Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Reims Management School

   A beszámoló elején leszögezném, hogy az egyetem első három évében hallani sem akartam az Eramus-ról. Hogy én azért szenvedjek a hónapokig tartó pályázati procedúrával és adminisztrációval, hogy utána fél évet elpazaroljak az itthoni tanulmányaimból, elköltsek nem kevés pénzt egy külföldi országban, majd szenvedjek azzal, hogy kint is és itthon is vizsgáznom kell? Utólag persze már én sem értem akkori önmagam, és nagyon megbántam volna, ha egy ilyen lehetőséget kihagyok.

   A jelentkezés valóban jár némi utánajárással, de mindössze annyi a dolgod, hogy szépen beosztod az idődet, figyelsz a határidőkre, és nem mindent az utolsó napokra hagysz. Nekem semmi közösségi tevékenységem nem volt, nyelvvizsgából is csak egy, mégis nyertem a pályázaton, ráadásul ösztöndíjjal, szóval a bejutási esélyek sem olyan vészesek. A biztonság kedvéért persze 10 helyet jelöltem meg, ebből 7 francia város volt, mivel mindig szerettem a nyelvet (valamennyit tanultam is), az ország pedig hatalmas, szép és sokszínű, földrajzilag és kulturálisan is. Egyébként utána sem jártam a megjelölt egyetemeknek, szerintem a hivatalos infók és nemzetközi rangsorok nem sokat számítanak. 

Előkészületek és utazás 

   Miután biztos lett a helyem és az ösztöndíjam, nem nagyon tudtam, hogyan induljak el, ezért felkerestem néhány hallgatót, akik voltak már az RMS-ben Erasmus-szal, és ők elég sokat segítettek, hasznos tanácsokat kaptam tőlük. Az egyetemmel kapcsolatban – néhány igazolás elküldése után – szinte semmi dolgom nem volt, a kinti koordinátor elküldte a következő féléves tárgylistát, én választottam, visszaküldtem, és kész. A szállással egy kicsit több volt a gond, egyrészt mivel a francia adminisztráció nagyon lassú, sokszor már-már értelmetlen, másrészt pedig kevésbé beszélnek az emberek ott angolul (legalábbis az idősebbek). Mindenesetre kitartó e-mailezéssel és a nagyon segítőkész koordinátor segítségével ezt is sikerült elintézni, és bár nem kevés papírt kellett elpostázni a koli részére, már nyáron megvolt a fix szállásom. Ez egyébként a CROUS nevű kollégiumi hálózat egyik rezidenciája volt, 2 percre az egyetemtől. Itt rendkívül olcsónak számító 214 eurót kellett havonta fizetni egy 9m²-es, fürdőszobás, egyszemélyes szobáért, melynek 40%-át egy francia szervezet, a CAF, később visszatérítette – ez ott szinte az összes diákot megilleti.

   Repülő  helyett a buszos utazást választottam, mivel úgy voltam vele, hogy inkább tartson tovább, de annyi cuccot vigyek, amennyit akarok, ráadásul a busz Reims-ben rak le, és nem kellett még a reptérről a pályaudvarra, majd onnan az én városomba elverekednem magam. Egyébként sincs bajom a buszokkal, ha azok olyan jók, mint a Student Agency járművei (az Eurolines buszai nekem nagyon kényelmetlenek hosszú távon, de hát én 190 cm magas vagyok). Az egyetlen gond talán az volt, hogy Csehországban át kellett szállni. Ja, és hogy néhány filmet cseh nyelven és cseh felirattal adtak le. Egyébként 30 nappal az indulás előtt foglalva kb. 14000 Ft-ba kerül a jegy, csak oda, az út pedig 16 óráig tart. 

A város 

   Reims egy nagyjából Debrecen méretű város az ország észak-keleti részén, viszonylag közel a belga és német határokhoz is, Párizstól pedig 140 km-re található. Az itteni katedrálisról szerintem mindenki hallott, abban koronázták meg szinte az összes francia királyt. Ez az épület megunhatatlanul impresszív, akkor is érdemes meglátogatni, ha az ember nem időzik túl sokat Reims-ben. Szeptemberben kivételesen szép idő volt még, így szépen be tudtuk járni a város nevezetességeit, egyénileg és az egyetem által szervezett keretekben is. Van sok látnivaló az elején, aztán szép lassan megszokod az új környezetet és már nem tűnik annyira szépnek. Nincs vele baj, de semmi különös. Az élet a belvárosra koncentrálódik, ahol rengeteg sétálóutca, üzlet, étterem, kávézó és bár található, ezekben mindenhol tilos a dohányzás. Az ismerkedés időszakában szinte minden nap az egyik pub előtti szeparé területén találkoztunk, ahol „happy hour” idején féláron van a sör, fogyasztása pedig az utcán történik. Ez mindig teltházas időszak, sodró a lendület, remek hely az elvegyülésre. A bulikba torkolló sörözésekkel azonban vigyázni kellett, mivel éjszakai busz nincs. Ha az utolsó, 0:30-kor induló járatok elmentek, gyalog kell hazajutni, ami a távolabbi kolikban lakóknak 40-50 perces sétát jelentett. Alapvetően nem mondanám nagynak a várost, de a külső területek azért igen messze tudnak lenni.

