Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Beszámoló - 2009/10

Hochschule für Technik und Wirtschaft

Hallgatói beszámoló – Egy félév Drezdában 

      2009 tavaszán pályáztam meg az Erasmus tanulmányi ösztöndíjat. A hely kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy német nyelvterületre menjek, és választásom a néhány lehetőség közül végülis Drezdára esett. Drezdában két jelentős felsőoktatási intézmény van, az egyetem (TU, vagyis Technische Universität) és a főiskola (HTW, vagyis Hochschule für Technik und Wirtschaft), de a 2009-2010-es tanévre Bsc-vel csak a HTW-re lehetett jelentkezni. Az ösztöndíjat elnyertem. 

Kiutazás, bevezető hét

      Be kell vallanom, az utazás előtt kicsit tartottam attól, hogy a hivatalokban való ügyintézéssel hogyan fogok boldogulni egyedül, egy idegen országban, idegen nyelven, egyedül… Nos, a jó hír az, hogy a HTW-n ezek a dolgok „maguktól” megoldódnak! Hogy hogyan lehet ez?

      A HTW már a kiutazás előtt is küldött egy rövid tájékoztatót a féléves időbeosztásról, és többek között arról, hogy az erasmusosok számára a szemeszter megkezdése előtt külön „bevezető  hetet” tartanak. Ezt a hetet egy Faranto nevű, direkt a külföldi hallgatók segítésére alakult diákszervezet tartja, és szívből ajánlom mindenkinek, hogy elmenjen rá! A bevezető hét során ugyanis az összes hivatal „házhoz jön”: a Deutsche Bank, az egészségbiztosító, stb. munkatársai eljöttek a Campusra, nekünk, erasmusosoknak meg csak sorba kellett állni az asztalok között, és minden elintéznivalónkat letudtuk fél óra alatt. Ha valamelyik hivatal mégsem képviseltette magát személyesen, akkor a Faranto elhozta nekünk a kitöltendő űrlapokat, segítettek kitölteni, és aztán ők vitték be az egész paksamétát a hivatalba – nekünk csak értük kellett mennünk néhány nap múlva. Óriási könnyebbség! A Faranto ezen kívül szervezett még kirándulást (a Sächsische Schweiz gyönyörű! Mindenki menjen el oda, aki csak teheti, megéri!!!), bowling-estet, városnézést, megmutatták a könyvtárat, a legjobb menzát – mindezt a bevezető héten; és a félév további része sem telt el programok, kirándulások, sörfőzde-látogatások, bulik nélkül.

      A HTW másik, külföldi hallgatókat segítő intézménye a „tutor professzorok” léte: ők azok az egyetemi tanárok, akik tanulmányi szempontból állnak a külföldi hallgatók segítségére. Nekem nagy szerencsém volt az enyémmel: Herr Prof. Scherzer rendkívül kedves, figyelmes ember, már a bevezető hét első napján megkeresett engem a farantósok programján, átbeszéltük együtt, hogy milyen tárgyakat lenne érdemes felvennem, stb. Ekkor derült ki az is, hogy a HTW-n a harmadévesek az 5. félév első hónapjában a kötelező szakmai szakmai gyakorlatot végzik, ezért a tárgyak ebben a félévben nem a szokásos módon, párhuzamosan, hanem tömbösítve vannak. Ez azt jelenti, hogy az 5. félévben az oktatás csak november közepén kezdődik, Tárgy X-szel, ami a téli szünet előtt véget ér, és az új év januárja Tárgy Y-nal folytatódik. Ez az információ csak a bevezető héten derült ki, pedig, azt hiszem, ilyesmit nem árt előre tudni.

Tanulmányok

      Mint a fentiekből következik, a fősulival októbertől november közepéig alig volt dolgom. Összesen négy tárgyat vettem fel, összesen 35 kreditért, ezek közül kettő a harmadéves tájépítészekkel, egy a harmadéves környezet monitoringosokkal, egy pedig az erasmusosok egy csoportjával együtt volt. Ez utóbbi a németóra, természetesen, vagyis a Deutsch als Fremdsprache.

      A bevezető héten sor került még egy rövid teszt írására is, ami alapján a német nyelvi csoportokba beosztottak minket. Nem tudom, hogy a többi csoportnál mi volt a helyzet, de a mienkben (C1) a nyelvi oktatás erősen közgáz-központú volt. Valószínűleg azért, mert az erasmusosok nagy része valamilyen közgázos szakon tanul, vagy azért, mert a nyelvi központ a közgáz karhoz tartozik… Mivel én elég kevéssé vagyok ilyen beállítottságú, ezért az órák ilyen orientáltságát kevéssé élveztem, ennek ellenére nem bántam meg, hogy jártam rá – mégiscsak tanultam valamit, és a kiscsoportos beszélgetések során sok érdekeset lehetett a különböző országok szokásairól, kultúrájáról megtudni.

