Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

University of Kuopio

Ötödéves Közgazdaságtudományi karos hallgatóként egy félévet töltöttem Finnországban, a Kuopio-i Egyetemen. Szerintem fontos tapasztalatokkal és nagyszerű élményekkel gazdagodtam, ezért mindenkinek merem ajánlani Finnországot, azon belül is Kuopio-t Erasmusos fél/egy évének eltöltéséhez. 

Mindennapok

     Kuopio Helsinkitől 400 km-re északra található, Finnország nyolcadik legnagyobb városa. Jellegét illetően csendes kisváros, főleg budapesti szemmel, és ahogy mondták itt látható a tipikus finn táj, vagyis amíg a szem ellát tavak és persze fenyőerdők. Mielőtt valaha jártam volna arrafelé azt gondoltam, hogy ez alapvetően síkvidék és az időjárás is felettébb zord. Ebből következtettem arra, hogy majd a közlekedést az itthonihoz hasonló módon fogom megoldani, vagyis tömegközlekedéssel, de elég nagyot tévedtem. Mint kiderült az emberek többsége biciklivel közlekedik mindenhova, minden időben, ráadásul a buszbérlet már-már megfizethetetlen (cirka 50euró/hó). Tehát aki ide készül, az kalkuláljon rögtön egy bicikli vásárlásával (amit meg lehet oldani a Student Union segítségével, a levelezőlistán, vagy akár second-hand és egyéb boltokban) ebből kifolyólag bizonyos ruhadarabok egyből kiesnek, a tűsarkút például egyből otthon lehet hagyni, tiszta szerencse hogy nem vittem.

     Ami a lakhatást illeti Finnországban, legalábbis itt, nem hagyományos kollégiumokkal oldják meg a kérdést, hanem van egy Kuopas nevű szervezet, amely albérleteket tart fenn és onnan kell igényelni szobát a diákoknak, ami általában egy három- vagy négyszobás lakás egyikét jelenti. A nemzetközi diákokat a város három különböző pontján helyezték el, ahol állítólag a legtöbben vannak és ahol én is voltam az Neulamaki, itt a lakások és a közös helyiség is jónak mondható, viszont ezért egy biciklis szempontból jelentős dombot kell megmászni nap mint nap. A másik hely Sarkiniemi, ahol összesen egy nagy épület van egy általános iskola mellett így délelőtt az összes ki- és becsöngetést meghallgathatjuk, a három szobás apartmanok szerintem szűkösek a két szobás viszont jónak mondható, ráadásul az egyetlen ahol nem kell hegyet mászni. A harmadik hely Puilakso ami egyfajta kompromisszumnak is tekinthető, van domb, de kisebb a lakások viszont jó elrendezésűek, viszont a szomszédok elég érzékenyek voltak. Többször csöngettek a rendőrök egy-egy buli alkalmával (hiszen a legtöbb finn nem kopogtat be, hogy „légyszi srácok halkabban, holnap meló”, hanem hívja a rendőröket, azért vannak) így lassan feladtuk, hogy ott próbáljunk összejönni. Még így utólag se tudnám megmondani, melyiket választanám, úgyis minden a társaságon múlik.

      Az élet „kisvárosi”, a szórakozóhelyek és bárok egy utcában csoportosulnak. Azért van hova menni, de az tény hogy három hónap után már nem nagyon éri az embert meglepetés. Van művész-mozi, ahova a többieknek a suliból volt bérlete, de én sajnos lecsúsztam róla. Lehet hoki meccsre járni, potom 7 eruóért, amiért persze állni kell de igazán nem vészes. Van egy „füst” szauna is a városkában, amiben az a különleges, hogy nem elektromosan, hanem talán fával fűtik fel, és persze tó is van mellette tehát lehet rögtön fejest ugrani. Szauna egyébként minden házban van, és egy héten egyszer lehet menni ingyen külön a lányoknak és a fiúknak. (Hiszen szaunázni csakis meztelenül, legalábbis hagyományosan.) 7 euróért (per hó, heti egy) pedig lehet saját időpontunk ahova már mehetünk akár vegyesen is. A boltok általában elég drágák, mondjuk másfélszeres, és vasárnap a legtöbb nincs is nyitva. Alkoholhoz pedig csak a külön erre szakosodott Alko nevű boltban juthatunk, és az ár itt már nem másfélszeres, hanem inkább többszörös, ezért isznak a finnek különböző hajókon, de erről majd később. Az étkezést viszont megkönnyíti, hogy az egyetemi menzán támogatva van az ebéd, így 1,80-ért lehet ebédhez jutni, salátával meg kenyérrel, ami elsőre maga a mennyország ár-érték arányt tekintve, de aki jó ételekhez szokott egy idő után egész más véleményen lesz. (A menzán nem használnak sót, de egyéb fűszereket se nagyon, szóval hosszabb távon az íztelen kaja engem kissé megviselt, persze főzhettem volna, de az többe került volna, mint a félárú ebéd.) 

