Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Eberhard-Karls-Universität Tübingen

     Your browser may not support display of this image. Először is, azzal kezdeném az egész beszámolót, hogy ez az elmúlt félév volt életem eddigi legjobb féléve! Azt hittem, hogy egy ilyen 80.000 fős kisváros, mint Tübingen unalmas és túl nyugodt lesz Budapesthez képest, de nagyot tévedtem. Kiderült, hogy a 80.000 lakosnak a fele diák és egy nagyon szép, hangulatos, izgalmas, pezsgő városka Tübingen rengeteg diákkal.

     Úgy kezdődött az egész kint tartózkodásom, hogy már szeptember közepén kiutaztam, (holott az egyetem csak október közepén indul Németországban) ami jó választás volt. Elég kalandos volt az elhelyezkedésem, mivel az első szoba amit kaptam nem volt megfelelő , de egy kisebb vita után sikerült megoldani a kérdést és egy újat igényelni októbertől. (Addig egy barátnál laktam.) Ez a két hét alatt, amíg gyakorlatilag semmit és senkit nem ismertem Tübingenben abból álltak a napjaim, hogy járkáltam a városban, bankszámlát nyitottam, telefonszámot szereztem, bejelentkeztem az ún. Bürgeramtnál, beiratkoztam, „Semesterticket”-et vettem (ami érvényes a helyi buszjáratokra és kb. a fél megye 2. osztályú vonataira) stb., tehát elintéztem az adminisztratív ügyeket. E közben a tübingeni cserediákokkal foglalkozó diákszervezet: StudIT küldött néhány e-mailt valamiféle kerekasztal találkozókról, Stammtisch-ekről (2 hetente voltak). Kicsit furcsán hangzott, de mivel senkit sem ismertem, elmentem. Itt végre megismerkedtem főleg német diákokkal először, mivel egy olyan asztalhoz kerültem. (A második Stammtisch-emre hónapokkal később már úgy mentem el, hogy rengeteg ismerős fogadott.) Érdemes egyébként mentort vagy tandem partnert kérni a StudIT honlapján, én ugyan nem kértem, de lehet, hogy egyszerűbb dolgom lett volna egy partnerrel. Innentől kezdve már volt kikkel eljárni, megmutatták a várost, a szórakozóhelyeket, hol van non-stop bolt és étterem (ez fontos információ Tübingenben!), hogy járnak a buszok stb.

     A következő mérföldkő a WHO-ba való költözésem volt októbertől. A WHO (Waldhäuser Ost) egy kis része Tübingennek, ami gyakorlatilag egy kis elszigetelt diákfalu, rengeteg kollégiummal egy rakáson. Van a közelben két bolt is, bank, újságárus, nagyjából minden, amire szükség lehet. A kollégium úgy néz ki, hogy mindenkinek van külön szobája, jobb esetben külön fürdőszobája is és a konyhán osztozkodtunk az egész szinttel. Nagyon-nagyon szerencsés vagyok, hogy ide kaptam szállást, mert így utólag elmondhatom, hogy a WHO Tübingen legjobb helye! Egy domb tetején van egy kissé elszigetelve a várostól, de busszal nagyon jól megközelíthető. Itt található a már világszerte ismert Kuckuck (rövidítve, a törzsvendégek közt KKK) szórakozóhely, ami gyakorlatilag egy kis lyuk, de idővel, egyre több embert megismerve a legeslegjobb, olcsó találkozó- és ismerkedő hely.

