December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Örebro University

Kedves Olvasóm! 

     A feladat, amely most előttem áll, az Erasmusos félévemről szóló élménybeszámoló megírása, ami bizony nem egyszerű. Hisz azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy kivonatot adni 5 hónap eseményeiről semmiképp sem lehet az. Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, szeretnék először néhány mondatban az előzményekről, így magamról, illetve a motivációimról írni. Hatodéves pénzügyes hallgató vagyok a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. Ez lesz immáron a 12. félévem az Egyetem „falai között”, s ha minden a tervek szerint alakul, idén nyáron diplomázom. Az első három évben azon a véleményen voltam, hogy a külföldi részképzés nem nekem való dolog, hogy nem érezném magam jól távol a családomtól, a barátaimtól és a jól megszokott környezetemtől. Azonban a negyedik évben már egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy talán mégis meg kellene próbálni és nem kihagyni ezt a lehetőséget, mert félő, hogy később még nagyon megbánom. Egyre több barátom ment ki külföldre tanulni és egytől egyig remek élményekről meséltek. A végső lökést az jelentette, amikor a nyáron elkezdett munkám folytatása mellett döntöttem. További elhatározás volt, hogy az egyetemi éveimet eggyel megtoldom, ötödévben a tanulás mellett inkább a munkára koncentrálok, és így módomban állt pályázni az ösztöndíjra is. Az említett „megbánod, ha nem próbálod meg” gondolatok mellett hajtott a kihívás, amelyet a több hónapos külföldi kint tartózkodás lehetőségében láttam. Mennyire vagyok alkalmas erre, megállom-e a helyem, sikerül-e megtalálnom azokat az embereket, akikkel igazán jól kijövünk stb. Úgy gondoltam, hogy ez mindenképpen egy nagyon fontos tapasztalat lehet, amellyel sok új dolgot tanulhatok saját magamról, és nem csalódtam. A pályázatban több egyetemet is megjelöltem, s végül sikerült elnyernem egy helyet az őszi félévre, méghozzá a svédországi Örebro Universitet intézményében.

      Miután az Erasmus Iroda tájékoztatta az egyetemet rólunk, a leendő diákjaikról, ők felvették velünk a kapcsolatot és küldték a tájékoztató, valamint kitöltendő papírokat, amelyekre szükség volt még a kiutazás előtt. Mindent igazán remekül intéztek. Örebróban, ahogy már nálunk is működik az ESN (Erasmus Student Network) diákszervezet helyi irodája, akik a Nemzetközi Irodával karöltve szervezték meg az orientációs hetünket.

      Akkor most időrendben haladva mesélnék a félév fontosabb eseményeiről, kezdve tehát a megérkezéssel és az orientációs héttel. 2008. augusztus 24-én repültem Budapestről Stockholm Skavsta repterére, ahonnan mintegy két és fél órás buszúttal lehet elérni Örebro városába. Ahogy ígérték, már várt valaki a buszmegállóban az ESN Irodából, méghozzá egy kisbusszal. Kocsikat béreltek a hétvégére, hogy azzal tudjanak „pick up service”-t  biztosítani a cserediákoknak, akik nem kevés csomaggal érkeztek a félévre illetve némelyek egy egész tanévre. Még felvettünk két diákot, egy amerikai fiút és egy japán lányt (aki amúgy Kanadában tanul már 2 éve és később a legjobb barátom lett odakint), aztán az egyetemre vettük az irányt, ahol megkaptuk a szálláskulcsokat és még néhány nagyon hasznos dolgot. Így például mindenki kapott egy SIM kártyát, méghozzá egy olyan feltöltőkártyás változatot, amellyel olcsón hívhattunk külföldi számot, egymást pedig szinte ingyen. Utána elfuvaroztak a szállásra, Brickebackenbe, ami egyfajta lakótelep, többnyire egy emeletes kis sorházakkal. A megszokott elrendezés szerint a két emelet el van különítve egymástól és két külön lakásként funkcionál, saját bejárattal. A sors azonban úgy hozta, hogy én egy különleges házban kötöttem ki, ahol is öt szoba volt, három fent és kettő lent, egy-egy fürdővel mindkét, valamint konyhával a földszinten. A lakótársaimmal csak később ismerkedtem meg, de inkább itt említem meg őket. Én a felső emeleten laktam együtt egy eredetileg horvát, de már több mint tíz éve Svédországban élő lánnyal, aki ebben a félévben fejezte be az egyetemet és lett papíron is szociális munkás; valamint egy svéd lánnyal, aki akkor kezdett az egyetem jogász szakán. A földszinten lakott egy idősebb hölgy, aki a családját hagyta egyedül a hétköznapokra, hogy tanulhasson, valamint egy burundi lány. Alapvetően jól kijöttünk egymással, voltak időszakok amikor csak egy-ketten voltunk a házban, mert a többiek hosszabb időre hazautaztak, s ilyenkor még kevésbé zavartuk egymást. Hozzáteszem, hogy nekem ez az itteni kollégiumi élet után mindenképpen egy nagy váltás volt, s élveztem minden percét, hogy ilyen helyen lakhatom.

