Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló 2008/09

Université Paris 13

2008. szeptember – 2009. január 

Élménybeszámolóm azoknak lehet a leghasznosabb, akik Párizsban, különösen pedig a villetaneuse-i egyetemen szeretnének egy Erasmus félévet eltölteni.

A tizedik kerületben, a Gare de l’Est-nél laktam, a keleti pályaudvarnál, ahonnan minden közel van, ez az egyik legtipikusabb párizsi hely! Ráadásul közel van a Montmartre, rajta a Sacré Coeur és a leghangulatosabb éttermek. Az étlapon fondu, entrecôte de boeuf, agneau és finom francia bordeaux-i vörösborok, francia specialitásokat szolgálnak föl és közben az utcai harmonikások muzsikálnak. A hölgyek azonnal Amélie-re és a csodálatos életére gondolnak, és rohannak a Les Deux Moulins kávézóba, ahol Amélie Poulain is dolgozott a Montmartre-on. A környéket amerikai turisták uralják, és a jól ismert clochard-ok, azaz csavargók, akik ma már minden bőrszínben képviselik gyarmatosított országukat a montmartre-i sétányok padjain. Ez Montmartre, amit minden nap láttam a reggeli vonatomból, amely a Gare du Nord-ból indult Villetaneuse-be.

Vonattal csupán 2 megálló Villetaneuse, alig 10 perc. Reggelente a külvárosokba dolgozni induló emberekkel és a Villetaneuse-be tartó egyetemistákkal utaztunk együtt, és persze a többi Erasmus-ossal. Hétköznapokon szinte mindig bementünk az egyetemre, az órákon pedig mindenki máshova járt a 90 Erasmus diák közül: ki a jogra, ki közgázra, ki a bölcsészkarra, pszichológiára, de mindez ugyanazon az egyetemen, a Paris treize-ben. Én szinte minden órámon egyedüli Erasmusként vettem részt, mert a többség nem azokat a tárgyakat szemelte ki magának, mint én. Tudniillik Neptun rendszer nincs, szinte minden papír alapon működik ezen az egyetemen, és tárgyfelvétel mint olyan nem is létezik, Neptun rendszer híján, csupán a titkárságon iratkoznak fel a hallgatók a tárgyakra. De Erasmusként nem is kell tárgyakra hivatalosan jelentkezni, hanem elég csak az órákon megjelenni, és tudatni a tanárral, hogy Erasmus diákkal van dolga, és a vizsgán ennek fényében álljon hozzám. Nos, az is előfordulhat, hogy az emberről nem is veszik észre, hogy nem francia, de így lehet a legjobban kint barátokat szerezni! A francia diákok kedvesek, és bőrszíntől függetlenül roppant barátságosak. Márpedig Paris treize-ben minden tengerentúli DOM-TOM (Départements d’Outre Mer et Territoires d’Outre Mer) országokból vannak hallgatók. Szóval mindig kezet nyújtanak az Erasmusosnak. Persze ehhez megfelelő nyelvtudás is szükséges, de ha az megvan, akkor megnyílik minden kapu a társaság előtt. Fontos volt minden óráról egy-egy telefonszámot vagy kontaktot megszerezni, aki esetleg jobban jegyzetel, vagy többet, vagy nem hiányzik annyit. Én ezt nem minden tárgyamból tettem meg, és a vizsgák előtt kellett a diákokat újra megkérni, hogy fénymásoljunk, mert bizonyos jegyzetek hiányoznak. Nagyon valószínű az is, hogy minden órán teljesen más csoporttal lesz együtt az ember, más évfolyamokon vagy más szakon is. Ezért abszolút egyéni útkeresésről szól a tárgyak megkeresése, a titkárnők elérése, a tárgyak adminisztrációja. Csakúgy, mint az egész Erasmus félév is, mert erről szól az egész! Mivel semelyik szakhoz „nem tartozol”, ezért nincs meg az az előny, hogy a társaságban, a folyosón az információkat úgyis meghallod a társaitól, mert minden tárgyból mások a társak. Ez az én esetemben így volt, és a legtöbb Erasmusosnak is. Ezért sokan panaszkodtak, hogy nem tudják, hogy hol lesz és mikor az óra, meg nem értik a francia társaik Párizsban jellemzően hadaró beszédét. Tehát egy biztos nyelvtudás nélkül teljesen esélytelen kint levizsgázni, és igen kellemetlen is. Sok ilyen példa volt, de az is igaz, hogy ők csupán nyelvet tanulni jöttek (görög, olasz, spanyol és román Erasmusosok), és nem szorította őket a tárgyelfogadás mindenáron való megvalósítása.

