December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Universitá degli Studi di Perugia

Hallgatói beszámoló – Perugia 

      A 2009/2010. tanév őszi félévét Perugiában, Olaszországban töltöttem. Ez a város hosszában és keresztben is az ország középen helyezkedik, Umbria tartományban, aminek egyben a fővárosa is. Ez a város igazi gyöngyszeme a jellegzetes umbriai tájnak, ami sokban hasonlít, mégis szinte teljesen különbözik a népszerűbb szomszédjától, Toszkánától. Perugia lakossága 180-200 ezer fő, tehát kisvárosnak nem mondható, de a lakosság száma nagy részben a környező települések beolvadásával duzzadt fel. A történelmi belváros és lányegében a város nagy része egy hegy tetején fekszik és elmondható, hogy szinte teljesen megőrizte a 13-14. századi hangulatát, hiszen a legtöbb ház kőből épült, az utcák nagyon szűkek, sikátor jellegűek és lépten-nyomon találkozhat az ember valami történelmi és/vagy építészeti csodával, ínyencséggel.  

      Érkezés: A családommal, hosszas gondolkodás után az autóval való kiutazás mellett döntöttünk. Hiszen, ha csak a benzinköltséget néztük, körülbelül azonos árban volt a repülőjegy árával, mert a város, Székesfehérvártól, a lakóhelyemtől csak 1000 kilométerre van. Az autós utazásnak több előnye volt, mivel családom is velem volt és pár napot maradtak is, míg én szállást kerestem, nekik ez egy rövid nyaralással ért fel. A másik fontos dolog, hogy lényegében így annyi csomagot vihettem ki amennyit akartam, hisz nem volt gond a repüléskor a csomagszámmal, mérettel és súllyal. Persze még fontos, hogy így pár napot együtt tölthettem a szeretteimmel utoljára és a szálláskeresés sem volt olyan stresszes, hiszen együtt laktunk egy szállodában ez idő alatt. 

      Szállás: Mint már említettem a szálláskeresés kritikus időszaka, így nekem nem volt olyan stresszes, de még így is meggyűlt vele a bajom. Augusztus utolsó hetében utaztunk ki és nekem három teljes napom volt rá, mert szüleim ennyit időt tudtak maradni a városban. Több módon is próbálkoztam. A központi Erasmus irodában kezdtem, bátyám javaslatára, akinek egy évvel azelőtt, Spanyolországban, ott sokat segítettek. Nehezen, de megtaláltam az irodát, de sajnos itt nem tudtak nekem segíteni, hiszen csak kollégiumi férőhelyet adhattak, amit előre kellett igényelni. Így sajnos az utcai hirdetésekre szorultam, amiből rengeteg volt, de mivel általában a másik fél nem beszélt angolul, én pedig még csak nagyon kicsit olaszul, a kísérletek legtöbbször meghiúsultak. Végül egy Student Living nevű, egyetemisták albérleteire szakosodott ingatlan bérbeadó és közvetítő irodában kötöttem ki, ahol jól tudtak angolul és, így már könnyen találtam meg a végleges szállásomat. A szállással kapcsolatban csak egy fontos dolgot javasolnék. Ha valaki Olaszországba készül érdemes megnézni kiutazás előtt a www.easystanza.it oldalt, ami egy albérletkereső portál és szinte minden olasz városból, rengeteg lakás fent van viszonylag korrekt leírással és néha fotókkal is. Ezt böngészve az ember könnyen megismerheti az árakat és térkép alapján a várost és a távolságokat is. Ez nekem sokat segített a tájékozódásban. 

      Az első hónap: Szerencsére én elnyertem az EILC pályázatot is, aminek keretében Perugiában, szeptemberben egy hónapos olasz kurzuson vehettem részt. Ez nagyon hasznos volt, hiszen anyanyelvi tanárok tartották az órát, kizárólag olasz nyelven, így rengeteget fejlődhettünk ezalatt a relatíve rövid idő alatt. A kurzus szeptember elsején egy fogadással kezdődött, amit a megérkező cserediákoknak tartottak az Universitá per Stranieri di Perugia, azaz a perugia-i külföldiek részére fenntartott egyetem, fantasztikus dísztermében, ez az intézmény szervezte a városban az EILC nyelvi kurzusait. A dolog pikantériája az volt, hogy Olaszországban csupán három helyen szerveznek ilyen kurzust, így ebben a hónapban rengeteg külföldi diák volt a városban, a világ és Európa szinte összes tájáról. Ez egy nagyon jó lehetőség volt a különböző országok és kultúrák fiaival és lányaival való ismerkedésre. A kurzus szakmailag nagyon jól szervezett volt, hiszen három alkalommal is volt tantermen kívüli foglalkozásunk, ezek mind kirándulások voltak. Így megismerhettük a várost és környékét is. A kurzus egy szóbeli vizsgával zárult, amit a legtöbben sikeresen, sőt egészen jó eredménnyel végeztek. 

