Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Technische Universität - Weihenstephan

A várost Magyarországról többféle módon is meg lehet közelíteni. A Keleti pályaudvarról indul vonat, amellyel 12 óra az út, 39 Euróba kerül. A Népligettől indul busz (Orange Ways), amellyel szintén 12 óra az út, 33 Euróba kerül. Repülővel is utazhat az ember (Easy Jet), az ár attól függ, milyen korán veszi meg az ember. Az út 1,5 órás, hozzá kell még számolni előtte, utána fél, egy órát, de kétségkívül ez a leggyorsabb, legkényelmesebb. Autóval körülbelül 9 óra az út. Én vonattal utaztam ki március elején, a csomagjaimat pedig az évfolyamtársamék vitték kocsival, aki szintén kint volt a félév folyamán. A félév folyamán mindegyik közlekedési módszert kipróbáltam, és a repülő bizonyult a legjobbnak. Hátránya, hogy a csomagok mennyisége korlátozva van, méretre a kézipoggyász, a feladott csomag pedig 20 kg súlyra.

Bár a félév csak április közepén kezdődött, március elején utaztunk, mert intenzív nyelvtanfolyamot hirdetett az egyetem. A nemzetközi iroda tájékoztató napot tartott az úgynevezett „early birds”-öknek. Elmagyarázták, hogyan kell beiratkozni, diákigazolványt igényelni, bejelentkezni a Bürgeramt-on. A nemzetközi irodában sok fiatal dolgozik, sokféle nyelven tudnak, magyarul sajnos nem. Nagyon segítőkészek, minden problémámmal fordulhattam hozzájuk. Tandem partnert nem kaptam, lehet a jelentkezésem elkeveredett valahol, de így is el tudtam intézni mindent.

Ajánlatos, sőt kötelező német bankszámlát nyitni, mert a kollégiumot, internetet ezen keresztül kellett fizetni. Nekem OTP-s dombornyomott MasterCard-om volt. az első héten alig akarták elfogadni valahol. Mindenhol rámondták, hogy hitelkártya, és csak az EC card-ot fogadták el. Mint utólag kiderült, Németországban a MasterCard a hitelkártya, és a Maestro Card a rendes bankkártya. Érdemes némi készpénzzel elindulni a félévre, mert az első hónapban elég sok kiadása van az embernek (kollégium + 1 havi kaució kb. 300 euró, Semesterticket kb 200 Euro, az ösztöndíjat pedig csak áprilisban kaptam meg). A várostól a rendőrségi bejelentkezés után kaptunk 100 euró ajándékot. A beiratkozással egy időben megkaptuk a diákigazolványt is, ami egyben egész Berlin területére és egyes közeli városokban (Potsdam, Oranienburg) a bérlet is volt.

Szálláslehetőségként felkínálták a kollégiumot, és így én ott laktam. A nemzetközi iroda továbbította a kérelmemet a kollégiumi helyekkel foglalkozó ügyintézőnek. Bár írtam nekik, hogy az évfolyamtársammal egy kollégiumban szeretnék lakni, ezt nem vették figyelembe. Berlinben rengeteg kollégium van, jobb-rosszabb körülményekkel. Általában 140-220 Euróba kerül havonta a bérleti díj. Az ár a szoba méretétől függően változik. Érdekes észrevétel, hogy ugyanabban a kollégiumban a nyugati országokból érkező diákok kétszer nagyobb szobát kaptak, mint aki tőlünk érkeztek, pedig mindenki ugyanazt a kérvényt írta meg. Lehet még úgynevezett WG-ben lakni, ami havi 300-400 Euróba kerül. Sokan választották ezt a lehetőséget is, mert itt egy nagyobb lakásban lakhat az ember németekkel együtt, ami nyelvtanulás szempontjából igen előnyös. A helyek megszerzése nagyon nehéz, mert mindenki egyszerre keresett lakást, és az ott lakók szó szerint „castingot” tartottak. Én az Eichkamp kollégiumban laktam, ami a város nyugati részében található. Az egyetem tömegközlekedéssel 35 perc alatt elérhető volt. 5 szintes házak voltak, minden szinten 5-7 ember lakott. A szobák egyszemélyesek voltak, a konyhát, fürdőszobát közösen használtuk. A konyha jól felszerelt volt. Nekem egyedül a házmesterrel volt bajom, mert nem akarta megérteni, amit mondtam neki, pedig mások megértették a németemet.

