December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Fatih Üniversitesi

Nagyon izgalmas és érdekes tapasztalt volt négy hónapot egy más kultúrájú országban eltölteni. Az Egyetemen tapasztalt, nagy tudású tanárokkal találkoztam, a helyi diákok némileg zárkózottak, a város és az ország gyönyörű és különleges, anyagilag nem jár nagy ráfordítással, ha havi támogatásban részesülsz. Az alábbiakban témánként írom le az isztambuli élményeket. 

A FORGALOM

Az itteni közlekedés  – mediterrán néphez méltóan – nagyon kaotikus volt számunkra. Először alig mertem átmenni az úttesten a nagy forgalomban, odaverődtem másokhoz, hogy át tudjak jutni az úton. Itt még a villamos is átmegy a piroson! A kocsik pár centivel előtted állnak meg. A motorosok szlalomoznak a kocsik között.

A buszok sokszor dudálnak, mielőtt a megállóba érkeznének, és ha valaki felteszi a kezét, vagy a mozgásával jelzi, hogy fel szeretne szállni, akkor megáll a buszmegálló közelében, és felpattant az utas, aztán megy tovább a busz, de ha senki nem mozdul, akkor meg sem áll, persze ha nincs leszálló utas sem.

A buszok nagy részén ketten vannak (ez Bulgáriában is így volt): a sofőr, és az, aki szedi a jegynek az árát. Jegyet nem kapsz, csak a pénzt adod oda. Nekünk például az első utunk az egyetemre busszal két líra volt, aztán már másfél, legutóbb már egy líráért tettük meg ugyanazt az utat.

A kocsik és a buszok is folyamatosan dudálnak. Először nagyon idegesített, otthon elég frusztrálónak hat, de aztán megszoktunk, hogy nem azért dudálnak, mert dühösek, hanem ennek itt forgalomszervező szerepe van.

Egyébként Isztambul tömegközlekedése bizonyos szempontból modernebb, mint pl. nálunk. A metróba zsetonnal vagy chipkártyával mehetsz be. Szerencsére nagyon jó a tömegközlekedés.  

FÉRFI-NŐ KAPCSOLAT

A pasik nem ismerik a férfi-nő közötti haverságot/barátkozást. Ha nyitott/kedves vagy valakivel, csak nőként tud rád nézni. Például összeismerkedtünk az egyik recepcióssal, és egyik este virággal fogadta a barátnőmet, pedig erre – a mi kultúránk szerint – ő nem adott jelzést.   

NEHÉZSÉGEK

Két dolog jelentett nagy nehézséget az ott-tartózkodásunk során. Az egyik az, hogy nem beszélnek az itteniek angolul, csak nagyon kis részük. Ami igazán meglepő, hogy a fiatalok közül is kevesen, még az egyetemisták közül is.

A második dolog összefügg az előzővel, ez az információáramlás nehézkessége és pontatlansága. Például mielőtt ideérkeztünk teljesen kizártuk a kolit az alapján, amit hallottunk róla (este 10-ig be kell érni, nem lehet elmenni éjszakára szórakozni), aztán kiderült, hogy a külföldiekre nem vonatkoznak ezek a szabályok. De még ennek ellenére sem ideális hely egy erasmus-os számára.  

AZ EGYETEM

Tekintve, hogy magánegyetem, nem tartozik a legerősebbek közé. Az alapján választottam ki a felvett tárgyakat, hogy melyik tanár tartja, mert szerencsére vannak nagyon jó tanárok. Főleg management tárgyakat tanultam (Human Resources Development, Marketing management, Strategic Management), és a török külkapcsolatokról hallgattam egy órát (7,5 ECTS kurzusonként). Kiscsoportos órák voltak főleg (4-5 fő) évközi feladatokkal, de a tanulás mellett bőven jutott idő egyéb tevékenységekre is (kirándulás, ismerkedés a többi erasmus-ossal).  

A SZMOG

A suli forgalomtól függően körülbelül 2 órányira van a belvárostól. Maga a környezet gyönyörű, de az odavezető út a szmogfelhőn át vezet (az autópályák és főutak közelében csúcsidőben elég szennyezett a levegő).  

ÉTELEK

Olivabogyót és fetasajtot ettünk általában reggelire, a döner (ez a gyros megfelelője, nem a kebab) ugyanaz, mint otthon, és egy csomó hasonló jellegű étel van (tészta + ragu, levesek stb.). Mindenhez joghurtot esznek, pl. natúr ivójoghurtot isznak a nagyobb étkezések után. A tej, kakaó viszont nem jellemző.  