      Az egyetem: Mivel a karomon a hivatalos kezdés szeptember utolsó  hete volt, a nyelvi kurzus miatt nem tudtam részt venni az órákon a kezdetektől fogva, de októbertől már kezdhettem volna. Legalábbis így gondoltam. A kari koordinátorommal való több levélváltás és személyes találkozó után kiderült, hogy nekünk, Erasmus diákoknak október 8-án lesz a tanévnyitó, így addig a beiratkozást nem lehet és nem is érdemes elintézni. Ezért szerencsémre eltölthettem pár csodás napot a római tengerparton unokabátyámnál, aki ott volt Erasmus szemeszteren. Miután visszatértem a városba, október 8-ikán volt ez a bizonyos Erasmus tanévnyitó, aminek keretében több ember, az egyetem vezetői, koordinátorok, beszéltek az intézményről, az Erasmus programról, a városról, múltról, jelenről és jövőről. Közben a szünetekben az iskolai kórus énekelt. Bár az előadás érdekes volt és nyelvgyakorlás szempontjából is hasznosnak bizonyult, sajnos igazán fontos, használható információkat nem osztottak meg velünk. Az előadások végén állófogadás volt és lezajlott a beiratkozás, mikor megkaptuk a diákigazolványokat, amire vinni kellett fényképet és némi útbaigazítást. Ezután már csak egy fontos dolgom volt, fixálni a Learning Agreement-et, azaz a tanulmányi szerződésemet. Ehhez tudnom kellett a tantárgyaimat, ami nem is volt olyan egyszerű, mint gondoltam. Az előzetes, nyáron kitöltött tárgylistám természetesen nem volt megfelelő, hiszen sok tárgyat meg sem hirdetettek vagy nem az őszi félévben került sor rájuk. A tárgyak felvételében szerencsére, sokat segített nekem a kari koordinátorom, aki ellátott az egész agrár fakultás, összes szakának órarendjével, így viszonylag könnyen tudtam összeválogatni a tárgyaimat. Ezután következett a legkörülményesebb rész, hiszen haza kellett küldenem a dokumentumot aláíratni, majd az itthoni irodából visszaküldött dokumentumot vihettem a koordinátorokhoz. Itt meg kell említenem egy sajnálatos és nagyon kellemetlen részét a félévemnek. Mikor ezt intéztem október második felében, a központi Erasmus irodában a központi koordinátorom mondta, hogy az iroda két hétig zárva lesz, mert beköltöznek a központba és majd küldenek egy kör e-mailt a pontos címmel és elérhetőségekkel. Sajnos nem sikerült a zárás előtt elintéznem a tanulmányi szerződésemet, így ezalatt a két hét alatt ez az ügyem függőben volt. Két hét után sem kaptunk üzenetet az irodától és az e-mailekre sem válaszoltak. Végül több, mint három hét után tudtam meg az iroda új címét és ekkor, azaz már november közepén zárult le a tanulmányi szerződésem ügye. Ezt csak azért írtam le, mert ez nagyon komoly problémát okozott nekem és ezt a hozzáállást senki sem várná egy ilyen jelentős feladatú irodától.

      Visszatérve az egyetemre és az oktatásra. A rendszer számomra kissé furcsa volt, hiszen szinte semmilyen módon nem regisztráltak minket diákokat (még az helyi, olasz diákokat sem), hogy ki milyen órát vett fel és látogat, csak a tanárral kellett egyeztetni, akár e-mailben is. A félév alatt csak előadások voltak, tehát nem voltak kötelezően látogatott gyakorlatok és nem volt semmiféle félévközi felmérő, zárthelyi sem. Az előadások, és az órák persze nagyon érdekesek voltak és meglepő módon sok diák látogatta rendszeresen az előadásokat. Mint számomra kiderült ez inkább agrár egyetem volt, mint kertészeti, hiszen  óráim között szerepelt élelmiszer technológia és állattenyésztéstan is. A másik különlegesség természetesen az olasz nyelv volt, hiszen minden órát, minden professzor olaszul tartott. Emiatt persze nehézkes volt odafigyelni, megérteni és le is jegyzetelni az anyagot, de a nyelvtanulásomat erősen gyorsította és segítette. Minden nap voltak óráim, elszórva és nem is mondhatom, hogy kevés óraszámmal, de szerencsére, minden nap volt egy órás ebéd szünet és mivel a kar közelében volt a város egyik nagy menzája ott olcsón, az egyetemtől kapott kártya segítségével, 2 euróért egészen bőséges ebédet kaptunk itallal és némi édességgel vagy gyümölccsel. Ha van valami amit nagyon irigylek ettől az egyetemtől és várostól, az a menzarendszer. Nagyon jól kiépített, jól működik, olcsó, de mégis laktató, jó minőségű és sok helyen találni menzaéttermet, ami pedig a legjobb, hogy az alapárhoz képest a diákoknak majdnem csak a harmadát kell fizetniük az ételért. Ezt nagyon fogom hiányolni, még annak ellenére is, hogy én rengeteget főztem magamnak, legtöbbször csupán az élvezet és a változatosság miatt, mert nem is biztos, hogy így olcsóbb volt.

