Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Universidad de Navarra

Nagy meglepetés és boldogság volt, amikor megtudtam, hogy elnyertem az ösztöndíjat. Így egy csodálatos félévet tölthettem Spanyolország északi részén, Pamplonában.

Nem akartam semmit a véletlenre bízni, ezért már nyáron elkezdtem szállást intézni, így találtam rá interneten későbbi lakótársaimra három spanyol lány személyében. Mindenképpen anyanyelvű lakótársakat kerestem, mivel úgy gondoltam, hogy így fejlődhet leginkább a nyelvtudásom. Nagy meglepetésemre az egyikőjük meghívott a családjához egy hétre még az iskolakezdés előtt. Tehát csodálatos hét napot tölthettem el Galícia tartományban, La Corunaban. Nagyon örültem, mert így Spanyolország ezen részét is megismerhettem,  melynek nyelvjárása, kultúrája is különbözik Navarra (Pamplona)  térségétől. Valamint betekintést nyerhettem egy igazi spanyol család mindennapjaiba, az elejétől kezdve szeretettel fogadtak és mindenben a segítségemre voltak. A helyi ételkülönlegességekkel is megismertettek, nem beszélve  La Coruna csodálatos tengerpartjáról. Sikerült eljutnom a közeli híres zarándokhelyre, Santiago de Compostelába, ami felejthetetlen élmény volt.

Ezt követően visszautaztam a Pamplonába az egyetemi felkészítő hétre. Mindenkinek ajánlom., hogy vegyen részt ezen a 0. héten, hiszen itt találkozhat az összes Erasmusossal, sokszor már itt megköttetnek a barátságok, sőt ha nincs még szállása az embernek itt mindenben segítenek. Az orientációs hét keretén belül ellátogattunk San Sebastianba, amit Spanyolország legszebb és leggazdagabb városaként tartanak számon. Ide többször is visszautaztunk a félév során, annyira megtetszett mindenkinek. Ezen kívül az első pár napban megismertettek minket a helyi ételekkel, a legfontosabb tudnivalókkal, körbevezettek minket a városban.

Majd elkezdődött az első hét az egyetemen, egyáltalán nem aggódtam, hiszen minden fontos információt megkaptunk előre, másrészt a nemzetközi iroda és az előzetesen kirendelt mentorok mindenben a rendelkezésünkre álltak. A második hétre már minden világos volt. A szaktársak pedig kivétel nélkül segítségemre voltak, ha nehézségeim támadtak az órán. Egyedüli Erasmusos voltam a csoportban és az első perctől fogva teljes tagként kezeltek a közös programokra mindig elhívtak a döntésekbe is mindig bevontak. Nagyon szoros barátságok köttettek az osztályomban is, a mai napig szinte napi kapcsolatban vagyok velük.

Az órákat spanyolul hallgattam és mivel már kiutazásom előtt is beszéltem a nyelvet, komolyabb gondon nem volt a megértéssel, ugyanakkor kezdetben nagyon sokat szótáraztam szaknyelv miatt a végére azonban már szinte mindent értettem. Számomra is meglepően gyorsan fejlődtem és nagyon jó volt látni, hogy milyen gyorsan tanulok. Persze ebben nagy szerepe volt annak is, hogy egyedüli magyar voltam kint és a többiekkel is inkább spanyolul beszéltem, mint angolul. Rengeteget jártunk moziba, színházba a lakótársaim révén sok helyi diákkal is megismerkedtem.

Az egyetemen kiemelt figyelmet kaptunk, mi Erasmusosok. Engem is többször felkértek, hogy adjak interjút az iskolaújságban vagy a rádióban. Mindenben kíváncsiak voltak a véleményünkre, hogy érezzük magunkat, befogadtak-e minket, miben különbözik az oktatás a saját országunkhoz képest stb.

