Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

University of Arhus

Az Erasmus-pályázatom helyeinek kiválasztásánál elsődleges szempontként azt vettem figyelembe, hogy mindenképpen olyan egyetemre kerüljek ki, mely angol nyelven biztosítja az oktatást. Ennek több oka is volt. Egyrészt ezt a nyelvet beszélem a legjobban, másrészt így rengeteg lehetőség közül válogathattam egész Európa-szerte. Egy másik fontos kritériumnak pedig azt tekintettem, hogy lehetőleg olyan országba menjek ki tanulni, ahol még nem jártam korábban, és nem is hallottam róla sok mindent. Így úgymond „teljesen tiszta lappal”, minden előzetes ismeretek, illetve előítéletek nélkül, a saját tapasztalataim alapján alakíthatom ki a véleményemet a választott országról. A szempontoknak megfelelően túlnyomórészt északi, skandináv államokat választottam desztinációmnak. A sorrend kialakításánál végül csakis azért írtam be az első helyre az Aarhus School of Business-t, mert az összes skandináv nemzet közül Dániáról tudtam vagy hallottam a legkevesebbet, emellett ez volt az egyetlen egyetem az országból, amire lehetőségem nyílt pályázni. Habár ugyanolyan szívesen mentem volna ki a többi országba is tanulni, utólag kijelenthetem: egyáltalán nem bántam meg, hogy végül ide kerültem be.

    Eléggé elhagyatottnak tűnik - az első benyomás, ami Dániával kapcsolatban kialakult bennem. Mivel autóval utaztam ki, rögtön a legelején a szemeim elé tárultak a végtelennek tűnő zöld mezők, és a csupán néhány házikóval tarkított meglehetősen sík táj. Ez persze nem jelentett semmiféle meglepetést, hiszen az 5 és fél milliós lakosságú országról előre gondoltam, hogy nem a hegyeiről, természeti adottságairól vagy a magas populációjáról híres. Viszont amiben végül csalódtam - méghozzá pozitívan - az az időjárás volt. Megvallom őszintén először én is megijedtem, amikor még itthon sokan úgy festették le az országot, mint egy második Angliát. Később kint a dánok is. Emlékeim szerint azonban egyáltalán nem esett sokat. Ami inkább jellemző az országra az a meglehetősen borús időjárás: nem sokszor fordult elő, hogy hét ágra sütött volna a nap. Ez persze valószínűleg annak is betudható, hogy az őszi szemesztert töltöttem kint, márpedig tavasszal vélhetően az időjárás is szebb.

    Amikor megérkeztem Aarhus-ba a legszembetűnőbb furcsaság talán az volt, hogy mindenfelé kerékpárokat lehetett látni: a házak falához támasztva, elfektetve a járdák szélén, közösségi intézmények környékén halomszámra, de még néhányat a bokrokban és az útszéli árkokban is lehetett találni. Egyszóval a város tele van biciklikkel és bicikliző emberekkel. A magyar ember számára nyilvánvalóan nem szokványos látványhoz persze alapul szolgál egy környezettudatos életmód és egy meglehetősen jól működő közlekedési infrastruktúra, mely elsősorban a kerékpárosokat igyekszik támogatni és adott esetben védeni.

    A város kinézetére leginkább a vörös-téglás épületek sokasága a jellemző; rengeteg hasonlóan kialakított lakóház figyelhető meg (városrészenként azért némi eltérést mutatva). Építészeti különlegességeket vagy turisztikai látványosságokat nem igazán vonultat fel, bár a dánok történelme iránt érdeklődők számára unikumként szolgálhat az Óváros (Den Gamle By) meglátogatása is. Szebb időben kellemes kikapcsolódást jelenthet a homokos tengerpart (tudniillik Aarhus kikötőváros) vagy a város szélén található park, melyben akár vadon élő őzekkel is közelebbi kapcsolatot teremthet a látogató.

