Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Università Commerciale Luigi Bocconi

A Bocconi

Az egyetem igen színvonalas. Milánóban a legjobbnak tartják, és Olaszországban is rendkívül elismert. Ide járt többek között a monacói hercegnő is. Az oktatás gyakorlatias, gyakoriak az esettanulmányok, csoportmunkák, és az aktuális dilemmákkal érkező helyi cégek munkatársai is rendszeres vendégelőadók az órákon. Számomra külön élményt nyújtottak az élő esettanulmányok: míg Management of fashion and luxury órán a Lancôme számára pozícionáltunk egy új, általunk kitalált luxusparfümöt, addig Topics in e-marketing-en arra dolgoztunk ki marketingstratégiát, hogy hogyan nyújtsunk új élményt a Benetton vásárlói számára a Fabrica és a Telecom Italia közreműködésével. Természetesen, a féléves munka után a döntőbe bekerült csapatok az adott vállalatok előtt is prezentálhatták ötletüket, ami olykor azzal a lehetőséggel is jár, hogy soron kívül beadhatod az önéletrajzodat, és beszélgethetsz az ott dolgozókkal. Az említett - divat és luxus vállalatok management-jéről szóló - órát egyébként a divat fővárosában minden külföldi diáknak ajánlom, hiszen ez által is érthetőbbé válik Milánó egyedi kultúrája.

Az olasz diákok bolognai rendszerben tanulnak, bár nagyon érdekes, hogy erről az elnevezésről ott csak néhányan hallottak. A master képzést sokan már angolul végzik, így elég sok angol nyelvű tárgy közül lehet választani. A tanárok néha erős akcentussal beszélnek, viszont gyakorlatiasan és színvonalasan oktatnak, valamint nagyon segítőkészek. Az értékelés 30-as skálán történik, és szintén 60%-tól, tehát 18 ponttól felfelé felel meg a diák. A versengés azonban elég erősen érezhető, a bocconisok ugyanis 27-30 pontra törekednek.

Az őszi félév szeptember elején kezdődik. A külföldi diákoknak van rá idejük, hogy az első hetekben több órára is ellátogassanak, és kedvükre válogassanak a tárgyak, professzorok közül, hiszen a tárgyfelvétel számukra egy kicsit hosszabb ideig nyitva tart. Az oktatás december közepén ér véget, de a januári két vizsgaidőpont mellett a cserediákoknak előrehozott vizsgákra is lehetőségük van.

Akik szeretnének az olasz nyelvtudásukon fejleszteni, azoknak indítanak egy Crash Course elnevezésű nyelvtanfolyamot az egyetemi oktatás megkezdése előtt. Én kezdőként utaztam ki, és részt vettem a majd három hetes tanfolyamon. Bár napi 4-5 órában olaszoztunk, a haladó csoportok valamiért hasznosabbnak érezték a tanfolyamot, mint a többiek. A kezdőknek sajnos azért is nehéz dolguk volt, mert az egyetemen, a félév során már nem indítottak külön kurzusokat a külföldieknek. Így vagy újrakezdesz mindent egy kezdőcsoporttal, vagy becsatlakozol egy igazi bocconisoknak (mármint a teljes egyetemi képzést ott végző külföldieknek) induló kurzusra, amin pedig sajnos ilyen szinten még nem sokat értesz, és túl sokan is vannak az órákon. Mindenképpen előnyt jelentett viszont, hogy a kurzus után egy-két alapvető dolgot el tudtam mondani olaszul, hiszen a helyiek közül elég kevesen beszélnek más nyelveket, és egyébként is nagyra értékelik, ha az idegenek olaszul próbálnak beszélgetni velük. Emellett pedig annak is örültem, hogy még a Crash course-on megismerkedtem jó pár emberrel, és nem az egyetemi órákon találkoztunk először.

Az egyetem épületei modernek. A legújabb épület csak pár éves, de a termek a régebbiekben is kiválóan felszereltek (1. kép). A folyosókon külön kis boxok vannak kialakítva a diákoknak, melyek a csoportmunkák helyszínéül kiválóan alkalmasak (2. kép). Aki viszont bocconi-s lesz, annak illik odafigyelni, hogy a főépület bejáratát őrző oroszlánszobrok között nem szabad átsétálni. A mondás szerint ugyanis, aki ott megy be az egyetemre, nem fog lediplomázni.

