Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló -2009/10

University of Kuopio

   Harmadéves gazdálkodási és menedzsment szakos hallgató vagyok. A 2009/2010-es tanév őszi félévében Kuopioban, Finnországban tanultam. Nagyon élveztem ezt a félévet, mert a finnek rendkívül segítőkésznek bizonyultak, a problémamegoldást gyorsan és rugalmasan intézték. Nem mellesleg rengeteg külföldi diákkal is megismerkedhettem, és alig várom, hogy sorra meglátogassuk egymást.

   A nehézségek között első volt a sorban, hogy az Erasmus pályázat benyújtásakor a 2008/2009-re szóló tantárgyak közül válogattunk, és bár általános gyakorlat – állítólag –, hogy a tárgyak nem sokat változnak egyik évről a másikra, a mi esetünkben teljesen kicserélődtek. Ebből az a gond adódott, hogy nem volt olyan tantárgy, amit itthon kötelezőként beszámíttathattunk volna. Szerencsére azért elengedtek minket (ketten utaztunk Kuopioba ebben az évben).

   A tanítás rendszerint szeptember elején kezdődik Finnországban, de én már augusztus elején kiutaztam, mert részt vehettem az EILC kurzuson Turkuban. Ezt a kurzust ajánlom mindenkinek, mert afféle bemelegítés az Erasmusra rengeteg programmal egy kis csoportban, akikkel egy hónap alatt szinte minden időmet együtt töltöttem. Finnül sajnos nem lehet tőle mesterszinten megtanulni, de alapja lehet a későbbi finn kurzusoknak.

   Az utazásról érdemes, azt hiszem, pár szót ejteni. Finnországban nem fogadják el a nemzetközi diákigazolványt semmilyen közlekedési eszközön. Hallottam olyan eseteket, amikor a helyi buszjáratokon valaki bemutatta a nemzetközi diákját, és diákáron utazhatott, de ő volt a szerencsés kivétel, hivatalosan nem jár kedvezmény. A megoldás erre a problémára, ha valaki finn diákigazolványt csináltat, ami nagyon drága (mivel én nem csináltattam meg, nem tudom a pontos összeget, de valahogy 60-80 euró körül kell fizetni érte). Másik módja az 50%-os kedvezmény megszerzésének a városi buszokon, ha az ottani egyetemtől kapott hivatalos „letter of acceptance-t” bemutatjuk a bérletpénztárban. Vasútra és távolsági buszra ugyanezen papír bemutatásával lehet készíttetni egy speciális igazolványt (opiskelijakortti), amihez igazolványkép szükséges. Igazolványképből egyébként se árt 3-4 darab…

   Ami az egészet kissé kellemetlenné tette számomra, hogy azt a bizonyos papírt, ami a kedvezmények megszerzéséhez szükséges, csak az ún. orientation week-en adták át, tehát kb. egy héttel azután, hogy megérkeztem Kuopioba. Addig bizony minden alkalommal felnőtt jeggyel kellett utaznom, ami Turkuból Kuopioba igencsak drága.

   Mindenesetre fontos tanulság, hogy a diákigazolványba nem feltétlenül kell befektetni, mert az utazás megoldható nélküle. A másik lényeges kedvezmény az egyetemi menzán az ebéd ára, de többen ott is kedvezményesen ebédeltek diákigazolvány nélkül is. Én sokszor főztem otthon, mert azt gazdaságosabbnak és határozottan finomabbnak találtam, mint az egyetemi ebédet. Jó benne, hogy bármennyit lehet szedni, többféléből lehet választani, rengeteg zöldséget kínálnak, de rémes a rengeteg savanyú barna kenyér, és hogy a halnak ugyanolyan íze van mint a csirkének.

   Sokan mondják egyébként, hogy a finn konyhaművészet nem annyira művészi, inkább ehetetlen, de akárhányszor étteremben fordultam meg, vagy finnek főztek nekem, az mindig finom volt. A kulináris élmények közül kiemelném a kuopioi halpiacot, ami szeptemberben afféle nyárbúcsúztató esemény. Rengetegféle halat lehet kipróbálni rengeteg különböző módon elkészítve. Igaz, ami igaz, a közértben sokáig kell vadászni ehető kenyérre, a szalámijuk édes, amikor tejfölt kerestem, nem igazán tudták, mit akarok. Végül tejfölt találtam, de túrót például nem.

