December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16 17
19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Bogazici Üniversitesi

      AzE rasmus ösztöndíj keretében a BCE szociológia – kommunikáció  szakáról 2009/2010-es tanév tavaszi szemeszterét az isztambuli Bogazici egyetemen töltöttem, szociológiát, valamint nemzetközi kapcsolatokat hallgatva. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy egyetemi tanulmányaim során ezt a félévet tekintem minden szempontból a legkiválóbbnak, és a kinn töltött idő meghatározó élmény volt számomra. Törökország markánsan eltér az európai (nyugat-európai) országoktól, így a félév keretein belül nem csak egy kiváló egyetemen volt lehetőségem tanulni, hanem egy rendkívüli országot is megismerhettem, egy más világot láthattam. 

Istanbul, Törökország

      Istanbul a maga 15 milliós lakosságával egy külön világot jelent Törökországon belül, és egyben egy rendkívül izgalmas város. Ezt nem pusztán felmérhetetlen méreteivel, hanem a sokszínűségével is kiérdemli. Isztambul minden kerülete egy külön világot takar, mely teljesen eltér a többitől, így bár a város maga hatalmas, mégis úgy lehet rá tekinteni mint sok, jellemzően eltérő kis városkák fragmentált egészére. Nekem az különleges szerencsém volt, hogy ezen negyedek közül a egyik legizgalmasabban, a Tarlabas negyedben lakhattam. Egy másik BCE-s hallgató, aki már szeptember óta volt kinn, és hosszabbított, talált egy olcsó apartmant, melyet ketten közösen béreltünk ki a kinn-tartózkodás alatt. A negyed ahol laktunk Isztambul egyik hírhedtebb negyede volt, mely gyűjtőhelye volt bevándorlóknak, kurdoknak, romáknak, és pár külföldi egyetemistának, akiket az olcsó albérlet vonzott a negyedbe, hiszen fele annyiba kerül egy albérlet a negyedben, mint általában Isztambulban. Bár a helyiek kifejezetten óvakodnak a negyedbe való belépéstől (még rendőrség is csak elvétve merészel a negyedbe jönni), nekünk soha nem akadt problémánk, és sikerült kialakítani egy baráti kapcsolatot a helyi emberekkel. A negyed maga pont a belvárosban helyezkedik el, hatalmas kontrasztot keltve a gyakorlatilag egy négysávos út túloldalán elterülő Beyoglu negyeddel szemben, mely a kulturális élet központja, elegáns kávézóival, rengeteg boltjával, talán a pesti Váci utcával lehet összehasonlítani. Ezzel szemben Tarlabas, bár egymás mellett találhatóak, romosabb, koszosabb, sikátoros utcáival egy egészen más világot tár elénk, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk. Míg Beyoglu az elfogadott szórakozás központja pub-jaival, zenés-táncos helyeivel, addig Tarlabas a kevésbé elfogadott „szórakozások” helye, az éjszakai élet másik arcát nyújtja. Az ilyen, és ehhez hasonló erős kontrasztok jellemzik Isztambul egészét, és ezért is volt számomra hatalmas élmény ott lakni, és látni a helyi viszonyokat, az embereket, és ezt a fragmentált, ezerarcú várost.

      Az első pár hónap nehezen telt a lakásban, minthogy (és ez jellemző a város sok lakására) fűtés nem lévén, csak elektromos melegítővel tudtunk fűteni, kis hatékonysággal. Az időjárás rendkívül csapadékos volt egészen áprilisig, és jellemzően 5-15 fok között volt, ami bár nem hideg, de ha a lakásban is hasonló állapotok vannak, akkor az már problémásabb. E két hideg hónapot túlvészeltük, és áprilistól már az elképzeléseknek megfelelően beköszöntött a mediterrán tavasz, amely csodás, főként, ha egy gyönyörű tengerparti városban töltheti az ember. Ez egészen június közepéig tartott, ahonnét már a konstans kánikula jött, amikor is olyan meleg volt, hogy gyakorlatilag nappal alig lehetett valamit is csinálni, és az élet délután 6kor indult be. Szerencsére ekkorra már befejeződött az egyetem, így nem kellett a tömegközlekedéssel tömegdugókban állni. Isztambulra jellemző, hogy a nap bármely szakaszában jó eséllyel keveredünk közlekedési dugóba, annyi autó lévén. A tömegközlekedés jól működik, bár egyszerűen a város méretei miatt, és a folyamatos dugók miatt A-ból B-be eljutni minimum 1 órás kaland, távolságtól függetlenül. Élmény azonban a hajókkal utazni, melyek szerves részét képezik a mindennapi közlekedésnek, és egy buszjegy áráért az egész Boszporuszt behajózhatjuk. Vannak még úgynevezett „dolmus”-ok, vagy iránytaxik, melyek kisbuszok, és 7-8 embert szállítanak a megadott útvonalon, valamivel drágábban mint a tömegközlekedés, ám kényelmesebben és gyorsabban. Ezek az iránytaxik azok, amik egész éjjel is működnek, olcsó alternatívát nyújtva ezáltal a taxinak – éjszakai buszjáratok nem lévén. A taxik amúgy szintén olcsók (Budapesthez képest), és rengeteg van belőlük. Isztambul egyébként egy nagyon biztonságos város, éjjel bármikor sétálgatva sem kell tartani semmilyen veszélytől, és lopásokról, vagy zsebtolvajlásról sem hallottam egyik hallgatótársamtól sem. Hozzá kell tenni azonban, hogy a városban általában állandó, és nagyon is jól érzékelhető rendőri jelenlét van, ami talán mondható török jellegzetességnek. Nem ritkán látunk állig felfegyverzett rendőröket az utcán, ami számomra kicsit nyomasztó volt, meg kellett szokni. Bár a helyiek többsége nem szíveli a rendőröket gyakran lekezelő stílusuk miatt, külföldiként nekem sosem adódott problémám, és mindig segítőkészek voltak (bár nyelvtudásuk igen szűkös általában). 

