Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Universitá Cattolica del Sacro Cuore

Város:

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. Lakossága 1,3 millió fő. Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét a divatházainak, valamint operaházának köszönheti, illetve a Santa Maria delle Grazie templomnak, amely otthont ad Leonardo da Vinci híres festményének, Az utolsó vacsorának. A városban a fő látnivalók a Dóm, a Milánói Scala, a Castello Sforzesco, a Milánói tőzsde, San Siro, Brera stb… Milánót jogosan mondják a divat fővárosának, meglepően gyakran ütközik az ember az utcákon modellekbe, illetve különböző stílust képviselő egyénekbe, én gyakran lepődtem meg az öltözködés egyes fura megnyilvánulásaiban, ami itt divatot jelent, nálunk talán kevésbé.

Aki Milánóban jár, feltétlenül tegyen egy kört a divat-négyszögben, ami 4 utcát jelent, tele elegánsabbnál elegánsabb üzletekkel. Itt minden fontosabb márka megtalálható, az árak láttán pedig bizony néha leesik az állunk. Nem ritka itt a 15.000 euros táska, az 5.500 euros öv stb…És bizony-bizony ezekben a boltokban vásárlók is vannak, mert Milánó a márka, a stílus és a divat városa.

Milánóban érdemes legalább egyszer elmenni a Scala egy előadására, jegyek kb 20 eurotól felfelé vannak, felső határ nincs. A jegyeket időben le kell foglalni, mert gyorsan elfogynak, illetve ha az embernek szerencséje van, az előadás napján ki lehet fogni pár megmaradt olcsó jegyet, de azoknál figyelembe kell venni, hogy inkább a Scalaba belépőként szolgálnak, mert az előadásból sokat nem lehet látni.

Érdemes még elmenni legalább egy focimeccsre a San Siro stadionba, illetve körbejárni Milánó művésznegyedét, Brerát. Hangulatos városrész Brera, a tereken gyakran festők tartanak kiállításokat, illetve festenek mindenki előtt.

Az éjszakai életnek Milánóban külön kultúrája van. Az este általában aperitivoval kezdődik este 8 körül, ami annyit jelent, hogy be lehet ülni különböző helyekre, ahol az első ital a belépő ára (kb 6-7-8 euro) és bent svédasztalhoz hasonlóan ki van pakolva mindenféle étel, amiből bármennyit lehet enni. Az aperitivo után általában olyan éjfél körül az emberek diszkókba mennek, amiből itt Milánóban nincs hiány. Sok helyen a bejáratnál válogatják az embereket, megfelelő öltözet nélkül (lányoknak magas sarok) nem lehet bemenni. Az árak Erasmus diákoknak általában 10 euro körül vannak, ami két italt foglal magában. Aki nyugodtabb estére vágyik, érdemes elmenni a Navigli-hez. Ez a része Milánónak tele van kiülős éttermekkel és kávézókkal, estefelé tele emberrel.

Utazás és közlekedés:

Pestről indulnak a wizzair járatai Bergamoba, ezekkel viszonylag olcsón lehet ki- és hazajutni. Ha időben megvesszük a jegyet, kb 30 euróból megvan, aztán erre persze még jön a csomagdíj, a jegyvétel díja, az utazás Bergamoból Milánóba (busszal kb 40 perc, 9 euró). Így mindennel együtt kb 50-60 euró. Ha sok a csomag, érdemesebb vonattal jönni, Pestről Velencéig (30 euró ha indulás előtt egy héttel megvesszük a jegyet, ha nem, 45), onnan meg 25 eurórért Milánóig. Ez 11 óra éjszakai vonatozást jelent, plusz 3 órát az átszállás után.

Milánóban 3 metróvonal van, ezekkel többé-kevésbé bárhova el lehet jutni, érdemes metróállomás közelében keresni szállást. Járnak még buszok és villamosok, a havi bérlet ára 17 euró, meg az első alkalommal a kártya díja, 10 euró. Lehet viszonylag olcsón (kb. 40 euró) használt biciklit venni, vagy havi 27 euróért bérelni, itt sokan választják ezt a megoldást.

Ami számomra meglepő volt, hogy itt nincsenek éjszakai buszok, ha egy buli után haza akarsz menni, meg kell várni az első metrót (kb. reggel 6kor), vagy taxiba kell ülni (kb. 15 euró, távolságtól függ). Ez elég kényelmetlen, de egy bicikli ezen a problémán is segíthet.

