Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói mobilitás - 2008/09

Göteborg University                  

Budapest, 2009. február 3.

     Már a kezdet itthon, Magyarországon kalandos volt. A jelentkezési határidő előtt egy héttel döntöttem úgy, hogy jelentkezem és megpróbálok kijutni egy másik országba, kipróbálni magam, világot látni. Éjszakákat töltöttem egy barátommal az egyetemek honlapját böngészve mire összeállt a listám az országokról, egyetemekről, tantárgyakról. Igazából nem is tudtam, mi történik velem, fel sem fogtam, hogy tényleg belevágtam. Minden papír meglett nagy nehezen, megvolt a jelentkezés második fordulója, és utána csak vártam, mi lesz. Még mindig nem éreztem, valós dolgok történnek velem. Aztán megkaptam az eredményt, mehetek. Nagyon boldog voltam, és el sem hittem. Igazából annyi dolog volt körülöttem, hogy nem tudtam készülni lelkiekben a nagy útra, és őszintén szólva, próbáltam nem nagy elvárásokat felépíteni, mert nem akartam csalódni.

     Miért pont Svédországra esett a választásom? Még sosem voltam ott, nem ismertem Skandináviát úgy egészében. Fel szerettem volna fedezni ezt a részét is a világnak.

     2008. augusztus 20-án érkeztem Göteborgba. Másnap érkezett többnyire mindenki más, mivel akkor volt a fogadás/érkezés napja, amit az egyetem szervezett. Buszokkal mentek mindenki elé, és mindenki elfoglalhatta a szállását. Mivel én hamarabb érkeztem, nekem kellett mindent megszervezni, megtalálni a szállásom. Izgalmas volt. Úgy indultam el otthonról, hogy nem tudtam, hol alszom aznap este, mivel a kulcsokat a szobámhoz nem lehetett átvenni már, mikorra megérkeztem.

     Mindenkinek volt egy csoportja (buddy group) egy vezetővel. Nekem is volt egy, igaz, mi ketten voltunk a csoportban egy görög lánnyal, de a vezető sokat segített nekünk az elején. Ő volt az, aki szállást is segített nekem keresni, és volt fedél a fejem felett érkezésem estéjén.

     Másnap a kulcsok átvétele és egy kis okosítás után (kaptunk térképet is, meg hasznos prospektusokat a városról, egyetemről) nagy csomagokkal pattantam a villamosunkra, a 11-esre, de elvisz a 9-es is Fridhemsgatan 56 szám alá, ahol töltöttem elkövetkezendő, izgalmas és rendkívüli napjaimat. A ház rögtön a villamosmegálló mellett van, aminek nagyon megörültem főleg a nagy csomagok miatt. A nap hétágra sütött annak ellenére, hogy mennyi rosszat hallottam a svéd időjárásról (sok eső; hideg, télen főleg; meg szél). Az időjárás meglepően enyhe volt végig, míg ott voltam, egészen január 17-ig. Nem esett nagyon gyakran az eső, sőt október közepéig nagyon sokszor sütött a nap, és még „strandolni” is tudtunk! Télen nem sok hó esett, és melegebb volt, mint itt Magyarországon. Mindenki kérdezte, hogy nagyon fázom-e, de ezzel sosem volt gond.

     A ház egy kollégium volt csak diákokkal. Ilyenből volt még egy pár a városban. Pontosan ugyanilyen, és mikor azokba bementünk, úgy éreztük, otthon vagyunk. Még a szobák is ugyanolyanok. Fridhemsgatan 56 egy különleges hely. 56 lakás van a házban, amiben 28 svéd diák és 28 cserediák lakik. Mindenkinek van egy saját szobája, ami nem akármilyen szoba. Van benne saját fürdőszoba, konyharész, és nagyon jól berendezett. (hatalmas íróasztal, könyvespolcok, kis asztal, fotelszerű szék, meg persze amit az elődöd otthagyott). A ház 4 emeletes, és minden folyosón van egy közös konyha, ahol nagyon sok partit, nemzetközi vacsorát rendeztünk. A kényelmes, saját konyhás szobák egyetlen hátránya, hogy a kezdet kezdetén nehezen találkoztunk egymással.

     Érkezésem napján nagyon üres volt a ház, és sokat hallottam egy másik helyről Olofsheit-ről, ahol rengetegen laktak. Úgy éreztem, rosszul választottam a házzal kapcsolatban, de később rá kellett jönnöm, hogy a legjobb választás volt Fridhemsgatan. Ijesztőnek tűnhet, hogy a ház mellett van egy temető, és az ablakomból épp ráláttam, de nagyon rendezett, olyan, mint egy nagy park, és esténként nagyon szép a sok gyertyával. Én megszerettem, és sokat futottam arra. Göteborg legnagyobb parkja is nagyon közel van, a tenger a kis szigetek pedig 15 perc villamossal. Mi kellhet még?! Az egyetem is 18 perc volt villamossal a háztól. Minden egy karnyújtásnyira volt annak ellenére, hogy területileg nagy Göteborg. Igazából annak tűnik, de annyira mégsem az.