KOLLÉGIUM

Az alábbi körülmények vannak egy vallásos egyetem lánykollégiumában (3 hetet laktunk itt):

  • Nem léphet be férfi a kollégiumba, rokon sem, látogatóba sem, a gondnoknak is „őrt állnak”, míg javít.
  • A helyieknek este 8-ig be kell érni, nekünk is le kellett adnunk egy papírt, ha éjfél után kimaradtunk, éjfél és hajnal 6 között nem lehet a kollégiumba belépni (gondolom, zavarnánk a többieket, akik pihennének).
  • Gyakorlatilag egy aranykalitka, amit a tanulásra rendeztek be: semmi nincs a környéken a szmogos főutat, 1-2 élelmiszerboltot és egy kóbor kutyák által belakott kisebb pusztát leszámítva, szóval az embernek nincs is hajlandósága kimozdulni, az épületben viszont minden helyben van (konditerem, reggeli, vacsora, iskolabusz reggelente, minden nap kitakarítják a szobákat).
  • Egyébként nagyon szép és higiénikus épület.
  • A török lányok összességében zárkózottak, többségük nem is beszél angolul, a recepción is gyakorlatilag fel voltak háborodva, amiért eljöttünk Törökországba úgy, hogy nem beszélünk törökül (az összes külföldit itt helyezik el egyébként). Viszonylag sokan vannak itt délről és keletről (Kazahsztán, Örményország, Szíria, Thaiföld stb.). Aranyosak és jóindulatúak, voltunk együtt kirándulni is, de azért nyilván a hasonló mentalitásúakkal tartanak össze jobban.

MENTALITÁS - TÁRSADALOM

Tényleg mindenhol lehet alkudni. Az árak nem gyakran vannak kiírva (a szupermarketekben, nagyobb boltokban jellemző inkább). Pl. egy GSM boltban akartam fülhallgatót venni, 8 lírát mondott az eladó (1 líra=125 Ft), mondtam, hogy adok hatot, és belementek. De ugyanezt szoktam a pudingvásárlásnál is csinálni a közeli kis boltban.

Úgy vettem észre, hogy a törökök egymás között jobban összetartanak, mint a magyarok. Például vannak minibuszok (ezeket dolmusnak hívják), ahol csak a sofőr ül a buszon, és mindenki becsületkassza módjára fizeti az utazása árát. Ha sokan vannak, akkor a többi utassal előre adogatják a sofőrnek a pénzt. Azért ilyet Magyarországon nehezen tudnék elképzelni…

Azonban a társadalmi összetartásnak számomra valahol ellentmond, hogy a törökök elég tolakodóak, a sorban álláskor turakodnak, ahelyett, hogy itt is becsületesek lennének, és odafigyelnének a másikra. A buszon viszont nagyon gyakran átadják a helyet a rászorulónak, a nőket is jobban „óvják” ilyen módon is.  

ÜGYINTÉZÉS

A török ügyintézés szintén elég kaotikus, szinte sosincs két ugyanolyan megoldás ugyanarra a problémára. Például a telefonunkat blokkolják 30 nappal az ideérkezésünk után (ennyi a tartózkodási engedély beszerzésének a korlátja is), és ennek elkerülésére már elég sokfajta megoldással találkoztunk (egyik helyen tartózkodási engedéllyel, másutt iskolalátogatási igazolással, másutt csupán útlevéllel történő török sim kártya vásárlása esetén regisztrálják a telefonunkat, és így tudjuk később is használni).  

IDŐ

Szerencsére nagyon jó általában az idő. 15-20 fok van napközben, sokat süt a nap, persze azért itt is rájön néha, hogy essen. A szél általában fújni szokott.  

ERASMUS-OSOK

Összesen kb. 40-en voltunk (erasmus-osok és egyéb csereprogrammal ideérkezők), ebből kb. 10 emberrel tartottuk gyakrabban a kapcsolatot (finn, bolgár srácok, lengyel csajok, egy német srác, egy kolumbiai csaj, csehek), a többiekkel (litvánok, németek, kazahok stb.) csak az egy (!) szervezett kirándulásokon találkozunk. Nem volt erős az erasmus-os szervezés. A tudaton kívül, hogy számíthattunk volna a kinti Erasmus Irodára, ha bajban lettünk volna (ami nyilván nagy érték), gyakorlatban nem sok segítséget kaptunk, jóval gyorsabb volt, ha magunknak oldottuk meg a problémákat. Egyébként hihetetlen aranyosak és jóindulatúak, csak máshogy szerveznek. (Az orientációs nap fő programja az volt, hogy elvittek minket a közeli bevásárlóközpontba, és megnéztük, mit hol lehet egy ilyenben venni… ).

Csak ajánlani tudom az isztambuli tanulmányokat: tanulmányi szempontból is jó tanárválasztás esetén sokat lehet profitálni, kulturálisan mindenképpen nagy élmény – nyilván a kulturális különbségekből adódó kellemetlenségek is velejárói ennek. A Boszporusz és az ország pedig csodaszép. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.