Szállás:

Én indulás előtt, otthon, interneten találtam szállást. www.kijiji.it vagy milano.bakeca.it , itt érdemes keresgélni. Erasmusszal elég nehéz szállást találni, mert sokan nem akarják ilyen rövid időre kiadni. Fel kell készülni, hogy anyagilag itt más kategóriákban kell gondolkodni mint otthon. Egy külön szoba a centrumhoz viszonylag közel, 600-700 euroba kerül, ha ketten vagytok egy szobában, az 350 körül van egy hónapra. Kollégiumba nem igazán érdemes menni, mert úgy kerül 450 euroba egy szoba, hogy ketten vagytok, és ez még itt is soknak számít. Ha kb ezer e-mail után sikerül találni egy albérletet, vigyázni kell az előleg küldésével, itt többen jártak úgy, hogy átutaltak 600, vagy akár 1000 eurot és mikor ideértek, senki nem válaszolt többet a telefonra és a megadott cím nem létezett, vagy valami elhagyott rom volt. Többen külön eljöttek Milánóba azért, hogy megnézzék a szállást és szerződést írjanak, vagy volt, aki itt keresett szállást és eleinte hostelban lakott. Az ESN egy diákszervezet, akik a külföldi diákoknak segítenek és szerveznek programokat, hozzájuk lehet menni bármilyen problémával, akár a szálláskeresésben is segítenek. Az éjszakai közlekedés hiányára való tekintettel talán jobban megéri inkább többet fizetni egy szobáért, de a központhoz közel lakni, mint mindig taxival menni haza vagy akár egyedül várogatni éjszaka az első metrót egy fárasztó buli után.

Oktatás:

Mi itt olaszul tanultuk a tárgyakat, de ez ne tévesszen meg senkit, az olasztudás nem feltétel. Nekünk magyaroknak meglepő volt, hogy sokan úgy jöttek ide, hogy még soha nem tanultak olaszul, egy szót sem tudtak, és olaszul tanulták a tárgyakat. Részt lehet venni egy nyelvi kurzuson, akár a szemeszter megkezdése előtt, akár a szemeszter közben, illetve szépen lassan bele lehet jönni, júniusra már mindenki beszélt valamilyen szinten olaszul, így a vizsgákkal sem volt gond. Nekünk itt 3 tárgyunk volt, de azok heti 2-szer két és fél órásak voltak, vagy 3-szor másfél órásak. Ez azért fura, mert évközben semmi feladat nincs, ha bejársz, bejársz, ha nem, nem. Mi csodálkoztunk mikor láttuk, hogy itt az olaszok mindig hozzák órára a könyveket, amiben az addigi anyag lényege ki van húzva, esetleg mellé kis jegyzetekkel. Vizsgaidőszakban aztán megértettük miért. Itt kevesebb tárgy van mint otthon, azok viszont sokkal nagyobb mennyiségben és nagyon részletesen és mindent kell tudni belőle, ha 700 oldal, akkor is. Ahogy mi az elején itt mind gondoltuk, ugyan, nem kell aggódni, mi Erasmusok vagyunk, úgyis megkapjuk a jó jegyet…na ez nem így lett, a vizsgákat nem is a tanárok javítják, hanem az asszisztenseik, őket meg nem érdekli hogy Erasmus vagy sem. A szóbeliknél lehet esetleg valamiféle előnyt kovácsolni abból, hogy külföldi diák vagy, de ez sem egységes, van, aki 40 percig kérdezget és azt mondja na jó, igaz hogy az anyag felét nem tanultad meg, de értékelem hogy próbálkoztál és adok 27-et. Ja, itt 30 jegy van, a 30 a legjobb, és 18 alatt van bukás. De olyan is volt, aki megkérdezte az erasmusosokat hány oldalt tanultak meg az anyagrészből, mondták hogy a felét, a prof meg mondta hogy akkor találkozunk legközelebb. Az olasz hozzáállás mondjuk itt is megjelenik, szóbeli közben a tanár sms-t írogat miközben beszélsz, vagy társalogni kezd egy másik vizsgáztatóval, esetleg felpattan és kimegy egy 10 percre… Tárgytól függő nyilván, de a 18-at azért általában nem nehéz elérni.

Mi magyarok voltunk az egyetlenek, akiknek haza kellett menni az otthoni tárgyakból is vizsgázni. Viszonylag szerencsénk volt, mert az otthoni vizsgaidőszak előbb kezdődött, így két hetünk volt Pesten 6 vizsgára, úgy, hogy év közben egy órán sem voltunk, aztán jöttünk vissza itt vizsgázni. Ez nem túl jó megoldás így, mert ez azt jelentette, hogy mi húsvéttól kezdődően folyamatosan tanultunk egészen június közepéig, míg a többiek itt csak május vége felé álltak neki.

Programok:

Itt leginkább az ESN és az ESEG szervezetek foglalkoznak a külföldiekkel, ők szerveznek programokat. Eleinte volt ismerkedős este, de aztán a programok nagyrészt kimerültek abban, hogy a hét minden napjára meg volt adva egy-egy bulihely, ahova az Erasmusok olcsóbban bemehettek. Ezeken viszont nem annyira a barátkozás a lényeg, így nehéz volt ismerkedni más diákokkal. Utazni lehetett Szicíliába, Rómába, Veronába stb, de ezek általában elég drágák voltak, így az ismerősök közül szinte senki nem vett részt rajtuk. Egy idő után mi szerveztük a programokat, gyakran jött össze a társaság egy-egy aperitivora, vagy bulira, de ezek leginkább magán szervezésűek voltak.  

Utolsó frissítés: 2016.07.28.