Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Universität zu Köln

2009 őszén  érkeztem Németországba, hogy 5 hónapig a Kölni Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karának (WiSo-Fakulät) vendégszeretetét  élvezhessem, és itt töltsem el Vezetés-Szervezés mesterképzésem utolsó előtti félévét. Ez időszak alatt gyűjtött élményeimről írok az alábbiakban, de a történetet kicsivel hamarabbi időponttól kell elkezdeni.

Tavasszal kaptam meg az emailt, amelyben a Kölni Egyetem Erasmus-koordinátora értesített, hogy felvételt nyertem hozzájuk. Ezek után a nyár folyamán még több emailt is kaptam Kölnből: regisztrálni kellett az iskolába, összeállítani egy iratcsomagot indexmásolattal, nyelvvizsgamásolatokkal, illetve szállást is segítettek nekem találni. Utóbbinál elkerülte a figyelmemet, hogy first come-first served módszerrel osztják ki a kollégiumi helyeket, így mire a jelentkezési periódus vége felé elküldtem a válaszomat, már csak bérbeadó szobát tudtak ajánlani. Egy bizonyos biztonságérzettel töltött el, hogy az Egyetem segít nekem keresni, hiszen ők tudják, hogy a főbérlővel milyen tapasztalatai voltak az addigi lakóknak és valószínűleg igyekeznek a megbízható főbérlőket továbbközvetíteni. Mindenesetre minden diák csak egy ajánlatot kap az egyetemtől... érthető módon, hiszen nekik sem az ingatlanközvetítés a fő profiljuk. Szóval albérletbe kerültem, drágább volt ugyan, mint  a koli, de nem szomorkodtam, hiszen egy szuper városrészben, Lindenthalban lakhattam: nyugodtak az utcák, kedvesek az emberek, a parkban frissítő sétákat lehet tenni hétvégén és a városközpont 15, míg az egyetem 10 percre van tömegközlekedéssel. Egész Kölnre jellemző egyébként, hogy nagyon jó a tömegközlekedési hálózata: a villamosok a belvárosban a föld alatt kerülik el a forgalmas utcákat, a buszok pedig még éjszaka is rendszeresen járnak. A város maga két nagyobb részből áll. A Rajna bal partján van az óvárosi rész, macskaköves kis utcákkal, a dómmal, múzeumokkal, hangulatos fogadókkal. Számos modern épület is áll itt, hiszen a II. világháborús bombázások következtében Köln nagy része megsemmisült, és az újjáépítést már az újkori művészet szellemében követték el. A Rajna túloldalán található Deutz, a modernebb városrész: itt magas irodaépületek, ipari parkok, koncertarénák emelkednek ki a horizontból. Deutzról nem tudok sokat mesélni, nagyon ritkán jártam ott, mivel én az óvárosi részben minden számításomat megtaláltam.

Mielőtt nagyon elvesznék a várossal kapcsolatos élményeimben, essen szó magáról a Kölni Egyetemről is. Itt a téli szemeszter október közepén kezdődik és február végéig tart; míg a nyári szemeszter áprilisban kezdődik és akár augusztusig is elhúzódhat. Az erasmusos diákok számára az iskolakezdés előtti héten tartottak egy eligazító hetet, amelynek az volt a lényege hogy megismerjük a tanulmányi rendszerek (bizony, több is van) használatát, megértsük az egyetem igencsak kacifántos bürokrácia-rendszerének követelményeit és természetesen összeismerkedjünk a többi vendégtanulóval és a Kölni Egyetem diákjaival, a buddy-kkal. A buddy-mról nem sokat tudok mesélni, mivel köszönhetően annak, hogy jól tudok németül, és könnyedén feltalálom magam, csupán egyszer találkoztunk. Én nélküle is egyszerűen beéltem magam a városba és az egyetemi életbe, de aki nem rendelkezik jó némettudással, annak valódi áldás lehet egy ilyen segítő az első napok káoszában. Minden vendégdiák barátom nagyon elégedett volt a buddy-jával, és rendszeresen találkoztak is.

