December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló

Otto-Friedrich-Universität Bamberg

 Életem egyik legszebb és legtanulságosabb időszakát tudhatom magam mögött. Már a pályázás kezdetekor is csak jókat hallottam az Erasmus programról, így bátran vágtam bele, hogy kipróbáljam magamat egy idegen országban, teljesen egyedül.

      Egyre izgatottabb lettem, ahogy közeledett az indulás napja. A családom kikísért a repülőtérre, ahol a fájó búcsú után - teli reménnyel - már a repülőgépen találtam magam. Mivel éjszaka repültem, így nem tudtam azonnal Bambergbe utazni, hisz a kollégium este már zárva volt, ezért kénytelen voltam az éjszakát a repülőtéren tölteni. Az idő viszonylag gyorsan eltelt. Ez idő alatt lehetőségem volt kikutatni különböző tájékoztatókból, hogy mikor is kell majd leszállnom a Metróról, és hova is kell mennem. Ahogy virradt útnak indultam, és átmetróztam a Nürnbergi főpályaudvarra. Mivel a Tandempartneremmel megbeszéltem, hogy melyik vonattal fogok menni, így már csak azt kellett megnéznem a jegyvásárlás után, hogy melyik vágányról fogunk indulni. Hamarosan el is indultunk, és teljesen meglepődtem a kinti és a hazai vasút közötti minőségen. Nem vitatom, az árfekvés sem egy szinten található, de azért itt az árért cserébe olyan színvonalat kap az ember, amit ezek láttán nem is sajnál annyira kiadni érte.

      Az út gyorsan eltelt, én csak csodáltam a tájat, és éreztem, itt más levegőt szippantok már be. Az ismeretlenség és a bizonytalanság érzésével, de teli reményekkel és jóérzéssel érkeztem meg Bambergbe, ahol a Tandempartnerem már várt rám. Később szerencsére sikerült kicsit jobban megismerkednünk, és mondhatom, hogy egy nagyon aranyos és segítőkész lányt ismertem meg személyében. Első utunk a Nemzetközi irodába vezetett, ahol a különféle regisztráció, befizetések és szerződések aláírása után elmentünk megkeresni a kollégiumban a helyemet. Egy egyágyas szobát kaptam, amihez külön konyha és fürdő is tartozott. Kezdetben kicsit üres volt, de folyamatosan sikerült belaknom.

      Sokáig nem kellett tétlenkednem. Egy hatalmas pihenés után már másnapra a Tutorok szervezték is az első programokat. Ez egy „Előkészítő kurzus” keretében zajlott, ahova különböző közös programok, valamint nyelvi felkészítések és különféle társadalmi gazdasági ismeretekkel szembesültünk. Tartottak egy városnéző túrát, megmutatták a boltokat, különféle hasznos helyeket diákok számára… Minden hétfőn este Filmestét tartottunk, valamint csütörtökönként a Stammtischre voltunk hivatalosak, ahol minden diák (jobbára külföldiek, de egyébként mindenki számára nyitva állt az ajtó) találkozhatott hetente fix helyen és időpontban és megoszthatta egymással előző heti élményeit. Ez az alkalom az előkészítő kurzus lezárta után is megmaradt, és a tanév során is összejártunk, hogy egy pohár ital mellett kicsit beszélgessünk, ismerkedjünk. Emellett rendeztek más programokat is, ilyen volt pl. a bowling, vagy a közös sport délután.

     Az előkészítő kurzus keretében – mint már írtam - órákat is tartottak nekünk minden nap, ahol fontos infókkal láttak el bennünket és segítettek kicsit belerázódni a német nyelvbe, hogy az egyetemi oktatás alatt már könnyebb dolgunk legyen. A hétvégéink ugyanakkor szabadok voltak, és ezt igyekeztek a szervezők hasznosan kitölteni. Az egyik alkalommal az Októberfestre látogattunk el, ami mellé egy müncheni városnézés is társult. Nekem nagyon tetszett az egész nap, kipróbáltuk a bajor virslit és persze nem maradhatott el a hatalmas korsó sör sem. Egy másik alkalommal a cseppkőbarlangban voltunk kirándulni a „Fränkische Schweiz” területen, majd egy kis erdei túrában is részünk lehetett. Amikor szabad hétvégénk volt, akkor magunknak terveztünk különféle programokat, egyik hétvégén meglátogattuk a szomszédos Nürnberg és Würzburg településeket, ahol kellemes egyéni városnézést terveztünk magunknak.

