Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Friedrich-Alexander Universität Ereangen-Nürnberg

Az első dolog, ami így utólag eszembe a kinti élmények közül az, hogy Nürnberg nagyon szép és nagyon jó hangulatú város. Nem csak a város tett rám rendkívül pozitív benyomást, hanem az emberek is. Általában megállapítható, hogy segítőkészek, kedvesek és egy bizonyos pontig nagyon közvetlenek. Éles határ húzódik náluk a munka és a szabadidő között. Az egyetlen zavaró vonásuk a rendkívül merev szabálykövetés volt, hogy az ember nem tud egyezkedni, alkudozni velük. Ez sokszor nehézségeket okozott.

A város tehát gyönyörű, a régi belvárosi részt szinte teljesen körülöleli a várfal, a középkori jellegű házak nagyon egyedi hangulatot kölcsönöznek a környéknek, és mindez igen kis területen található, gyakorlatilag pár óra alatt bejárható az egész. A tömegközlekedés nem rossz, bár nem nyerte el a tetszésemet. Minden fontos, ami az egyetemhez, vagy akár a bevásárláshoz kapcsolódik, igen közel van egymáshoz, néha gyorsabb gyalogolni, mint villamosra, vagy buszra szállni.

A legjobb megoldás mindazonáltal a kerékpár volt. Meggyőződésem, hogy az a leghatékonyabb közlekedési eszköz a városban, az olykor elég esős idő ellenére is. Nem ajánlatos újat venni, inkább más diákoktól, vagy a talált tárgyaknál érdemes vásárolni kb. 20 euróért. Félévet bármelyik bringa kibír, én az enyémmel kicsit megszenvedtem, tönkrement a féke, meg defektet kaptam, de a végén elég sokért el tudtam adni, így szinte ingyen közlekedtem, mert a bérlet amúgy elég sokba kerül egy szemeszterre, és nem nagyon jár támogatás.

Kint kollégiumban laktam, amelyre már a beiratkozáskor levélben kellett jelentkezni. A helyet nem választhattam meg, automatikusan osztották ki a szobákat. Nem mondom, hogy nem választottam volna máshogy. Én a Künhoferstrasse béli kollégiumba kaptam szobát, ami nem számít a modernebbek közé, de legalább elég drága volt. A szoba rendkívül kicsi volt, régi, de annál szívósabb bútorokkal berendezve. A házmesternő hihetetlen precíz volt, mint egy rabszolgát dolgoztatott az utolsó napon, amikor ki kellett takarítanom a lakást. A takarítás egészen új dimenzióit tárta fel előttem.

A tárasági élet az én kollégiumomban elég csekély mértékű volt, mivel a szobám vendégek fogadására szinte teljesen alkalmatlan volt, leginkább én jártam át a többi kollégiumba. Az egyetlen pozitívum az épület fekvése volt. Gyakorlatilag az összes többi kollégium, az egyetem és a városközpont is tíz percre volt bringával. Azért a többi hely jobban nézett ki, mint az enyém. Nem csak egyszemélyes lakások, hanem lakóközösségek is voltak, ahol 4-5 ember lakott együtt közös vécékkel és konyhával.

A németek érkezésünkkor mindent elég jól megszerveztek, nem volt nehéz a kötelező formaságok, és hivatali dolgok intézése. Részt vettünk egy bevezető héten, ahol összekovácsolódott egy jó nagy nemzetközi csapat, és megismerkedtünk pár jófej tanárral, akikkel azután sajnos egyáltalán nem találkoztunk.

Az egyetem igazi központja a Nürnberg közelében fekvő Erlangenben található, ami tulajdonképpen egy egyetemi város Nürnberg agglomerációjában. Megközelíteni nehézkes, vonattal is húsz perces út, tehát elég költséges, én is csak egyszer látogattam meg a bevezető héten, de mindenképpen érdemes, mert szép hely.

A tanulandó tárgyak kiválasztása nem volt könnyű. Megpróbáltam a szakterületemhez passzoló tárgyakat felvenni, de sajnos a kínálat nem volt olyan széles, és sok tárgy ütötte egymást időben, tehát gyakran két érdekes között kellett választanunk, és még egy érdektelent felvennünk, hogy legyen elég tárgyunk. Mellesleg nem is tudtuk egyáltalán mennyit kell felvenni és igazából hány kreditet érnek. Lehet, hogy kicsit túlteljesítettem, mert hat tárgyat vettem fel, ráadásul, mint később kiderült igen nehezeket, mert hallottam a többi cserediáktól, hogy ők alig vettek fel, meg milyen könnyű volt nekik. Ehhez képest szinte minden tárgyamból hosszú esszéformájú vizsga volt, 60 perces, és sok oldal körmölés, ráadásul a legkevésbé sem vették figyelembe, hogy mi külföldi cserediákok vagyunk, és azonos szinten kezeltek a többiekkel, mondván, hogy nem kivételezhetnek, van sok mester képzésben részt vevő külföldi is.