      A tájépítészeti kar a kertészekkel, környezetmonitoringosokkal és a mezőgazdászokkal együtt a többi kartól eltérően nem a belvárosban, hanem Drezda határában, a pillnitzi campuson található. Pillnitz gyönyörű, a kastély és a park a fősuli közvetlen közelében van –meseszép, nyugis, zöld környezetben. Az oktatási feltételek és az oktatás módszere a nálunk megszokottól teljesen eltérő: a tájépítész karon összesen öt professzor, ha van, és a diákokat a Bsc hat féléve alatt kb. 10 ember tanítja összesen. Egy évfolyamban kb. 20 diák tanul, ami nálunk abszolút családias hangulatot teremtene – nos hát, náluk nem ez a helyzet, a németek nem magyarok, erre mindenki készüljön fel.

     A tárgyválasztásról azt kell mondjam, hogy egyik tárgy sem az volt, amire számítottam – a boldogulás kulcsa, hogy az ember ne várjon el semmit, nagyon gyorsan mérje fel a helyzetet és alkalmazkodjon hozzá – így lesz egy jó féléve, egyébként meg csak szenvedés az egész.  Ha valaki az erasmusos félévében szakmailag sokat szeretne fejlődni, az ne a HTW-t válassza, viszont aki egy kicsit lazítani akar, kultúrára, szép környezetre vágyik, annak Drezda ideális hely.

      Az oktatási módszer elsősorban a kis csoportos, önálló munkára épül, a tervezéses tárgyak alapelve nagyjából az, hogy „úgy tanítunk, hogy nem tanítunk”. Ez a hozzáállás engem elsőre kicsit sokkolt, de aztán rájöttem, hogyha az ember az egészet egy kicsit munkásabb C tárgyként fogja fel, amikor azt tervezhetek, amit csak akarok, akkor az egész egy jó buli. Nagyon tetszett viszont a gyakorlatias hozzáállás, és az, hogy a tárgyakhoz majdnem mindig kapcsolódik tanulmányi kirándulás is: a szabadtérfejlesztés c. tárggyal pl. Londonba mentünk 5 napra!!! Ez az élmény feledhetetlen, életre szóló volt, sok parkot láttunk, találkozhattunk neves tervezőirodák vezetőivel, jutott idő egy gyors városnézésre is, és egyik délután még a greenwichi egyetem Msc-s tájépítészeivel is volt egy közös óránk!

      A félév másik kiemelkedő élménye számomra az első, szinte tanítás nélküli másfél hónap volt. A „tutor professzorom” javaslatára ugyanis vaktában jelentkeztem néhány tervezőirodába gyakornoknak, és az egyik helyre fel is vettek! Ez a munkával töltött időszak volt a félév másik nagy ajándéka: életemben először dolgoztam igazából, ráadásul szakmában, volt saját projektem (egy családi ház kertje), a főnök rendkívül kedves és rendes ember volt: külföldiként és vadidegenként teljes bizalmat élveztem az elejétől fogva… Nagyszerű időszak volt, nagyon élveztem. 

Lakhatás, közlekedés

      Drezdában kollégiumban laktam a külvárosban, a Neuberinstrasse 15-ben. A koli választásakor a fekvése (közvetlenül az Elba partján!!!) volt az elsődleges szempont, de utólag derült ki igazán, mennyire szerencsés választást hoztam. Az épület gyönyörű helyen van (olyan, mintha Szentendre óvárosi részében laknál), felújított, apartmanos berendezésű (mintha csak kis, 2-6 szobás lakásban laknál konyhával, fürdőszobával), korlátlan nettel (a kolik többségében limites a net, itt nem!). A szobák bútorozottak, kényelmes ággyal, nagy szekrénnyel-polccal, hatalmas, fiókos íróasztallal. Az ablakon viszont nincs függöny, és ami számomra a legszomorúbb volt, hogy a konyhában nincs sütő (a hűtőben pedig fagyasztórész).

      A koliárak átlagban 170-220 euró között mozognak, de jól figyeljen mindenki: a viszonylag minimális árbeli különbségek mögött jelentős minőségbeli különbségek lapulhatnak (pl. folyosós-rendszerű koli, emeletenként sok-sok szobával, 2 WC-vel, zuhanyzóval, egy konyhával)! A német diákok többsége egyébként jellemzően nem kollégiumban, hanem WG-ben (albérlet-szerűség) lakik: ez árban szinte ugyanaz, cserében viszont rendes lakásban laksz, néhány lakótárssal együtt.