Milánó

A város nem rejt olyan gazdag látnivalót, mint általában a nagyobb olasz városok, de azért néhány helyre mindenképpen el kell látogatni. Milánó szívében található, a város jelképe, Olaszország második legnagyobb temploma, a dóm (3. kép). Tetejére nemcsak azért érdemes felmenni, mert a 140 tornyocska között sétálgathatunk, hanem mert szép időben az Alpokig is ellátni. A dóm mellett van a Galleria Vittorio Emanuele II, melynek négy ágában a város legcsinosabb és legdrágább üzleteit, kávézóit és éttermeit találjuk. Egyik-másik üzlet már olyan, mint egy múzeum. A galérián végigsétálva a világ egyik leghíresebb operaházához jutunk. A Scala épülete kívülről teljesen átlagos, a nézőtérre öt euróért a múzeumon keresztül is bejuthatunk, viszont ha már hónapokig ott van az ember, mindenképpen érdemes elmenni egy előadásra. Bár a jegyek nagyon drágák, az állóhelyek kellő türelemmel 10-15 euróért is megszerezhetőek. A több mint száz állóhelyet ugyanis az előadás napján egy óra körül kezdik el árusítani, persze a jegypénztár előtt már reggel elkezd kígyózni a sor. Nekem a Carment volt szerencsém megnézni, és mondhatom, soha nem fogom elfelejteni. A Scala-tól nem messze található egyébként a via Montenapoleone és a via della Spiga közötti híres divatnegyed, ahol a nagy divattervezők bemutatótermei egymás után sorakoznak.

Lombardia mostani székhelyét valamikor a Viscontiak és a Sforzák uralták, akiknek hatalmas kastélyuk a Castello di Sforza is érdekes látványosság (4. kép). A számtalan templom közül egyet emelnék ki, a Santa Maria delle Grazie-t, amely otthont ad Leonardo da Vinci híres festményének Az utolsó vacsorának. Az én kedvenc városrészem a Brera, melynek autóktól elzárt, szűk macskaköves utcái gyönyörű lakóházakat, hangulatos éttermeket, kiállító- és művésztermeket rejtenek. Mindenki számára kötelező még legalább egyszer elmenni egy meccsre a hatalmas San Siro stadionba, ahol gyakran nem is a foci a legérdekesebb, hanem az, hogy milyen átéléssel tudnak az olaszok szurkolni. És ha már a San Siro közelében vagyunk, ne felejtsük el megnézni a lóverseny pálya mellett Da Vinci hatalmas lovasszobrát sem.

A milánói olasz élet

Aki eddig úgy gondolta, hogy az olaszok hanyagok és lusták, akkor nem jártak még Milánóban. A város fontos iparközpont, az emberek szorgalmasak és nagyon sokat dolgoznak, amire büszkék is. Néha hallani is őket a déliekre panaszkodni, akik közül sokan költöznek északra a több és jobb munkalehetőségek miatt. Milánóban teljesen mindennapos, hogy valaki este nyolckor még az irodában van.

Amikor a fentebb felsorolt nevezetességeket végiglátogatva azt kérdezzük a milánóiaktól, hogy hova érdemes még elmenni, csodálkozva magyarázzák, hogy ha több nevezetességet szeretnénk, utazzunk délebbre, Firenzébe vagy Rómába, „Milánó azonban a divatról, a luxus hotelekről, jó éttermekről, valamint a fergeteges partikról szól”. És tényleg igaz a mondás: Milánó a divat fővárosa. Mindenki, a legfiatalabbtól a legidősebbekig, nagyon ízlésesen és divatosan öltözködik. Nem esztelenül követik a trendeket, itt a divatnak kultúrája van. Persze a külföldi számára néha talán már hivalkodónak és töménynek tűnhet, hogy például mindig és mindenhol hatalmas, házakat beterítő Prada, Dolce&Gabbana, Gucci, vagy Versace óriásplakátok díszelegnek.

