December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2009/10

National Technical University of Athens

Kiutazás és szállás: 

   Mivel 2009. szeptember végén Krétán fejeztem be az EILC görög nyelvtanfolyamot, így onnan mentem át komppal pár társammal Athénba, ahol egy nyolc órás esti út során elérkeztünk a kikőtőbe, Piraeusba. Már korábban elkezdtem keresgélni az egyetem honlapján szállások után, illetve a későbbi programokat megszervező ESN Kapa szervezet oldalán http://www.esnkapa.org/athens/. Végül innen kerültem át erre az oldalra: http://www.stacs.hostel.com/.

   Itt találtam meg egy olcsóbb és biztos szálláshelyet, ami Athén egyik feketenegyedében volt, tele emigránsokkal, akik sosem bántották az embert csak az utcán árulták kisebb nagyobb edényeiket, portékáikat. Páran leltek nagyon olcsó szálláshelyeket, de ezeken a helyeken még volt, hogy bútorok, edények sem voltak, illetve a szobák is kicsik voltak.

   A szállásom 3 buszmegállónyira volt a Viktória metrómegállótól. Mint később kiderült ez volt a gócpontja a későbbi, szinte kéthetente megismétlődő tüntetéseknek, így hazafelé menet mindig újabb „tiszta” utcákat fedezhettem fel. Innen a főbb csomópontokat hamar el lehetett érni.

   A hostelben fogadó görög hölgy törte az angol nyelvet, így jól jött az előtte levő EILC nyelvtanfolyam, hogy jobban megértsük egymást. Nagyon segítőkész volt. Ezen a szálláson főleg görög egyetemistákat szállásoltak el ingyen, valamint pár Erasmusos hallgatót is az itteni kollégiumi díjak kétszereséért.

   A szálláson minden szobában volt konyha (amerikai konyha típusú volt a szobánk), hűtő, fürdőszoba, tehát nem kellett semmiért kijárni a folyosóra. Az alagsorban kis érmékkel lehetett használni ingyen a mosógépet, a földszinten pedig ingyen internetezési és tévénézési lehetőség volt. A konyhában nem voltak edények, így aki korábban érkezett a szállására a földszintről felvihetett pár hasznos dolgot, ha főzni szeretett volna.

   A szállás közelében volt még egy olcsó üzlet (Marinópoulos) is. Én voltam azon a szálláson az egyedüli magyar, a többi magyarról általában a bulikon szereztünk tudomást. Két török lány volt a szobatársam, így egy hónap után már szinte az összes híresebb török zenét jól ismertem. Ugyanis hoztak magukkal laptopot. A környéken elég gyakoriak voltak az internetes kávézók, gyorséttermi láncok, valamint sokan használták az utcai kártyás telefonokat is.

Étkezés és ügyintézés: 

  Az őszi szemeszter október elsején kezdődött, de azon a héten volt a regisztrációs időszak is, ahol az ESN Kapa által megszervezett első nagyobb találkozáskor megkaptuk az arra a félévre érvényes „meal card”-unkat, amivel az Erasmusos hallgatók ingyen ehettek (napi 3x).

  A menü minden esetben 5 fogásos volt (leves, főzelékféle, saláta, gyümölcs, desszert). Mindenki annyit ehetett és vehetett egyszeri alkalommal, amennyit akart. Volt, aki beleharapott az almájába, majd ott is hagyta. Úgy láttam a görög diákokat nem érdekelte a pazarlás ténye. Az étterem mellett büfé is volt. 

   Az Erasmusos irodából már az ESN Kapa leendő tervezett programjaival egy időben kaptunk értesítéseket még szeptember közepe felé. Egy fontos dolog a később kiutazóknak, hogy <több (legalább 4: étkezési jegyre, bérletre, diákigazolványra) igazolványképet vigyenek ki magukkal. Az irodában, ahogy én tapasztaltam mindenki nagyon segítőkész volt és ha még tudott valaki a nyelvükön, akkor szinte az egekig magasztalták az embert. Nem kellett sorba állnom, minden ügyintézés zökkenőmentes volt.

Oktatás és utazás a városban: 

   A regisztrációs hetet követően az ESN Kapa tagok segítségével megismerkedtünk a tanszékekkel, hogy hol is lesz a mi helyünk az oktatás során. Miután beszéltem a leendő témavezetőmmel, egy PhD hallgató lány segítségével betekintést nyertem a labor életébe. A második héten találkoztam a laborban szintén a PhD-ját író magyar lánnyal, így vele néhanapján jó volt magyarul elbeszélgetni. Én szakdolgozatírásra mentem ki, így tárgyakat nem volt kötelező felvennem, ellentétben pár, a szállásomon megismert diákkal. A laborban mindenki szintén sokat segített, de természetesen önálló munkavégzésre is volt lehetőségem.

   A szükséges dokumentumokat még hazautazásom előtt kitöltöttem, aláírattam, majd egy korábban lefoglalt egy napos autóbuszos utazás keretében december közepén a 18°C-os melegből hazaérkeztem Budapestre, ahol körülbelül már csak 2°C volt.

   November és decemberben igazi őszi, esős időjárás volt, de a nap még  így is sokat sütött. A hétvégeken, ha nem az ESN csoport által szervezett fél-egy- vagy több napos kirándulásokra mentünk el, akkor Athén diákigazolvánnyal (ezt külön az Erasmus irodában intézték el) ingyen látogatható múzeumait kerestük föl. Volt diákbérlet is, ez 18 euróba került, amihez egy fényképet is kértek.

