Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

University of Helsinki 

2009. szeptember 1-jén indultam Helsinkibe, akkor még gipsszel a lábamon. Ez már a bécsi reptéren gondot okozott, de végül felszállhattam a gépre és megkezdhettem ERASMUS félévemet.  

Az első  napon csoportokba osztottak minket, mi körülbelül 20-an kerültünk egybe. Az érdekesség az volt, hogy mi, magyarok voltunk a legtöbben egy országból, 4-en. Voltak rajtunk kívül hollandok, franciák, norvégok, dánok, lettek, franciák és még sokan mások, sok kultúra találkozott. Valójában az első buli hozott minket össze, már ott látszott, hogy ki kivel fog több időt eltölteni.

Aztán megkezdődtek az órák is, ami nekem egy furcsa változást hozott a magyar rendszerhez képest. Finnországban nem fél évig tartanak az órák, hanem két negyedévre van osztva az őszi szemeszter, ezen belül sem másfél hónapig tartanak az órák, hanem mindegyik egyénileg változik. Eleinte furcsa volt megszokni, hogy az esetleg már tanult kifejezéseket angolul hallom illetve kell használnom, de ez maximum 2-3 napot vesz igénybe, hogy a gondolkodásom átformálódjon. Az is változás a magyar rendszerhez képest, hogy ritkaságnak számít a vizsga a periódus végén. Főleg a beadandókat szeretik, ami vagy kutatás, elemzés vagy un. ’lecture diary’, amiben az órát kell összefoglalni és a véleményeket, benyomásokat hozzátoldani.  

Az Erasmus létnek az anyagi oldalát is meg kell említeni, mert ez nem könnyű. Finnország Magyarországhoz képest borzasztóan drága, szinte minden viszonylatban. Nekünk szerencsénk volt, mert a barátommal együtt mentünk ki, így a szállás olcsóbban jött ki, mint a többieknek. A kétszobás apartman a kollégiumban 503 euro volt havonta, ezt ugye ketté kellett osztanunk, az úgy nem olyan kellemetlen. Viszont akik egy ágyas megosztott apartmanban laktak (ahol a konyha, a fürdő és a WC közös), általában 400 euró körül fizettek fejenként. Ezt elég nehéz kigazdálkodni, főleg ha arra gondolunk, hogy a magyarok ösztöndíjnak havi 400 eurót kaptak. Az étkezéseket meg lehetett oldani kb. magyar árszínvonalon, főleg azért, mert az iskolai menzák viszonylag olcsóak voltak. Az UniCafé-ban diákigazolvánnyal 2,50 euro az ebéd az ország bármelyik városában, ehhez járt egy tál meleg étel, saláta, kenyér és víz, tej ill. szörp is J Az élelmiszerboltokban kicsivel magyar viszonylat fölött árulják a dolgokat, de az nem annyira elborzasztó. Nem úgy, mint az alkohol. Mivel Finnországban állami monopólium van az alkoholon, azt csak az Alko nevű boltban lehet beszerezni. Én a magam 19 évével nem is vehettem semmi tömény szeszt, mert azt csak 21 éven felüliek vehetik. Az árak igazán megleptek, kb. ötszöröse a magyar alkoholáraknak, hozzáteszem, a norvégok még így is élvezték az olcsóságot a saját országukhoz képest. A buli helyeken is ez a tendencia volt megfigyelhető, de itt még extrákat is kell fizetni, ha az embernek mulatni támad kedve. Nem mindenhova lehet bejutni belépő díj nélkül, ami 5-10 euró között szokott lenni, ha bejutottunk, akkor a ruhatárért is fizetni kell 2-3 eurót, és ekkor még nem fogyasztottunk semmit. A bulik hétköznap nem nagyon tartanak tovább fél 2-nél, mert 2 körül mennek az utolsó buszok/vonatok, a következők pedig reggel 5 körül, azt már nem nagyon szoktuk kivárni. 