    Ami miatt viszont minden cserediáknak kizárólag csak ajánlani tudom Dániát, az a dánok személyisége és viselkedésmódja. Az életvidámságuk, a segítőkészségük és a dolgokhoz való pozitív viszonyulásuk csodálatra méltó. A megérkezésemet követően egyből ízelítőt kaptam a dán mentalitásból, szemléletmódból, és a megismerés egy kellemes meglepetéssel is szolgált. Kiderült ugyanis, hogy az összes dánnak legalább társalgási szintű az angol nyelvtudása - de még a buszvezetőnek és az építőmunkásnak (!) is -, és lefogadom, hogy az amúgy szerencsére elenyésző számban látható hajléktalanokkal is el lehetne beszélgetni egy-két mondat erejéig. Ez nagymértékben megkönnyítette a dánokkal való kommunikációt, és ami a legfontosabb, hogy nem vezetett félreértésekhez. További jellemző és fontos tulajdonságuk a kooperatív szemléletmód, ami a problémák mielőbbi megoldására irányuló törekvéseikben mutatkozik meg. Ha bármiféle gondja akad az embernek, akkor azonnal a segítségére sietnek, és rögtön a probléma orvoslására koncentrálnak. Semmit sem „lihegnek” túl, minden dolgot a helyükön kezelnek. Sokan azt mondják róluk - és a skandinávokról úgy általában -, hogy nem könnyű elnyerni a bizalmukat, és nehéz kialakítani velük „örökké” tartó barátságokat. Ha ez utóbbi valóban nem is könnyű, én úgy vettem észre, hogy bizalommal fordulnak az emberhez - még az idegenekhez is. Totális meglepetésként ért például, amikor számomra ismeretlen emberek hajlandók voltak rám bízni az autójukat, hogy szaladjak el nekik valamiért a gyógyszertárba. Az utca embere pedig nem fordít hátat és menekül azon nyomban, amint megtudja, hogy külföldivel van dolga, hanem a legjobb tudása szerint próbál segíteni. És ez csak két példa volt a sok közül. Persze valószínű, hogy mindezeket csak azért találom furcsának, mert eddig ilyet még nem tapasztaltam. Az ország hangulatára leginkább a nyugodtság és a könnyedség a jellemző. A dánok szótárából hiányzik a bürokrácia fogalma, minden problémás ügy egyszerűen és a lehető leggyorsabban elintézhető; nincs semmi idegeskedés, sokkal stresszmentesebb az élet.

    Persze „Erasmusos-ként” a dánok mellett rengeteg külföldi diákkal is megismerkedhettem, és azt kell, hogy mondjam ez az egyik, ha nem a legnagyobb előnye egy külföldi tanulmányi útnak. Azzal, hogy valaki huzamosabb időre külföldre utazik, és kikerül a megszokott mindennapok forgatagából, számtalan, addig nem tapasztalt élménnyel gazdagodhat - főként az eltérő kultúrájú és gondolkodású embereknek köszönhetően. Én úgy vettem észre, hogy Dánia különösen alkalmas ilyesfajta élményszerzésre, hiszen rendkívül népszerű a külföldiek körében: csaknem a világ összes nációja képviseltette magát. Mivel szerencsére egyik nemzet küldöttei sem voltak jelentős túlsúlyban, így nem igazán alakultak ki ún. „hazafias” klikkek, ami nagymértékben hozzájárult a könnyedebb kapcsolatfelvételhez és kommunikációhoz. A szemeszter végére szinte már mindenki ismert mindenkit, bárhová is mentem folyton ismerős arcokba ütköztem. Mindezek mellett a „vegyes” diákseregnek köszönhetően rengeteget tudhattam meg más országok kultúrájáról, illetve nyelvéről, amit talán - itthonról visszatekintve - az egyik legfontosabb dolognak tartok.

