December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

HALLGATÓI BESZÁMOLÓ - 2008/09

University of Arhus

Az Erasmuson innen és túl

     Akik ezt a beszámolót olvassák, azoknak feltehetőleg eleve megvannak a preferenciáik és motivációik, hogy miért és hova szeretnének kiutazni, arról tehát egész biztosan nem kell senkit meggyőznöm, hogy az Erasmus szép és jó.

Három oldalban összefoglalni a dániai Aarhusban töltött félévem legalább akkora kihívás, mint egy darab, maximum 23 kg-os bőröndbe bepréselni mindent, amire januártól júniusig szükségem lehet. Ez utóbbi nem sikerült, így aztán a reptéren minden rábeszélő-készségemre szükségem volt a check-in pultnál. 37 kg-ról indultunk, 30 perccel a gép indulása előtt. Életem első és remélhetőleg utolsó kapuzárási pánikját éltem meg, de végül megérkeztem, igaz csomagok nélkül, de két nap múlva azokat is kiszállították.

Miről szól az Erasmus? Külföldi barátok, új környezet, nehézségek és addig nem tapasztalt kihívások, nyitottság, mindent kipróbálni és lehetőleg túlélni, bulik, ahol minden nemzetiség megtalálható, idegen nyelvű előadások és vizsgák, sok utazás, a sztereotípiák megdőlése. Ezzel, gondolom, sok újat nem mondtam. Az igazság az, hogy mindenkinek olyan lesz az Erasmus, amilyenné teszi. Lehet féléves, kissé költséges nyaralás, de lehet sokkal tartalmasabb is, főleg barátságok és szakmai fejlődés terén.

Tény, hogy lényegesen kevesebb stresszel jár egy kinti félév, és nem csak azért, mert kevesebb kreditet engednek felvenni a fogadóegyetemek (az Aarhus School of Business-ben nekünk 30 kredit volt a limit), náluk félévközi számonkérés és katalógus sincs, ennek ellenére szép számmal megjelentünk mindig az előadásokon. Érdekes volt, hogy három-négy óra hosszúságú vizsgáim is voltak, mindig egy héttel az utolsó előadás után, egy vizsgaalkalom. Az „open book exam” volt talán a legérdekesebb vizsgatípus: bármilyen könyvet, jegyzetet, internetet használhattunk, mert egy-egy életszerű, gyakorlatorientált esettanulmányt kellett a megadott kérdéseknek megfelelően kidolgoznunk. Könnyűnek hangzik, pedig egyáltalán nem az, és az eredményeim is tükrözik a befektetett munkát – sajnos, mivel a szemeszter végére, lényegében nem volt már idő tanulni a sok programtól és búcsúvacsoráktól, mivel odakinn hét ágra sütött a nap a tengerparton, sok barátnak pedig már eljött a hazautazás ideje, míg én még bőszen előadásokra jártam.

     Maguk a tantárgyak egy félévre vagy egy trimeszterre voltak beosztva, tehát nem volt a mi terminológiánk szerinti vizsgaidőszak. Például volt olyan kurzusom, ami május közepén kezdődött, június 24-én vizsgáztunk és július 22-én tudtam meg az eredményem (30 napja van az oktatóknak a javításra).

A hatékonysághoz szokott, életrevaló magyar egyetemista szellemnek furcsa volt, hogy a dán hallgatók minden egyes előadásra készültek, szorgalmasan elolvasták a könyvből a kijelölt fejezeteket, újságcikkeket, a vizsgára így már valóban mélységében átlátták a tananyagot és az oktatók által készített internetes fórumon több szakmai kérdést is feltettek, ha nem volt nekik világos egy összefüggés. Ettől azért még bulizni is lelkesen eljártak a dánok, de sajnos a tutorokat leszámítva, akik egyfajta ÖCSI voltak, nem velünk terveztek közös programokat. Nincsenek diákszervezetek vagy HÖK, de az egész egyetem hallgatóbarát, a diákok szeretnek együtt tanulni a Plug Inn-ben, vagy beszélgetni a Klubben nevű klubban a suli aljában - mivel itt "CSAK" 20-25 dán korona a sör, „olyan is”.

Persze akadnak nyomdafestéket kevésbé bíró történetek, ezekről bővebben egy pohár Carlsberg (koppenhágai sörgyár-múzeum nosztalgia) mellett szívesen mesélek bárkinek. Megtanultuk, mitől vagyunk magyarok és milyen perspektívából látni Magyarországot; talán új sztereotípiákat is életre hívtunk: például, hogy a magyarok palacsinta-függők, pörköltön és pálinkán élnek, mindemellett talpraesettek, okosak, nagyon jól csocsóznak és minden buliban feldobják a hangulatot. Az első hónapokban persze sok kihívással is szembesültünk, főleg a piszkos anyagiak, az időjárás és az adminisztratív ügyek terén, bár a kinti és az itthoni Nemzetközi Iroda (különösen Vas Erzsébet) mindig a segítségünkre volt. Átértékeltük, hogy mit és kiket tartunk igazán fontosnak az otthoni életünkben, volt honvágyunk, de beutaztuk Európát, és a végén alig akartunk hazajönni. H. C. Andersen-nek igaza volt: „To travel is to live”. A véleményem tömören tehát: Erasmus-t mindenkinek.

