helyen megtalálható, ami egy háztartásban szükséges.

A nagyobb élelmiszerboltok a Carrefour, Gadis, Dia, Árbol, hihetetlen nagy választékkal, helyi igényeknek megfelelően.

Az új városrészben, a Zona Nueva-ban található az üzletek többsége, ám érdemes ellátogatni a piacra is, ami a régi városrészben, a Zona Vieja-ban van. 

Szórakozás:

Santiago-t méltán nevezik a kultúra fővárosának. Egyszerűen nem lehet unatkozni.

Hihetetlen zenei élet van. Imádtam. Minden másnap valamilyen koncertre mentem. Aztán van színház, mozi, filmfesztiválok, előadások, kiállítások, móka, kacagás.

A legtöbb múzeum ingyenes és érdekes.

A régi városrész tele van bárokkal, az új pedig szórakozó helyekkel. Az a szokás, hogy az emberek beülnek este egy tapas bar-ba, beszélgetnek, társasági életet élnek, majd mikor már minden bár bezárt, valamelyik táncos helyen folytatják az estét. Az utcák teli vannak diákokkal, bárhová mész, mindenhol ismerősbe ütközöl.

Nagyon fontos információ, hehe, hogy Santiago-ban mindig adnak az ital mellé, legyen az üdítő, alkohol, vagy kávé , tapas-t , ami egy kis adag kaját, ízelítőt jelent.

A bioritmusuk kicsit más, de könnyen át lehet állni. Először is ott kezdődik, hogy reggel nyolckor még sötét van, és mindenki húzza a lobőrt. Legjobb esetben 10-kor kinyitnak a boltok, megkezdődnek a munkák, a suli is 10.30-nal korábban nem nagyon kezdődik. Ami nem is lenne baj, viszont az esték iszonyatosan elhúzódnak. Délután kettőkor minden bezár, szieszta, aztán négytől, öttől az emberek nyolcig, kilencig dolgoznak, és utána kezdenek el éledezni. A bulik nem nagyon kezdődnek éjfélnél hamarabb, és nem is végződnek hatnál korábban. 

Santiago de Compostela:

Santiago-ba könnyű beleesni. Hihetetlenül szép, hangulatos város. Több részből áll. A Zona Vieja a történelmi városrész, sikátorokkal, kőépületekkel, árkádokkal, no meg a híres katedrálissal, a zarándokút végállomásával. A Zona Nueva, az új városrész, a modern negyed, üzletek tömkelegével. A Campus Sur, a déli egyetemi kampusz, itt van a Politikatudományi Tanszék, és a Monte da Condesa kollégium is, illetve uszoda, könyvtár, sportpálya, stb. A Campus Norte, az északi egyetemi kampusz, egyetemi épületekkel és hangversenyteremmel. Nagyjából ennyi is. Be lehet járni gyalog az egyik végétől a másikig.

Állítólag a világ egyik legbiztonságosabb helye Santiago. Én is így látom. Lakói egyetemisták, jámbor zarándokok, és a kedves helyiek. A város tiszta és rendezett, sok parkkal.  

Galícia:

Galícia Spanyolország zöld része. Hihetetlen a növényzete, én a zöldnek annyi árnyalatát még nem láttam.  Az egész tájék nagyon szép! A növényzet szinte vibrálóan zöld, a pálmafák és citromfák jól eléldegélnek a fenyők és lombhullatók társaságában.

Galícia mintha nem is Spanyolország lenne! És tényleg. Kelta hagyományok vannak, kelta legendákkal, mítoszokkal, alakokkal, népzenével. Az egész tájat, és az épületeket is valami misztikus légkör hatja át. A tradíciók, a mágia, a legendák nagyon is élnek. És a zene! 

Az emberek:

Vagyis a gallego-k. Még hisznek a varázslatban. Zárkózottabbak mint a spanyolok, hamar falba ütközhetsz, de ez a fal vékony, könnyű ledönteni, és ha egyszer befogadnak, onnantól kezdve mindenben számíthatsz rájuk.  Kedvesek és segítőkészek. Lazák és bolondok. Próbálnak boldogan élni, és ezért tesznek is. Harcosak. És amikor azt hiszed, nagy most aztán nagy a baj, ők elintézik egy „no pasa nada”-val, ami annyit tesz, hogy „nyugi, nincs semmi baj”. És ezt képesek úgy mondani, hogy el is hiszed. 

     Élveztem minden pillanatát a kint töltött időnek. Rövid volt. Úgy gondolom Santiago tökéletes hely egy egyetemista számára. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy elég nagy „árat” kell fizetni a nagy Erasmus-os boldogságért. De megéri… :o)

Utolsó frissítés: 2016.07.28.