December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2008/09

University of Oslo

         Ebben a néhány oldalban próbálnám meg összefoglalni közel fél év, egészen pontosan 5 hónap tapasztalatait, személyes élményeit, remélem segítve ezzel egy leendő Erasmusos diáknak, aki nekivág egy rövid ideig tartó, külföldi egyetemen történő tanulásnak.

Oslo, Norvégia

         Személy szerint az én választásom „akkor”, anno 2007 decemberében Norvégiára, az Oslo-i egyetemre esett. A pályázat sikeresnek bizonyult, így utazhattam Norvégiába augusztus elején. Budapesten a BCE Közigazgatástudományi Karán vagyok hallgató, Osloban politikai és szociológiai tanulmányokat folytattam, mivel természetesen magyar közigazgatást külföldön hallgatni nem lehet.

         Osloban az oktatás bizonyos karokon meglehetősen korán, már augusztus közepén megkezdődik, így én is augusztus 7-én utaztam. Egy kollégiumban laktam az 5 hónap során, amelyet korábban szerveztem interneten keresztül, az ottani dolgozók segítségével. Az emberek rettentő rugalmasak és mobilisak, ha írtam valakinek, a válasz garantált volt legrosszabb esetben másnap reggel, jobb esetben fél órán belül, s ha nem megfelelő fórumon érdeklődtem, rögtön eligazítottak és adtak címeket, neveket, elérhetőségeket, de többnyire ott maguk között is hajlandóak voltak elintézni, és elküldték egymásnak, ha tudták kinek szántam ill. kinek kellett volna küldeni eredetileg.

         Az érkezésemet követő első napok meglehetősen érdekesnek bizonyultak, de olyan Erasmusost biztosan nehéz találni, aki ezt másképp, vagy jobban élte volna meg (természetesen az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én egyedül jöttem, barátok, szaktársak, mindenki nélkül, én teljes egészében magamra voltam utalva). Nincs internet, nincsenek barátok, senki nem beszéli az anyanyelvedet, senkit nem ismersz, minden az újdonság, a rémület és kíváncsiság erejével hat. (Ráadásként Norvégiában higiéniai okokra hivatkozva sehol nem biztosítanak ágyneműt vagy ehhez hasonló szükséges „jókat”, így sem egy takaró, sem egy párna, sem függöny, sem olvasólámpa nem állt rendelkezésre, csak az üres falak, ágy, egy kis asztal, egy íróasztal, és egy 4 szintes polc. Ez minden. Az első pillanatok inkább eltántorítottak, mint sem biztonságot és jövőbeli reményt sugároztak volna számomra….)

         Osloban (úgy tudom ez máshol is így van) egyedül lakik az ember egy szobában, a magyar kollégiumi viszonyokhoz hasonlítani sem szabad. Teljesen egyedül laktam, volt egy norvég szobatársam akivel a fürdőszobán osztoztunk, és a kis folyosónkhoz tartozott 4 darab ilyen módon berendezett (2 ember által külön-külön lakott) szoba, melynek lakói (azaz mi) osztoztunk egy viszonylag nagy konyhán. Ez volt a közösségi hely, ahol aztán együtt sütés, együtt evés, teázás miegymás, de ez a későbbi történet részét képezi. Így azt lehet mondani, hogy Osloban (legalábbis az én otthoni kollégiumi életemből kiindulva) nagyon csendes, szolid, visszafogott körülmények uralkodnak. Több kollégium közül választhattam, azonban volt kettő, amely kimondottan a nemzetközi diákok igényeire „specializálódott” (Sogn és Kringsja), én az egyikben laktam, egy csodálatos, közkedvelt tótól mindössze 5 percre, ahova rendszeresen jártam sétálni, futni, fényképezni, ahogy rajtam kívül tette ezt mindenki más.

