Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Groupe ESC de Rouen

Élménybeszámoló 

Az elmúlt félévet Rouenban töltöttem, ahol olyan élményekre tettem szert, melyekről soha álmodni sem mertem, és amik úgy érzem, meghatározzák az életem. Most a félév elteltével, de a félév alatt is úgy gondoltam és gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem Erasmusra. Külföldön, cserediákként eltölteni egy vagy több félévet olyan élmény, ami semmi máshoz nem hasonlítható, és egy olyan lehetőség, amivel szerintem mindenkinek élnie kellene.

A legjobb barátnőmmel együtt jelentkeztünk és végül a legnagyobb meglepetésünkre mindketten ide jöhettünk. Mikor jelentkeztünk nem igazán hittünk benne, hogy ugyanoda mehetünk, így amikor kiderült alig hittük el. Rouen egyébként a második volt a rangsorban, az első Aix-en-Provence volt, ahova a kari kvóták miatt nem mehettünk, de utólag ennek nagyon örültünk. Rouen csupán azért volt a második helyen, mert az időjárás itt nem olyan kellemes, mint Aix-en-Provence-ban. Ugyanis szinte mindennap esik ott az eső és gyakran voltak olyan napok, mikor csak köd és félhomály volt, de a félév végére egészen hozzászoktam ehhez és már nem is zavart egyáltalán. Az időjárással szerencsénk volt, ugyanis az első hónapban meglepő módon szinte alig esett az eső és meglehetősen meleg is volt, olyannyira, hogy a magunkkal hozott nyári, tavaszi ruhák kevésnek bizonyultak. Az esős napok csak októbertől jöttek.

A választást az is meghatározta, hogy mindenképpen kisebb városba akartunk jönni, és Rouen mellett szólt az is, hogy Párizstól alig több mint egy órányi vonatútra van. Én így utólag teljes mértékben úgy érzem jó döntés volt kisvárost választani, mert sokkal ember léptékűbb, de Rouenban megvan minden, ami egy fiatal számára kellhet. Rouen egy egyetemváros, így tele van fiatalokkal. A szórakozási és vásárlási lehetőségek is adottak voltak: több szórakozóhely és pub is van a városban, valamint nem egy bevásárlóközpont és hipermarket is, továbbá mindent könnyen és hamar el lehet érni tömegközlekedéssel. A tömegközlekedéssel voltak gondok, például, hogy az éjszakai közlekedést nincs túl jól megoldva, valamint amikor leesett a hó (Rouenban ilyen ritkán van), akkor gyakorlatilag megbénult a közlekedés, a buszok nem jártak, így a városba is csak nehézségek árán tudtunk bejutni.

Rouen egyébként gyönyörű város, a központ tele van hangulatos kis utcákkal és házakkal.  Rengeteg a templom. Az ember bármerre megy biztos, hogy előbb-utóbb egy hatalmas templommal találja szemben magát. A város a Szajna partján fekszik, ahol kellemes sétákat lehet tenni, ha jó az idő. Rouen nemcsak a templomairól híres, hanem Jeanne d’Arc-ról is, akit itt égettek meg. A központban még megtalálhatók a romjai annak a helynek, ahol megégettek, valamint egy múzeum is található itt, ahol a Szűz életét követik nyomon. Úgy gondolom a város turisztikai szempontból is vonzó.

2009. szeptember 2-án érkeztünk meg Rouenba, egészen pontosan Mont Saint Aignanba, mert az egyetem és a kollégium is ott van. Ez Rouen külvárosának tekinthető, amely egybenőtt vele, és ami busszal 10-15 percre van a városközponttól. Az egyetem pontos leírást adott arról, hogyan tudunk eljutni oda, ahol várt minket a nemzetközi koordinátor, valamint az ún. Culture Connection diákszervezet tagjai, akik fő célja, hogy a nemzetközi diákok beilleszkedését és életét segítse a kinn töltött idő alatt (ennek jegyében ismerkedős estet,bulikat, utazásokat szerveznek). Az egyetem egyébként már májusban felvette velünk a kapcsolatot, és elektronikus úton folyamatosan tájékoztatott az aktuális teendőkről. A nemzetközi koordinátor alapvetően segítőkész, azonban több olyan helyzet is adódott a félév során, mikor nem volt az.

Tehát megérkeztünk és a francia diákok átkísértek minket a kollégiumba. Mi a három lehetséges kollégium közül (Bois, Ango, Pléaide) a Bois-t választottuk. Ez volt a legolcsóbb, ami igen nyomós döntési szempont volt ugyanis még nyár elején egy összegben el kellett utalni a kollégiumi díjat a négy hónapra. Ez valamivel több, mint 1000 euró volt, aminek 20%-át a félév elteltével az ún. CAF-ot megpályázva vissza lehet kapni. A CAF-fal kapcsolatos teendőkről mindenkit időben tájékoztatott az egyetem, ennek ellenére igen nehézkes elnyerni, mivel a pályázati anyag leadása utána még különböző dokumentumokat kérnek be. Továbbá ha valaki megkapja, akkor is a hazautazás után 1-2 hónappal juthat az átutalt összeghez.