Egyetemi élet – Oktatás

     Az első hét volt az úgynevezett „orientációs hét” ahol nagyjából minden fontos információt megtudtunk. Természetesen (bár hallottam olyan helyről is ahol ez nem természetes.) volt „tutorunk” is aki mint helyi egyetemista próbált nekünk mindenben segíteni. Telefonkártyát venni, bankszámlát nyitni és aztán persze a bulikon is részt vettek. Sajnos rajtuk kívül elég nehéz finnekkel megismerkedni, még az órai csoportos munkák során lehet, de a nemzetközi diákok értelemszerűen eléggé együtt vannak. Külön diákszervezet is működik, ami különös tekintettel a cserediákokra szervez programokat, kirándulásokat (Kisa).

      Ami a tanulást illeti, az oktatási rendszer leginkább a tanév időbeosztásában különbözik, ugyanis itt az órák nem tartanak az egész féléven keresztül. Blokkokban tartják őket, különböző időpontokban kezdődnek, néhány hét alatt vizsga következik, ahol összesen háromszor lehet próbálkozni. De ha például, valaki úgy megy ki mint én, hogy őszi félévre és decemberben már jön is haza, az a tárgyak egy részénél azt eredményezni, hogy csak egy vizsgaalkalom marad. A vizsgák mindegyike írásbeli, a szóbeli valahogy nem a finneknek való, és mindig 8-tól 12-ig lehet írni, tantárgytól és a kérdések mennyiségétől függetlenül.

      A tantárgyakkal kapcsolatban le kell szögezni, hogy az egyetem közgazdasági vagy inkább gazdálkodástudományi kara elég fiatal, így az angolul kínált tárgyak listája nem túl hosszú. Az egyetem fő profilja az orvostudomány illetve a gyógyszerészet, ami elég érdekes beszélgetésekhez vezethet az este folyamán. Például a mi volt ma műtőben típusú csevegéshez nem voltam hozzászokva és az igazat megvallva nem is nagyon tudtam hozzászokni, de mindenképp új tapasztalat. Milyenek az orvosok mielőtt igazán azzá „válnának”.

      Az órák, amiken részt vettem, főleg marketing és ahhoz kapcsolódó tárgyak voltak. Minden órán volt csoportmunka, prezentáció, hol kevesebb, hol több és az aktív órai részvétel is elvárás volt. Házi feladatok írása is elég sok időt elvett. A tanárok és a diákok egyaránt nagyon jól beszéltek angolul és mivel voltak tárgyak melyeket csak angolul oktattak ezért finn diákok is voltak az órákon. Nem csak az egyetemen az országban/városban bármerre járva mindenki tudott angolul. Néha a finnek túl félénkek, hogy megszólaljanak angolul, mert úgy érzik nem tudnak olyan jól, de ha megszólalnak általában kiderül, hogy jobban tudnak mint mi. A finnek legendás zárkózottságáról meg annyit, hogy akikkel én találkoztam mind nagyon kedvesek voltak, bár ez azzal lehetett összefüggésben, hogy mind töltöttek már hosszabb időt külföldön. De hallottam olyan történeteket, hogy egy finnel nem sikerült szót váltani, mert nem válaszolt, úgy tűnik szerencse kérdése is. Az biztos, hogy társas érintkezésben elég visszafogottak, nem divat nőket előre engedni, azt mondani „Egészségedre” ha valaki tüsszent és a bicikliúton is csak a csengővel kommunikálnak.

