December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Örebro University

   Szegedi Nóra harmadéves közszolgálati alapszakos hallgató vagyok. A 2008-2009-es tanév őszi félévében a svédországi Örebro-ban töltöttem el egy félévet.

   Örebro Svédország szívében Stokholmtól 200 km-re található. 130 000 fős lélekszámával az ország hetedik legnagyobb városa. 300 km-es körzetben elérhetők a legnagyobb városok, Stockholm, Göteborg és a norvég főváros, Oslo is. Örebro a „biciklizés városa” címmel büszkélkedhet. A biciklizés nagyon kedvelt a svédek körében, így az autók száma is kevesebb az átlagnál. A városban 150 km kiépített kerékpárút található, amelyek az autóutak felett haladnak.

   A város szélén, egy Brickebacken nevű zöldövezetben laktam egy háromszobás apartmanban két svéd diáktársammal az egyetemtől 2 km-re. A legtöbb cserediák a városnak ezen a részén kapott szállást. A cserediákok a világ minden tájáról érkeztek, többek között Németországból, Franciaországból, Spanyolországból, az USA-ból, Ausztráliából, Japánból, Kínából, de voltak uruguayiak és mozambikiak is. A közös programok szervezéséről az Internationella Fadderiet nevű szervezet gondoskodott. Minden héten kirándulásokat, táborokat, partikat szerveztek, bármilyen problémánkban segítettek. A szervezés magas fokú és színvonalas, csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni róla.

   Az augusztus utolsó hetében orientációs programokat szerveztek nekünk, amelyek keretében a város mellett lévő Hjälmaren-tó félszigetén, Fiskebodán töltöttünk el egy hétvégét. Játékos-ismerkedős, ügyességi vetélkedők, tábortűz várt ránk. Mindig más csoportba voltunk beosztva, ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy jobban megismerjük egymást. Több diákkal kerültem baráti kapcsolatba, heti rendszerességgel szerveztünk programokat, vacsorákat, kirándulásokat, közös mozizásokat. Minden kedden egy ország rendezett bulit, ahol a résztvevőknek az adott ország zászlajának megfelelő színű ruhát kellett viselniük. Az Oktoberfest apropóján például októberben Németország-parti volt.

   Vendéglátóink gondoskodtak a szabadidőnkről is, az Internationella Fadderiet-től hetente kaptuk a hírleveleket az aktuális programokról. Voltak kulturális ajánlatok, kedvező mozilehetőségek, koncertek, ingyenes vacsorák is ezekben.

   Svédországban törvény írja elő, hogy minden egyetemistának kötelező befizetni egy meghatározott összeget az adott egyetemen működő diákegyesületbe, ezért az összegért mindenkinek kiállítottak egy mágneskártyát, amivel vásárlásaink alkalmával számos helyen különböző kedvezményeket vehettünk igénybe. Minden cserediák kapott egy SIM-kártyát, ennek segítségével elérhetőek voltunk az egész országban, a percdíjak pedig nagyon kedvezőek. Hálózaton belüli hívásért csak a kapcsolási díjat kellett fizetnünk.

   Az egyetemet 1999-ben alapították, ezért nagyon modern, minden épületében étterem és kávézó van, a hallgatóknak melegítőkonyhák vannak kialakítva, a sarkokban kényelmes kanapék várják a tanulni vágyókat. Az oktatási rendszer nagyban különbözik a magyartól. Öt hétig tanultunk egy tantárgyat az egyetemen, az ötödik héten vizsga, a következő öt hétben pedig egy új tantárgy következett új órarenddel, új tanárokkal. Az órák heti gyakorisága a kurzusok nehézségi fokától és milyenségétől függött. Az itteni rendszert jobbnak tartom a magyarnál, mivel itt egyszerre csak egy tárgyra kellett összpontosítanunk. Az oktatás sokkal gyakorlatorientáltabb, vizsgákon nem a megtanult elméletet kérték számon, hanem az elmélet alkalmazását. A vizsgák négy-öt órásak, az értékelés egy háromfokozatú skálán történt a következőképpen: U-val jelölték, ha valakinek nem sikerült a vizsgája, G-vel, ha sikerült, VG-vel pedig abban az esetben, ha kitűnően teljesítette az illető a vizsgát. A pontosság a svédeknél kiemelt szempont, nem szabadott késni az órákról, ha pedig valaki nem tudott részt venni valamelyik tanórán, azt előre kell jeleznie az oktatónak. Nagyon jónak tartottam a tanításban a gyakorlatorientáltságot, különböző témák csoportos és egyéni feldolgozását. Szívesen dolgoztam együtt cserediák- és svéd társaimmal. Négy tárgyat tanultam kint összesen, mindegyikhez kellett készítenünk beadandó dolgozatokat egyénileg vagy csoportmunkában. Egyszer prezentációt is kellett tartanunk, ettől ugye általában mindenki fél még a saját anyanyelvén is, nem hogy angolul. De ez a félelem szerencsére feloldódott ebben a nemzetközi légkörben, a végére már kifejezetten élveztem ezeket. Az egyetemre általában gyalog jártam, amíg kellemes idő volt, ez körülbelül 25 percet vett igénybe. Busszal ez mindössze öt percet jelentett. Megérkezésünkkor kaptunk egy buszkártyát ajándékba, ami fel volt töltve 50 svéd koronával. Egy utazás 10 koronába került három óra időtartamra korlátlanul. Ezt a kártyát töltöttük újra igény szerint.