   Ami miatt a nem ott lakó franciák nem szeretik Reims-t, az a klímája. Nekünk szerencsénk volt, mert szokatlanul sokáig tartott a meleg időszak, de alapvetően esős és hideg az időjárás. Az eső pedig nem olyan, hogy esik egy-két óráig, majd eláll. Egész nap vagy napokig csak szitál, de mintha valami nagyon laza szemcsés „por” esne. Nem kellemes. Télen pedig hideg, nagyon hideg tud lenni, és általában kevés hó esik. Nem mondom, hogy a -15 Celsius mondjuk itthon olyan különös lenne, de attól még fogcsikorgató. Viszont ez a klíma nagyon kedvező a pezsgőkészítés számára, a település pedig Champagne régió központja. Ha igazi pezsgőt, champagne-t iszol, az biztosan innen származik. A nagyobb pincék meglátogatása nagyon ajánlott, maradandó élményt fog nyújtani (a túra és a kóstolás is). 

Az egyetem 

   Mint mondtam, semmit nem hallottam az itteni partner egyetemről, már kint tudtam meg, hogy ez egy igen menő és színvonalas magániskolának számít Franciaországban, ahová bejutni nagyon nehéz, az egyéves tandíj pedig 8000 euró körül van. Az intézmény nem olyan nagy, összesen 3600 tanulója (ennek negyede nemzetközi) és 2 épülete van, melyek egymástól 10-15 perces sétára vannak. Az angol nyelvű órák szinte mind a 2-es campus-on voltak tartva, ahol a nemzetközi iroda is van, a diákszervezetek hadiszállásai és a tornaterem viszont az 1-esen találhatók, és itt van az egyetem saját rezidenciája, az Acobha is. Itt sok ismerősöm lakott, nekem is tetszett, de a szállás ára elég magas, havonta 4-500 euró körül alakul. Az Erasmus-os diákok nagy része egyébként angolul tanul itt, szóval akkor is érdemes néhány ilyen kurzust felvenni, ha később franciául szeretnél tanulni, hogy megismerd őket és bekerülj a vérkeringésbe. A tanítási rendszer alapvetően eltér az itthonitól: a tanév 3 hetes session-ökből áll, egy session alatt pedig vagy egyetlen kurzust hallgatsz, vagy két rövidebbet. A hosszú kurzusok időbeosztása elég laza, a rövidek viszont húzósabbak, fajlagosan több munkával és egyetemre járással járnak, amit viszont legtöbbször 1 hetes szabadsággal honorálnak.

   Ebből a struktúrából főként két dolog következik. Az egyik, hogy nem várják el könyvek megtanulását, hanem a gyakorlati munkára fektetnek nagy hangsúlyt, rengeteg csoportmunka, prezentáció képezi részét az értékelésnek, volt olyan tárgyam, ahol négy különböző tanárnál négy különböző csoportom volt, de én nagyon élveztem a csoportos munkákat, hiszen így több embert ismerhetsz meg és a barátaiddal dolgozhatsz együtt. A másik dolog, hogy mivel egy tárgyat 3 hét alatt le is tudsz – általában vizsgával zársz –, nincs vizsgaidőszak. Emiatt az őszi félév nagyon rövid, karácsony előtt befejeződik, viszont nyugodtan tudsz itthon vizsgázni. A tavaszi félévet nehéz lehet csúszás nélkül bevállalni, ugyanis mindkét itthoni vizsgaidőszak beleesik időben, ott viszont az órák látogatása általában kötelező. A más országból érkező diákok helyzete sokkal jobb, nekik a kinti félévet egyszerűen beszámítják, és nincsenek otthoni kötelezettségeik, míg én pl. ötödévesként egyetlen tárgyat sem tudtam kiváltani, így párhuzamosan kellett végeznem a két képzést. Ez igen kellemetlen tudott lenni néha.