     Az előkészítő kurzus nagyon hasznos volt, itt nyílt igazán lehetőségünk megismerni egymást a világ minden tájáról érkező hallgatókkal. Ezt különböző vetélkedőkkel és feladatokkal, vegyes csoportok alakításával segítették még inkább elő. Részt vehettünk város ismereti versenyen, sörkirály és sörkirálynő választáson, valamint nemzeti ételekkel elhalmozott találkozón. Persze ezen összejövetelek végén mindig folytatódott a buli a közeli szórakozóhelyen, ami lényegében csak az Erasmusos hallgatók részére volt fenntartva.

     A kurzust egy vizsga zárta, amin számot adhattunk az előző hetekben szerzett tudásunkról. Erre kaptunk is egy jegyet, és mint tárgyat el is ismerték nekünk. Ezzel be is fejeződött a napi szoros kapcsolat a külföldi diákok között, és elkezdődött egy másik fejezet, a német hallgatókkal való integráció. Persze azért nem feledkeztünk meg egymásról sem, továbbra is szerveztünk mindenféle közös programokat és kirándulásokat, mert egy elég jó társaságnak sikerült összejönnie erre a félévre, és élveztük egymás társaságát.

     Az egyetem azonban elkezdődött. A rendszer nagyon sok dologban teljesen más, mint az itthon megszokott. Azt gondolom a mi Neptun rendszerünk fényévekkel megelőzi a kinti tanulmányi rendszert színvonalban – amit furcsálltam is -, de ők egy kicsit másképp is használják ezt a rendszert. Kint ugyanis nem kell a tárgyakra jelentkezni a félév elején, hogy melyeket akarja az ember látogatni. Egyszerűen a diákok első egy-két hete azzal telik, hogy kiválasztanak néhány tárgyat, amit érdekesnek találnak, és bejárnak. Meghallgatják mik a követelmények, megnézik tényleg azt kínálja-e, amit ők tőle várnak, és ezután kiválasztják, hogy melyik tárgyakat fogják ténylegesen tanulni. Így tettem én is, és a követelmények valamint a tárgy-szimpátia alapján én két management és három logisztika tárgy mellett tettem le a voksomat. Így visszatekintve azt hiszem jól választottam, bár később egy kicsit érdekes helyzet alakult ki, amit nemsokára le is írok. A bambergi Otto-Friedrich Egyetem egyébként nem kifejezetten gazdasági irányultságú az én meglátásom szerint, sokkal inkább a bölcsészek vannak elkényeztetve megfelelő mennyiségű tárggyal. De aki nem akar nagyon specializált tárgyakat tanulni, az megtalálja az igényeinek megfelelőt gazdasági területen is.

     Szóval rendszeresen látogattam az órákat, mint ahogy más német és külföldi hallgatók is, ugyanis Németországban ez így működik, annak ellenére, hogy ott sem kötelező például bejárni előadásra. Ennek ellenére az előadó szinte mindig színültig tele volt, és csendben hallgatta mindenki a tanár vagy a professzor előadását. Az én tárgyaim főképp előadásokból álltak, és ezt egészítették ki gyakorlatok, ahol az elméleti tudás leadása mellett kicsit gyakoroltunk feladatokat is. Nekem nagyon tetszett ez a fajta hozzáállás. Egyre jobban sikerült belerázódnom a nyelvbe is, és sikerült felvennem az előadások fonalát.