A szoba 9m2-es, amit tudtam előre, de elsőre mégis meglepődtem, hogy milyen kicsi, a félév során azonban megszeretettem a szobámat és mérete is tökéletesen elegendőnek bizonyult. A Bois-ban minden szobához tartozik egy WC és egy mosdókagyló, külön kis helységben, a zuhanyzó és a konyha azonban közös a szinten együtt lakókkal. 10 zuhanyzófülke jutott 40emberre, ez elég is, ugyanis soha nem volt olyan, hogy ne lett volna szabad fülke. A fülkék teljesen rendben voltak, nem így a konyha. Aki ezt a kollégiumot választja, számoljon azzal, hogy a konyhával kapcsolatban lesznek problémák. Sokan ugyanis nem takarítottak el maguk után, így a konyha legtöbbször meglehetősen koszos volt, valamint mivel 2 főzőlap jutott 40 emberre sokszor nem volt hely és várni kellett. Ilyenkor átmentünk egy másik szintre, de olyan is előfordult, hogy mindenhol foglaltak voltak a főzőlapok.

A kollégiummal a konyhán túl még egy probléma van, mégpedig az, hogy egyetlen helység van ahol össze lehetne gyűlni, ez pedig a TV-szoba, amely funkciója nem az, hogy az emberek lemenjenek beszélgetni oda. Alapvetően mindig nézték a tv-t, így a félév során összesen egyszer tudtunk ott beszélgetés céljából összegyűlni, én személy szerint pedig tv-t nem néztem, úgyhogy ez volt az egyetlen alkalom, hogy ott jártam. A másik kollégiumban, az Angoban van egy ún. Common room, melynek kifejezetten ez a célja, így oda át tudtunk menni, de ide sem sokszor, mert a gyakran nem nyitották ki a hangzavarra hivatkozva. Ezt nem nagyon értettük, mert ha 40-50 vagy még több ember együtt van és beszélget, az nyilván hangzavarral jár, és a terem célja az volt, hogy legyen egy hely beszélgetésre.

A fentieket leszámítva úgy gondolom a Bois teljesen megfelel egy egy féléves tartózkodásra. Nagyon nagy előnye, hogy ez a kollégium van a legközelebb az egyetemhez, gyalog 5perc alatt át lehet érni, valamint a kollégium előtt megáll busz (a 8-as) is, így aki késésben van, vagy nem akar gyalogolni mehet busszal is. A busz egyébként nagyon hasznos volt amikor nagyon bevásárlásra ment az ember. Az, hogy nem kellett a csomagot cipelni a másik vonal (4-es busz) megállójából, nagyban megkönnyítette az életünket.

Én mindenkinek a kollégiumot ajánlom, mivel a diákok többsége ott lakik, így már magában a kollégiumban is kialakul egy közösség.

A megérkezés utáni héten nem volt más dolgunk, minthogy berendezkedjünk és megismerkedjünk minél több diákkal. Már az első napokban szerveztek nekünk ismerkedős estet, ami nagyon jó volt, mert így találkoztunk olyanokkal is már a kezdetekben, akik nem a saját kollégiumunkban lakott. Eleinte ugyanis mindenki azokkal teremtett kapcsolatot, akikkel egy kollégiumban lakott. Ezen belül is szintenként elkülönültünk, de ez később megváltozott. Ismerkedni nagyon könnyű volt, mivel szinte mindenki nyitott, kedves és barátságos volt, ezért már az első héten rengeteg új ismerősöm volt, akikkel közös programokat szerveztünk pl. együtt fedeztük fel a várost.

Ebben a félévben négyen voltunk magyarok. A másik két lánnyal már a kiutazás előtt felvettük a kapcsolatot, mert őket korábban nem ismertük. Kezdetben nem nagyon voltunk együtt négyen magyarok, de később nagyon jóban lettünk, ahogy jobban megismertük egymást és csináltunk programokat, csak mi négyen, illetve sok helyre együtt mentünk a többiekkel. Ez úgy gondolom egyáltalán nem volt a külföldiekkel való ismerkedés és kapcsolattartás rovására, ugyanis nem állandóan voltunk együtt és a külföldiek társaságában csak néha beszéltünk magyarul. És néha nagyon jó, hogy van, akivel tud az ember az anyanyelvén beszélni. Nagyon örülök, hogy sikerült ilyen jó viszonyt kialakítanunk egymással.

Az első  iskolai kötelezettségünk a megérkezés után egy héttel volt, akkor indultak a 2 napos intenzív francia nyelvórák, amikre egy a nyáron kitöltött teszt alapján osztották be a diákokat. A kurzus nagyon hasznos és hatékony volt számomra, mert a csoportomban kevesen voltunk, valamint az órák során belemelegedtem a nyelv használatába.