Az eligazító  hét első napját a Nemzetközi Kapcsolatok Központ (ZIB –  innen jön majd minden erasmusos levelezésed) irodáiban kezdtük, ahol elmondták az első napok teendőit. Mindenek előtt be kellett jelentkezni a kölni önkormányzatnál, hogy hivatalos okmányt kapjunk a lakóhelyünkről. Ezzel a papírral felfegyverkezve kell elindulni a bankba, számlát nyitni. Szinte mindenki a Sparkasse szolgáltatásait választotta, hiszen a bank hálózata kiterjedt, sok az automatájuk (például a campuson csak Sparkasse-s ATM van), ingyenes az internetes bankolás és ami a legfontosabb: a diákok számláit számlavezetési díj nélkül kezelik (persze ez az utalások sebességének rovására megy, de aki előrelátó, az ezt úgysem érzékeli). Ha már ott voltam a bankban, gyorsan be is fizettem a számlámra és már írtam is az utalási megbízást 203 euróról az egyetem részére. Bizony, itt van kötelező hallgatói hozzájárulás (Semesterbeitrag), amiért cserébe a diákok ingyenesen tömegközlekedhetnek (és este 7 után illetve hétvégén még vihetnek is valakit magukkal), a régióban bérmentve utazhatnak vonaton (kivéve az InterCity-t) és az egyetemi menzán is igen kedvező áron étkezhetnek (kb. 2-4 eurót fizetsz egy főételért). A menza egyébként nem rossz - bár szerintem mindenhez kicsit túl sok vajat használnak -, de egy idő után igencsak egysíkúnak tűnnek az ételek. Ezt persze feledteti valamelyest az emberrel a jó ár, a közelség és a fegyvertény, hogy vacsoraidőben is nyitva vannak. Tehát a menza is a campuson van, ami jóval kiterjedtebb, mint a BCE épületegyüttesei. Itt is vannak irodák és tantermek a főcampuson, de attól 2 kilométer távolságra is. Ez nem mindig szerencsés, szem előtt tartva a bődületes embertömeget, amely az utakon hömpölyög az órák közti szünetekben. Ezt egy bicikli beszerzésével lehet orvosolni, ami Kölnben alapvető közlekedési eszköz és - a várost teljesen behálózó, széles kerékpárutaknak köszönhetően - nagyon biztonságos is.

A külcsín tekintetében, nem túl megnyerő az egyetem: a legtöbb épületet a hatvanas-hetvenes években húzták fel, így nemcsak építészeti, de infrastrukturális szempontból is kissé elavultak (például a folyosókon alig van konnektor). Az épületekben mindenhol van wifi, és az egyetem VPN rendszere azt is lehetővé teszi, hogy a tanulók a campustól távol is könnyedén böngészhessenek például a könyvtár kiterjedt nemzetközi adatbázisai között is (úgymint az EBSCO vagy a SpringerLink). Ez utóbbi nagyon hasznos az otthoni tanulás szempontjából, hiszen a tudományos munka követelményeinek megfelelően minden házidolgozatnak körülbelül a felét nagy mennyiségű és elismert szakirodalommal kell alátámasztani. Németországban egyébként is sokkal dominánsabb a tudományok elméleti oldala, mint a magyar felsőoktatásban.

Én a félév során öt darab tantárgyat vettem fel, amely bőven elég volt a program által megkívánt 30 ECTS teljesítéséhez, hiszen a tantárgyak általában 6 pontot vagy többet érnek. A tárgyaim közül 3 projekttárgy volt – ebből kettő valódi ügyfél-cégek valós problémáiról szólt. A kurzusok ugyan hasznosak voltak – elvégre nem gyakran van az embernek lehetősége mélyebb betekintést nyerni világcégek működésébe -, mindazonáltal nagyon sok otthoni munkát vontak magukkal, és nem volt állandó jellegű kapcsolat sem a tanszékkel. Persze egy tanár vagy tanársegéd mindig a rendelkezésünkre állt, ha kérdések merültek fel. Természetesen a végső prezentációk az ügyfeleknél is hatalmas élményt jelentettek. A csapatokat a tanszék állította össze, ennek megfelelően össze tudtam barátkozni nemcsak nemzetközi, de német diákokkal is. Amire még érdemes lesz ügyelned az órarended kialakításánál az a következő: az egyetemen a féléves tárgyak mellett vannak negyedéves tárgyak is – ilyen volt nekem a Döntéselmélet. Ezek kb. 8 hétig tartanak, és igen intenzívek (pl. heti 4x90 perc), így fontos szem előtt tartani, hogy a kiszemelt tantárgyak melyik negyedévben kezdődnek. Az ötödik tantárgyam az Electronic Business címet viselte, és élményszámba menő órákat tartogatott az internetes üzletvitel iránt érdeklődőknek. Én nagyon élveztem és mindenkinek csak ajánlani tudom a felvételét.