Az intenzív német tanfolyam három hetes volt, napi 4 órával. Ha jól emlékszem 30 Euróba került. Először ki kellett tölteni egy szintfelmérő tesztet, amely alapján csoportokba lettünk sorolva. A tanfolyam során fejlesztették a szókincsünket, a nyelvtant és a beszédkészséget is. Amellett sok barátot szerzett mindenki, hiszen három hétig minden napot együtt töltöttünk. Én a legtöbb barátomat itt ismertem meg.

A szemeszter április közepén kezdődött. A tárgyfelvételi rendszer nekem nem tetszett. Interneten ki lehetett keresni a tantárgylistából, hogy melyik tárgy érdekel, utána pedig meg kellett keresni az oktatót személyesen, beszélni vele, hogy szeretnék járni az órára. Vagy első órán kellett szólni az oktatónak. Lett volna a tájépítész karon egy koordinátor, aki segíthetett volna a tárgyak kiválasztásánál, de épp nem volt Németországban. Így mindennek nekem kellett utánajárni. Más karokon volt tájékoztató nap, vagy kiadtak egy könyvet a tárgyakról, nálunk ez elmaradt. Szakmai tárgyakból csak kettőt vettem fel, inkább nyelvi kurzusokat kerestem. Tapasztalataim szerint a német diákok nem annyira barátkozósak, különösebben nem akartak barátságot kötni. A félév során nekem is mindent ugyanúgy teljesítenem kellett, mint a német diákoknak. A félév végén adódott adminisztrációs probléma az egyik tanszéken, mert nem jelentkeztem a vizsgára, mivel az Erasmus irodában azt mondták, hogy nem kell jelentkezni. De végül megoldódott a félreértés. Sok tantárgy indult angol nyelven, azoknak az Erasmusosoknak, akik nem tudtak németül.

A Campus területén több Cafeteria és egy Mensa van. A Mensán kedvező áron, nagy választékból kiválasztva tudott az ember enni. 2-3 Euróba került egy ebéd, de ha valami különlegeset vett az ember, akkor az persze több pénzbe került. A Cafeteriában igen kedvező áron (50 Cent) lehet kávét, teát inni. A Mensán csak mensa-kártyával lehetett fizetni, amelyet az egyetem egész területén található Cafeteriáknál, automatáknál tudtam használni. A diákigazolvány felmutatásával kedvezményt is kaptunk az ebédből.

Az Erasmus iroda sok programot szervezett. A félévkezdéskor szerveztek egy orientációs napot, amelynek keretében az újonnan érkezők is megkapták a tájékoztatót, valamint „uni-rally” is volt. Itt egy kérdőívet kellett kitölteni az egyetemről. Körülbelül kéthetente szerveztek Erasmus party-t különböző helyszíneken. Ezek a bulik minden egyetem Erasmusos diákjainak szólt. Nyáron kicsit több programot hirdettek, mint márciusban.

A város összességében nagyon tetszett. A közlekedés nagyon jól meg van szervezve, dugót szinte alig láttam. Egyedül az volt a bajom, hogy minden messze volt egymástól, vagy inkább onnan, ahol én laktam. A híresebb, mozgalmasabb városrészek, Kreuzberg, Prenzlauer Berg mind háromnegyed, egy óra utazásra voltak. A városnézést szinte soha nem lehet abbahagyni, mindig felfedeztem valami újat. És még 5 hónap után is van olyan, amit nem tudtam megnézni Berlinben.

Érdemes ellátogatni kicsit távolabb is a várostól. Potsdam is legalább egy napos városnézés. A Schöne Wochenendeticket-tel és pár baráttal elutaztam Bremen-be, Dresden-be, Rostock-ba és az Ostsee-hez is.

Bárkinek szívesen ajánlom a várost, az egyetemet, hogy itt töltsön el egy félévet, mert életre szóló élmény volt. Soha nem fogom elfelejteni!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.