   Hiába, a magyar konyha nagyon másmilyen. Sokszor tartottunk közös vacsorákat a többiekkel, néhány alkalommal olasz, francia, német vagy éppen magyar estet. A rakott krumpli siker volt, de a mákos tészta csúfos bukás… J

   A szállásom Neulamäkin volt, háromszobás lakásban laktam két német lánnyal. Az internet működött az első pillanattól fogva, ahogy megérkeztem, és menet közben annyi modemet hoztak, hogy akár havonta csereberélhettem volna őket, úgyhogy hardver oldalról megvolt a biztonság.

   Nagyon szerettem ezt a helyet, mert gyönyörű, tágas szobám volt, az előző lakó otthagyott egy kanapét, ami nagyon jó szolgálatot tett, amikor vendégeim érkeztek. A konyhánk és a fürdőszobánk nem volt épp túl modern, de tágas és világos volt mindkettő. Nagyon utáltam ugyanakkor ezt a szállást, mert Neulamäki a kevés „hegyek” egyike Kuopioban, és – főleg télen, a csúszós időben – elég kellemetlen rá felgyalogolni, jó meredek. Az erdő viszont ott volt nem messze, kellemes oda kocogni járni. És Neulamäkinek saját kilátója is van, onnan érdemes minden hónapban egyszer legalább szétnézni.

   Ha már látnivalók, akkor érdemes még kipróbálni a tóparti grillezést is. Kuopio egyébként nem egy látnivalókban bővelkedő város, van egy múzeumuk, ahol én nem jártam, mondják, érdemes megnézni a piacot a torin (főtéren) és a vásárcsarnokot, de én sajnos ezeket nem találtam nagyon különlegesnek. A Puijo torony és a síközpont a sísáncokkal lehet tán érdekes, a forgó padlójú éttermet érdemes megnézni – ott enni már kisebb vagyon lenne.

   Mindezt a sok nevezetességet persze meg is mutatták nekünk. Az orientation week utolsó napján szerveztek buszos városnézést idegenvezetővel, azt nem érdemes kihagyni.

   Az idegenvezető mesélt praktikus dolgokat is, például boltok nyitvatartása. Okozott problémát eleinte, hogy vasárnap a közértek zárva vannak, de aztán módosították az erre vonatkozó jogszabályt, és azt hiszem, akik ezután utaznak Finnországba, már nem kell, hogy emiatt aggódjanak.

   Az alkoholról röviden annyit, hogy az árusítása állami monopólium, csak az ún. Alko boltokban lehet kapni alkoholt a leggyengébb söröket és cidereket (alkoholos gyümölcslé) leszámítva. Az árak pedig nem épp alacsonyak.

   Eddig nem említettem a tutoromat, aki rengeteget segített az elején. A furcsa az volt az egészben, hogy időm se volt tutort kérni, egyszer csak ott várt a mailje. Ez egy adminisztratív körrel lerövidítette a dolgokat. Mikor Kuopioba érkeztem, kijött értem a vasútállomásra, amiért nagyon hálás voltam neki, mert az éjféltájban érkeztem. Még hálásabb voltam, amikor kiderült, hogy autóval jött, és nem kell taxizni vagy buszozni a bőröndökkel, és a hálám már-már kifejezhetetlen mértékűvé nőtt, amikor a 30 kilós bőröndöt felcipelte a kedvemért a lépcsőn. Az első napon minden hivatalos információt elmondott, és körbevezetett a városban. Megmutogatta a legjobb second hand shop-okat – nagyon praktikusak, ha bármi hiányzik a konyhából, kell egy TV vagy bármi olcsón – és a szórakozóhelyeket. No, az egy rövid kör volt, kb. 3 táncolós hely van, van egy bár, ahol általában élőzenét játszanak és egy másik, ahol viszonylag olcsón lehet inni. Mindezen helyek egy utcába vannak összesűrítve, így nem kell feltétlenül előre kigondolni, hol is akarja az ember az estéjét tölteni. A klubokba általában belépőt kell fizetni és e mellé ruhatári díjat, úgyhogy ha valaki táncolni szeretne, hozzávetőleg 5 euró összesen csak a belépőjegy.