A tömegközlekedés egyébként nagyon jól működik, kivéve, amikor leesik az első  hó, az még a sokat látott finneken is kifog. Az emberek általában vonattal járnak (valójában HÉV), ez a leggyorsabb út, hogy a messzi városrészekből a központba jussanak. Nekem szerencsém volt, Pasilában laktam, ami az első megálló a központhoz képest, ott minden vonat megállt, így kb. 5 perc alatt bejutottam a városba, ez gyalog 45 perc lett volna. A bérletárak viszont szintén sokkal magasabbak a magyarénál, 40 euró körül van egy havi bérlet. Természetesen ezt ki lehet kerülni, mert az ellenőrök annyira feltűnő ruhában járnak, hogy az a furcsa, ha valaki lebukik a csalással.  

Annak ellenére, hogy 30 kreditet szereztünk a fél év alatt, rengeteg szabadidőnk is maradt. Jártunk Észtország fővárosában, Tallinnban, ami szinte kötelező, ha az ember huzamosabb időt tölt Helsinkiben. Ennek az utazásnak a bája, hogy a finnek nagyon megörülnek a vámmentes övezetnek, hiszen ott annyira olcsó az alkohol, hogy azt illik kihasználni.

Voltunk emellett Stockholmban is hajóval, röpke 12 óra alatt oda is értünk, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy elképzelje, milyenek voltak a finnek a végére. Stockholm egyébként gyönyörű város, olyan, mint amilyennek egy nyugati fővárosnak lennie kell, pont ezért szerettem meg Helsinkit jobban, valahogy különbözött.

Finnországban a Mikulást is meg kell látogatniJ. 12 órányi utazás vonattal, és már ott is vagyunk Rovaniemiben, ahonnan a Mikulás-falu már csak 8 km. A hely annyira giccses, hogy már szép, de pont így képzeltem el, én szerelembe estem a faluval. Mindenhol „manók” dolgoznak, a Mikuláshoz be lehet menni, mi is csináltattunk vele fotót. A meglepetés az volt, hogy valamennyire még magyarul is tud. Persze csak alapszavakat, amit minden turista megtanul: köszönöm, hogy vagy meg persze, hogy boldog karácsonyt, de én azért mégis meghatódtam. Kipróbáltuk a rénszarvasszánt, még jogosítványt is szereztünk. Utána pedig megkóstolhattuk a buta rénszarvasokat, akik nem tudnak szánt húzni, ugyanis őket szolgálják fel az étteremben helyi különlegességnek. Egy nap elég is a faluból, úgyhogy az éjjeli vonattal mentünk is vissza Helsinkibe. (A finnek a vonat utat is ivással töltik, pedig ott nincs is vámmentes övezet, de ez úgy tűnik nem mindenkit zavar J).

Végül Oroszországot is meglátogattuk, Szent-Pétervárra mentünk. Hallottam már Oroszország kettősségéről, de most szembesültem vele valójában. Ahogy közeledtünk a város felé az autópályán, borzasztó körülmények között élő embereket láttunk, nem is tudtam elképzelni, hogy ilyen van. Aztán ahogy beértünk a belvárosba, minden kivilágítva csillogott, a paloták felújítva, aranyozottan ragyogtak, divattervezők boltjai zsúfolásig a legújabb kreációkkal, mintha nem ugyanabban az országban lennék, mint előtte fél órával. Utána persze következtek a kötelező programok, mint a paloták és múzeumok nézegetése, de az utazás fénypontja a limuzin túra volt, ahol részt vehettünk egy igazi orosz bulin. Hát ez lényegesen különbözött a finntől, de ezt remélem mindenki maga megtapasztalja, aki arra utazik. 

Az utolsó  napok furcsák voltak, mindenki búcsúzkodni kezdett és terveztük, hogy mikor, hol találkozunk, persze ebből majd meglátjuk, hogy mi valósul meg és mi nem. Az biztos, hogy olyan élmény volt, amit nagyon bánnék, ha kihagytam volna és szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg azokat a barátokat, akiket itt szereztem.   

Utolsó frissítés: 2016.07.28.