Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Universidade do Minho

     Miért volt olyan felejthetetlen a Bragában eltöltött félévem? Leginkább azért, mert olyan tapasztalatokat szereztem, amiket itthon, a rég megszokott életemben esélyem sem lett volna. Nemcsak megtanultam megállni a helyem egy külföldi egyetemen (és közben itthon is), hanem kétség kívül emberileg is rengeteget fejlődtem. Kezdve azzal, hogy sikerült egy távoli országban elboldogulnom egy olyan nyelven, ami teljesen új volt számomra. Valamint olyan kapcsolatokat alakítottam ki, amik nagyon nagy hatással vannak az életemre. De mégis a legfontosabb, hogy aki egyszer átérzi, milyen Erasmusosnak lenni, egészen másképp viszonyul a körülötte lévő emberekhez!  

     Miért vágtam bele? Leginkább a kalandvágy vonzott. Nemcsak, hogy kipróbáljam magam külföldön, hogy lássam, hogyan élnek emberek egy, a miénktől különböző országban, hanem hogy változtassak az itteni, átlagos egyetemista életemen. Ezek a vágyaim teljes mértékben beteljesültek, és úgy érzem, jó irányba változtam általuk. Nyitottabb, elfogadóbb lettem a körülöttem lévőkkel és megtanultam jobban kezelni a kapcsolataimat. Ezenkívül visszakaptam az elveszettnek hitt bizalmamat az életben. Rájöttem, hogy lehet bármikor változtatni, csak tőlem függ, mikor és hogyan kezdem el!

     Akkor most elkezdem a történetet az elejéről! Szerintem mindenkinek él a képzeletében egy kép Portugáliáról. Az igazat megvallva nekem egészen más képem volt róla, mielőtt oda mentem, mint amit aztán ott tapasztaltam. Csakúgy, mint az Erasmus programról általában. Azt tudtam, hogy Braga egy viszonylag csapadékos város, viszont mégiscsak délen van (gondoltam), és a tél sokkal enyhébb, mint nálunk. Mikor megérkeztem szeptember végén, még nagyon meleg volt. A helyiek mondták is, hogy érdemes kihasználni a jó időt, mert nemsokára nagyon meg fog változni az időjárás. A tél pedig az itthonihoz képest valóban enyhe, viszont azért néha jól jött volna, ha a télikabátomat is magammal viszem! J  

     A másik meglepetés a boltokban ért. Egészen más termékeket találtam, egészen más rendszerben, mint nálunk. Azért így vagy úgy meg tudtam találni a legtöbb dolgot, amit szerettem volna. A legfurcsább az volt, hogy fűszerekből, teákból és csokiból nagyságrendekkel szűkösebb volt a kínálat, mint nálunk.  

     Braga Portugália harmadik legnagyobb városa (Lisszabon és Porto után). Azoknak ajánlanám, akik szeretnének kiszakadni kicsit a fővárosi zsúfolt életből. Méretéből adódó előnye, hogy gyorsan kiismerhetők az egyes helyek és az emberek is. Így ideálisak a feltételek egy összetartó Erasmusos társaság kialakulásához! Gyakorlatilag bárhonnan bárhova el lehet jutni gyalogosan. Erre szükség is van sajnos, mert a tömegközlekedés elég szegényes. A helyi járatos buszok például este 8 után egyáltalán nem közlekednek… Azonkívül, hogy egyetemi város, fontos tudni róla, hogy az ország történelmében is fontos szerepet töltött be, amiről a városszerte megtalálható rengeteg műemlék tanúskodik. 

     Én úgy éreztem, hogy az egyetem fontosnak tartja a nemzetközi kapcsolatok ápolását. A külföldi diákokat ezért nagyon szívesen fogadják, és segítik mindenben. Viszont egy kicsit hiányoltam a nekünk szervezett programokat. A kirándulásokat, egyéb közös programokat mindig magunknak kellett megszerveznünk. Az országon belüli kirándulásokon kívül a közeli fővárosokba is érdemes elutazni. Ilyen szempontból Porto közelsége nagyon nagy előnyt jelentett. Az ottani reptérről lehetőség nyílt számtalan európai és afrikai nagyvárosba elutazni nagyon alacsony áron. A reptér tömegközlekedéssel is egyszerűen elérhető a főbb vasútállomásokról (Sao Bento, Campanha). 

     Eleinte felmerült bennem a kérdés, hogy biztosan jól döntöttem-e, hogy itthon hagytam az évek alatt kialakított, kényelmes, megszokott életemet. Minimális felszereléssel költöztem be a kollégiumba (Santa Tecla), ami igaz, hogy szépen felújított és mindig tisztán tartott volt, de viszonylag messze volt az egyetemtől. Az én blokkom csak lányok részére volt fenntartva, mégsem volt lehetőség főzni, ami azért nagyon nagy hátránynak számított. Így nem csak, hogy többet kellett költenünk az étkezésekre, de még ha szerettük volna, akkor sem tudtuk egymásnak bemutatni a saját nemzeti jellegzetességeinket… Azért az emberi leleményesség határtalan, úgyhogy a bátrabbaknak sikerült kiművelniük magukat a mikrohullámú sütőben való főzésből! Meglepő dolgokat eredményez a szükség. Én sem gondoltam volna, hogy tésztát, rizst főzni, vagy éppen egy rántottát sütni milyen egyszerűen és jól lehet mikróban!

