November - 2017
H K S C P S V
  01 02 03 04 05
06 07 08 09 10 11 12
13 14 15 16 17 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Universitá Commerciale Luigi Bocconi

Még itthon: Problémák a bejelentkezéssel

A legtöbb probléma még a félév elkezdése előtt jelentkezett. Nem kaptam meg ugyanis az internetes rendszerhez való belépési kulcsokat, a kollégiumba pedig ezek alapján lehetett csak jelentkezni. Ezt, az utolsó pillanatban ugyan, tekintélyes méretű utánajárás után, de pótolni tudtam. Amúgy pedig a külföldi diákok számára egy kollégium (a Residence Arcobaleno) van fenntartva, s a helyeket first-come first-served alapon osztják ki, tehát jobb sietni! Az internetes rendszer 3 fontos részből áll, ahol az első, az agenda nem sok mindenre jó, de fontos üzeneteket meg hirdetmények vannak rajta. A második a punto-blu, ami a vizsgajelentkezések intézésére való, a harmadik pedig az e-learning, ahol a kurzusok anyagai találhatók, ha már egyszer felvettük őket. A tárgyjelentkezés egyébként az egyetem honlapjának egy külön részén történik, amit az agendán meghirdetett linket követve érhetünk el a legkönnyebben.

Megérkezés: A város

Milano nem a tipikus olasz Cittá d’Arte, ahol a turistáknál csak a látnivalók sűrűbbek. Meghatározóan modern város, a centro is a risorgimento idejére tekint vissza. Mindazonáltal úgy gondolom, az utazó semmiképpen sem lesz csalódott, sőt még három hónap után sem lehet megunni a várost. A főbb látnivalók, a Duomo, a Castello Sforzesco, a Corso Vittorio Emanuele, a Scala stb. önmagukban is megérnek egy utat (ha meg szeretnénk nézni az utolsó vacsorát jó három hónappal előre kell jegyet foglalni). A sétáló és bevásárló utcák pedig önmagukban látványosságot jelentenek (gondolok itt elsősorban a Via Monte Napoleone-ra), shoppingolásban pedig Milanót az én tapasztalatom szerint csak New York és London múlja felül. A városban a szórakozási lehetőségek is kivallóak, rengeteg az igényesnél igényesebb hely. Kihagyhatatlan esemény az aperitivo, amely egy (hat órakor) kezdődő Happy Hour, ahol egy koktél árában lényegében korlátlan mennyiségű hideg étel is benne van. A városnak egyetlenegy nagyobb hátránya van: mind olaszországi, mind világviszonylatban rendkívül drága, a szállástól kezdve minden. London kívül még nem is láttam drágább várost, és ezzel a többi, magyar és nem magyar cserediák is így volt.

A kollégium

A cserediákoknak fenntartott kollégium az iskolától fél órára, a 15 villamos vonalán található. Az épület maga nem régi, és jó állapotban van, a tisztítási szolgáltatásokkal azonban volt némi gond. Egy apartmanra két szoba jut, egy hidegkonyha és egy fürdőszoba. A szobák megfelelő méretűek, a bútorok is rendbe vannak. Az egyetlen hátrány, hogy a konyhák (összesen négy), mind az első emeleten találhatók és a lakók hanyagsága miatt az esti órákra már általában kifejezetten piszkosak. A takarító szolgálat sokszor nincs a helyzet magaslatán, mind a szobákban, mind a konyhákban a diákoknak is sűrűn kell takarítani. Ezzel nem is lenne nagyobb gond, ha nem kerülne 600 € havonta a szállás, ami kifejezetten soknak tűnik ezért a kollégiumért. Ha azonban figyelembe vesszük a milánói albérletek általános árszínvonalát kiderül, hogy bár olcsóbb opciók is vannak a kollégium nem irreálisan drága. A kollégiumi élet egyébként rendkívül kellemes, általában nagyon jó a hangulat és a társaság is (sokszor túl jó is, ha az ember aludni szeretne néha nem ártana egy füldugó). Egyébként közel van egy nagy szupermarket (Esselunga), egy pék, két patika, két újságárus és két kisebb kávézó is.

