Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

ISC Paris

    2009 tavaszi félévében Párizsban, az Institute Supérieur du Commerce-ben (ISC) töltöttem öt hónapot az Erasmus ösztöndíj keretein belül. Az egyetem, a város, a kulturális pezsgés, az emberek, a kollégium végtelenül mozgalmas életritmust diktált és rengeteg örömet szerzett.

    Az ISC egy igen kicsiny magánegyetem Párizs legbelső körének észak-nyugati határán. Sok szempontból elég különös a hangulata. Az oktatás színvonala sajnos nem túl meggyőző, sőt MA-ra senkinek nem ajánlom, ha igazán érdemi munkára vágyik az Erasmus során. A tárgyak palettája sokszínű, a logisztika, marketing, pénzügy az, ami erősebb – alapvetően egy gazdasági főiskolai szint. Ha valaki jó franciából, akkor BSc-n javaslom, mert ott vannak zúzósabb tárgyak. Angolul komolyabb órákat a suli IBM-képzésén lehet felvenni, amire az Erasmusoknak van lehetősége, de ezek is könnyen elvégezhetők. A tanárok alapvetően jól beszélnek angolul, viszont a francia diákok nagyon rosszul, így folyton idő telik el a tolmácsolással, ami nagyon bosszantó olykor.

    A francia nyelvoktatás heti egyszer három óra, ami ugyan kevés, de nagyon jó és alapos, abból mindenképp sokat lehet tanulni. Illetve a franciául valamelyest beszélőknek is mindenképp ajánlom, hogy vegyenek fel franciául valamilyen könnyed, választható tárgyat, mert ott is sokat lehet fejlődni.

    Az egyetemnek nagyon sok diákszervezete van, ahova lehet csatlakozni erasmusosként is - itt rengeteg önkéntes program szerveződik, de azt lehet mondani, hogy bár az irodáknak hihetetlen vonzó a fílingje, az emberek túl zárkózottak ahhoz, hogy ez valóban egy lehetőség legyen egy félév erejéig.

    A közösségi élet elég intenzív, nagyon sok program szerveződik, bár ezek gyakran kíméletlenül drágák: volt hétvégézés Spanyolországban, lovaglás a Fontainebleau-i kastély erdejében, golf-túra, kirándulás az Asterix Parkban, kiállítás-nézegetés, stb. Nyilván egyik sem kötelező, de ha mindenképp az egyetemen keresel pajtásokat, akkor itt lehet igazán ismerkedni. Persze emellett a heti Cosmo bulik (ezek az Erasmus partik) is dübörögnek (elég rossz zenékkel). A francia diákok nem túl nyitottak, kivéve persze a Cosmo iroda diákjait, akiknek legfőbb feladata az Erasmus-terelgetés. Fel kell készülni, hogy raszta-hajjal nem lesz vagány az ember, ott inkább a koktélruha a menő.

    A sulihoz a tömegközlekedés viszonylag macera, vonattal érdemes menni, ahova még érvényes az 1-2-es bérlet. Közvetlen metro nincs és Párizsban a buszközlekedés botrányos. Nekem a kolitól egy órámba telt eljutni a sulihoz, bár pont a legtávolabbi pontjában laktam a városnak. Az ügyintézés is sokszor nehézkes, Mademoiselle Ansaldi némiképp lusta, de alapvetően segítőkész.

    Párizs!!

    Viszont az iskola gyengeségeit az ország és a város kíméletlenül kárpótolja – főként, hogy így rengeteg a szabadidő. Franciaország  és benne Párizs ennyi időn át az egyetemi éveim egyik legzseniálisabb élménye volt. Persze mikor megérkeztem én is körbejártam a közismertebb helyeket, kiállításokat (Grande Palais, Musée d’Art Moderne,Orangerie, stb.), de érdemes belefolyni a kevésbé nemzetközi programokba is. Javaslom a Pariscope-ot, olyasmi mint a PestiEst, csak nem mozifókuszú. Rengeteg ingyen koncert, jam session, ingyen színház, performance-kavalkád, apró-cseprő magánalkotás várja a párizsi barangolót. Párizst fel kell fedezni, rengeteget kell keresgélni, hogy mik a jó helyek. Az utcák telve vannak őrült és félőrült művészképződményekkel, önkényes odaalkotásokkal. Érdemes keresni a squatokat - ezek amolyan foglalt házak, ahova betelepedett néhány művészlélek és viszonylag olcsón szervíroz alkoholt és hippi-zenét, a falakra pedig önkifejez. Nekem a legmeghatározóbb élményem két sztori. Egyik alkalommal betértem egy kiskocsmába Belleville-ben és hirtelen franciául kezdett egy figura szavalni – mindenki figyelt. Majd egymást váltották és ez lement háromszor. Majd mindenki szavazott. Eszméletlen volt, hiszen nyilván nem költőkről volt szó, hanem hétköznapi munkásemberekről, egyetemistákról, akiknek kedvük támadt művészkedni, de semmiképp sem életformaszerűen – csak finoman. A másik hasonló dolog pedig a Belleville-ben félévente szerveződő Portes Ouvertes (Nyitott Ajtók), ahol kapsz egy térképet a negyedről és bemehetsz minden helyre, ahol művészek alkotnak (néha elég borzalmas körülmények közt), megcsodálhatod a képződményeket, amik mellett ott kuporognak személyesen az alkotók. Hihetetlenül személyes és megdöbbentő élmény. Szóval mindenképp nyitottan és bátran kell a városhoz állni.

    Ha utazni akartok az országban akkor nyugodtan stoppoljatok, TGV-vel elég drága. Így viszont be lehet járni az országot és rengetek mulatságos emberrel akadsz össze. Franciaországban stoppoltam életemben először és meglepően gördülékenyen ment, sok-sok pozitív tapasztalattal. Ingyen szállásokhoz használjátok a Couchsurfinget.

    Párizsban legjobb szállás a Cité Universitaire. Ez egy hatalmas kollégiumi koplexum. A nagyobb országoknak saját házaik vannak és vannak közös programok. A angliai college-rendszer mintájára épült, amolyan Harry Potter hangulat, bár most talán túlzok. Érdemes nagyon korán regisztrálni és biztosan kaptok helyet.

    Arra lehet számítani, hogy a francia bürokrácia kicsit sem gördülékeny és nagyon szabálykövetőek az emberek, de mégis valahogy dominálja az országot a bohém kattantság.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.