A tényleges tanítás 2 héttel a megérkezésünk után kezdődött. Minden tárgyhoz két 1,5 órás kurzus tartozott, melyek egymás után voltak. Lehetőségünk volt mind angol mind francia nyelvű tárgyak felvételére. A tárgyfelvétel szintén nyáron volt, ám az első iskolai héten lehetőség volt a választás módosítására. Az órákon való részvétel kötelező, és ezt szigorúan is veszik a legtöbb esetben. A tárgyaim többsége nem volt nehezen érthető vagy teljesíthető. Szigorúan szakmailag nem sok új információt kaptam, viszont több olyan tárgyam is volt, amely kulturális téren adott sokat. A Civilization Francaise c.tárgy keretében megismertük a francia kultúrát, civilizációt közelebbről, míg a Cross Cultural Issues c. tárgy során a világ különböző kultúráiról tanultunk, valamint arról, hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Aki a tárgyat felvette, annak kötelező volt részt venni egy 3 napos szemináriumon, ahol francia diákokkal kellett együtt dolgozni. Ez alatt a 3 nap alatt sok francia diákkal ismerkedtem meg, és mivel csoportokban kellett dolgoznunk megismerhettem ők hogyan teszik ezt. Ez a tárgy nekem nagyon sokat adott, igazán szemléletformáló hatással volt rám. Volt olyan tárgyam is, amit már korábban tanultam magyarul, mégis hasznosnak tartottam a nyelvi fejlődés szempontjából. Az általam felvett angol nyelvű tárgyaknál problémát jelentett, hogy sokszor a tanárnak gondjai voltak az idegen nyelvvel.

Az órák többsége igen interaktív, ezért is fontos a rajtuk való részvétel. A tanárok sokat kérdeznek, valamint prezentációkat is kellett tartani. Idegen nyelven kiselőadást tartani, valamint külföldi diákokkal együtt dolgozni nagy kihívás, de sikerült leküzdeni a nyelvi nehézségeket.

A félév a vizsgákkal zárult, amik az utolsó tanítási héten illetve az azt követő héten voltak. A vizsgák többségén feleletválasztós és kifejtős kérdések voltak. Eredményeket még nem tudok, valamikor januárban fogja elküldeni a kinti egyetem azokat.

Ami a kiadásokat illeti, az első hónapban többet költöttünk, hiszen számos olyan dolgot vettünk, amiket később nem (pl. edényeket a főzéshez). Én havi 400eurót kaptam, ami a megélhetésre elég volt, így hogy a szállást előre ki kellett fizetni. Azonban mindkettőre nem elegendő, mivel Franciaország meglehetősen drága ország. Az élelmiszer, az utazás és a szórakozás sokkal drágább, mint itthon. A mindennapi megélhetéshez pedig pont az élelmiszer szükséges, így az első másfél hónapban, amíg meg nem kaptam az ösztöndíjam igencsak oda kellett figyelnem mit veszek. Meg kellett szokni az ottani árakat és nem szabad az itthoniakhoz hasonlítani, mert akkor az embernek az az érzése, hogy szórja a pénzt, hiába csak alapvető dolgokat vesz. Ezt eleinte nehéz volt megtenni, de ahogy telt az idő teljesen megszoktam a kinti árakat és már egyáltalán nem hasonlítottam a magyarhoz.

Így hogy ez első másfél hónapban a saját pénzemből kellett megélnem, a maradék hónapokra több maradt az egy összegben átutalt ösztöndíjból. Ezért utazásra is maradt pénzem. Szerveztünk magunknak több egy napos utazást is Normandiában, ahol rengeteg a csodálatos város és táj, amit érdemes felfedezni. A félév során aki tehette utazott, így elmondhatom, hogy ebben a négy hónapban annyit utaztam mint még soha ennyi idő alatt. Felejthetetlen élmény marad ez is.

Rouenban több szórakozóhely is van. Vannak pubok, valamint táncos helyek is, így mindenki megtalálja a neki megfelelőt. A bulik elég későn kezdődtek, így legtöbbször a kollégiumi szobákban gyűltünk össze páran, vagy ha többen voltunk beültünk valahova a városban és onnan mentünk közösen a szórakozóhelyre. Aki szórakozni megy és nem Rouenban lakik, hanem Mont Saint Aignanban, ahogy a nemzetközi diákok többsége, az készüljön fel rá, hogy az éjszakai buszközlekedés csak péntek-szombaton megoldott. Hét közben is van éjszakai járat, azonban az utolsó kicsivel 1 óra előtt megy, ami elég korán van. Emiatt rengeteget taxiztunk.

A félév során  a szemléletem megváltozott, azt gondolom, hogy sokkal tágabb lett a látóköröm. Most már azt is tudom, hogy meg tudom állni a helyem egy idegen környezetben is, jobban tudok problémákat megoldani. Bár a pénzt, amiből éltem nem én kerestem meg, de nekem kellett beosztanom, és nekem kellett ellátnom magam, így megtapasztaltam az önállóságot is.

Rouenban olyan élményekre tettem szert, amiket soha nem felejtek. Számtalan embert és kultúrát megismertem, barátokat szereztem. Az hogy megismerhettem ennyi csodálatos, új embert egy olyan dolog az életemben, melyért örökké hálás leszek.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.