Bogazici Üniversitesi (Boszporusz Egyetem)

      A Boszporusz egyetem Törökország legprominensebb állami egyeteme, és eltér a többi török egyetemtől, sok tekintetben. Egy amerikai egyetem leányintézeteként lett létrehozva, és bár már állami intézmény, sok mindent megőrzött hagyományaiból. Kezdve azzal, hogy a tanítás nyelve mindenhol angol, méghozzá nagyon jó színvonalon. A tanárok legtöbbje mind Amerikában, vagy angol nyelvterületen szerezte Phd fokozatát, és a diákoktól is elvárják a magas fokú angol nyelvtudást. Az egyetem maga az európai oldalon helyezkedik el, egy nagy területű, parkosított campuson, egy Boszporusz fölé magasodó dombon – így már maga az elhelyezkedése is nagyon szép. Az egyetem nagy, és majdnem minden tudományos terület jelen van. Én a Politikatudományi és nemzetközi kapcsolatok tanszékén voltam, ám tanórákat gond nélkül vehettem fel más társadalomtudományi karoktól, így kettő politológia tárgyat (EU – Orosz kapcsolatok; Észak – Dél, a fejlődő és a fejlett világ gazdasági és politikai kapcsolata), valamint kettő szociológiai tárgyat (Közel-keleti társadalom a 20-ik században; Etnicitás és Nacionalizmus) vettem fel, valamint az egyetem által ajánlott török nyelvkurzust.

      Az órák színvonalával teljes mértékben meg voltam elégedve, más stílusban folyt az oktatás, mint az itthon megszokott, és számomra nagyon szimpatikus volt. Minden tárgyból egy héten három idősáv van (egy idősáv 50 perc), a szemináriumokon 15-20 fő van, és az oktatás elsősorban párbeszédre vitára, közös beszélgetésre épít, a megadott témákban. A tanárok bevonják a diákokat az órába, elvárják, hogy minden feldogozott témához legyen hozzáfűznivaló, építő jellegű vita. Hétről hétre megadott cikkeket kell elolvasni, így négy tárgy esetében gyakran pár száz oldalnyi anyagot kell feldolgozni, adott esetben írásban véleményezni – ami magában hordozza, hogy hétről hétre folyamatosan kell készülni, gyakran elég sokat (ami azonban nem baj, mert a olvasmányok az én óráimon érdekesek voltak, és jól összeszedettek). Ez azzal a pozitívummal is jár, hogy vizsgaidőszakban nem kell annyit készülni. Az értékelés általában egy negyedéves és egy féléves írásbeli vizsga alapján történik, valamint gyakran egy 15-20 oldalas esszét is be kell adni. A felkészülésben sokat segít az egyetem hatalmas könyvtára, ahol szinte mindent meg lehet találni, szépirodalomtól kezdve a különféle nemzetközi folyóiratokon át bármi fellelhető.

      Egyetlen gyengébb dolgot találtam, az pedig az egyetem által biztosított nyelvkurzus, melynek színvonalával nem voltam megelégedve, bár arra mindenképpen jó volt, hogy egy nagyon alapfokú tudást el tudjak sajátítani. Nekem nem volt rá alkalmam és pénzem, de aki szeretne törökül tanulni a kinn-tartózkodása alatt, 2-3 jó nyelviskola működik a városban, körülbelül 250-300 euróért ajánlanak 3 havi intenzív nyelvkurzust, több ismerősöm is elvégezte, és mind ajánlani tudták csak őket. Jellemző, hogy kevesen beszélnek jól angolul a városban, elsősorban a fiatalok, és a vendéglátósok. Isztanbult elhagyván azonban alig találunk angolul beszélő embert, hacsak nem felkapott turista helyekre megyünk.   

Összegzés

      Az félévem nagyon gazdagnak mondhatom el, rengeteg impulzussal gyarapodtam, nem csak tanulmányi, hanem általános szinten is, a város, és az országgal (melynek egy jó részét sikerült bejárnom egy hónap alatt a tanulmányok végeztével) megismertem egy nagyon kedves népet és kultúrát, rendkívüli vendégszeretetet tapasztaltam mindenhol, kiváltképp vidéken, Isztambult elhagyva. Az egyetem magas színvonala lenyűgözött, és nagyban hozzájárult a tanulmányaimhoz, látóköröm kiszélesítéséhez.

      Mindenkinek csak ajánlani tudom a Bogazici egyetemet, és Istambult, Törökországot. Egy nagy élmény volt. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.