December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16 17
19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló 2009/10

European Business School Internat. Uni. Schloss Reichartshausen

Balogh Adrienn (b.adie25(kukac)gmail(pont)com)

2009/2010. I. félév 

Erasmus félévemet egy olyan kisvárosban töltöttem, amelyről itthon még nem sokat hallottak. Oestrich-Winkel 10-12000 fős lakosságával 50 km-re fekszik Frankfurttól a Rajna partján. Nagy fejtörést okozott, hogy milyen helyeket válasszak, s mivel angolul akartam tanulni Németországban, ezért nem sok választási lehetőségem maradt. Így kerültem a European Business School-ba (EBS). 

A szálláskeresés nagyon nehezen ment, s szerencsére nem egyedül kellett megbirkóznom ezzel a feladattal: tudtam, hogy egy másik magyar lány is ott tölti a félévet, így igyekeztünk együtt lakást keresni. Több mint egy hónapot fordítottunk a feladatra. Ez nem azt jelenti, hogy a „tökéletes” lakásra vártunk, hanem egyáltalán arra, hogy valaki hajlandó legyen kiadni nekünk a lakását. Ugyanis mi négy hónapra szerettük volna kibérelni, ilyen rövid időre pedig nem akarták kiadni őket. A másik probléma pedig az volt, hogy nagyon limitáltak a lakáslehetőségek kis település lévén, tehát azt tudom javasolni az ideutazóknak, hogy amilyen hamar csak lehet, kezdjenek el lakást keresni. Egy hónap után szerencsével jártunk, s egy olyan lakást sikerült megkapnunk, amely viszonylag jó árban volt, közel volt mindenhez és a lakótársak is aranyosak voltak. 

Az augusztusom az utazás lázában és izgalmával telt, a papírmunkák elintézése utána igyekeztünk átgondolni, hogy mi mindent kell még beszereznünk a kint léthez.

Körülbelül 15 órás vonatút után megérkeztünk Frankfurtba, ahonnan az iskola által szervezetten, autóval jutottunk el Oestrich-Winkelbe (OW), szállásunkra. Hat lakótársunk volt, összesen tehát nyolcan éltünk együtt két lakásban egymás mellett. Mindenkinek volt saját szobája, volt két konyhánk, két fürdőnk. Mi egy indiai és egy koreai fiúval laktunk együtt, a másikban pedig két amerikai fiú és két szingapúri lány lakott. Nagyon „együtt éltünk” mi nyolcan, a két lakás felszerelését megosztottuk, sokszor ettünk együtt. 

Az első  hetekben felfedeztük a környéket, megismertük az embereket. Részt vettünk egy 10 napos német kurzuson, amely hasznos volt, de tarthatott volna kicsit hosszabb ideig is. Biciklit béreltünk, azzal jártunk mindenhova, különösen bevásárolni és iskolába. Nagyokat bicikliztünk a Rajna partján, különösen az augusztusi és szeptemberi jó időben, s felfedeztük a szomszédos városkákat mint Eltvillét vagy Rüdesheimot. Hessen tartomány székhelye, Wiesbadent is könnyen meg lehetett közelíteni, busszal 1 órányira, kocsival 20 percnyire volt. Ha nyüzsgésre, boltokra vágytunk, akkor ide kellett bemennünk, ugyanis OW-ben csak a legszükségesebbeket kaptuk meg. Az első héten az egyetem szervezett egy kirándulást Frankfurtba, ahol megmutatták a város mint pénzügyi központ „nevezetességeit”. Természetesen ide még visszatértünk pár alkalommal, egyik legérdekesebb a frankfurti autó-kiállítás volt, amely a világon az egyik legnagyobb. Megnézhettük a legújabb modelleket és be is ülhettünk a legtöbbe. 

Nagyon sok országból érkeztek cserediákok és érdekes volt velük találkozni, megismerni szokásaikat. Korán felfedeztük, hogy a társasági élet központja a mexikóiak lakása lesz, majdnem heti rendszerességgel tartottak bulikat, ahol szép számmal gyűltünk össze. Azt hiszem az egyik legérdekesebb a mexikói függetlenségi napon tartott buli volt, amelyen megpróbáltak nekünk igazi mexikói hangulatot varázsolni, s igazi mexikói tequilával kínáltak.

A szemeszter szeptember elején kezdődött és karácsony előtt ért véget. Ez egy eltérés a többi német egyetemhez képest, ugyanis ott októberben kezdenek általában. Az órarendem elég random volt, akadt olyan hét, hogy csak egy órám volt, és olyan is, amikor majdnem, hogy beköltöztem az egyetemre. Néhány tárgyat tömbösítve tartottak, és egy hét alatt letudták az egészet. Sokat pedig csak modulban lehetett felvenni. Ez azt jelenti, hogy egy modulba legalább két tárgy tartozik, s az összeset fel kell venni, nem lehet őket külön-külön tanulni. Ez rossz abban az esetben, ha te itthon csak egy tárgyat szeretnél elfogadtatni, azonban a modul miatt még fel kell venni kettőt. A modulvizsgán pedig egyszerre kell vizsgázni a tárgyakból és a jegyet is az összes tárgyból elért pontszámokra adják. Én Bachelor tanulmányaim voltam kinn, s a legtöbb BA tárgy 2 kredites, így elég sokat tárgyat kell venni, hogy meglegyen a 30.