     A városban nagy nyugalom uralkodik. Jönnek, mennek az autók, biciklisek, járókelők, a villamos kétszer csenget, néhány busz is el-elsuhan, de minden olyan békés. Erre akkor eszméltem igazán rá, mikor hazajöttem, és felszálltam egy buszra. Göteborgban nincsen metró, de a havi bérlet érvényes a hajókra is, melyek elvisznek a szigetekre Saltholmen-től. Gyönyörű látvány. Tiszta levegő, szirének hangja, sziklákkal csipkézett, tengernyaldosta kis szigetek a tengerész házikókkal olyanok, mint a mesében. Sok felfedező körutat tettem rajtuk. De számomra mégsem jelentett annyit, mint Göteborg legnagyobb tava, Delsjön. Az 5-ös villamos visz ki, Bögatan megállónál kell leszállni, és egy kellemes 30 perces sétával elérhető a tó. Erdőn, árkon, bokron keresztül visz a gyalogút. Lehet látni lovakat, van ott egy lovarda, ahova az egyik francia lány is járt lovagolni; a golf szerelmeseinek is kedvező hely, nagy pályák vannak a fák között; svéd kifejezéssel élve, meg lehet pihenni útközben egy „fika”-ra (kávézóban kávézni illetve enni egy sütit, beszélgetni, lepihenni kicsit). Nekem ez a tó tetszett a legjobban főleg ősszel, a színes levelekkel, pislogó napsütéssel. Ha kisüt a nap, sokan táboroznak le itt, grilleznek, napoznak, barbecue-znak. Kenut, kajakot is lehet bérelni, és körbenézni a tavon. Ajánlom, mert nagyon nagy élmény.

     Az egyetem a második héten kezdődött a regisztrációs nappal. Az egyetem épülete modern, tele van ablakokkal, övezve van sok könyvtárral. Csoportokban vezettek minket körbe. Van egy hangulatos cafeteria-ja az egyetemnek, ami elég olcsó helyi viszonylatban, és jókat lehet enni. Viszont sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, mivel otthonról hozott ebédjüket fogyasztják, amit meg tudnak melegíteni az egyes sarkokban tornyosuló mikrohullámsütők valamelyikében. Erre akkor lettem figyelmes, mikor a hosszú sorokat láttam az ebédlőrészben.

     Nagyon tetszett, hogy kaptunk két vastag tájékoztatót a tárgyakról (tárgyak tartalmáról, időpontjairól, menetéről). Náluk két negyedévből áll a félév. Félév elején választani kell tárgyakat, és regisztrálni mindkét negyedévre, de az első negyedéves tárgyakat tanulják először, vizsgáznak belőlük, és utána következnek a második negyedéves tárgyak. Érdekesek voltak az órák, nagyon élveztem, hogy angolul tanulhatok, és svédekkel közös óráink is voltak. Rugalmasan kezelték a tárgyválasztást. Felvehettem mesterszakos tárgyat is, ami kicsit nehezebb volt, de nagyon érdekes. Sokat dolgoztunk csoportmunkában, ez náluk közkedvelt oktatási módszer, ami még jobban összehozott minket Erasmusosokat. Felemelő élmény volt angolul társalogni értelmes emberekkel, érdekes dolgokról.

     A követelményrendszer minden tárgy esetében más volt. Volt, ahol beadandó dolgozatok sorozatát kellett elkészíteni, volt, ahol vizsgát is kellett tenni mellette, és volt ahol prezentációkat is kellett tartanunk. A vizsgák is másképp zajlottak Göteborgban. Egy vizsgára 5, néha 6 óránk volt, ami először ijesztőnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy kellett legalább 4 óra mindig megoldani a feladatokat. Használhattunk egy darab szótárt, ha kellett. A másik szokatlan dolog az volt, hogy egy napon, ugyanabban a teremben volt 5 vagy 6 vizsga is egyszerre, és úgy jelölték, hogy minden vizsgának volt egy színe. Minden asztalon a vizsgának megfelelő színű papír volt az asztalon, ahova ülhettünk, és ahol a nekünk megfelelő vizsgalapot kaptuk. Nagyon tetszett, és ötletesnek találtam a dolgot. Félreértéseket elkerülve leegyszerűsítette mind a vizsgázók, mind a vizsgáztatók dolgát, arról nem is beszélve, hogy megszínesítették ezzel a termet is, számomra kellemesebb volt így vizsgázni.

     Kicsit zavaróan sok beléptető kártyát kaptunk (diákigazolványt, kártyát a bejárathoz, könyvtárhoz, Erasmus-kártyát stb.), de azért el lehetett igazodni. Nagyon tetszett az a könyvtár, ami az egyetemen belül volt. Nyugis volt, csendes, és nagyon hangulatos.

     Sok új dolgot fedeztem fel. Drága volt minden, de lehetett találni olcsóbb helyeket, boltokat, csak nyitott szemmel kellett járni. Amit ajánlani tudok olcsó bevásárláshoz az a Nettó vagy a Lidl, de mindenképp érdemes benézni a Hemköp-be. Rendkívül rendezett, óriási választék van, és nem is tudom, egyszerűen hangulata van. A barátaimmal találtunk ott egy „magicbox”-ot, ami mindig rejt valami kincset, érdekes, vicces és hasznos dolgokat, és minden csak 10 SEK.