   Visszatérve a tutorra, ha nem bukkan fel egy hirtelen magától, akkor érdemes kérni, hogy az egyetem keressen egyet, mert mindegyikük nagyon kedves és segítőkész volt. Átveszik a kulcsot, megnézik előre, hogy rendben van-e a lakás, segítenek érkezéskor és később is sok hivatalos ügyben. Körbevezetnek az egyetemen, ahol a teremszámozásban semmi logika nincs, megmutatják a menzákat, egyszóval én nagyon örültem, hogy annyi kérdést meg tudott válaszolni nekem.

   Az orientation week-en is érdemes részt venni, mert sok hasznosat mondanak el az egyetemről, kurzusfelvételről, az online rendszer használatáról, könyvtárról stb. Mi kicsit pechesek voltunk idén, mert ez a hét egybeesett az első tanítási héttel, így sokszor választani kellett, hogy egy kurzus első előadására vagy a tájékoztató előadásra megyünk el.

   A finn egyetemeken negyedévek vannak, az őszi félévben alapvetően kettő, köztük egy egyhetes őszi szünet. Úgy adódott, hogy négy kurzusomból három az első negyedévben volt, emellett folytattam a finnt, ami egész félévben tartott és volt egy „book exam”-em (egy könyvet kellett elolvasni, és abból vizsgázni, előadás, konzultáció nem volt). Az első negyedév így kicsit sűrűre sikeredett számomra, a második pedig elég lazára, de jó volt, szabadabban oszthattam be a vizsgáimat így. Nincs ugyanis hivatalos vizsgaidőszak, hanem kijelölnek vizsganapokat, általában októbertől minden hónapban egyet. Egy vizsga 4 órás, és főleg esszékérdéseket kell megválaszolni, úgyhogy kell is 2-3 óra egy-egy tantárgyból, de azért nem lehetetlen két vizsgát egyszerre letenni egy alkalommal. Az volt a benyomásom, hogy a kérdések általában nehéznek tűnnek, de az osztályozásnál nem annyira szigorúak. Sokkal komolyabban veszik a beadandókat, azokkal nagyon kritikusak. Rengeteg a beadandó és a csoportmunka, sokszor online csoportokban.

   Végezetül megemlíteném a KISA nevű diákszervezetet, akik bulikat és utazásokat szerveznek a diákságnak. Elvileg diákigazolvánnyal lehet tagnak lenni, és tagoknak kedvezményesek a szervezett utak. De a vezető, Tuomas Pellinen számára az is elég, ha „nem tudsz finnül”, és a kedvezményt megadja.

   Szerveztek utazást Tallinnba, Stockholmba, Szentpétervárra és Lappföldre. Azt gondolom, hogy Tallinnba, Stockholmba érdemes egyénileg menni, ott KISA-val csak egy-egy napot lehet eltölteni, sőt, Tallinnban csak 4 órát. Ez az idő szerintem nem elég, érdemes ezekbe a városokba legalább 2-3 napra menni, hiába kerül többe. A tallinni utat össze lehet kötni például egy helsinki kirándulással, és máris jobban megéri.

   Szentpétervárra és Lappföldre viszont egyénileg nem érdemes menni. Annyi programot szerveznek és olyanokat, amik egyénileg sokkal többe kerülnének (orosz balettet lehetett nézni, Lappföldön kutyaszánon utazni és motoros szánt vezetni). Igazán megéri erre a két útra befizetni. Szentpétervárra persze útlevél kell, én erről megfeledkeztem, úgyhogy sajnos az az utazás nekem kimaradt.

   Összességében nagyon pozitív élmény volt ez a félév, remélem, hogy Nektek, akik ezután indultok oda, szintén az lesz! 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.