A tanárok egyébként rendesek voltak, és többségük érdekes előadást tartott, bár eltartott egy ideig, amíg annyira hozzászoktam a némethez, hogy mindent értettem abból, amit mondtak.

A legszembetűnőbb különbség a vizsgarendszerben volt. Több szempontból is meglepetés ért. Először is, hogy minden tárgyból csak egy lehetőségünk volt vizsgázni, intézményileg meghatározták tehát, hogy mikor van az az egy alkalom, amikor a vizsga van. Ennek oka valószínűleg többek között az volt, hogy a dolgozatokat relatívan javították, és a többiekhez képest osztályozták, ami azt jelentette, hogy legalább egy hónap volt, míg megkaptuk az eredményeket.

Főleg a tárgyelfogadásnál okozott ez bonyodalmat, mert a kinti szemeszterek amúgy is egy hónappal el vannak csúszva hozzánk képest, így az őszi láblógatásért cserébe kettős vizsgaidőszakom volt. Egy itthon karácsony után, amikor itthon levizsgáztam a kötelező tárgyakból, és kint februárban, mikor itthon már javában folyt a következő félév. Egyelőre csak reménykedni tudok, hogy az ősszel felvett egyik kötelező tárgyamat kiválthatom az egyik kintivel, mert csak késve kaptuk meg a jegyeinket. Nem érdemes, tehát úgy kiváltani az itthoni tárgyakat, hogy közben otthon is párhuzamosan felvesszük őket, mert csak idegeskedést okoz. Külön probléma volt, hogy nem voltunk a vizsgarendszerben regisztrálva, ezért volt olyan, hogy két vizsgánk egy időben lett volna.

Nem igazán értettük, hogy miért voltak ilyen szigorúak, mert nekik aztán tök mindegy, hogy nekünk hányast adnak, mert úgysem náluk diplomázunk, ráadásul még javítani sem tudtunk, amire ugye a mester hllgatóknak alkalmuk nyílik minden félévben. Meg is látszik így utólag a jegyeimen. Ez a fajta rugalmatlanság tehát nem volt túl szimpatikus.

A társaság viszont nagyon jó volt, rengeteg cserediák és külföldi master student volt az egyetemen, akikből igazán jó kis nemzetközi csoport verődött össze. A német diákokkal nem volt annyi alkalmunk kapcsolatot teremteni. Voltak elvileg segítőink, de az enyém nem volt túlságosan lelkes. Nála a foglalkozás velem kimerült abban, hogy az elején valamelyest ellátott tanácsokkal, néha érdeklődött, és partiba hívott, de a saját társaságával nem ismertetett meg, elég távolságtartó volt.

A nemzetközi diáktársaság viszont annál sokszínűbb és közvetlenebb volt, rengeteg szimpatikus emberrel ismerkedtem meg a világ minden tájáról, és sokszor összeültünk beszélgetni valaki kollégiumában. Egyébként sokat segített a társaság összeismerkedésében, hogy minden héten volt egyetemileg szervezett kocsmázás is.

Sokat utazgattunk is a környéken, ami mindenképpen érdemes, mert vannak nagyon jutányos több személyre szóló vonatjegyek, valamint szervezett kirándulások is. Ősszel gyakorlatilag a környék összes jelentősebb látnivalóját végigjártam, sok gyönyörű városkát láttam, és érdekes emberekkel beszélgettem. Arra bizony figyelni kell, hogy az ember mindig kövesse figyelemmel az előadások tartamát, mert, habár nem kötelező bejárni, mégis a legtöbbre érdemes, mert máskülönben nagyon sok dolgunk lesz a vizsgaidőszak előtt.

Az életvitel Németországban nem volt túlságosan bonyolult, és meglepő módon nem is volt sokkal drágább, sőt. A közvetlen közelemben volt egy nagyobb szupermarket, ahol mindent meg tudtam venni, amire szükségem volt, ráadásul elég jó áron. Étkezési szempontból a központi menza külön kiemelendő, mert a kaja finom volt és változatos, ráadásul a kiváltott menzakártyával 2-3 euróból teljesen jól meg lehetett ebédelni.

Mindent összevetve, egyértelműen megérte a kint töltött fél év. Úgy érzem a tanultak nagy része értékes és hasznos tudást adott. A kultúra és az emberek megismerése, nem is beszélve a sok különböző kultúrából jött nemzetközi diákról, rengeteg értékes tapasztalattal szolgált.

Végül, a többi magyarral együtt megpróbáltuk megismertetni Magyarországot a kintiekkel. A kinti csoportból sokan el is jöttek, vagy majd el szeretnének jönni Magyarországra.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.