Nagy hangsúlyt fektetnek a csoportmunkákra, beadandókra, esettanulmányokra és prezentációkra, különösen a mester diákok esetében. 

Az oktatásban nekem az volt merőben új, hogy minden óra elején odaadták a kinyomtatott diasort, így nem kellett az időt a diák körmölésével tölteni, hanem az előadóra lehetett figyelni. Ezenkívül az volt figyelemre méltó, ahogy a külföldi diákokat a németek kezelték. Számukra természetes volt, hogy ott vagyunk, velük dolgozunk, míg itthon nagyon ritkán van közös óránk külföldi diákokkal. Az EBS-en az oktatás nyelve elsősorban az angol, alapképzésben fel lehet venni néhány tárgyat németül is. 

Nem is kérdése, hogy a tanulás és bulizás mellett mivel telik egy Erasmus félév: utazással. A legnagyobb élményem (és szerintem sokunknak) az Oktoberfest volt. A sör bajor ünnepén való részvétel mindenkinek meghatározó momentum volt. Igaz, München kicsit messze fekszik OW-től, de a németektől és itt tanult magyaroktól hallottunk egy klassz lehetőségről. Mivel a német vonatok nagyon drágák, sok autós ajánl fel fuvart viszonylag olcsón. Erre jött létre egy weboldal is (mitfahrgelegenheit.de), ahol mindenki közzéteheti, hogy mikor, hova, mennyiért szeretne utazni vagy ajánl fuvart. Így jutottunk el Münchenbe.

Németektől tudtuk, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor próbáljunk lejutni a nyitó vagy a záró hétvégére (összesen 3 van). Szállást lehetetlenség találni, hónapokkal előre le kell foglalni. Nekünk szerencsénk volt, müncheni AEGEE-seknél aludtunk, akik csak még felejthetetlenebbé varázsolták az egészet. Fergeteges az egész fesztivál hangulata, ahogy az az érzésed, hogy egy nagy vidámparkban vagy, de ott vannak körületted a több ezer férőhelyes sátrak. Ezekbe nagyon nehéz bejutni, akár többórás sorban állás az ára. De megéri! Főleg esténként elképesztő a hangulat, amikor beindul a „buli”, egy iszik 5000 ember, egyszerre koccint, egyszerre énekel összekapaszkodva. A hangulatot természetesen a bajor népviseletbe öltözött németek látványa is fokozta. 

Az EBS két alkalommal szervezett International Night/Fair nevű eseményt. Ez arról szólt, hogy minden ország kapott egy helyet, ahol az országát, kultúráját és egyetemét kellett bemutatnia, kiemelni a jellegzetességét. Mi elővettük a pirosaranyat, sütöttünk fasírtot, melyek nagy sikert arattak. 

Erről még az a történet jutott eszembe, amikor gulyásversenyt rendeztünk a csehekkel. Egy buli során azon vitatkoztunk, hogy melyik az igazi gulyás: a cseh vagy magyar… (magyar ez nem kérdés J) Megvettük az alapanyagokat, elkezdtünk főzni, és láttuk, hogy nagyon furcsán néznek ránk. Miért kell ebbe krumpli és sárgarépa? Hamar kiderült, hogy náluk az a gulyás, ami nálunk a pörkölt… Így legalább kétfogásos vacsorát ettünk, de azután is folyamatosan mondogatták, hogy a cseh az igazi, mert a mienk az nem gulyás, hanem gulyásleves. 

Végül pedig a mindennapokról szeretnék pár sort írni. A félév nagyszerűségét növelték a lakótársaim. Eleinte nehézséget okozott a különböző kontinensekről érkezettek angolját megérteni, igyekeztem a kulcsszavakat elcsípni. Egy idő után ez egyre könnyebben ment, s a végén nagyon a szívemhez nőttek.

Nagy élményt jelentettek a közös vacsorák. A koreai fiú kitűnő szakács volt, a legjobb közülünk, sokszor vállalta, hogy főz nekünk. Az is mindennaposnak számított, hogy az összes koreai barátja nálunk töltötte az estét, együtt ettünk, beszélgettünk, megismertük egymás kultúráját. A kint megismert emberek nagy része nagyon a szívemhez nőtt, s remélem, hogy legtöbbjükkel fogok még találkozni.  

Az EBS tehát nem egy nagyvárosban fekszik, de nem is a világ végén. Ennek természetesen van előnye és hátránya is. Kocsi nélkül nehezebb és drágább volt közlekedni, ha el akartunk jutni valahova, de azért megoldható volt. Vasárnaponként nem mindig tudtunk mit csinálni, ugyanis azt tudni kell Németországról, hogy akkor megáll az élet, minden bolt zárva van. Azonban gyönyörű volt a táj és nagyon jó érzés volt az, hogy akárhova mentem, akár csak a boltba, biztos összefutottam legalább öt ismerőssel a suliból. Összességében felejthetetlen hónapokat töltöttem és bátran ajánlom mindenkinek!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.