Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Université  de la Sorbonne Nouvelle Paris 3

     A második szemesztert töltöttem Párizsban, gondolván, hogy Párizs tavasszal gyönyörű szép, és elég nekem 5 hónap, bőven, még lehet, hogy sok is. Ezt elöljáróban azért mondom el, mert végül elképesztően gyorsan elrepült ez az idő, valóban egy szempillantás alatt, és többször is eszembe jutott, miért nem pályáztam meg az őszi félévet, s akkor hosszabbíthattam volna. Érdemes 1 évet eltölteni szerintem, abszolút.

Az egyetem

     Ez a második szemeszter annyiban sajátos volt nekünk, hogy a második tanítási héttől kezdve egészen a hivatalos félév végéig, május közepéig sztrájk volt, ami először csak időleges korlátozásokat jelentett, némely tanár sztrájkolt, mások nem, szórványosan voltak órák, de hamar blokád („blocage”) alá került az egyetem épülete, és az Erasmusos órákon kívül semmilyen más óra nem volt megtartva. Így nem igazán tudok beszámolni az oktatásról, viszont az Erasmusos órákról néhány szót.

     Megérkezéskor íratnak egy nyelvi szintfelmérőt, ami alapján csoportokba osztanak. A tavaszi szemeszter előtt sajnos nincsen kéthetes intenzív nyelvi felkészítő, mint az őszieknek, hanem meg kell érkezned hamarabb, mint ahogy az egyetem elkezdődik, az Erasmusosoknak szóló regisztrációs nap miatt, ezután azonban teljesen szabad időd van, egy-két hét. Nem szerveznek programokat az Erasmusoknak a félév további ideje alatt sem. Az Erasmusos órák közül hármat lehet felvenni, van a nyelvóra, szinteknek megfelelően, van egy ún. metodológiai csoport, ahol két óra közül lehet választani, a metodológia és a fonetika, ez utóbbit kimondottan a haladóknak hirdetik meg, s van a francia kultúra c. csoport, ahol különböző tematikájú órák közül lehet választani: építészet, művészet, reklám, irodalom. A kultúrás órák 4 kreditesek, egy kicsit több munkát igényelnek, mint a másik két csoportbeliek, de szerintem nagyon érdekesek, s a tanárok is lelkesek. Ajánlom az „Art et publicité” c. tárgyat azoknak, akiket érdekel a reklámok világának és a művészetnek a kölcsönhatása, a „Paris palimpseste” címűt pedig azoknak, akik sokat szeretnének nevetni, a tanárnő nagyon kedves és lelkes. Amit érdemes megnézni, ha valakit érdekel a mozgás, rengeteg féle testnevelés óra van, a tánctól kezdve a falmászáson a thai chin át egészen a bohócmesterségig. S ezeken az egyetem hallgatójaként térítésmentesen lehet részt venni.

A szállás: Cité International Universitaire de Paris

      Én a Magyar Intézeten keresztül kaptam szállást, ahogy ha jól tudom a legtöbb magyar. Meglepően sokan voltunk magyarok, kb. 30-an a félév során. Így aki igazán el akarja kerülni, hogy magyarul beszéljen, az vagy lakjon máshol, vagy ne pályázzon az intézeten keresztül, mert óhatatlanul egy tömbbe kerülünk. Egyébként sem ajánlom az intézetet, rengeteg panaszt hallottam róluk másoktól is, nekem személyesen az volt a problémám, hogy jóllehet csak január 17-én érkeztem meg, kifizettették az egész hónapot a szállásra, mondván, hogy a Cité U-nek kell, csak így lehet foglalni. Természetesen ez nem így van, a Cité U-nek meg lehet mondani, hogy mikor mész, és attól a naptól fogva kell fizetni, ők ki tudják adni a szobádat előtte, de ez kényelmetlen lenne elintézni a Magyar Intézetnek, így hát jól hallgatnak róla. Magyarul, azt érzed, hogy van egy intézmény, amiről feltételeznéd, hogy azért jött létre, hogy a honfitársakat segítse, de közben épphogy tesz rá nagy ívben…

      A Cité U-t én imádtam, egyetlen félelmem volt, hogy kicsit messze lesz a várostól, de egyáltalán nem vészes, metróval és bicóval is fél óra alatt bent vagy a belvárosban. Kb. 40 ház van egy hatalmas park területén, nemzetiségek szerint csoportosítva, de valójában mindenhol vegyesen vannak elosztva a külföldi diákok. A házak különböznek felszereltség és modernitás tekintetében, így árban is, de szerintem minden szobát ki lehet csinosítani egy kis Ikea-túra után. Azt kell eldöntened, hogy egyedül laksz-e, vagy megosztod a szobádat, s hogy szeretnél-e saját zuhanyzót, wc-t, vagy jó a közös is. Én a Victor Lyon-ban laktam, ahol a személyzet szuper-kedves volt, bármit kértem azonnal álltak rendelkezésemre, segítőkészek voltak, és soha nem problémáztak, ha később fizettem a havi lakbért. Az alagsorban laktam, ami elsőre nagyon rémisztő volt, s szerettem volna szobát cserélni, amire lett is lehetőség, de mire eljött az ideje már berendezkedtem és megszerettem ahol voltam. Igazából minden szobának vannak előnyei és hátrányai, azt javaslom, érdemes várni kicsit mielőtt az ember nagyon elkeseredne.