     Most jönne az a rész, hogy itt a vége, fuss el véle, de nem ez a helyzet: mindannyian keressük az optimális szintézist a kvázi gondtalan Erasmus-életmód és a „való élet” közt, nehezebb megtalálni, mint gondoltuk. Egy francia barátom pub-szentenciája: When you return, everything will be the same, only you have changed. 

     Praktikus információk röviden:

Az egyetemnek van egy kvótája, amit központilag oszt el egy egyetemtől független szerv, így minden hallgató random kerül különböző kolikba a város különböző pontjain. Minden koli nagyon különböző, mind felszereltségben, mind árban - még Skjoldhoj-on belül is, ahova hozzám hasonlóan a legtöbb hallgató került. Nem szerencsés, de az Erasmusosokat is eléggé szétszórják, de mindig átmentünk egymáshoz biciklivel bulizni.

Az albérlet nagyon drága, semmiképp nem ajánlom, kivéve, ha többen bérelnek egy kis lakást és pl. Brabrandban. Ott elfogadhatóbbak az árak, mivel főként ott élnek az első-második generációs bevándorlók. A közbiztonság jó, busszal pedig 15 perc az egyetem Brabrandból is.

Több kollégiumot láttam belülről, azt hiszem, leginkább a minimalista stílussal jellemezném őket.  Közös, jól felszerelt konyhák, kb. 12 emberre (egy folyosó) jut egy. Mindenkinek külön szobája van, de nem nagy. Internet van, szobából nyíló pici fürdő WC-vel (zuhany fülke nem dívik Dániában). A szobákban általában 1ágy, 1íróasztal, 1szék és 1 fotel van, dohányzóasztal és beépített szekrények. Ágyneműt az IKEA túrán érdemes beszerezni, mert az nem jár. 

Bankkártya, mert a pénz az úr: nekem Mastercardom volt, ATM-es pénzfelvételnél sosem volt gondom, és mindig szerettem készpénzzel fizetni, mert jobban érzi az ember, hogy mennyit költ. A Bazar-ban nem is lehet kártyával fizetni, pedig az ottani zöldség-gyümölcs piacra érdemes kijárni. Másoktól viszont hallottam, hogy a VISA kártyát nem tudták használni fizetéskor. 

Tömegközlekedés: Csak buszok vannak (<u>www.midtrafik.dk</u>), az aarhusi bérlet több mint 300 korona (12000Ft) havonta, ezért mindenki biciklizik, még télen is. Bringát a hónap eleji rendőrségi aukciókon lehet okosan licitálva venni, a boltokban nem javaslom, hogy az árcímkére tévedjen a tekintetünk. (Biciklizni egyébként praktikus is, mert ritkán járnak a buszok és nem poén fél órákat dekkolni a megállóban, csak mert épp lekéstük. Hétköznap nem jár éjszakai busz, tehát a városi bulikból bringával mennek vissza a kolikba, vagy taxi, de azt mondani sem kell, hogy 100 koronánál kezdődik.) Vonatra érdemes WILD CARD-ot váltani az állomáson, mert hétfőtől csütörtökig 50%, péntektől vasárnapig 25% kedvezmény van a jegyre. Diákkedvezmény nincs, de a vonatok mindig pontosak, tiszták, mozgó büfé és internet is adott. Egy koppenhágai vonatjegy 325 korona. www.dsb.dk a honlap.

Bevásárlás: ALDI, FAKTA, LIDL, NETTO és persze a Bazar West, ami olyasmi, mint a mi Vásárcsarnokunk. Én csak ezekben vettem élelmiszert és háztartási cikkeket. Néhány dolog olcsóbb, pl. a 100%-os gyümölcslevek, garnéla, de alapvetően minden drága, csak az a kérdés, hogy mennyire (soha nem úsztam meg a bevásárlást 4000Ft alatt). Ruhákat itthon érdemes bevásárolni. Odakinn pedig H&M, Jeans Club és hasonló márkák, amik nálunk is megtalálhatók (az itthoni árcímkén is rajta van a dán ár koronában). A dán „divatot” látni kell, nem hittem volna el, hogy egy ilyen jólétben élő nemzet képes ilyen rongyokban járni helyenként, de nekik a sportosság, praktikusság és a kényelem az első, nem a csinos szabás.

Titkos tippek túléléshez: sok DKK (a lyukas „garas” is sokat ér!). Érdemes alkalmi munkát vállalni, sokan mosogatnak vagy takarítanak, az órabér átszámítva 2000 Ft-nál kezdődik és adott összeg alatt csak egy jelképes adót kell fizetni, vagy még azt sem. (A teljes állású munkáknál viszont elképesztően magas az adókulcs.) Kreativitás és összetartás a sorstársakkal (érdemes felderíteni a kinti magyar fiatalokat, mert nagyon örülnek nekünk), esernyő vagy egy szél és vízhatlan esőkabát, Vilmos, Fütyülős és pálinka, piros paprika és kolbász, izmok a futáshoz (ledolgozni a plusz kilókat és beépülni a dán hétköznapokba) és a biciklizéshez, mert Dánia NEM lapos! 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.