Ugyanakkor az Erasmus félév Paris treize-ben valahogy mégsem a tanulásról szól elsősorban! Az órarend igen szellős volt, és a tanárok hiányzásai is igen sok Erasmus spontán gyülekezést eredményeztek a cafétéria-ban, és az esti program megbeszélése is mindig a suliban zajlott. Itt Erasmusnak lenni teljesen elfogadott és általános, sokan vagyunk és vonzzuk a franciák kitüntető figyelmét, amelyet mindig illő volt viszonozni. Annál is inkább, mert a diszkréció és udvariasság néha már-már zavarbaejtő volt a részükről. A beilleszkedésre nehezebben kapható és kommunikációs empátiával kevésbé rendelkező, többségében német és dán társaink többsége élt az ún. tandem program lehetőségével is. A tandem program lényege, hogy kaphatsz magad mellé egy igazi francia diákot az egyetemről, aki hetente bizonyos óraszámot tölt veled, és megmutatja az egyetem csínját-bínját, a titkárságokat, az ebédlőt, a könyvtárat, ha esetleg nem sikerült volna ezek felfedezése. Többségünk ennek ellenére inkább csoportba verődve fedezte fel az egyetemet és a nagy Párizst. Nekem személy szerint többségében olasz barátaim voltak, és barátkoztunk a finn lányokkal, a spanyolokkal és görögökkel, sőt, egy nagyon kedves román barátom is lett. Az Erasmusosok tehát igen összetartottak, és fontos volt, hogy legyen francia telefonszáma is az embernek! Egy SIM-kártya már 10-15 euróért kapható Párizs bármelyik Phone House üzletében, és onnantól kezdve minden francia és Erasmusos olcsón elérhetővé válik. Fontos továbbá a helyi BKV-bérlet, a Navigo, mely havonta 73 eurót kóstál, ha Villetaneuse is uticélunk. Ezzel azonban az éjjel akár egyig - fél kettőig is közlekedő metróhálózatot és minden RATP (helyi BKV) szolgáltatást igénybe vehetünk. Sokan kedvelték inkább a buszt, mert lényegesen több látnivaló van az ablakból, de a metró gyorsasága és kiszámíthatósága miatt a hétköznapokban népszerűbb volt. Este a hölgyeknek azonban az északi és keleti külvárosokban (Seine Saint-Denis) nem ártott vigyázniuk az egyedül közlekedéssel. A 90 Erasmusos természetesen nem járt mindig együtt, inkább kisebb csoportokban jártunk együtt esténként, de nem volt ritka, hogy 20-30 Erasmusos is közösen ment mulatni. A lányoknak különösen fontos volt a kíséret az esti hazameneteleknél, mert Párizs a sokféle ember és sokféle vérmérséklet városa. Budapest után nem mindenkinek könnyű megszokni a folyamatos tömeget és üvöltő színesbőrű racaille-okat éjszaka. De fiúként ez a nagyvilági forgatag inkább érdekesség volt, mint veszélyforrás, sokat jártuk a várost esténként a barátaimmal. Nem hagyhattuk ki a gyönyörű grands boulevards-okat, a Place Vendôme-ot, a lányok pedig a Galéries LaFayette-et és a Printemps áruházat látogatták afféle „window shopper” stílusban. Ha Párizsi Erasmus diák vagy, akkor biztosan megfordulsz egyszer a Mix nevű szórakozóhelyen a Montparnasse torony aljában, ahol minden csütörtök este Erasmusos buli van, azaz Párizs összes egyetemének összes Erasmus hallgatója bemehet. Lehet ruhára ragasztható nemzeti zászlókat kapni, spanyol, olasz, vagy svéd színben; a többi ország zászlóit egyelőre még nem ismerik, de jövőre fejlesztéseket helyeztek kilátásba. Magyarországot a franciák legtöbbször Ausztriával (és az Osztrák-Magyar Monarchiával) azonosítják, jobb esetben keverik, de a beszélt nyelvünkről nincs információjuk, sőt, amint megtudják, hogy Ausztriában pedig németül beszélnek, máris kétszer annyit tudnak Közép-Európáról, mint eddig! Viszont amióta Sárközy az elnökük, a magyarok renoméja olyan nagyot nőtt a szemükben, hogy már a taxisofőr is azonnal szeretett elnökével képzettársította magyar nemzetiségemet. Nem reménytelen tehát a helyzet, sőt, öröm, hogy az ember nemzetköziesedhet, és saját nemzetét is híresebbé teheti Nyugat-Európában. Erasmusos diákként az embernek egyfajta küldetése van: minél több kapcsolatot szerezni, minél jobban megismerni más nemzeteket, és saját nemzetét minél jobban megismertetni. Nagyon nagy öröm tud lenni, amikor látni a többiek arcán, hogy valamiért elismerően gondolnak a magyarokra, Magyarországra. Hozzáteszem, hogy senki nem akart lemaradni saját országának dicsérésében, melyben az élenjáró franciák mellett a görögök és olaszok is jeleskedtek. Az olaszok rendszeresen tésztázni hívtak, a görögök a gyros pulthoz húztak, a finnek nyeglén hasonlították össze Helsinki magas árait Párizs áraival.

A románok panaszkodtak, a spanyolok táncoltak, a németek nem szóltak, az angolok elpirultak ha beszélni kellett, a lengyelek pedig barátkoztak a magyarral, de mindenki ugyanazért volt ott: hogy meglegyen az Erasmus félév.

Mert ne feledjük a ZH-ra írni: Nom: Erasmus; Prénom: Erasmus J  

Utolsó frissítés: 2016.07.28.