         Hogy az anyagiakat is megemlítsem, az ösztöndíj Norvégiára sajnos közel sem elegendő. Az egy hónapra lebontott ösztöndíj, azaz a 350 euró csak a lakhatást fedezte, semmilyen más költséget nem foglalt magában, értem ezalatt a tömegközlekedést, az élelmiszert és a szociális/kulturális életet. Ezek mind önköltséges alapon működtek. Norvégiát lehetetlen és szinte szigorúan tilos is (amennyiben ott tartózkodsz) összehasonlítani Magyarországgal. Ott az átlagjövedelem 3-4-szer magasabb mint nálunk, viszont a mindennapi élet kiadásait szintén ezekkel a számokkal kell szorozni, leszámítva azt, hogy a mi jövedelmünkből ez a szorzószám hiányzik (csakhogy néhány példát említsek forintban: maga a kollégium 75000FT/hó, egy kiló kenyér átlag 600-700FT, egy liter tej 500FT, 30 dkg csirkemell 2000FT, egy csomag felvágott 600-700FT, egy havi tömegközlekedési bérlet 10000FT). Tehát az utalt ösztöndíjnál havonta 2-3szor többre volt szükségem a megélhetéshez. Minden iszonyatosan drága, az adók magasak, különösen az élelmiszer, szeszes ital és dohányáru esetében, viszont a norvég emberek és kultúra számára legfontosabb adottság és egyben kincs, a természet, a kirándulás, a csodás levegő és lenyűgöző tájak mind-mind ingyen vannak. Nekik ez a legfontosabb…

Egyetemi élet, oktatás

         Az egyetem kiváló, csodaszép környezet, zseniális atmoszféra, sok-sok diák, és  toleráns, odafigyelő oktatók. Az egész egy hatalmas kampuszon fekszik, minden kar egy helyen található (a jogi kart leszámítva), hatalmas parkkal, rengeteg fával körülzárva. Az egyetem területén boltok, ebédlők, bank, posta, kávézók teszik színesebbé a mindennapi életet, valamint enyhítenek az esetlegesen felmerülő nehézségeken, melyik ebben, melyik abban a formában.

         Angolul órákat hallgatni nagyon érdekes és új dolog nekünk, magyaroknak (akik persze nem nyelv- vagy kimondottan nyelvre specializálódott szakokon hallgatók). Osloban a világ legtermészetesebb dolga, hogy angolul tanulnak a nem angol anyanyelvű norvég diákok is gyermekkoruktól kezdve. Minden tanár, és diák tökéletes angoltudással rendelkezik, és használják is a mindennapokban. A ritmust felvenni néha nem könnyű, de mindig akad egy két segítőkész diák, aki válaszol és a rendelkezésedre áll bármit is nem értesz.

         Osloban a nemzetközi diákok évről évre történő érkezése, távozása, cserélődése nagy múltra tekint vissza, ennek következtében teljesen kiforrott rendszerük van a kezdeti nehézségek mérséklésére, barátok szerzésére, az oktatók tisztában vannak vele, hogy minden évben több száz új hallgató kezdi meg tanulmányait, aki nem norvég nemzetiségű, így gyakorlatilag pillanatok alatt képesek (és meg is teszik) bármilyen felmerülő kérdésre választ adni, eligazítani, segíteni. Illetve az, hogy mindenki tökéletesen beszél angolul (diák, oktató egyaránt) még inkább megkönnyíti az ügyintézést. (Hiszen a papírmunka sok, aláírásokat kérni, faxolni, nyomtatni, az elején kimondottan nagy hangsúlyt kell fektetni ezen kérdések megoldására, de mindenki maximálisan segítőkész, és mosolyogva ad választ bármilyen megdöbbentő vagy értelmetlen is a kérdés, és ez fontos. Mert rettenetesen sokat segít a mindennapokban és meghatározza az egész helyzethez való hozzáállást mind a diák mind a tanár oldaláról.)

         A vizsgarendszer teljesen más, ott többnyire írásbeli vizsgák vannak, azok több órásak (4-6) ahol a véleményedet kell kifejteni egy-egy dolog kapcsán, így egészen másfajta tanulási technikát igényel mint itthon, sosem a tananyagot kérdezik, hanem a tananyagra épülő problémát/kérdést kell kifejteni esszé formájában az anyag alapján. Év közben folyamatosan kell olvasni, a vizsgaidőszak rövid, csupán 2-3 hét, nekem 3 darab vizsgám volt, egyenként 10 kreditesek, ezért fontos megemlíteni, hogy év közben is sok volt a „szabadidő”, hisz csupán 2-3 napot kellett az egyetemen tölteni.

         Épp ezért, mivel Norvégia a korlátlan sportolási lehetőségek tárháza, (említeni is nehéz olyat, amit ne lehetne felfedezni), a félév során a diákok többsége beszerez egy bérletet (10000FT), amelynek segítségével szabadon válogathat a különböző sportcentrumok közül ízlésnek, távolságnak, kedvnek megfelelően.