      Az egyetemen a van két könyvtár is, amíg ott voltam felváltva újították fel őket így nem láttam őket egyszerre nyitva, de annyi biztos, hogy például kötelező tankönyvekből elég keveset tartanak, így résen kell lenni, hogy az ember hozzájusson egyhez. Viszont van „Moodle” nevezetű online rendszer, ahol megtalálhatók az órai anyagok, és kommunikálni lehet a tanárokkal és a diáktársakkal egyaránt. Ez a felület nagyon hasznos, sokat segít a tanulásban. 

Utazás

Ha az ember már külföldön tölt egy hosszabb időt, ráadásul viszonylag messze az otthonától, akkor úgy érzi, ha már itt van illene körülnézni, hiszen ki tudja járok e erre még valaha. Ha Finnországról beszélünk, több a természeti látnivaló, mint a városnézésre alkalmas hely. Helsinkit, a fővárost persze mindenki megnézi, ha már ott jár és Rovaniemi, Lappföld fővárosa az Északi sarkkörön szintén kihagyhatatlan. Viszont a többi nagyváros, mint Tampere vagy Turku nem sok érdekeset tartogat. Amit kicsit sajnálok, hogy nem jártam a nemzeti parkokban ősszel, amíg jó idő volt. Pedig egy jó hálózsákkal és némi szerencsével, lehet ingyen szállást találni a nemzeti parkokban. 

Helsinki-Tallinn

Helsinkiben és Tallinnban csak másodmagammal voltam. Felültünk a vonatra egy magyar lánnyal és megnéztük a két fővárost. Mehettünk volna „Kisa” (a már fent említett diákszervezet) szervezésben is, ami azt jelentette volna, hogy buszozás Helsinkibe, buli és alvás a hajón, néhány óra Tallinnban majd vissza. Hát a jól sikerült bulinak köszönhetően, voltak páran akik Tallinnról lemaradtak, és a hazaérkezők eszméletlen mennyiségű alkohollal tértek haza. A duty free shop előnyei a hajón, meg hát a finn sör nem valami jó így meg kell ragadni a lehetőséget, ha olcsón más is kapható. 

Stockholm

Stockholmba, tanulva Tallinnról hallottakból már Kisa szervezésben mentem. Ugyanaz a forgatókönyv, csak Turkuból indult a hajó. Turkuban még megnéztünk egy templomot, de a főteret látva az volt a benyomásunk, mintha még Kuopioban lennénk. (Egyébként ez volt az ország korábbi fővárosa.) Stockholm viszont gyönyörű, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. A fiúk szerint a lányok is kivételesek, erről nem tudok érdemben nyilatkozni. Megnéztük a „Vasa” múzeumot ahol egy svéd csatahajó volt kiállítva, ami azelőtt egy csatában elsüllyedt, de megtalálták és szerintem köré építették a múzeumot. A hajó gyönyörű, de a múzeum kissé unalmas volt számomra, bemutatja a hajó történetét meg az életet a hajón, de inkább gyerekekre szabva az információkat. Még rengeteg múzeum van Stockholmban, talán néhány másikat érdemesebb lett volna megnézni. 

Szentpétervár

Szintén Kisával, de ez már nem tartozik az igazán olcsó utak közé. Sőt kimondottan nagyon drága volt, ha az ember befizetett a kinti programokra is, meg persze a vízumot se adták ingyen. De Oroszországba az ember nem indul el saját szakállára. Mivel szervezett volt az út szinte mindent láttuk, a város gyönyörű, a Hermitage elképesztően hatalmas és még sorolhatnám. A metróban az ember pedig szinte otthon érzi magát, hiszen ugyanolyan kocsik közlekednek, mint Pesten. 

Lappföld

Ide is szervezett utat a Kisa, és egyébként elég gyorsnak kell lenni ha az ember velük akar utazni mert általában csak egy busznyi embernek van hely. Tehát ők Levibe szerveztek egy utat ami önmagában is elég drága volt a jó szállás miatt, és ott még a síelésért a husky szánozásért és mindenért külön fizetni kellett.

Mi viszont mint sokan autót béreltünk és megcéloztunk Rovaniemit, így láttuk a mikulás falut, aludtunk igluban, lék horgásztunk és a husky szánt is kipróbáltunk, az egyetlen hiányosság az volt hogy nem láttuk az északi fényt. De legalább van miért visszamenni. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.