     Folytatnám akkor az orientációs hét leírásával, ami szerintem mindenkinek felejthetetlen élményeket adott. Hétfőn egy kis nyitóceremóniával kezdtünk, meséltek picit az egyetemről, bemutatkoztak a Nemzetközi és a helyi ESN Iroda munkatársai, és nekünk is kellett szólni pár szót magunkról (128 cserediák volt itt a félévben, ha jól emlékszem a számra). Ebédeltünk az egyik kantinban, amiből több is található a campuson, azonban mindennapos étkezésre kicsit drága, aztán játszottunk: csoportokba osztottak minket, kaptunk két-két fäddert (az itteni tandemesek), akik vezettek minket és a campus épületeihez kapcsolódó kérdéssort kellett megoldanunk, este pedig grilleztünk az egyetemnél. A héten még volt néhány tájékoztató jellegű előadásunk: a szállásunkkal és a tanulmányinkkal kapcsolatos dolgokról (igazolvány, könyvtár stb.), a könyvtárról; kurzusokra regisztráltunk. A városházán is köszöntöttek minket, méghozzá három nemzetközi ügyes munkatárs, akik készültek egy kis prezentációval, videóval. Nagyon kedvesek voltak, igazán jóleső érzés volt, hogy ennyit fáradoztak miattunk. Megtudtuk például, hogy az ország leginkább kerékpárbarát városa Örebro. Valóban szinte mindenkinek van a városban biciklije, és még télen is előszeretettel használják. Ehhez kapcsolódóan megemlíteném, hogy az ESN Iroda lehetőséget biztosított biciklik bérlésére, amivel nagyon sokan éltek is. Én végül kicsit később, de vettem egy olcsó használt példányt, ami igazán jó szolgálatot tett a kint töltött időszak alatt. Az orientációs hét eseményeihez visszatérve, egyik délután bementünk a városba, körbevezettek minket a várban, majd pedig a skanzenbe mentünk (Wadköping). A hét fő attrakciója azonban a hétvégi kirándulás volt Fiskebodába, ami egy kis félsziget a Hjälmaren tavon. Vicces vetélkedők, közös étkezések, labdajátékok, a hideg vizet jól tűrőknek tóban fürdés, valamint tábortűznél beszélgetés volt a program.

     A következő héten sikerült vennem néhány hiányzó dolgot a szobámba, úgymint sötétítőfüggöny, ágynemű, ágytakarító, szőnyeg; és sikerült ezzel igazán otthonossá tennem. Szeptember első hete a szorgalmi időszak kezdetét is jelentette, így az első órákon is túlestem. Kíváncsi voltam a svéd nyelv és kultúra kurzusra, ezért annak ellenére, hogy nem vettem fel a tárgyat, bekéredzkedtem az órára. Tanultunk pár alapmondatot, számokat és személyes névmásokat. Nem egyszerű nyelv, de a németek például nagyon könnyen tanulják, hisz a kettő rokonnyelv. Az órák látogatását végül elhagytam a félév során, mert rájöttem, hogy időt és energiát nem tudok komolyan beleölni, így pedig nem láttam értelmét.