      Néhány szót írnék még magáról az egyetem épületéről, illetve az én karom épületéről. Az Universitá degli Studi di Perugia, azaz a Perugia-i tudomány egyetem tavaly volt 700 éves és mostani több, mint tíz karából az enyém, tehát a Facoltá di Agraria, az agrártudományi kar a legrégebbi. Pontosan nem tudom mikor alapították, de mindenki ezt emlegette nekem az olaszok közül, akik megtudták, hogy ott tanulok. Az egyetem épülete eredetileg egy kolostor volt, méghozzá bencés és az épületen belül még mindig megtalálható a Szent Péter templom, ami azóta is  funkcionál. Viszont a kolostor többi része már az egyetemé, így az előadók, tantermek, tanszékek és egyéb irodák itt helyezkednek el. A legtöbb előadásom egy igen érdekes hangulatú, régi, filmbeillő kis előadóban volt, amiben fa padok és lambéria volt, egészen különleges érzés volt ott tanulni. A régi épület kertjében volt az úgynevezett Orto Medievale, azaz a középkori kert, egy csodálatos kis botanikus kert, szép növényállománnyal, kutakkal és egy kis kilátó terasszal. Sajnos, kertész szemmel nézve, a növényzet elhanyagolt volt, de még nem menthetetlenül. Ezen kívül természetesen volt a karnak egy nagyobb és újabb épülete is, de ez teljesen jellegtelen és rossz állapotú, modern rész volt. 

      Programok: Az EILC nyelvkurzus alatt igen gazdag programkínálat volt, de ennek végeztével is voltak lehetőségek. Október és november hónapban részt vettem egy, az egyetemem nyelvi központja által szervezett, költségtérítéses, olasz nyelvkurzuson. A díj 150 euró volt, ami egy két hónapos nyelvkurzusért szerintem nem túl nagy összeg. A nyelvkurzus keretében újra eljutottam a perugia-i Perugina csokigyárba, ami egy rövid múzeumlátogatásból, egy dokumetumfilmből, egy gyárlátogatásból és persze ingyenes termékminta “kóstolásból” állt. Mondanom sem kell, hogy a sok diák közt ez örvendett a legnagyobb sikernek. Ezen kívül az Universitá per Stranieri főépületében minden héten voltak filmvetítések, amikor természetesen olasz filmklasszikusokat, vagy kortárs alkotásokat vetítettek eredeti nyelven. Mivel a város a két egyeteme miatt be volt rendezkedve az évről évre, szemeszterről szemeszterre beköltöző Erasmus cserediákok jelenlétére, rengeteg éjszakai szórakozóhely volt a belvárosban és a külvárosi részeken egyaránt. Sajnos pont a sok külföldi diák és a nekik való megfelelési vágy miatt sok helyen a város teljesen elvesztette nemzeti, olasz jellegét. Ennek legszembetűnőbb formája az volt, hogy szinte semelyik szórakozóhelyen nem hallottam olasz zenét, pedig létezik. 

      Ez a félév számomra nagyon kellemesen telt és bár teljesen máshogy alakult, mint ahogy terveztem mégis visszatekintve hasznosnak ítélem és mindenképpen sok jó élménnyel gazdagodtam ezalatt az idő alatt. Számomra legnagyobb élményt és pozitívumot egyértelműen az nyújtotta, ami szerintem az Erasmus program által kitűzött cél is, azaz a más kultúrák képviselőinek, szokásainak, nyelvének és életszemléletének megismerése. Ezt más keretek közt, ezen lehetőség hiányában aligha tapasztalhattam volna meg életemben. Ezen felül természetesen a nyelvtanulás volt hatalmas ajándék hiszen a már-már sorvadó angoltudásomat élesztettem fel, fejlesztettem, csiszoltam ki és a szinte nem létező olasz tudásomat hoztam fel egy elfogadható, köznyelvi szintre. Ezt az időszakot sosem fogom elfelejteni és bár voltak zavaró és idegőrlő pillanatok, illetve a megszokott emberek és dolgok hiánya is zavart, mégis alapvetően jól éreztem magam és hálás vagyok ezért mindenkinek és mindennek, ami hozzásegített engem ehhez a lehetőséghez. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.