Az egyetem

Az egyetem maga infrastrukturális szempontból (ha a nyomtatóktól eltekintünk) rendkívül jó. Az új épület szép, a termek mindenhol jó kialakításúak és jól felszereltek. Számítógépből és munkaasztalból sincs hiány. A nyomtatóval ellátott számítógépterem a főépület -1 szintén található, de mindig sor van, a nyomtatás igazi nyűg. A főépületek aljában található caffeteria-k viszont fantasztikus jó kávéval és brióssal szolgálnak, nehéz nem rászokni. Az egyetemi menza is nagyon jó, és nem túl drága (bár sehol sincs a professzorok étterméhez képest, ahol a Blocked seminat alatt ettünk. Az isteni. CEMS-eseknek már csak ezért is ajánlom a milánói blocked seminart). A legjobban akkor járunk, ha a Bocconis ID-nkre pénzt töltünk, és a kasszánál azzal fizetjük a menünket. A menzán mindig lehet kapni min. 2 fajta tésztát, húsételt, egy halételt, grillezett hússzeleteket és pizza szeleteket. Az egyetem környékén a sok szendvicsesen kívül több jó kis étterem található (például a 3as vonala felé). Az ISD, bár általában elég zsúfolt, kedves és segítőkész.

A tantárgyak

A Bocconi tárgykínálata nagyon jó (igaz, csak gazdasági és jogi tárgyak vannak). Én nagyon tudom ajánlani bármilyen tárgyat, ami design-al, a divattal, vagy a luxusiparral kapcsolatos. A tanszék munkatársai nagyon felkészültek, erős kiejtéssel ugyan, de angolul is jól beszélnek és meglehetős szaktekintélyekkel is találkozhatunk. Lévén Milánó a divat fővárosa ez tényleg kihagyhatatlanok.

A Bocconi pénzügyben is igen erős. Én az Investment Banking and Structured Finance c. tárgyat vettem föl. Prof. Gatti, a tárgyfelelős, jó előadó, bár a tárgy igazán nem mondható könnyűnek. A probléma inkább a sok vendégelőadóval van, akik bár biztosan felkészültek és nagy szaktekintélyek, nem képesek hallgatható előadást tartani. Összességében csak a pénzügy szerelmeseinek ajánlanám a tárgyat.

A másik problémás tárgy az International Business Management. Először is, mert irreálisan sok munka van vele, másodszor pedig mivel az egész félév folyamán a csoportok egymásnak adnak elő esettanulmányokat, az órák gyakran elég keservesek telnek. A tárgy ugyanis esettanulmányok megoldásról szól, a legjobb Harvardi hagyományt követve (maga a professzor is Harvardon végzett) de a nagy létszám miatt igen ez kevéssé hatékony módszer. A professzor pedig csak negatív visszajelzéseket ad, és abból elég nehéz benchmarkokat állítani. A vizsga pedig nem csak nehéz, hanem felesleges dolgokra kérdez rá. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy mivel igen sok gyakorlatot lehet szerezni ilyen módon esettanulmány megoldásában, aki ezt fontos vegye föl a tárgyat, mert sokat fog tanulni.

Hogy egy fényesebb ponttal zárjak, a Corporate Strategy c. tantárgyat ajánlanám az olvasó figyelmébe (bár ez kizárólag CEMSes kötelező tárgy, ugyanazok a tanárok más órákat is tartanak). Prof. Venzin, aki az előadásokért felel, kiváló órákat tart, szórakoztatóak, érdekesek, és lelkesítő, és még sokat is lehet tanulni. A tantárgy második felét alkotó esettanulmányok-feldolgozó órát maga Robert Grant tartja (akiknek világhírű könyve a tankönyv). Ezek az órák az amerikai Master képzés hagyományát követik, tehát semmilyen elméleti modellt, megközelítést nem halhatunk Grant szájából (azok benne vannak a könyvbe), hanem csak vele együtt oldhatjuk meg az eseteket, esetenként változó több-kevesebb tanulsággal (ez magunktól és diáktársainktól függ elsősorban). Az órák hasznát igazából a félév végén utólag értékeli csak az ember, ha vette a fáradságot levonni a tanulságot az esetek megoldásának folyamatából és nem a végeredményre koncentrál. 

Összességében a legmelegebben ajánlom mindenkinek a Bocconit. Mind a környezet mind az órák felejthetetlen élménnyé teszik az ott töltött félévet, és én úgy érzem rengeteget tudást és főleg skill-t kaptam a félév során, amit az egyetemen, de főleg a munkám során fogok tudni alkalmazni.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.