   Kinttartózkodásom első heteiben egyedül éreztem magam, az angolul kommunikálásban és a tanulásban is voltak nehézségeim. Ahogy telt az idő, hozzászoktam az új környezethez, egyre könnyebben vettem az akadályokat, a végén már gondolkodnom sem nagyon kellett a beszélgetésnél. Volt olyan nap is, hogy meg sem szólaltam magyarul. Svédországban szinte kivétel nélkül mindenki beszél angolul, egyáltalán nem szükséges svédül tudni, ha valaki huzamosabb ideig szeretne itt élni. Az angol a svédek második nyelve.

   2008. november 25-én az egyetem nemzetközi napot szervezett, aminek a cserediákok voltak a főszereplői. Ennek keretében megrendezésre került egy nemzetközi büfé is, ami nagyon jól sikerült, igazi gasztronómiai kavalkádnak lehettünk részesei, a spanyol mézes kenyértől, a lengyel csörögefánkon át egészen a japán szusiig. Természetesen mi magyarok gulyást és rakott palacsintát készítettünk, ami szintén nagy sikert aratott.

   Kinttartózkodásom alatt utazásokat is tettünk a barátaimmal. Elsőként szeptemberben Göteborgba látogattunk el, aztán novemberben a norvégiai Osloba, Stockholmban is voltam kétszer. Osloban megnéztük a főbb nevezetességeket, a Nobel-békedíj Múzeumot, hajóztunk az Oslo-fjordon is. Ellátogattunk Drobak-ba és Oscarsborgba, utóbbi erődjéből páratlan kilátás nyílik a fjordra. Drobak egy kis falu Oslo-tól egy órányira, híres a karácsonyi vásáráról. Stockholmban a skanzent, az óvárost, az Északi Múzeumot, a Városházát, és a Vasa Múzeumot látogattuk meg. Decemberben az Örebro-hoz közeli Nora-ban voltunk. Nora egy kicsi, ám annál szebb falu, igazi gyöngyszem Svédországban. A havas tájnak köszönhetően csodálatos élményben volt részünk.

   Köztudott, hogy Svédországban az időjárás szélsőséges, különösen télen, és ez még párosul a sötétséggel is. Decemberben napi hat órát volt világos, ami befolyásolta a hangulatunkat. A svédeken a rossz hangulatnak nyomát sem tapasztaltam, kedvesek, vidámak és vendégszeretők.

   Az országnak nagyon fejlett a bevándorlási politikája, ezért rengeteg a bevándorló. Soha életemben nem találkoztam még ennyi nemzet képviselőivel: elsősorban nagyon sok az arab és az afrikai, de van eritreai, chilei, pakisztáni, brazil és bolíviai is. Ezek az emberek már Svédországban születtek, a szüleik vándoroltak ki az anyaországból különböző okok miatt. Élik az északi népek megszokott életét és ápolják kultúrájukat.

   Decemberben a város egyik általános iskolája meghívót küldött az egyetemre, hogy az iskola tanulói prezentációt tartanak környezetvédelmi témákban, amelyekből lesz egy rövid angol nyelvű összefoglaló is, és szívesen vennék, ha néhány cserediák ellátogatna ide. Négyen vettünk részt ezen az alkalmon, számomra különösen hasznos volt, mivel a svéd és a magyar oktatási rendszer összehasonlításából írom a szakdolgozatomat. Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, vendégül láttak bennünket, na meg persze egy kis ajándékot is kaptunk. Ebéd közben beszélgettünk az iskola pedagógusaival a svédekről, magáról az országról. Az iskolákban az állam fizet mindent, a gyerekek ingyen kapják az ebédet minden nap, ami nem akármilyen ebéd, egészséges ételek, sajt, tej, gyümölcsök, barna kenyér, zöldségek stb. A svéd nevelés része, hogy tiszteld a másikat, ne csak a saját léteddel foglalkozz, fogadd el mások kultúráját. Elfogadják a bevándorlókat, de társadalomba való asszimilációjuk kisebb problémákat okoz.

   Karácsonyra sok cserediák hazalátogatott vagy végleg hazament. Én kint töltöttem az ünnepeket, de egyáltalán nem bánom, hogy részem lehetett a svéd karácsonyban és nem utolsó sorban, a svéd karácsonyi ételeket kóstolhattam. Együtt voltam azokkal a diáktársaimmal, akik szintén itt voltak, szentesti vacsorát és karácsonyi reggelit tartottunk. Egyik legemlékezetesebb karácsonyom volt a 2008-as.

   Búcsúzáskor sajnos egy-egy könnycsepp is legördült az arcunkon. Nagy szomorúsággal töltött el, hogy milyen hamar elrepült a félév. Biztos vagyok benn, hogy a jövőben visszajövök még ebbe a fantasztikus országba.

    Nagyon kedves emlék marad az itt töltött öt hónap, úgy fogok visszagondolni rá, mint életem egyik legcsodálatosabb és legfontosabb részére. Véleményem, és a különböző dolgokról való felfogásom is sok tekintetben megváltozott ez alatt az idő alatt. Ez a multikulturális forgatag fegyelemre, a másik elfogadására és tiszteletére nevel. Úgy érzem, új emberként tértem haza, új ismeretekkel, sok tapasztalattal, emlékekkel és nem utolsó sorban nyelvtudással. Az új ismeretségeket, barátságokat igyekszem ápolni itthonról is. Meghívást kaptam egy spanyol barátnőmtől Madridba, egy másiktól pedig az ausztriai Graz-ba, és valószínűleg megyek Prágába is. Budapesten engem is meglátogatnak a tavaszi félévben örebroi egyetemista társaim.

   Mindenkinek ajánlom a külföldi tanulást, különösen Svédországot. Ez egy olyan leírhatatlan, életre szóló élmény, amivel - ha lehetőség adódik - élni kell.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.