Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

HEC Paris

Egy magyar Párizsban

  Egyszer volt, hol nem volt…elhatároztam, hogy Erasmusra megyek. Franciaország mindig is közel állt a szívemhez, így választásom mindenképpen egy francia egyetemre esett. Hogy miért éppen HEC Paris? Először is, mindenképpen érdemes megpróbálni egy olyan egyetemre kerülni, amit magasra pozícionálnak, hátha tanulunk valamit azoktól, akik nálunk jobban csinálják. Másodszor, erős személyes ráhatás egy barátnőmtől, aki korábban megélte azt a bizonyos félévet eme neves intézményben, és akit sikerült meglátogatnom odakint, mielőtt végleg döntöttem volna. Nagy szerencsémre egy barátnőmmel, Erivel együtt sikerült elnyerni az ösztöndíjat, így ketten vághattunk neki a nagy útnak.

  Így történt, hogy 2009 szeptemberében megérkeztünk Párizsba…aztán valamivel később Jouy-en-Josasba. Először is el kell mondani, hogy az HEC Paris nem Párizs. Sajnos, bármennyire is úgy tűnik a nevéből, nem az. Jouy-en-Josasban található, ahol a googlemaps segítségével virtuálisan is megtekinthetjük a hatalmas campust a domb tetején. Tavasszal és ősszel gyönyörű, teli fákkal, madarakkal. Van egy nagy tó, kacsákkal, vadludakkal, és egy nagy barlang, kis vízeséssel, sportpályák, kollégiumi épületek, egyetem, minden egy helyen. Épp mint a filmekben.  

A szállás

  A campus előnye, hogy minden egy helyen van, így a kollégiumok is. Olyan az egész, mint egy nagy lakótelep, négyemeletes erkélyes tömbök szétszórva, és mindenki ott lakik, legalábbis a cserediákok közül, de a francia diákok nagy része is. Viszonylag nagy szobánk volt, erkéllyel, mosdókagylóval, két szobához egy fürdőkabinnal. Sajnos wc csak a folyosón található, és nagy bánatunkra a konyhára sem gondoltak…valószínű amiatt, mert teljes körű resto üzemel a campuson. Reggeli, ebéd- és vacsoraidőben van nyitva. Sajnos közte nem, amit én személy szerint azért sérelmeztem, mert a szokásosnál korábban szoktam vacsorázni…a menza meg csak háromnegyed hétkor nyitott. Egyébként érdekes volt, mert sokféle különlegességet ehettem a három hónap alatt, amit itthon nem, és igazán nem egy vagyonért. 3-4 euróból mindig sikerült többfogásos ebédet meg vacsorát összeállítani, amibe néha került rája, kagyló, rák és tintahal is. 

És tanulunk…

  Az első benyomásom az órákról az, hogy hosszúak. A jelenlegi rendszerben 120 percesek az órák, 10 perces szünetekkel, ami első nekifutásra elég húzós, miután itthon megszoktam a 80 perces órákat, 20 perces szünetekkel tűzdelve. Egy idő után azonban már fel sem tűnt, mennyi ideig kell a hátsómon ülnöm, mivel érdekesek az órák, és így gyorsabban telnek a percek. Ezenfelül nagyon ritka az, hogy napi három órája legyen az embernek, ha erasmusos (ami azért összességében így is hat óra). Az idén 25 kreditet kellett felvenni, amit hat tantárgy éppen nem fedett le, így hét tárgyam lett. Nagy előny azonban, hogy számos tárgyat negyedévre hirdetnek meg, így heti két idősávban egy negyedév alatt lezavarják. Ha belegondolunk, ez sokkal intenzívebb és hatékonyabb, mintha minden héten egy alkalommal lenne az óra.

  A tárgyak kínálata egész jó. Első ránézésre kicsit csalódott voltam, hogy kimondottan szaktárgyak nem nagyon szerepelnek, aztán a félév során rájöttem, hogy nem feltétlenül rossz az, ha valami olyat tanulok kint, amit itthon már egyszer hallottam. Mivel egészen más az oktatás, mindig tudtak újat mondani. Gyakorlatiasabb megközelítésben adták elő a tananyagot, nem beszélve arról, hogy mindent idegen nyelven kell megérteni. Kezdetben bonyolultnak tűnt, de idővel annyira természetessé vált, hogy minden idegen nyelven megy, hogy az lett a furcsa, amikor itthonra online teszteket kellett megoldani, MAGYARUL.