Szakmai ismereteim bővítése mellett, nagyon sokat megtudtam az ország kultúrájáról, szokásairól, az emberekről, amit a könyvekből sosem ismerhetnénk meg. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a lányok, akikkel együtt laktam, az ország három különböző részéről( Galícia, La Rioja, Andalúzia) jöttek, így tényleg közvetlen közelről figyelhettem meg, hogy valóban menyire mások az északi és déli emberek temperamentuma, szokásai, ízlése, gondolkodásmódja.  Szerencsére lehetőségem volt sokat utazni, ezáltal az ország több pontjára is eljutottam és megbizonyosodhattam, hogy mennyi arca van ennek az országnak.

Már kiutazásom előtt is kedvenc országomként tartottam számon Spanyolországot, de az ott eltöltött félév után ez az érzés csak erősödött. Az emberek végtelenül kedvesek, barátságosak, nyitottak, türelmesek és nem utolsó sorban vidámak, már kora reggel mosollyal fogadnak.

Muszáj megemlíteni a híres, őrült spanyol fiestát és sziesztát, ami egyből eszünkbe jut Spanyolország hallatán. Hihetetlen mennyi energiájuk van az ottani embereknek, sokszor hajnali háromkor indulnak mulatni és akár reggel 9-ig képesek szórakozni. A többi külföldi diákkal kezdetben ehhez az életritmushoz elég nehéz volt hozzászoknunk. Viszont a délutáni sziesztához annál könnyebben. Habár kezdetben bosszantó volt, hogy ebben az időintervallumban lehetetlenség bármilyen hivatalos dolgot intézni vagy akárcsak a közértbe „leugrani” valami apróságért.

Sajnos volt egy negatív élményem is: mint tudjuk Pamplona régen Baszkföldhöz tartozott, és napjainkban Spanyolország északi részét az ETA terrorszervezet tartja rettegésben. Egyik reggel pedig egy bombát rejtettek az iskola parkolójába, szerencsére nem voltam az épületben, de a robbanásra keltem és nem értem el az épületben lévő barátaimat, mivel a mobilhálózat túlterhelt volt. Mindenki nagyon megrémült és egy időre lezárták az egyetem területét. Végső soron azonban senki nem sérült meg és hihetetlen fegyelmet tanúsítottak mind a tanárok, mind a helyiek a történtek során. Talán mi, külföldiek ijedtünk meg a legjobban. Az egyetemen addig is hihetetlen fejlett biztonsági rendszerrel rendelkezett, azonban a történtek után még inkább előtérbe került a biztonság kérdése.

Az oktatás nagyon magas színvonalon folyt, a tanároknak rettentő tisztelete volt a diákok körében. Ami a vizsgákra való felkészülést illeti, az egész szemesztert a folyamatos tanulás jellemezte. Prezentációkat és házi dolgozatokat kellett készítenünk a félév során. A vizsgaidőszak kicsit később kezdődik és végződik, mint nálunk. A külföldi hallgatókkal azonban nem minden esetben voltak engedékenyebbek a tanárok, így véleményem szerint a híresztelésekkel ellentétben egyáltalán nem igaz, hogy az Erasmusosoknak nem kell tanulni.

Most hogy hazaérkezetem, nagyon furcsa volt az első két hét, „nem találtam a helyemet”, furcsa volt fél év után újra visszaszokni a régi életembe. Nem beszélve arról, hogy rettenetesen hiányoztak és hiányoznak a mai napig a kint megismert barátaim. Szerencsére az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot és tervezzük, hogy meglátogatjuk egymást a nyáron, esetleg még előbb.  
Nagy meglepetés volt, amikor a hazaérkezésem utáni első héten csörgött a telefonom és a spanyol barátaim voltak, hogy pár nap múlva Budapestre érkeznek meglátogatni. Egy hetet maradtak és nagyon megtetszett nekik a fővárosunk. Úgy érzem, hogy tényleg életre szóló barátságokat kötöttem.

Utolsó tanácsként annyit mondanék, hogy senki ne keseredjen el, valóban a legnehezebb az Erasmusban az elbúcsúzás, az utolsó hét külföldön és az első pár nap itthon, de az igazi barátságokat a távolság nem választhatja szét.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.