     Általában mégis az egyetemi/kollégiumi menzán ettünk. A menü nem volt túl változatos, de minőségben messze a magyarországi átlag feletti volt, ráadásul elérhető áron (2,15E). Nekem nagyon tetszett, hogy mindig volt friss saláta, gyümölcs és gyakran volt hal a választékban.  

      A portugálok nagyon fontosnak tartják általában az ételt és a közös étkezéseket. Az ebédidő mindig külön szertartás. Alkalom a lazításra, beszélgetésre. Igaz társasági esemény a nap közepén. De nemcsak az ebédek ilyen fontosak. Minden alkalmat kihasználnak a közös „lakomákra”, legyen az a havi rendszeres labortakarítás utáni, jól megérdemelt teadélután, a karácsonyi vacsorák, vagy a közösségépítő vacsorák…

A legjobb emlékeim ezekhez az alkalmakhoz köthetők. Különleges játékokkal teszik még felszabadultabbá, hangulatosabbá ezeket az estéket. Igaz, az általában is elmondható a portugálokról, hogy nagyon szeretik a játékokat, és nagyon büszkék a hagyományaikra. Az egyetemen az elsősök beavatásának van például egy jól kialakult, egész éves szertartása. Ennek része a „gólyabál”, ahol a több napig tartó megpróbál-tatások után az elsősöket azzal tisztelik meg a felsőbb évesek, hogy ők adnak műsort nekik. Mégpedig nem is akárhogy!

      Az egyetemen én szakdolgozat írásra jelentkeztem. Ez volt az egyetlen kurzus, amit angolul lehetett végezni. Egyébként csak portugál nyelvű  órákat tartanak. Ezért a nemzetközi iroda igyekszik azzal segíteni a külföldieket, hogy viszonylag intenzív (heti 3x2 órás) nyelvi kurzusokat szervez évközben. Alap és haladó szinten, nemzetiségek szerint csoportosítva osztottak be minket az órákra. Ez a nyelvtanuláson kívül jó lehetőség volt a csapatépítésre is! Én a kint töltött 3 hónapot ennek ellenére kevésnek találtam a nyelv elsajátítására. A mindennapi dolgokkal már jól elboldogultam, egészen jól megértettem a körülöttem folyó beszélgetéseket, és ha nagyon rá voltam szorulva, meg is tudtam értetni magam. Viszont igazán akkor kezdtem el beszélni, amikor már indultam haza. Mindenképp ajánlanám, hogy kiutazás előtt is érdemes foglalkozni a nyelvtanulással! Ez nagyon nagy előnyt jelent!  

     Az angol nyelvtudásom viszont nagyon sokat fejlődött. Ez volt ennek az időszaknak az egyik legjobb eredménye számomra!

      A labor, amelybe bekerültem, nagyon nemzetközi volt. Mondhatni kétféle csoportra lehet osztani a tagokat: akik külföldiek, és akik már voltak külföldön hosszabb időre. A portugálok közül mindenki nagyon jól beszélt angolul, rajtuk kívül pedig voltak brazilok, mexikóiak, spanyolok, illetve egy cseh vendég doktorandusz is! Szóval általában több spanyol beszélgetést hallottam, mint portugált. De így legalább egyből két nyelvvel ismerkedhettem! J Mondjuk a spanyol és a portugál főleg csak kiejtésben különböznek egymástól. Én a portugál kiejtést nehezebbnek találtam, de egy idő után arra is rá lehet érezni! Mivel nagyon sok volt a brazil cserediák Bragában, volt lehetőségem a brazíliai portugált is hallani. Meglepően különbözik a portugál portugáltól! Sokkal könnyebben megérthető, mert lassabban, jobban artikulálva beszélnek. A portugálok viszont lépten-nyomon igyekeznek elharapni a szavakat, minél kevesebb magánhangzót ejtve ki.  

     Összességében nagyon sokat kaptam ettől a félévtől. Ha újrakezdhetném, és valamit változtathatnék, akkor kicsit többet utaznék az országban mindenfelé, próbálnék több helyivel megismerkedni, és a nyelvet többet gyakorolnám.  

     A legjobb dolog viszont az volt, hogy rájöttem, hogy itthon is bőven várnak még rám kalandok. Csak rajtam múlik, hogy beengedem őket az életembe, vagy hagyom elszürkülni a hétköznapokat. Ezután a félév után úgy érzem, képes leszek jó irányba változtatni. Annyi mindenkitől hallottam, hogy mennyire tetszett nekik Budapest, mikor itt jártak, hogy ma már én is sokkal büszkébb vagyok arra, hogy itt élhetek!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.