  A tanárok sokféle nemzet szülöttei, de kevés kivétellel rendkívül jó érzékkel tanítanak, érdekessé teszik az órát, olyannyira, hogy sokszor fel se tűnt, hogy két órát ültem egy helyben. Nem hiába HEC…

  Annak ellenére, hogy Franciaországban voltam, a tárgyaim nagy részét angolul vettem fel. Pénzügyesként úgy döntöttem, hogy a pénzügyes tárgyakat angolul veszem fel, mivel ezen a szakterületen főleg az angol a használatos, és ezeket a tárgyakat nem is hirdették meg franciául. Lehetőség van francia nyelvet felvenni, amit azért is érdemes meggondolni, mert a félév végén automatikusan megírhatunk egy TEF nyelvvizsgát hallott-írott szövegértésből, amiről papírt is kapunk, és amit elismernek a franciák.

  A számonkérés változatos formákat öltött. Egyes tantárgyakból, mint például az Export&Project Finance, prezentálni kellett, és aktívan részt venni az órai társalgásban, de vizsga nem volt belőle. A Globalization&HR tantárgyból beadandók és prezentációk voltak, és minden órára olvasnivaló és egy esettanulmány, amit közösen feldolgoztunk. Vizsga ebből sem volt. Ugyanakkor a Financial Economics és a Financial Markets tárgyból minden héten volt számonkérés kisdolgozatok formájában, és a negyedév végén (mivel mindkét tárgy negyedéves volt) írtunk egy kétórás, nyitott könyves nagydolgozatot, vagyis használhattunk minden jegyzetet. A dolgozat azonban nagyon összetett volt, és ha nem voltunk tisztában az anyaggal, mit se segített, hogy ott volt velünk minden jegyzet, mert nem tudtuk befejezni. Az egyik legérdekesebb óránk a Doing Business in Europe volt, ami alapjában véve egy EU-s alapismeretek tárgy gyakorlati, business oldalról. Itt is sokat számított az órai aktív részvétel, és félév végi dolgozatban esszét kellett írni egy gyakorlati esetről. Az Économie de l’entreprise-ből két évközi kisdolgozat és két nagydolgozat adta a végső osztályzatot. Érdekes tapasztalat volt, hogy összességében kevesebb vizsgánk volt, mint amit itthon megszokhattunk, ugyanakkor sokkal többet dolgoztunk az órákra hétről hétre.

  A tananyag elsajátításával nem adódtak gondjaim, sőt, előfordult, hogy én segíthettem másoknak, különösen a pénzügyes példák megértésében. Bár még nem tudjuk minden eredményünket, úgy gondolom, sikeresen zártam ezt a félévet, amit a folyamatos munkán felül nagyban köszönhettem az itthon megalapozott tudásomnak. 

Szabadidő

Ha kis időd van, vár a campus…

  Ha van egy kis szabadidőd (garantáltan lesz), akkor érdemes csatlakozni az egyik diákklubhoz a sok közül, mindenki az érdeklődésének megfelelően. Az HEC Paris-n rengeteg ilyen klub van, mindenféle sportág, zene, színház, vallás, üzlet, tőzsde, amit akartok. Egy ilyen tagság remek alkalom, hogy megismerkedjünk néhány valódi HEC-s francia diákkal, akikkel egyébként elég nehéz kapcsolatba kerülni. A franciák elég zártak, egymás közt remekül elvannak, ezen kívül nem nagyon érdeklődnek irántunk, külföldiek iránt. Más a helyzet, ha belépünk egy klubba, mert így közvetlen kapcsolatba kerülhetünk velük, közös az érdeklődés, máris oldottabb a hangulat. Én a zenész klubba léptem be, remek kis koncertet szerveztünk a félév végén a campuson, év közben pedig vacsorákat, összejövetelek tartottunk.

  A campuson minden csütörtökre POW-t (party of the week) szerveztek nekünk. Természetesen nem csak az erasmusosok kaptak kedvet a jó kis bulihoz…a legjobbakat sosem felejtem.

  Ha már csak a tóhoz lesétálunk, az is felér egy kisebb kirándulással, ha meg barátok közt tehetjük mindezt, akkor garantált a hangulat egy pár óra szabadidő eltöltéséhez. 