     A félév is lassan felvette a maga ritmusát: heti órákra járás, közös programok tervezése, hétvégi pihenés, kirándulás, összejövetelek. A nemzetközi iroda szervezett nekünk még programokat az előkészítő kurzus után is. Az egyik ilyen volt a Berlin-Potsdam kirándulás. Ez egy hosszú hétvége keretében valósult meg. Pénteken kora reggel elindultunk Berlinbe. Sikeresen megérkeztünk, és elfoglaltuk a szállásunkat. Egy rövid kipakolás és pihenő után meglátogattuk a Reichstagot és a Berlini Kaput. Az előbbibe sikerült bemennünk, megnéztük a német törvényhozás üléstermét, majd felmentünk a kupolába, ahonnan csodaszép kilátás fogadott bennünket egész Berlinre, amíg a szemünk ellátott. Ezután egy kisebb csoport keretében gyalog vágtunk neki a szállásunkhoz vezető útnak. Szerencsére kaptunk egy kis térképet, ami alapján nagyon jól sikerült navigálódnunk, csupán az nem volt feltüntetve ezen a mini térképen, hogy hol is található a szállásunk. Tehát tudtuk, hogy hol vagyunk Berlinen belül, csak azt nem tudtuk, hova kéne mennünk. Szerencsére sikerült két idős Urat megszólítanunk, akiknél volt egy normális méretű térkép is, így a segítségükkel és a cím birtokában sikerült kikeresnünk és beazonosítanunk a szállásunk koordinátáit. Így már nem is volt probléma a hazajutás, amit egy jó meleg teával „ünnepeltünk meg”. Este elmentünk felkutatni valami szórakozási lehetőséget. Találtunk egy hangulatos kocsmát, ahol néhány asztal összetolását követően sikerült helyet foglalnunk. Nagyon jót beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Azonban nem maradtunk sokáig, mert másnapra egy elég hosszú, 4 órás buszos városnéző túra állt előttünk. Ez idő alatt sikerült jól körbeutaznunk Berlint, és megnézni a főbb látnivalókat, de kiszállni csak a Charlie Checkpoint-nál volt lehetőségünk. A városnézés végeztével a belvárosban kitettek minket, és alkalmunk nyílt megnézni közelebbről is a buszból látott nevezetességeket, mindenkinek saját igénye szerint. Ezt egy hosszú séta keretében ki is használtuk, és kicsit fáradtan estére értünk csak vissza a szállásra. Este megint egy kis kikapcsolódás következett, és vasárnap elindultunk Potsdamba. Itt részt vettünk egy idegenvezetésen, megnéztük az itteni uralkodói nyaralót, majd egy kicsit bementünk a városba is. Ezután indultunk haza, ahova estére meg is érkeztünk.

     A másik ilyen szervezésű kirándulás a síelés volt (több másfajta lehetőséggel bővítve), ahova én nem mentem el (egyébként sem tudok síelni), és a kedvesem is épp meglátogatott, így kitaláltunk helyette egy másik programot. Másik két magyar társunkkal megszerveztünk egy napot Frankfurtba. Nagyon jól éreztük magunkat, szétnéztünk a nevezetességek között, sokat sétáltunk és felmentünk az egyik felhőkarcoló tetejére is. Nagyon szép látvány volt onnan rápillantani Frankfurtra, csak sajnos az idő nem nekünk kedvezett. De így is maradandó élmény volt.

     Sok más jó összejövetelben is részem lehetett: az állandó saját szervezésű Erasmusos iszogatós, beszélgetős táncolós party-k, a Halloween jelmezes buli, Hálaadás este vacsorával, Adventi ünnep és a szülinapi zsúrok…

      De mint minden szemeszterben itt is eljött a vizsgaidőszak ideje. Sajnos nekem nem sikerült a legjobban kifognom az időpontokat – ugyanis itt nem lehet választani az időpontok között, mivel csak egy időpont van, így egy félévben csak egy lehetőség minden tárgyból! Így fordulhatott elő az, hogy március 10-ére került mind a három logisztikás tárgyam. Ilyenre még itthon sem volt alkalom, hogy egy napon több tárgyból is vizsgázzak, nemhogy idegen nyelven. Sajnos az időm sem volt túl sok, mert nem sokkal előtte volt az azt megelőző vizsgám, így okosan kellett beosztani az időmet, de úgy gondolom sikerült megbirkóznom a feladattal, a tőlem telhetőt megtettem. Ebben az volt a legrosszabb, hogy a többiek már mind befejezték a vizsgákat február közepére, végére, és a búcsúparty-k is már javában zajlottak, mikor nekem még igencsak tanulnom kellett, de szerencsére azért sikerült időt szakítanom ezekre is.

      Hihetetlenül gyorsan elszaladt ez a fél év, amíg kint lehettem. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy így döntöttem, hogy kipróbálom magam. Azt hiszem sikerült helyt állnom, és életre szóló emlékekkel és tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha van ilyen lehetősége, akkor éljen vele. Ezen lehetőségek közül is kifejezetten ajánlanám Bamberget, mely a Világörökség részét képező város, rengeteg szép hellyel és csodás emberekkel. Nyáron azt mondják sokkal szebb, mint télen, ezért már most tervezzük azokkal, akik csak egy félévre voltunk kint, hogy meglátogatjuk nyár elején az egész évre kint lévőket, és megbizonyosodunk ezen állítás helyességéről.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.