Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Helsinki School of Economics

     A finnországi cserefélévem előtt nekem is kétes érzéseim voltak: egyrészről nagyon vártam az érdekes tapasztalatot, új felfedezést, izgalmas kalandot, másrészről pedig az emberekről, a kinti tartózkodásról és a fél év távollétről őrlődtem egy darabig. A beszámolóval nem célom e kétségek elűzése, hiszen ezek vezetnek a pozitív meglepetésekhez, a kellően gondos felkészüléshez, vagy éppen néhány csalódáshoz… ami mind hozzátartozik a cserediáksághoz, és hozzátesz a különleges élményhez. Ha bármelyiket is nélkülöznénk, az olyan lenne, mint egy-egy hozzávaló hiánya a koktélban: lehet, hogy a lime önmagában nem sokak kedvence, de egy kellemesen hűsítő Mojito elengedhetetlen része.

     Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal utaztam ki, és bár hűsítésre nem sok szükségem volt a január és május közötti időszakban, azért így is nagyon kellemes élményeket gyűjtöttem; egyedül hazatértemet követően volt sok a savanykás, kesernyés érzés: egyetemünk ugyanis nem éppen a külföldi tanulóbarát képzések híve. Valószínűleg ezt idén sok más társam is elmondaná, ugyanis amellett, hogy néhány kötelező tárgy elvégzésére egyszerűen nincs lehetőség külföldről (ha az egyetemen nincs ugyanolyan, beszámíttatható tárgy) még a felvehető tárgyak elvégzése is rengeteg nehézségbe ütközik (tisztelet a kivételnek). Erre legjobb példa a menedzsmentkontroll c. vezszerves tárgy, ahol az otthoni feladatvégzést kiváltó B vizsgarészt elsőre csupán egy-két tanuló tudta teljesíteni, pedig egyik próbálkozó sem gyenge tanulmányi teljesítményéről volt ismert. De hagyjuk is az itthoni problémákat – ezt így a vizsgaidőszak végével nem is olyan nehéz – és koncentráljuk inkább Finnországra.

     Az egyetemi ügyintézéssel nem volt semmi gondom; már a (tavaszi) félév megkezdése előtt jóval tájékoztattak mindenről, beleértve a szállás lehetőségeket is. Utóbbiból az elég nagynak tűnő választék az egyéni preferenciák alapján lecsökken. Persze vannak jobbak, rosszabbak; de nagy általánosságban egyikkel sincs probléma. Jómagam a belvárosban laktam, néhány lépésre az iskolától.

     Mivel szombat éjjel érkeztem, kísérő nem jutott a repülőtérre, de otthagyták nekem előre a szobám kulcsát, sőt még azt is felajánlották, hogy a taxit az egyetem fizeti. Utóbbira nem árt odafigyelni, mert én nem ellenőriztem elég gondosan a magammal vitt térképet; így persze rossz helyen – a reptérhez valamivel közelebb tett ki a taxisofőr.

     Helsinki eléggé kétarcú város. Télen viszonylag csendes, kevesen mászkálnak, és azon kevesek is inkább meghúzódnak egy-egy bár melegjében. Látnivaló nincs sok, egynapos program keretében minden fontosat meg lehet nézni.  Tavasszal sokat változik a városkép; bár továbbra sincs az itthonihoz hasonló mennyiségű és minőségű látnivaló (amelyet emiatt egyébként elég komolyan megtanul az ember értékelni), de az emberek már kiülnek az utcára, valamivel nyíltabbnak, mosolygósabbnak tűnnek, bár azért a távolságtartás megmarad. Emellett egyébként még az tűnik fel, hogy mennyivel nyugodtabbak ott az emberek. Erre legjobb példa a közlekedés, ahol gyorshajtókat, városban gyorsulókat vagy határon kanyarodókat nem is látunk; mindenki szép nyugodtan, a szabályokat betartva, a zebránál mindenkit átengedve közlekedik. Igaz nincs is annyi idegtépő dugó, mint itt. Talán ennek is a következménye, de nagyon szívesen és bármikor vezettem volna ott; ráadásul az ottani árakhoz képest elfogadható összegért lehet autót bérelni. Egy tavaszi/tavasz végi autós túra könnyen megvalósíthatónak és kellemesnek tűnik.

     Már csak azért is, mert bár akadnak iskola által szervezett programok, de ezek nagy része kicsit korán van (ami Lappföld esetében mondjuk előnyös lehet, de Szentpéterváron vagy éppen Stockholmban nem olyan kellemes a hideg), másrészt a szervezést is hasonló nyugodtsággal végzik. Legyen szó kirándulásokról, vagy órákról; a szervezés a tapasztaltak szerint nem a finnek erőssége, bár ez engem egy percig sem zavart.

     Ha már tanórák – utóbbiak elég változatosak, sőt gyakran kísérleti tanulmányi módszerekkel is próbálkoznak. Legyen szó Second Life-ban megtartott óráról, vagy éppen vizsgát kiváltó stockholmi hajóúton történő fogyasztókutatásról, a változatosságra nem lehet panasz. Mindössze az órák szerkezete (így a felkészülés a vizsgára) volt kissé porózus, bizonytalan, de ezt a tárgyak viszonylagos könnyűségükkel ellensúlyozták. Azért be lehet választani, de ez inkább csak a pénzügyes tárgyakra jellemző.

     Az időjárástól nem kell egyébként tartani, jómagam sokkal rosszabbra számítottam. Persze nem árt – főleg a kirándulásokhoz – ha viszünk meleg kabátot, kesztyűt, sapkát és bakancsot, de ezen felül az itthon is használt ruhatáram darabjai tökéletesen megtették helyüket ott is. Pedig az idei tél egészen hűvös volt. De miután az ember megtapasztalja a mínusz 30 fokos lappföldi hideget és kicsit „dermelődik” a szeles főváros -10-ében, már abszolút nem érzi hidegnek a 0 fokot és 14 fokban már vígan mászkál pólóban. Én még majdnem egy tengeri fürdőzésre is vállalkoztam május végén, amit mindössze egy rövid hazatérést követő megfázás hiúsított meg.

     Sebaj, nem kár érte, mint ahogy a kint eltöltött néhány hónapért sem. Ajánlani csak azt tudom, hogy mindenképp menjetek fél évre külföldre, mert nagyszerű és fontos tapasztalat, az pedig, hogy hova, már majdnem teljesen mindegy is.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.