     A félév során négy tárgyat tanultam kint, jórészt mester szintűeket (tekintve, hogy már öt év egyetemet tudhattam a hátam mögött): az első volt a portfolio theory, asset prices and derivatives; a második a global marketing; az utolsó kettő pedig a risk management és a biostatistics nevezetű. Amit fontos elmondanom, hogy a kinti rendszer merőben más, ugyanis általában egymás után tanulják a tárgyakat, nem pedig párhuzamosan. Egy tárgy oktatása „teljes idős” esetben öt hét alatt lezajlik, általában 7.5 kreditért, majd következik a vizsga. Az órák száma meglehetősen alacsony, nekem átlag heti kilenc órát kellett csak bent töltenem, a tanulást tehát jórészt a diákokra bízzák, hogy mi önállóan elmélyüljünk az anyagban, és készüljünk fel aztán a vizsgára. A tárgyak szerintem korrekten teljesíthetőek, ha valaki tanul, akkor nem kell félnie attól, hogy ne sikerülnének. A vizsgára nagyon sok idő van, általános volt, hogy öt órán át írhattuk a dolgozatot. Ami szintén eltérő, hogy az utóvizsgák száma limitáltabb, mint itthon, és az első vizsga után általában csak egy hónappal lehet leghamarabb ismételni.

     A következő nagyobb esemény a welcome dinner és party volt, még szeptemberben. Nagyon jól sikerült este volt, mindenki elegánsan felöltözött, finomat vacsoráztunk, jót táncoltunk, mindezt természetesen szintén az ESN Iroda szervezésében.

     Azt hiszem általános a nézet, ha valaki cserediákként tanul adott országban, igyekszik kihasználni a benne rejlő utazási lehetőségeket is. Persze kit-kit korlátoz a pénztárcája, illetve hogy idő szűkében van, de nálunk is, aki tehette, utazott. Másként gondolkoztak azonban a tengerentúlról érkezők, hiszen nekik egész Európa potenciális úticélnak számított, míg nekünk európaiaknak Svédország mellett a környező országok jelentettek még vonzerőt. Az én első utam Göteborgba vezetett, csupán egy egynapos kirándulás keretében. A csatornákon hajóztunk, várost és botanikus kertet néztünk, egy igazán csodálatos, napfényes, kora őszi napot töltöttünk az ország második legnagyobb városában. Egy norvégiai utazás volt végül, amelyre úgy döntöttem, hogy kicsit nagyobb összeget is rászánok az utazásra számolt költségvetésemből, ezzel azonban határoztam arról is, hogy lappföldi kiránduláson már nem veszek majd részt. Az öt nap a csodás norvég fjord- és a hegyvidéken egészen felejthetetlen marad egész életemre.

     Az északi országokban cserediákoskodók számára talán az egyik kihagyhatatlan esemény a nevezetes Sea Battle, ami a svéd földön tanulóknak most a Stockholm-Tallinn-Stockholm hajóutat jelentette az ESN által bérelt kompon. A társaság két éjszakát töltött a hajón, a kettő között pedig ki-ki félnapos városnéző túrát tehetett Tallinnban. Én sem szerettem volna kimaradni ebből, és szerencsére sikerült is jegyet szereznem. Mondhatom, hogy újabb örök emlékkel gazdagodtam, hogy áthajóztam a Balti-tengert az ESN Sea Battle keretében.

     Sok mindenről nem tettem említést, hisz még rengeteget lehetne mesélni, így a heti rendszerességű nemzeti partikról - ahol mindig egy-egy nemzet volt a vendéglátó -, vagy a nemzetközi vacsoráról - ahol mindenki nemzeti ételeket főzött és kínált a vendégeknek -, vagy akár sajnos már a félév végét jelentő búcsúvacsoránkról. Azonban azt hiszem a fő kérdés nem kérdés, életem egyik legszebb időszaka volt ez a közel öt hónap, amit kint tölthettem. Nagyon sok új élmény ért, sok értékes és érdekes embert ismerhettem meg, néhányukat barátomnak is nevezhetem, s reményeim szerint látom is még őket, talán nem is oly sokára. Ami pedig nagyon fontos, hogy magamról is sok mindent megtudtam, s azt hiszem sokat tanultam, és oly módon gazdagodtam szellemiekben, ahogyan itthon nem lett volna módomban.  

Utolsó frissítés: 2016.07.28.