   Az egyetemi életről elmondható, hogy nem túl megterhelő – én kifejezetten szerettem bemenni órákra – és rengeteg program szolgálja a közösségi élet fejlődését, melyeket a diákszervezetek koordinálnak. Minden területnek (sport, kultúra, partyzás, stb.) saját szervezete van, érdemes volt odafigyelni rájuk. Külön szervezet szolgálja ki a nemzetközi diákok érdekeit és igényeit is, ennek tagjai nagyon sokat tesznek azért, hogy a csereprogramok élvezetesen teljenek, az összes rendezvényükön érdemes ott lenni. Nekem egyébként a legjobb francia barátaim is innen kerültek ki. 

Egyéb tapasztalatok 

   Sokat tudnék mesélni, de néhány dolgot mindenképp meg kell még említenem. Az egyik, hogy a város és az egyetem mérete tökéletes egy ilyen programhoz, mindig elérhető távolságban voltunk egymástól. A nemzetközi diákok egy része albérletben lakott, a belvárosban, ahonnan a suli 15-20 perc gyalog. A CROUS-kolikban is sok ember lakott, ezek többsége kicsit messze van, kb. 15 perces buszozásra a sulitól és a belvárostól is. Amikor pl. tömegközlekedési sztrájk volt, a hidegben sokan nem vállalták, hogy besétáljanak a városba bulizni. Viszont itt nagy közösségi élet folyik, számtalanszor szerveztek tematikus vacsorákat (indiai, koreai, olasz, stb.), ahová akár 30-40 ember is ellátogatott és nagyon jó bulik folytak a konyhában/folyosón. Az én kolim helyhiány miatt ilyenekre nem adott lehetőséget, de ezt bőven kárpótolta, hogy a suli mellett van és hogy saját cafeteriával rendelkezik, ahol reggelit, ebédet és vacsorát is lehet kapni. Méghozzá igen olcsón, 2,90 euróért előétel, petit pain, főétel, sajt és desszert is jár, úgyhogy majdnem minden nap ide jártunk ebédelni az órák közötti ebédszünetben. Az egyetemi menza is nagyon jó, ott 3,70 volt egy menü ára, sajt nélkül. A franciák nagyon szeretik a gyorskaját is, a suli melletti McDonald’s jelentős forgalmat bonyolít. A belvárosi éttermek nem olcsók, de 15-20 euróért néha érdemes belekóstolni a minőségi francia konyhába is, a foie gras vagy a csiga pl. kihagyhatatlan. A sajtok és borok imádói – mint mondjuk én – szintén kényeztetve érzik magukat ebben az országban.

   Ha a megélhetési költségekről beszélünk, minimum 500 euróval érdemes számolni havonta. A hipermarketek termékei nem drágábbak jelentősen Franciaországban, a szolgáltatások viszont igen. A legnagyobb „extrát” mégis az jelenti, ha sokat bulizol és ott fogyasztasz is. Egy demi (25cl sör) ára 2,5-3 euró körül van, egy feles whisky mondjuk 8. Ebből a szempontból érdemes kihasználni a pubok happy hour akcióit és egy rejtett hely alacsony árait: a Spanish Association messze a legolcsóbb hely a városban, de ennek létezéséről a legtöbb reims-i nem is tud. Ami még nagyon meg tudja dobni a fenti összeget, az az utazás. A vonatjegyek sokkal drágábbak, mint itthon (Párizsba pl. 18-25 euróért vehetsz csak oda szóló jegyet, pedig csak 140 km), a diákok számára szóló bérlet hamar megtérül, de érdemes inkább autós utazásokat szervezni, ahol a költségek megoszlanak. Én így jutottam el pl. Belgium több városába, míg Hollandiába busszal utaztunk, de Franciaország egyes helyei is nehezen megközelíthetőek vonattal. Utazni viszont egyszerűen muszáj, annyi kihagyhatatlan hely van Nyugat-Európában, hogy választani is nehéz közülük, de az erre kiadott pénzt egy pillanatig sem sajnálja senki.

   Amit még kiemelnék, hogy a francia emberek mennyire nyugodtak, jókedvűek és segítőkészek, legalábbis én ezt tapasztaltam Reims-ben. Ez a fajta hozzáállás a mai napig nagyon hiányzik, de a kint töltött idő valahogy engem is megtanított, hogy nyugodtabban szemléljem a dolgokat. Külföldön lenni sem mindig fenékig tejfel, de ha jól állsz a dolgokhoz, minden percét kiélvezheted.

   Nem is részletezem tovább, a lényeget mindenki értheti: az Erasmus minden szempontból egy fantasztikus dolog, életed nagy lehetősége és egyik legszebb időszaka lehet a kint töltött félév. És nem számít, hová mész, mindenhol jól fogod érezni magad. Ez garantált. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.