     A szemeszterkezdés előtt volt lehetőségem részt venni néhány kiránduláson a StudIT szervezettel, amiken rengeteg új embert ismertem meg a világ minden tájáról, és egyre inkább kezdett kialakulni egy nagyon jó társaság ezekből az újonnan szerzett haverokból. Mire az egyetem beindult, illetve ez idő alatt, már mindenről volt információm, hogy az adminisztratív ügyeket hogyan kell/kellett intézni, mit kell a Learning Agreement-tel csinálni, milyen problémával kihez kell fordulni, tehát nagyon jól informáltak minket és a kinti Erasmus koordinátorok nagyon segítőkészek voltak. Az egyetemi oktatás nagyjából olyan rendszer szerint működött, legalábbis a gazdasági (BWL- Betriebswirtschaftslehre) szakon, mint a Corvinuson, persze kell embereket ott is ismerni, hogy minél több információhoz jussunk. A német nyelvű óráim (Kostenanalyse, Informationsmanagement, Marketing) legalábbis teljesen úgy működtek, mint itthon, évközben egyikből kellett prezentációt készíteni és félévkor az összesből vizsgázni. Felvettem egy angol nyelvű tárgyat is (international business), ami interaktívabb volt. A professzorok is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, csak értesíteni kellett őket személyesen óra után, vagy e-mailen, hogy Erasmus diák vagyok és érdeklődni, hogy mik a teendőim, hogyan szeretnék vizsgázni és mikor. Nem adódtak különösebb nehézségeim a tárgyakkal kapcsolatban, a vizsgákra persze sokat készültem, de abszolút teljesíthetőek voltak. Sok időt töltöttem a könyvtárakban, amik nagyon jók, sok van belőlük és a fő könyvtár majdnem minden nap éjfélig nyitva van!

     Azért is nagyon jó döntés külföldön Erasmus-szal tanulni, mivel rengeteg új embert lehet megismerni, különböző szokásokkal és kultúrával, és kipróbálhatod magad egy új környezetben, hogy mennyire találod föl magad, mennyi életre szóló barátságot köthetsz és megtapasztalhatod életed egyik legjobb, felejthetetlen szakaszát. Én először egy olasz lánnyal lettem nagyon jóban, majd az ő olasz társaságával, ami bővült lengyelekkel, ezután egy spanyol és egy orosz csapathoz csapódtam (rengeteg olasz és spanyol volt). E közben jóba lettem többek közt egy magyar lánnyal is, majd végül ők mind „egyesültek” és létrejött a nagy családunk. Ez azt jelenti, hogy mindig egy időben mentünk a menzára ebédelni kb. zárás utánig, majd utána sokszor együtt jártunk kávézni a Clubhausba, ami nappal kávézóként, csütörtök esténként pedig buli helyként funkcionált. Sokszor együtt kirándultunk, amiknek általában én voltam a szervezője, mivel turizmus szakra járok itthon. Megjártuk a környék érdekességeit: Bad Urachban egy vízesést, több kastélyt, ami a közelben található, Strasbourgot, ami szintén nincs messze és még sorolhatnék csomó mást is. Esténként meg persze mindig áthívtuk egymást vacsorázni, filmezni, szórakozni és vicces játékokat játszani. Én egy félév alatt kb. 6 nyelven tanultam meg azt mondani, hogy „egészségedre”, és még több nemzetiségűnek próbáltam megtanítani. Nagyon sokat tanultam mindenféle nemzetiség szokásairól, kultúrájáról, nyelvükről és persze én is bemutattam különböző magyar ételeket, italokat, szokásokat, amit csak lehetett.

     Your browser may not support display of this image. Az egész beilleszkedés egy ilyen új környezetbe - még ha nem is nagyon találtam magyar barátokat Tübingenben - azon múlik szerintem, hogy mennyire nyitott az ember, mennyire barátságos és befogadó  akár más nemzetiségűekkel is. Teljesen függetlenül attól, hogy ki milyen szinten beszéli az adott nyelvet, jó kapcsolatokat lehet kialakítani. Úgy érzem, hogy ebben a félévben rengeteg olyan életre szóló barátságra tettem szert, akikkel tartani fogom a kapcsolatot, és bármikor szívesen várnám őket itthon, hogy meglátogassanak és tudom, hogy ők is bármikor szívesen látnának engem saját városukban. Tübingen mindenképpen jó választás, nem lehet elveszni benne, mint egy nagyvárosban, nagyon kedvesek és vidámak az emberek és a nagy diákéletben minden diák megtalálja a helyét benne. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.