Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

University of Oslo

Nyugalom, elegancia, hideg: osloi hónapok 

      2008 július 30-tól december 18-ig tartózkodtam Norvégiában. A tisztelt olvasó könnyed hangvételű élménybeszámolót vár a szerzőtől, azonban korántsem könnyű feladat. Közel másfél hónap itthonlét után vágok bele e rövid összefoglalónak. Lehet, hogy mást írtam volna decemberben és mást írnék áprilisban. Hogy mit adott ez a szemeszter, azt hiszem, majd csak később derül ki. 

     Öt téma van, amit röviden érinteni szeretnék: BA-MA rendszerrel kapcsolatos benyomások; angol nyelv használata; nők; felvett tárgyak; mosoly(gás). 

     BA-MA: amennyiben a norvégiai hallgató bachelor után elmegy masterre egy magasabb fokozat megszerzése érdekében, akkor az esetek nagy részében a döntés mögött komoly tudatosság van. Alibiből, az olcsóbb diákjegyért senki sem csinál plusz két évet. Az illető apait-anyait belead, hogy később szakmailag jó legyen. Sok master hallgató egyben tanársegéd, óraadó is. 

     A rendszer rossz, mert szakértőket képez, nem pedig átfogó, széles látókörrel rendelkező fiatalokat. Csőlátást ad, nem pedig olyan tudást, mellyel a hallgató egy adott rendszert, problémát képes átlátni egészében, a maga teljességében. Társadalomtudományi szakon a jövőre nézve ez nem kifejezetten biztató. Nyilván nem kell mindig "lemenni" az alapokig, de a kapcsolódási pontokat érdemes átlátni. 

     A rendszer , mert feltehetően olyan emberek kerülnek majd a munkaerőpiacra, akikre biztos egzisztencia vár, ha normálisan és tisztességesen dolgoznak. Márpedig igényes kultúrát fogyasztani, alapítványokat támogatni, szórakozni, a saját mikroszférán kikandikálni, stb. elsősorban csak ilyen feltételekkel lehet. 

Angol nyelv: a nyelv beszélése annyira benne van a hétköznapokban, hogy senkinek sem tűnik fel és okoz megrökönyödést, ha az illető egy norvégul feltett kérdésre egy "don't understand" választ kap. Itt még a jegyellenőr is beszél angolul. Norvégiában már az alapfokú oktatásban kiemelt szerepe van az angol nyelvnek. Mivel a városban több (ezen belül 2 nagy) kollégium-campus van, valamint rengeteg bevándorló él, az angol nyelv alapvetően egy kulturális kérdés, nem pedig csak egy iskolai tárgy a sok közül. Nem egyszerűen egy nyelvvizsga-papír megszerzése a cél, hanem a nyelv valódi, hétköznapi használata a tisztességes emberi boldogulás érdekében. Lehetőség arra, hogy a világon bárhol biztosan álljad meg a helyed. 

     Kiábrándító szembesülni azzal, hogy az angol nyelv hiánya nagyon sok más dolog hiányával is párosul. És persze fordítva.

     Tárgyaimról kicsit bővebben: SWOT-elemzésre senki ne számítson, azonban igyekszem annyiból objektivitásra törekedni, hogy (előny) és rossz (hátrány) dolgokról egyaránt írok.  

Skandináv jóléti államok: gender, család, munka: BA

     Két különböző tanár, egymást váltva tartotta a 2X45 perces előadásokat. Azt hiszem egy elég széleskörű áttekintést kaptunk Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia gender politikájáról. Egyrészt volt egy történeti elmesélés, másrészt a különböző alrendszerek egymással való kapcsolatának bemutatása: gender és munkavállalás; GYES-rendszer(ek); állami beavatkozások, különböző ösztönzési formák; stb. 

     A tárgynak előnye volt, hogy a jóléti rendszerrel szemben (ennek norvég változatával) megfogalmazott <wbr></wbr>bizonyos kritikákat, valamint számos jelenlegi kihívásra felhívta a figyelmet. Sajnos csak előadások voltak, szemináriumok pedig egyáltalán nem. A két elég nagy tudású, rendszeresen (angolul) publikáló tanárnő kicsit unalmas előadásokat tartott. És ezzel az érzéssel nem csak én voltam így. Az órát csak akkor van értelme hallgatni, ha óráról-órára készülsz, valamint válaszolsz a hétről-hétre megadott kérdésekre. Ösztönzés nincs, Te rajtad múlik, mennyi energiát fordítasz rá. 