     Egy jó tanács vásárláshoz, mielőtt elindulsz, szerezz be egy svéd-magyar vagy svéd-angol szótárt. Hidd el, hasznos lehet! A kezdet kezdetén, mikor még nem jártam svéd nyelvórára, szótárral róttam a boltok sorait. Vicces volt, az biztos, de így nem szaladtam bele nekem nem tetsző ízekbe.

     Meglepő és mulatságos, de ésszerű és igazságos, hogy mindenhol sorszámot húznak az emberek. A pékségben, a hentesnél, a vasútállomáson a jegypénztárnál, mindenhol. Hihetetlen, milyen rendezett, szervezett minden.

     Alkoholt sem lehet ám mindenhol kapni, mivel állami monopólium, csak a Systembolaget-ben. Ez a bolt is nagyon rendezett, származási hely is fel van tüntetve. Büszkén találtam magyar borokat, pezsgőt, amivel a szilvesztert is ünnepeltük. A szigorú nyitva tartással megóvják sok diáktársam, persze mindenki egészségét.

     Szinte minden napra volt valami program, amit az egyetem szervezett. De, ha mégsem volt, mi szerveztünk magunknak.

     Sokat utaztunk, bejártuk Skandináviát, hol saját szervezéssel, hol egyetemi segítséggel. Az egyetem által szervezett kirándulások nagyon jó áron voltak, mert az egyetem is támogatott minket egy kis összeggel.

     Gyönyörű helyeken jártam. Eljutottam Svédország legészakibb pontjára, Kirunába, ahol motoros hószánt vezethettem, sífutottunk, kutyaszánon ülhettünk, hótalppal jártuk az erdőt a nagy hóban és megcsodálhattuk az északi fényeket. Autót béreltük, és elmentünk Dániába, megnéztük, milyen a vidéki élet, Stokholmban, a svéd Velencében, a sör és wiskey fesztiválon ráksört kóstoltunk és még jó pár helyen megfordultunk.

     Szerencsém volt megtapasztalni a karácsonyt és a szilvesztert is Svédországban. Hagyományos svéd karácsonyom volt egy nagyon kedves svéd családnál, amit sosem felejtek el. Varázslatos volt. Sokan vallják, az északiak hidegek. Talán igaz, talán nem. Nem sok svédet ismertem meg kint létem alatt, de akiket megismertem melegszívűek voltak.

     Egyedül voltam magyar az egyetemen, nem ismertem mást, és a többiek sem. Az elején sokszor rossz volt, de aztán örültem is neki, mert így sokkal többet fejlődött az angol tudásom, amire egyébként a legjobb hely Svédország, mert szinte második anyanyelvük az angol, mindenki beszél angolul, akcentus nélkül. (A gyerekműsorokon és talkshow-kon kívül minden filmet, tévéműsort felirattal néznek, eredeti nyelven.) Sokszor már én is angolul gondolkoztam, ami felemelő élmény volt. De mellette tanultam a svéd nyelvet is. Nem nehéz nyelv, míg beszélni nem kell. Nehéz megfelelően kiejteni a szavakat, és nehéz gyakorolni, mert ha észre veszik, hogy nem megy nagyon, akkor egyből átváltanak angolra udvariasságból. Büszkeséggel töltött el, hogy több svéd nyelvtanárnő ismeri a magyar nyelvet, és nagyon tetszik nekik. Érdekes volt összehasonlítani a különböző országok nyelveit, kultúráit, tanulni új szavakat, új szokásokat, részévé válni. 

     Ez az őszi félév olyan volt, mint egy álom. Gyönyörű álom. Hihetetlen volt, talán igaz sem volt. Egy olyan lehetőség volt, amiben igazán önmagam lehettem félelmek nélkül. Kinyílt a világ, volt időm mindenre, nem éreztem idegességet, stresszt, csak éltem, és élveztem. Megismertem önmagam, az értékeimet, és nem féltem mások szemébe nézni. Egy nagycsalád voltunk sok új, jó ötletekkel, sok szeretettel.

     De fel kellett ébredni. Mindennek vége van egyszer.

     A svéd egyetem rektora búcsúbeszédében ezekkel a szavakkal élt: „Life is change, change is good.” Számomra a változás a hazajövetel volt, de előtte a döntés, kiutazás. Nehéz döntéseket hozni, és vállalni a következményeket, de sokszor megéri!

     Ezt tudom mondani minden hezitáló egyetemista társamnak is. Ne féljetek kipróbálni a programon részt venni, mert nagyon jó élmény, ami megerősít, kiképez, és felnyitja a szemed. Rengeteg dolgot tanulhattam magamról, erősebb lettem, és most már tudom, bármire képes vagyok, megállom a helyem, ha igazán akarom.

     Mindenki számára jó lenne, ha egyszer megtapasztalná, milyen külföldön élni, egy másik országban, más környezetben, látni, milyen is lehet. Életre szóló tapasztalat, fantasztikus élmény! 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.