Most, hogy ilyen alaposan körbejártam a témát, essen újra pár szó a városról és arról, hogyan lehet az iskolán kívüli időt eltölteni. A ZIB rendszeresen rendez programokat a vendégdiákoknak: voltunk a polgármester hivatalában fogadáson, el lehetett menni Düsseldorfba nézelődni és persze bulik is vannak. Utóbbiakról megemlíteném, hogy ugyan jó alkalmat szolgáltatnak egymás megismerésére, általában kisebb szórakozóhelyeken vannak, amik nem mindig alkalmasak a komplett Erasmus-csapat és a buddy-k befogadására. Én, ha táncolni vágytam, inkább Ehrenfeld-re mentem, amely egy régi ipari körzet, és a tágas raktárépületek elegendő helyet biztosítottak az elektronikus és underground zene kedvelőinek. A még ennél is kulturáltabb zenefogyasztás jegyében is vannak programok: a Lanxess Arena szinte állandó helyszíne világsztárok koncertjeinek és a Kölni Filharmónikusok szórakoztató, nem túl komoly előadásokkal bűvölik el a közönséget.

A város nap közben is számos kikapcsolódási lehetőséget kínál. Már egy egyszerű séta a belvárosban is elragadó lehet, az ember könnyel elveszik a bohém hangulatú városban. Amennyiben ez szó szerint történne, ne habozz a helyiektől segítséget kérni: mindenki nagyon kedves és valóban vendégszerető. A dóm kötelező program, a ZIB pedig szakértő idegenvezető által gondozott túrát is szervez ide. A dómtorony megmászása nagyon jó kis cardio-program. A múzeumok közül a személyes kedvencem a Wallraf-Richartz gyűjtemény volt, ahol minden említésre érdemes festő képviseltetve van a középkortól a 20. század elejéig. A modern művészetek kedvelőinek ott van a Ludwig Múzeum, ahol impozáns környezetben lógnak Dali vagy éppen Warhol művei. A Römisch-Germanisches Museum-ban hatalmas, római időkből származó mozaikok és emlékművek találhatóak az ásatások kisebb leletei mellett. A Kölner Stadtmuseum-ban érdekes kiállítási darabokat lehet látni a város életéből – azt ajánlom, hogy az első hetekben látogass el, hiszen ez a gyűjtemény felér egy turisztikai könyv elolvasásával. Az édes élet kedvelőinek a Lindt által fenntartott csokoládémúzeum maga a mennyország: a gyártósor és a csoki-szökőkút között állva tényleg minden felnőtt úgy érezheti magát, mint Charly a filmben.

A kölni karneválról eddig azért nem szóltam, mert az bizony egy éjjel-nappali program. Az első etap november 11-én kezdődik délelőtt 11:11 perckor. Persze eddigre a város fontosabb pontjain összegyűlt tömegek már nem egy sört vettek magukhoz. Itt a speciális Kölsch sör a kötelező fogyasztanivaló. Ez alatt az egy nap alatt megéri beöltözve járkálni a városban, és egy szimpatikus csapattal vagy egy csalogató bárban nevetni a viccesebbnél viccesebb kosztümökön. A novemberi bemelegítő nap után februárban jön csak a java. Ekkor 5 napon keresztül lepik el az utcákat a dorbézolók. Ez egy olyan party-kiképző-tábor, ami felér egy fesztivállal. Mindenképpen látni kell.

És akkor a végén essen szó a mocskos anyagiakról is. Köln nem olcsó. Hamburg és München után Németország egyik legdrágább városa, és az árszínvonal Berlin fölött van. Természetesen a menzán és otthon étkezve csökkenek a költségek, illetve sok helyen kapsz diákkedvezményt.

Mindent egybevéve, Köln egy nagyszerű város, az egyetem oktatói kompetens szaktekintélyek, az élet pedig igen bohém. Élveztem ezt a félévet, így a kölni reptéren a budapesti járatra várva örömmel merültem el ismét emlékeimben.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.