Személyes tapasztalatok, élmények

         Idővel aztán, szép lassan (a kezdeti nehézségekkel történő megbirkózás után) a dolgok „simultak”, alakultak, egyre több volt a barát, a szórakozás, a program, a kirándulás ,észrevettem azt, hogy mennyire megszerettem azt amit csinálok, és ahol vagyok. Ha szabad tennem személyes megjegyzést, meg is ragadnám az alkalmat. Az egész 5 hónap egy csodálatos folyamat, az önellátásról és önismeretről, a határok feszegetéséről szól, egy óriási feladat, kihívás, egyben utazás, mely során millió új ajtó nyílik meg. Rögtön az első pillanatban kiderülnek a kulturális különbségek, hogy mi emberek (akár csak európaiakat tekintve) mennyire mások vagyunk. Egy cseh, egy német, egy francia, egy spanyol, egy norvég, egy magyar. Vetekedni is nehéz egymással, hisz az összekötő kapcsokat is kihívás sokszor felfedezni. Minden (számodra furcsa) gesztus először idegen, csak mert nem érted. Utána rájössz, hogy miért lehet, és elgondolkozol rajta. Majd bosszant, mert te sosem tetted és teszed így. Aztán próbálsz semlegesnek maradni, mert ez az egy út járható. Később csak mosolyogsz rajta, mert teljesen világos, hogy az másik ember teljesen más dolgokat örökölt, hozott magával a saját kultúrájából mint te. Végül, bizonyos idő eltelte után és kellő toleranciával már nem tűnik fel semmi újszerű vagy negatív. Szépen lassan így csiszolódtunk mi össze…

         Norvégia egészére, így Oslora is kimondottan jellemző a higgadtság és nyugodtság, amely az egyetemi és tanulási szempontokat tekintve tökéletes. Korán beköszönt a tél, jönnek a szürke mindennapok sok esővel, novembertől hóval. A természet csodálatos, de meg kell benne találni és látni a szépet, viszont a szép nem ugyanazt jelenti mindannyiunk számára. Van, akinek egy skandináv ország túlságosan rideg és visszataszító, de az én személyes tapasztalatom az, hogy itt is ugyanúgy élnek az emberek, mint bárhol máshol a világban. A természetet szeretik, élvezik, és tisztelik, ez önmagában egy szép valamint hatalmas dolog, és én kimondhatatlanul büszke vagyok rá, hogy mindennek részese lehettem fél évig. Hogy beszélgethettem norvég emberekkel és megpróbáltam egy picit az ő szemükkel tekinteni a világra, hogy úgy élhettem, ahogyan ők élnek. Büszkeséggel tölt el, hogy az Oslo-i egyetemen angolul hallgathattam tárgyakat, és megtanultam egyedül „ellátni” magam hónapokon keresztül. Egyedül élni egy szobában igazi társak és régi barátok nélkül, örülni a szép dolgoknak és nevetni akkor is, amikor egyedül voltam. 

         Úgy hiszem, az szinte teljesen mindegy hova is megy az ember, hogy éppen milyen ország, egyetem szerepel a papír egyes számú sora mellett, hisz a végén így is úgyis megszereti a várost, az országot, amelyben átmenetileg él(t). Az embereket, a kultúrát, az éghajlatot, a színeket, és egy felejthetetlen, örök életre szóló, igaz élménnyel lesz gazdagabb, amely többször az életben talán nem adatik meg. Vannak országok, ahol kötelező egy évet külföldön eltölteni, ilyen például Franciaország. Magyarországon (sajnos) nem kötelező, én mégis azt tanácsolnám mindenkinek, aki teheti, hogy menjen külföldre, csinálja végig, de főleg élvezze, és nézze a mi kis országunkat és a sok többit új szemmel, egy más oldalról, egy kicsit közelebbről, egy kicsit mélyebben. Norvégia egy csodálatos hely (annak ellenére, hogy rettenetesen drága ország), bátran merem ajánlani bárkinek, aki készül utazni. Oslo egy élhető kisváros félmillió lakossal, minden közel van, könnyen és zökkenőmentesen elérhető, mégis minden szükséges dolog a rendelkezésre áll.

         Örülök és büszke vagyok arra, hogy Erasmusos diák lehettem, olyat kaptam ettől, amelyet valószínűleg senki és semmi nem pótolhatott volna, olyat, amelyet viszek magammal tovább az utamon, s őrzök magamban jó mélyen. Olyan ajándékot, amely csak az enyém, és soha, senki nem vehet el tőlem. Csak ezért az érzésért nekem, már megérte.  

Utolsó frissítés: 2016.07.28.