    A fogadó intézmény által szervezett programok színvonalasak és élvezhetőek voltak, szívesen emlékszem vissza rájuk - még akkor is, ha nem igazán vitték túlzásba a számukat. A bevezető hét tökéletesen megfelelt annak célnak, hogy a külföldi tanulók jobban megismerhessék egymást, és egy kicsit összekovácsolódjanak. Ezen egy hét alatt a számtalan programnak köszönhetően tényleg nagyon jó légkört sikerült teremteni a cserediákok körében, ami alapvetően meghatározta a szemeszter további hangulatát. A későbbi közös programok közül leginkább a Legoland-be történő kirándulást emelném ki. Tudvalévő vagy sem a Lego építőkockákat ugyanis egy dán vállalat gyártja, és a termék globális népszerűségét kihasználva egy kisvárosban felépítették Legoland-et. A park specialitása az, hogy rengeteg világhíres építmény (szobrok, műemlékek, épületek, város-szegletek) hű mása található benne, mind-mind apró Lego-kockákból kirakva. Emellett vidámparknak sem utolsó, hiszen ötletes szerkezetet sokaságával próbálják szórakoztatni a nagyérdeműt. Azt hiszem, még ha Dánia kulturális öröksége nem is bővelkedik épületekben vagy emlékhelyekben, a Lego-ra azért mindenképp büszkék lehetnek.

    Utolsóként ejtenék néhány szót a kint folytatott tanulmányaimról is. Hasonlóan a korábban említett társadalmi különbségekhez, a tanítási szemléletmód is jelentős eltéréseket mutat az itthonihoz képest. Ez leginkább a követelmény-rendszerben mutatkozik meg. A tárgyak kb. 70-75%-ból ugyanis egy ún. „open-book” vizsgát kell csak teljesíteni, ami azt jelenti, hogy az ilyen kollokviumok megírása közben gyakorlatilag bármilyen segédeszköz használata engedélyezett - és ebbe még az internet is beleértendő. Még mielőtt azonban valaki azt gondolná, hogy ebből fakadóan a dánok szinte semmit sem tanulnak, az nagyon téved. A „könnyített” követelmény-rendszer ugyanis csak olyan tárgyakra vonatkozik, melyek gyakorlati alkalmazásának elsajátítása vélhetően fontosabb a teljes tananyag szóról-szóra történő bemagolásánál. Így az oktatók inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a hallgatók a tanult elemzési módszereket vagy teóriákat a gyakorlati életben is hasznosítani tudják, és ne csak arra legyenek képesek, hogy emlékezetből visszamondják azokat. Ennek megfelelően a különböző órákon valós vállalati problémák, illetve döntési helyzetek kerültek terítékre, melyeket a tanultak alapján kellett elemeznünk, értékelnünk vagy megoldanunk. Gyakran kaptunk házi feladatként esettanulmányokat, újságcikkeket, amiket az előbb említett módszerekkel dolgoztunk fel, így később a vizsgákon már a kapott feladatlapok sem okoztak meglepetést, ugyanis az elvárások hasonlóak voltak ahhoz, mint amit az órákon gyakoroltunk. Noha a segédeszközök tárháza jelentősen megkönnyíti dolgunkat, az oktatók csakis arra kíváncsiak, hogy a tanultakat eredményesen tudjuk-e alkalmazni a gyakorlati életben. Ehhez pedig ugyanúgy kell használnunk a szürkeállományunkat. Véleményem szerint ez a fajta oktatási és számonkérési szabályrendszer sok tárgy esetében jóval hatékonyabb, mint a tananyag elméleti kereteinek száraz taglalása, nem beszélve arról, hogy például valós üzleti szituációk gyakorlati elemzése sokkal inkább felkeltheti az adott tárgy iránt érdeklődők figyelmét, mint a tankönyvekből történő elolvasásuk és megtanulásuk.

    Amint az a fentiekből - remélhetőleg - kiderül Dánia rengeteg pozitív élménnyel ajándékozott meg. Örömmel emlékszem vissza mindenkire, akivel az Erasmus-program alatt megismerkedtem; kint tartózkodásom minden egyes percét rendkívül élveztem. Azt hiszem nyugodt szívvel ajánlhatom bárki figyelmébe az országot, akinek elég mély a pénztárcája ahhoz, hogy fedezni tudja a felmerülő költségeket. Dániának ugyanis az egyetlen nagy hátránya az árszínvonalban mutatkozik meg. Az árucikkek túlnyomó része, és még inkább a szolgáltatások árai jóval drágábbak (néhány esetben akár kétszeresen is) az itthoniaknál. Ellenben mindezt kompenzálja a dánok pozitív szemléletmódja és a rengeteg külföldi diáknak köszönhető kulturális sokszínűség, melyek együttesen felejthetetlenné tették számomra a kint eltöltött időt.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.