És bár sokat dolgoznak a milánóiak, ugyanolyan hévvel tudnak bulizni is. Náluk sokszor kezdődik az este egy könnyedebb vacsorával, az aperitivoval. Ez, az Észak-Olaszországban, de legfőképpen Milánóban szokásos hagyomány azt jelenti, hogy a bárokban és éttermekben este 7-től egy koktél megvásárlása után korlátlanul fogyaszthatsz a hely svédasztaláról, melyen a pizzától kezdve, a különféle pastákon át, igen sokféle étel megtalálható. Egy kis idő elteltével lehetséges, hogy – akár az aperitivo után is - újra vacsoráznak az olaszok, hiszen az ő napirendjük el van tolódva az átlag európaiéhoz képest. Így a bulikat is elég későn, gyakran éjfél után kezdik el. A város állandóan pezseg, nincs olyan éjszaka, amikor ne találnánk partit az ezernyi szórakozóhely egyikén. Milánóban viszont minden, így a kikapcsolódás is drágább. Általában 10-20 euró például a szórakozóhelyekre a belépő, amiért ha szerencsés vagy kapsz egy koktélt, de egyébként még az is külön ennyibe kerül. Szerencsére, a diákszervezetek gondoskodnak az egyetemistákról, és az erasmusosoknak külön kedvezményeket szerveznek. Ajánlatos a Facebook-on csatlakozni ezeknek a szervezeteknek a csoportjához, hiszen akkor mindig értesítenek minket az aktuális eseményekről, például kirándulásokról is.   

Szállás 

Az egyetem által nyújtott kollégium nagyon drága, 650 euro havonta és a városnak az egyik, nem éppen biztonságos déli részén található. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy albérletbe megyek egy barátnőmmel. A szálláskeresés viszont nagyon nehéz. A lakásokat minimum fél évre szeretnék kiadni, az erasmusosok viszont ugye csak négy, maximum öt hónapra maradnak kint. Mi szerencsések voltunk, mert egy megbízható ismerősünk éppen kiadta a lakását, és így semmi miatt nem kellett izgulnunk. Sajnos hallottunk néha olyan esetekről, hogy a diákok nem kapták vissza a foglalót, esetleg a szerződés megírásakor kihasználták, hogy nem tud valaki olaszul. A lakáskeresésnél tehát legyünk mindig elővigyázatosak, a legjobb, ha megkérjük egy olasz barátunkat, hogy jöjjön el velünk. Az egyetemen is kaphatunk segítséget: a félév elején az International Student Desk-nél nagyon sok hirdetést találhatunk, és ha nem tudsz olaszul, az ottani diákok az iroda telefonjáról szívesen felhívják neked a hirdetőt. 

Közlekedés

A tömegközlekedés  elég jó. Az egész várost behálózzák a villamosok, persze néha előfordul, hogy kimarad egy-két járat, esetleg nem a kijelző szerint érkezik, vagy pár méterrel a megálló után áll csak meg a szerelvény. :) Három fő metróvonaluk van, melyek pontosan járnak, éjszaka viszont szinte már semmi nem közlekedik. A külföldieket mindig figyelmeztetik, hogy vigyázzanak az értékeikre és ne járkáljanak éjszaka egyedül, hanem válasszák inkább a taxit. Persze, itt is legyünk óvatosabbak. Ha körülbelül tudjuk, hogy mennyibe fog az út kerülni, érdemes a taxissal előre megegyezni, hiszen a taxi is elég drága Milánóban.

A helyi közlekedési vállalat, az ATM bérletét minél hamarabb rendeljük meg, mert néha hetekig tart, hogy megérkezzen a kártyánk, és 15-e után például, már nem is engedik a havi bérletet feltölteni. 

Környező  városok

Your browser may not support display of this image. Your browser may not support display of this image. Kiváló fekvése miatt Milánóból nagyon sok helyre kirándulhatunk. A városok, melyeket mindenképpen ajánlok: Torino, Genova, Padova, Verona, Velence, Siena, Como, Bellagio (5. kép), Firenze (6. kép), Bergamo, Monza és Cinque Terre, de szerveznek még kirándulásokat például Monacoba, Nizzába és Cannes-ba is, valamint Svájcba is könnyen eljuthatunk. Van egy vállalat, ahol ha időben foglalunk, pár euroért a messzebbi városokba is kaphatunk jegyeket: www.sena.it. A közeli városokba a vonatjegyek sem drágák, és ha már vonattal utazol, akkor érdemes a Stazione Centrale-ból indulni, mert hatalmas, hófehér épületével ez Európa második legnagyobb állomása.  

Utolsó frissítés: 2016.07.28.