December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2009/10

University of Ljubljana

     Mikor ismerősöknek, barátoknak mesélem az Erasmusos élményeimet, gyakran első kérdésként azt teszik fel, hogy miért éppen Szlovénia, miért Ljubljana?

     Választásom azért esett Szlovéniára, mert tőlünk nincs annyira messze, ami az akkor még fontos szempontnak tűnő honvágy miatt volt lényeges, de ugyanakkor bármely ismerősöm, aki járt már a szomszédos országban, csupa pozitív élménnyel tért haza. Így hát akkor miért is ne lehetne Szlovénia a fő célpont? A sikeres pályázat után annyi dolgom volt csupán, hogy várjam a megfelelő információkat a kinti iskolától. Szerencsémre a Ljubljanai Egyetem Közgazdaságtudományi kara mindenben a segítségemre volt. A kiköltözésemig – majd pedig utána is - folyamatosan informáltak minket mindenről.

     A várost, Ljubljanát először családommal fedeztem fel, körbejártuk, hogy mégis mi vár rám ebben a félévben. A napsütésben a város meseszerű képet nyújtott. A belvárosban folyó Ljubljanica folyó partján olyan élet tárult elénk, amely páratlan volt nekem. Az emberek kint kávéznak, beszélgetnek barátokkal a késő esti órákig. Gondoltam ez majd a hideg beálltával alábbhagy, de már most elmondhatom, hogy tévedtem. A folyóparti élet minden nap, minden évszakban a város egyik fő jellemzője. A város folyója mellett a Júliai Alpok vonulatai is olyan képet nyújtanak, amelyet elfeledni nem nagyon lehet. Nekem, aki sok időt nem töltött nagy hegyvonulatok között, a minden napi látványa a hegyvonulatoknak külön örömet okozott. 

     A külföldi hallgatóknak Ljubljanában is van úgynevezett „tutoruk”, akik segítenek abban, amiben tudnak, persze ez a személytől is függ. Én szerencsésen egy segítőkész fiút kaptam, aki már az első héten tanácsolta, hogy egy bicikli mindenképp hasznos a félév során. Nem igazán értettem először, hogy hát miért lenne jobb, mint egy buszbérlet, de fogtam magam és vettem egyet az ő segítségével. Annyira hozzám nőtt, hogy az utolsó hetemen nehezen tudtam megválni tőlem. Nagyon praktikus dolog egy kerékpár Ljubljanában, mivel a város nem túl nagy (Budapesthez viszonyítva) és minden megközelíthető kerékpárral. Figyelemre méltó a jó minőségű és az egész városon kiépített bicikliút, valamint az emberek hozzáállása ehhez. Aki teheti, biciklire pattan, és az autósok minden esetben megadják az elsőbbséget. Én még a hideg beköszönte után is a biciklimet használtam, mert gyorsabban odaértem a célpontjaimhoz, nem kellett várakoznom a buszmegállókban. Igaz, a város egy hátulütője, hogy a biciklilopások száma nagy, de erre mindenkit felkészítenek, és fel kell szerelkezni több zárral is. Barátaim közül sokaknak ellopták a biciklijét, de én ezt szerencsémre megúsztam.

     A szállással nem akadt problémám, egy az iskolához közeli kollégiumban kaptam szobát. A szobatársam egy szlovén lány volt, aminek külön  örültem, hiszen tőle kaphattam hasznos információkat és egy-két szót is megtanultam tőle. A szeptember végén érkező diákok egy tőlem távolabb eső kollégiumban kaptak helyet, amelyben a végére csak külföldi hallgatók laktak, így a legtöbb esetben ott indultak a bulik. Az én szobám elég nagynak mondható, és számomra külön előny volt, hogy csak a mellettem levő szoba két lakójával osztoztunk (tehát négyen) a fürdőszobán, valamint a konyhán. A felszerelés teljesen kielégítő volt, és a félév folyamán az épület állapotán is folyamatos újításokat végeztek, amelyek még inkább lakássá alakította a kollégiumi szobámat.