     Gasztronómia: az alagsorban építettek egy hiper-modern konyhát, nagy közösségi térrel, egészen egyszerűen kedved lesz főzőcskézni. A területen van menza is amúgy, ez CROUS menza, ami van az egyetem mellett is, 3 euroért lehet ebédelni: leves, főétel, desszert, vagy ha pizzát vagy kebabot eszel, akkor leves nélkül, s 4 euró. No nem az itthoni típusú menzára kell gondolni, egészen jó a kaja, 3 hónap után azonban kissé egysíkúvá válik, érdemes kombinálni főzéssel. A városban amit mindig találsz, az a török kaja, valamint a palacsinták – crepes - , sós és édes, 2-7 euró között. Jó francia hagymalevesért érdemes ellátogatni az Au Pied de Cochon-ba, 8 euró de igazán jóllaksz vele, a Forum des Halles mögött, a Saint Eustache templomtól a Rue du louvre felé.

      A Citét lehet azért szeretni, mert állandóan valami történés van, valahol mindig tartanak valakik összejövetelt, vannak nagyobb szervezett bulik is, színház, filmklub s mindenféle program. Ahogy kisüt a nap, a park egy valódi kis külön világgá elevenedik, piknikezők, labdázók, trécselők, gyerekseregek sokszínű tánca olvad egybe a zöld pázsiton. De lehet szeretni azért is, mert a parkban messze vagy a város zajától, otthonosan érezheted magad, s a hatalmas fák lenyűgöző látványt nyújtanak, mindig találsz egy kis zugot ha egyedül akarsz lenni, elvonultan elmélkedni.

A város

      Párizs fantasztikusan sokszínű kulturális élet lehetőségét kínálja. Minden sarkon van egy mozi, filmek leírhatatlanul széles választékával, múzeumok, kiállítások egymás hegyét-hátát érik, s a zenei életben is a komolyzenétől az alternatív szcénáig mindent megtalálhatsz. Utcazenészek, spontán fanfárok a Szajna-parton, s a nagyobb parkokban, zene ünnepe, mindig történik valami. Ez a vibráló nyüzsgés érezhető valahol a város levegőjében. A metróval pillanatok alatt ott lehetsz bárhol, de a buszokat is ajánlom, nem annyira tömöttek, egészen tisztán vannak tartva, s nekem akkor állt össze igazán a város térképe egy egésszé, ahogy a felszínen haladva tudtam összekötni az egyes helyeket. De mindent visz a bicikli! A vélib rendszer elég jól működik, olyan nehézségekre fel kell készülni, hogy vannak kimondottan közkedvelt helyek, ahol nehéz leparkolni a járművet, mert állandóan tele van, illetve vannak ahol pedig nehéz találni egy szabad darabot is, mert olyan nagy a frekventáltsága. Érdemes kiválasztani a bicót, hogy ne legyen lapos a kereke, jól menjen az áttétel, de amire ki van találva, hogy gyorsan eljuss A-ból B-be a városon belül, arra tökéletesen megfelel. Az ára is nagyon kedvező, 30 euró egy évre! S 5 euró egy hétre, 1 euró egy napra, mindössze annyit érdemes tudni, hogy 150 eurót zárol a bankkártyádon, arra az esetre, ha nem vinnéd vissza. Ezt azonban feloldja, ha minden rendben volt, s lejárt az „előfizetési idő”. Az ottani ratp („bkv”) bérlet nem túl olcsó, ha egy évre mész ki, tudsz kérni „Imagine R”-t, amit havi rendszerességgel automatikus átutalással fizetsz, s így 30 euro környékén jön ki egy hónapra, egyébként a „Navigo” pedig 55 euro diákoknak. Ez gondolom változik minden évben, érdemes jól utána érdeklődni mielőtt döntenél valamelyik mellett.

     Összességében ajánlom Párizst, én nagyon jól éreztem magam, bármikor gondolkodás nélkül visszamennék. És utószónak hadd mondjam el, a francia bürokratizmus olyan fejlettségi szintre tett szert, amit még itthon is megirigyelnének. Így rengeteg türelemmel vágj neki egy-egy adminisztratív „ügy” elintézésének, s legyen az bármily apró-cseprő dolog, számíts rá, hogy két-háromszor kell nekifutnod, mire megindul valami az irodai útvesztőkben.

     Különlegesen jó élményeket kívánok!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.