     A közönségről: japánok, franciák, amerikaiak, ausztrálok, lengyelek, britek

     A vizsgáról: 8 oldalas házi dolgozat és ZH  

Digital storytelling: Önreprezentáció a digitális történetekben (kb...): MA

     2X45 perces előadások, 2X45 perces szemináriumok. Egy kis pszichológia, egy kis szociológia, egy kis média. Kellemes időtöltés, jó hangulat: ingyen svédasztalos gyümölcstál az első pár órában tízórai gyanánt. Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy ez a tárgy belopja/ropja magát a szívembe már az elején...

     Fő téma: közösségi oldalakkal kapcsolatos kutatások bemutatása (Facebook, blogok, Youtube, stb.); az identitás pszichológiai megközelítése; multimodalitás alkalmazása; digitális írásbeliség. 

     Szerettem ezt a tárgyat. Élvezetesek voltak mind az előadások, mind a szemináriumok. Elég sok inspirációt kaptam ebből a tárgyból. Tetszett, hogy az elmélet mellett mindig ott volt a gyakorlat is, legtöbbször egy kutatás bemutatásának formájában. Ugyanakkor gyakran nem értettem a különböző témák közti kapcsolatot. Egy kicsit olyan érzésem volt, hogy mindenről beszélünk egy keveset, de sehol nem ásunk le igazán "mélyre". Ez persze nem hátrány, sőt lehet, hogy pontosan emiatt ért olyan sok hatás viszonylag különböző területekről.

     A közönségről: franciák, spanyolok, németek, norvégok, litvánok

     A vizsgáról: 10 oldalas Term paper  

Média és Globalizáció: BA/MA

     Gyümölcstál és a hideg ebéd itt is meg volt. 2X45 perces előadások, 2X45 perces szemináriumok. Annak ellenére, hogy a témák sokszor közhelyesnek tűntek, mindig tanultam valami újat. Miközben ültem, azt éreztem: ezekről már annyiszor hallottam, csak másképp. Aztán mégis napokig gondolkodtam egy-egy vitán. 

     Gyakorlatilag 4-5 könyvet vettünk át a szemináriumokon. Ezek egy része cikkgyűjtemény, más részük önálló szerzői munka volt. A globalizáció és a média kapcsolatának eltérő megközelítései ütköztek ezekben a könyvekben, következésképp az órákon is. Volt közös mozizás, filmnézés és lapkiadó látogatás.  

Röviden, szemezgetve: az amerikai médiaipar befolyása a világra; lokalitás-glokalitás vita; heterogenitás/homogenitás vita;  hogyan hat a társadalomtudományra <wbr></wbr>globalizáció. Azt hiszem, ezek olyan témák, amiket már 3 éve kellett volna tanulnom.  Speciel itt most nem a szorgalmam hiányáról van szó. Szerintem fontos témákat érintettünk, melynek nyomával sem találkoztam Pesten. Ez az óra adott a legtöbbet.

     A közönségről: japánok, etiópok, kínaiak, németek, franciák, lettek, kanadaiak, amerikaiak, mexikóiak.    

 A vizsgáról: MA: 20 oldalas Term paper

               BA: 10 oldalas Home-exam 3 nap alatt 

Ennyit a három hallgatott tárgyról. Vizsgázni azonban csak az utóbbi kettőből mentem el, hál’ istennek sikerrel. A rendszerről még annyit érdemes elmondani, hogy a tárgyak szinte kivétel nélkül 10 ECTS-t érnek. A Média és Globalizáció – nevű tárgyam ugyanakkor 20 ECTS volt. 2-3, vagy 5 pontot érő tárgyak nincsenek.   

     Végül az utolsó dolog, amiről úgy érzem érdemes írnom, az a mosolygás: ingyen van, tehát megéri. Eleinte – rossz közép-kelet-európai beidegződéssel – azon tanakodtam sokszor, vajon a pénztáros, a banki ügyintéző, a buszvezető, a szakács, a könyvesbolti eladó, stb. őszintén mosolyog -e, vagy csak megjátssza azt. Később rájöttem: a válasz lényegtelen. Az ember nem gondolkozik azon, ami magától értetődő és természetes. Sőt, egy idő után maga is átveszi azt. Fura, de a norvég társadalom meglehetősen depressziós, ahogy az a statisztikákból kitűnik. Szóval a felszín alatt sok minden van/lehet, de a lényegen ez mit sem változtat: egyszerűen könnyebbek a hétköznapok, ha a különböző interakciókban mosolyognak a felek. Ennyi.   

      Azt hiszem Nyugat-Európa – de Oslo bizonyosan – nem jobb hely Magyarországnál, egyszerűen csak működik. Biztos vagyok benne, ha lehetőségem lesz rá, akkor még visszamegyek Norvégiába. Nagyon szép és fontos hónapokat töltöttem itt. Sok szerencsét és jó felfedezést kívánok, kedves olvasó!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.