Kicsit több időd van, vár Párizs…

  Jójó, Jouy-en-Josas nem Párizs, de azért nem is a világ vége. Ha van az embernek egy szabadnapja, irány a város! Annyi minden látnivaló  van, hogy azt nem is sorolom fel, az útikönyvek megteszik helyettem. Csak egy pár, amit sose feledek: Eiffel torony alatt este, Diadalív tetején, csakis este, Champs-Élysées karácsonyi fényekben, és karácsonyi vásár a La Défense-nál. Igen, a legjobb az őszi féléves ösztöndíjban, hogy láthatjuk a karácsonyi Párizst. És még valami: a legolcsóbb szuvenirboltok a Montmartre lábánál vannak, az Anvers és a Pigalle megálló között…sosem árt tudni. A vonatjegy (pontosabban RER, ami ott a HÉV-nek felel meg) a városba 6 euróból jön ki oda-vissza, amivel metróra is szállhatunk, amíg végleg ki nem jövünk a kapun a tömegközlekedésről. Hétvégén megéri „ticket jeune”-t (26 év alattiaknak kedvezményes napijegy) venni, mert 6,60-ért egész nap korlátlanul utazhatunk. Hogy hét közben megéri-e napijegyet venni (9,80eur), az attól függ, mennyit szeretnénk utazni. A közlekedéstől függően egy, másfél óra beérni a városközpontba a campusról. 

Még egy kicsit több szabad idő, és irány Európa…

  Ami a legjobb Párizsban, hogy mindenhez olyan közel van. Csak felülünk egy TGV-re, és két-három óra alatt meglátogathatjuk fél Európát: London két és fél óra, Amszterdam három és negyed, Genf három és fél óra, és még sorolhatnám. Ha időben megvesszük a jegyeket, még nem is kerülnek olyan sokba. Mire másra való az őszi szünet, ami az HEC-n az idén egy egész hét volt… 

Barátok, ismertségek

  Ami biztos, hogy ha az ember erasmusra megy, rengeteg ismertséget szerez szerte a világból. Számos nemzet, különböző kultúrák, sokféle diák színesíti a campus közösségét. Legelőször egy svájci német lánnyal, Nicole-lal ismerkedtünk meg, utána Annával, a szlovák lánnyal, aztán jöttek a többiek, Martin, Fernando, Alessandra, Alessandro, Rachele, Natalia…olaszok, németek, spanyolok, britek, akikkel egy épületben laktunk. Aztán elkezdődtek az órák, és megismertük a tengerentúliakat is: Amerika, India, Szingapúr, Kína, Japán és még sorolhatnám, mennyi ország fiatal polgáraival találkoztunk. És időközben megismertük Serhat-ot, a török fiút, aki, történelem ide vagy oda, a legjobb barátunk lett.

  Együtt tölteni három hónapot ennyi különböző emberrel feledhetetlen élmény és tapasztalat. Megannyi különböző hozzáállás, gondolkodásmód, amit azelőtt sosem tapasztaltam. Annyi jellegzetesség, ami azelőtt idegen volt számomra, de most már ismerős. Ha ma találkozok egy japánnal, Hirosh vonásait vélem látni benne, ha meghallok angolul beszélni egy indiait, rögtön tudom, hogy indiai, és tudom azt is, hogy kitől mit várjak egy közös munka kapcsán. Tapasztaltam jót is, rosszat is, de mindenekelőtt ismeretet szereztem arról, milyenek másutt az emberek. Ismertségek, barátságok, amiket remélem sikerül még hosszú ideig fenntartani. 

Egy kellemes meglepetés

  A tanév végén kellemes meglepetés ért minket: meghívást kaptunk a párizsi magyar nagykövetségre egy délutáni teára. Nagy megtiszteltetés volt ez, hogy számos kint tanuló honfitársunkkal együtt eltölthettünk egy kellemes délutánt Nikicser László nagykövet úr társaságában. 

Végezetül

  …és egyszer csak haza kellett jönni. Hiányzott már minden és mindenki itthonról, mégis kicsit szomorúan pakoltam össze december 21-én, hogy aztán egy-két óra alvás után 22-én hajnalban elinduljunk a reptérre. Hazaérve nagy örömmel vetettem bele magam a karácsonyi készülődésbe, és csak napok múlva jutott időm arra, hogy elmerengjek mindarról, amit az utóbbi hónapokban átéltem.

  Nagyon boldog vagyok, hogy eljuthattam az HEC Paris egyetemre, és három felejthetetlen hónapot tölthettem el ennyi értékes ember között. Köszönöm az egyetemnek az Erasmus ösztöndíjat és a kapcsolódó anyagi segítséget, és szülővárosomnak, Békéscsabának, hogy hozzájárult anyagi támogatásával külföldi tanulmányaimhoz. Legfőképpen köszönöm szüleimnek a folyamatos támogatást, azt, hogy szorgalmazták és lehetővé tették, hogy kint tanulhassak. Ezeket a heteket sohasem felejtem el, és aki gondolkozik még rajta, hogy kimenjen-e vagy sem, annak csak azt tudom mondani, hogy mindenképpen bele kell vágni, mert egy életre szóló élménnyel lesz gazdagabb.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.