      A közlekedés a Neuberinstrasséból – a Studentenwerk honlapján hirdetettel ellentétben – korántsem olyan hű-de-kedvező a pillnitzi campusba. Biciklivel, azzal igen (a tavaszi félévben magam is vettem volna egyet, de télre nem akartam), de tömegközivel kicsit problémás. Normális esetben fél óra alatt benn lehet lenni, de a pillnitzi busz nap közben ritkán közlekedik, és a komp sem jár télen este fél 7 után. Ez az estébe nyúló csoportmunkáknál elég kellemetlen, mert ilyenkor vagy jóval előbb lelép az ember, vagy az egész napos meló után utazik még egy órát várakozással, átszállással…

      Az általános közlekedés Drezdában viszont ideális. Minden akkor jön, amikorra ki van írva, éjszaka a járatok csatlakoznak egymáshoz és bevárják egymást, a buszon-villamoson legtöbbször van ülőhely, és ami a legjobb: minden útkereszteződésben ugyanott vannak a megállók, mindenhol ugyanazon logika szerint, így a közlekedés kezdők és nehezen tájékozódók számára is nagyon gyorsan kiismerhető. A közbiztonság nagyon jó, amikor az éjszaka kellős közepén egyedül sétáltam haza valahonnan, akkor is 100%-os biztonságban éreztem magam.

Vásárlás, egyéb

      Az életszínvonal Németországban – nem meglepő módon – sokkal magasabb, mint nálunk, az árak mégis nagyjából egyformák, sőt. A tejtermékek jellemzően olcsóbbak, mint nálunk, a húsok, pékáruk, zöldség-gyümölcs viszont drágábbak. A zöldség- és gyümölcskedvelőknek szívből ajánlom a Hauptbahnhof melletti mélygarázsban (Wiener Platz Passage) található távolkeleti zöldségest és boltot (mi magunk között csak csodaboltnak hívtuk): a zöldség-gyümölcs itt a legolcsóbb, és az esetek 90%-ában az áru minősége is kiváló. Ráadásul az itt kapható zöldség-gyümölcsfélék  20%-át még sosem láttam azelőtt…

      Élelmiszervásárlás szempontjából nekem a Netto vált be a legjobban: a választék közepes, a minőség elég jó, az árak pedig viszonylag kedvezőek. Aki nagyobb választékra vágyik, annak talán a Rewe a legkedvezőbb megoldás. A legkevésbé a Konsumot ajánlom: itt minden legalább 10%-kal drágább, mint máshol.  

      Még egy fontos tudnivaló: vasárnap szinte semmi sincs nyitva (de pl. a csodabolt igen)!  

Kultúra

      Aki szeret múzeumba járni, vagy csak úgy a városban sétálni, annak Drezda nagyon fog tetszeni. Jó tudni, hogy Németországban egy múzeumépületen belül sokszor több múzeum több gyűjteménye is helyet kap, és van, ahol nem lehet külön-külön jegyet venni, csak egy jó drágát, de azzal mindenhová be lehet menni.

      Ilyen hely például a Zwinger, amit mindenkinek ajánlok! A Zwinger neve kapcsán mindenkinek a képtár – Gemäldegalerie Alte Meister – ugrik be, az ember sóhajtva megveszi a 10/7,5 eurós jegyet, megnézi a gyönyörű festményeket, majd hazamegy. Pedig a jegy árában a képtárral egy épületben található (csak más-más bejáratokon keresztül megközelíthető) lovagterem és porcelángyűjtemény megtekintése is benne van! Persze hogy ki bír ennyi mindent egy napon befogadni… az más kérdés. Épp ezért éri meg szerintem az SKD éves bérlet megvétele: diákoknak 20 euróért a kiállítás napjától számított egy éven belül ingyenes belépést biztosít egy csomó drezdai múzeumba. Ha pl. van egy kedvenc képed a Zwingerben, akár minden nap megnézheted… :-)

      A kevésbé múzeumszeretőknek pedig a Neustadt az ideális hely, a maga oldott, fiatalos, befogadó hangulatával. Abszolút multikulti, nyáron egyfolytában buli van, kocsmák, zenés klubok minden sarkon…  

      A drezdai tapasztalataimat, élményeimet összefoglalva: ez a félévem nagyon vegyes volt. Nagyon sok váratlan örömben, nagy szerencsében volt részem, viszont értek csalódások is – elsősorban a német és magyar mentalitásbeli jelentős különbségek, na meg a főiskolai tanulmányok miatt. Személyes fejlődésem szempontjából ennek a félévnek nagyon sokat köszönhetek – és ez az, amiért Erasmusra jelentkezni szerintem igazán érdemes.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.