     A tanítás az itthoni egyetemtől eltérően, október első hetében kezdődött, de már előtte héten szerveztek ismertető délutánokat, programokat, hogy jobban megismerjük egymást és a várost is. A közgazdaságtudományi karra körülbelül 150 külföldi diák érkezett a világ legkülönbözőbb pontjairól. Találkoztunk dél-koreai, nigériai, amerikai diákokkal, de többségben az európaiak voltak, azon belül is a lengyelek, spanyolok, németek és montenegróiak. Magyarországról heten voltunk összesen, velük nagyon jól összebarátkoztunk. Az órákon a tanítás angolul folyt, és számomra meglepő módon minden tanár szépen, érthetően beszélte az angolt, így nem volt gond a megértéssel. A követelmények tantárgyaktól függőek, nekünk a legpozitívabb dolog az volt, hogy modul kurzusokat is fel lehetett venni, ami annyit jelentett, hogy egy kéthetes tanítás után levizsgáztunk. Így nem gyülemlett az összes tárgy vizsgája a szemeszter végére. Mielőtt a karácsonyi szünetemre hazajöttem három tárgyamból már letettem a vizsgát, így mikor visszamentem januárban már csak három maradt. A tanárok segítőkészek és megértők voltak, hogy januárban nem tudtunk részt venni az órákon az itthoni kötelességeink miatt.

     Az egyetemen működött egy diákszervezet, amely folyamatosan szervezett számunkra programokat. Kirándulásaik keretein belül Szlovénia egyéb városaiba is eljuthattunk. A Bled-i tó, a Bohinj-i tó, vagy épp a szlovén tengerpart mind ilyen célpontok voltak. Piran a szlovén tengerpart egyik legismertebb kisvárosa, ahol érezhető az olaszországi, mediterrán hangulat. Tiszta időben a szemben lévő olasz város, Trieszt partjait is láthatjuk. A belföldi kirándulások mellett volt lehetőség elutazni Zágrábba, Bosznia-Hercegovinába egy hosszabb hétvégére. Ezeket a szervezett programokat viszonylag jó áron hirdették meg, de persze volt olyan alkalom is, hogy autóbérléssel vágtunk neki. A kirándulások mellett nem múlhatott el hét anélkül, hogy ne lett volna legalább kettő „erasmusos” buli. A hétfő volt a konkrét erasmusos nap, akkor mindenki összegyűlt egy Parlament nevezetű helyen. A szórakozóhely előtt általánossá vált, hogy a külföldi diákok az egyik kollégium konyhájában összegyűltek.

Egyfajta szokás is kialakult, mégpedig a nemzeti ételek bemutatása. A félév során részt vehettünk török, lengyel, dél-koreai, litván esteken, ahol végig kóstolhattuk a különböző ízeket. A magyar társaimmal együtt mi is megtartottuk a Magyar Estet, amelyen a többiek körében leginkább ismert gulyás mellett a kőrözött, a túró rudi, a palacsinta és a tócsni (beré, lapcsánka) került az „étlapunkra”. A diákszervezet által rendezett buliknak is adtak témákat sok esetben, mint a disco party, retro party, amelyeken a stílushoz való öltözéssel különféle nyereményeket lehetett szerezni.

     A szlovén diákélet egy nagyon nagy előnye az étkeztetési rendszerük. Eleinte fel sem fogtam, hogy mennyi minden lehetőség tárul elénk. A rendszer lényege, hogy egyes éttermek kibocsátanak egy úgynevezett kupont, amellyel egy teljes menüt választhatunk: leves, főétel, saláta, és desszert. Egy hónapban minden munkanapra választhatunk akár különböző kuponokat, hiszen az étteremlista közel száz helyet kínál, köztük pizzériák, thai étterem, spanyol étterem, vagy épp gyorséttermek. Az ember azt gondolná, hogy ezt jócskán meg kell fizetni, de ez téves feltételezés. A kuponok ára a 90 centtől, maximum 5 euróig terjed és az adagok is rendes adagok. Nekem a legdrágább kupon, amit vettem 4,20 euró volt az egyik legkedveltebb spanyol étteremben. Ez a rendszer nagyon hiányozni fog. 

     Még csak pár napja, hogy hazaérkeztem, de furcsa visszarázódni a „nem-erasmusos”  életbe. Az itthoni egyetemi élet mellett külön öröm volt egy másfajta életmódot is megismerni, arról nem is beszélve, hogy mennyi különféle emberrel ismerkedhettem meg. Ez a félév bizonyította számomra, hogy nem vagyok elveszve a nagyvilágban, és képes vagyok megállni a helyem külföldön is. Egy másik tanulság, hogy míg korábban inkább csak a nyugati országok irányába nyitottam, addig mára már a tőlünk keletre lévő, vagy balkáni országok is vonzanak.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.