   Athénban a metró volt a leggyorsabb, ezt követték a buszok, amik dugó  esetén azonos gyorsaságúak voltak a tengerpartot is megközelítő  villamosokkal. Ellenőröket ritkán láttam. A buszokon is civil emberként igazoltattak, de általában az emigránsokat jobban figyelték.

   Számomra különös volt, hogy a buszról leszállni vágyókat néha inkább visszatolták a felszálló utasok csak, hogy még hamarabb fenn legyenek a buszon. Több emberből hiányzott a tisztelet. Erősen vallásosak és irányítottak az athéni polgárok, de nem szeretnék általánosítani.

   Az egyetem a szállásomtól kb. egy órányira volt, többszöri átszállással. Az egyetem területén több zöld, erdős rész is volt, viszont az épületek elég hasonlóak voltak, így eltelt egy kis idő mire megszokta és megtanulta az ember melyik is az ő tanszéke.

   Az egyetem könyvtára volt a legmagasabb épület az egyetem területén (Zografou). A számítógépekhez a Titkárságon lehetett felhasználói kódokat igényelni. Az alagsorban egy nagyobb parkolóház volt kiépítve. Este 8 óra után a több bejárati kapu közül már csak egy volt nyitva. A diákoknak egy kisebb bolt is rendelkezésére állt dokumentumok másolására, illetve nyomtatására. A nyüzsgő városba kétféle busszal is vissza lehetett menni -kb. 10-15 percet vett igénybe-, hogy elérjük a metrót.  
 

Athénról: 

   Athénban több domb is található, melyekről naplementekor gyönyörű kilátás nyílt, akár a kikötőre is. Többek között: Árész-, Likavittosz- és Philopappos-domb.

   Az Akropolisz déli oldalán a Dionüszosz színház maradványait láthatjuk. Heródes Atticus színházát is érdemes megnézni. Van egy Plakának nevezett óvárosi rész, amely az Akropolisz északi lejtőjétől kezdődik. Ezt a városrészt mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kis krétai hangulatba elmerülni a város zajától. Kis utcácskák, terek és üzletek alkotják, hangulatos tavernák és szórakozóhelyek is megtalálhatóak.

   A Monastiraki metrómegálló és a Plaka között kisebb piacok voltak minden nap. Az egyes souvenirboltok között több eurós árkülönbség is volt, így nem ártott több helyen körülnézni térképek, kisebb szobrok, valamint képeslapok vásárlásakor. Vasárnaponként a nagyobb üzletek kivétel nélkül be voltak zárva.

   Az Omónia tértől (a szállásomtól csak pár buszmegálló) egy másik nagy térre, a Szintagmára (Alkotmány tér) is elsétálhatunk. Itt épült meg végül a királyi palota (a mai Parlament, előtte az Ismeretlen Katona sírja, ahol óránként látványos őrségváltást tartanak a királyi gárda tagjai).

   A palota mögött létesítette Amália királyné a Nemzeti Parkot, Athén szinte egyetlen összefüggő zöld területét. Itt találjuk még a Zappaion-kertet is, ahol esti színdarabokat is előadtak egy héten keresztül novemberben a Street Theatre 2010 rendezésében. A városban sétálva természetesen rengeteg ortodox templomot is láthatunk, ezek jó része látogatható is. Egyszer volt alkalmam részt venni egy ilyen szertartáson. Érdekes volt.

   A múzeumok és a galériák többsége ingyenesen látogatható diákigazolvánnyal. Néha már a görögök is túlzásba vitték, mikor egy szobor lábujját is kiállították a teremben a többi testrész nélkül. Nekem a Numizmatikai-, az Ékszer- és a Hadtörténeti Múzeum tetszett a legjobban.

   Valaki azt mondta, Athén úgy néz ki, mint egy teltebb asszony sok-sok drágakővel ékesítve. A város akkor mutatja meg igazi pompáját, mikor megkezdődik a naplemente. 

   Az ESN Kapa csoport szervezésében egyszer elmentünk egy Athénhoz legközelebb eső szigetre (Samaria). Itt megtekinthettük azt a szobrot, ami a görög-perzsa háborút szimbolizálta. Ezen a szigeten más érdekesség nem sűrűn volt. Viszont minden egyes partközeli helyen kis vendéglők csábították be a turistákat. A belvárosban inkább a gyorséttermi láncok voltak hangsúlyosabbak.

   Delphibe is elkalauzoltak minket egyik hétvégén. A fényképezőgépet ne felejtsétek otthon! Ezt a helyet is mindenkinek ajánlom, hiszen a magas hegyekről igazán festői a látvány. Görögországban elég olcsó az autóbérlés, így ha többen összefognak olcsóbban jönnek ki, mintha egy utazási iroda segítségével szerveznék meg hétvégi kirándulásukat. Ráadásul több helyre is el lehet látogatni. Az ESN Kapa által szervezett partik belépője általában 5 euró volt. Sokan - mikor még jó idő volt - be se mentek a helységbe, csak kinn beszélgettek a többiekkel. Hetente több bulit is szerveztek, december elején még korcsolyázásra is hívtak mindenkit. 

Kapcsolatok: 

   Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy merjen élni a lehetőséggel, ha utazásról van szó. Arról már nem is beszélve, hogy a mai kor kínálta internet segítségével, skype-on, facebookon bárkit el lehet érni, így egy webkamera, vagy akár egy headset segítségével könnyen tartható az otthoniakkal a kapcsolat. Sosem leszünk elzárva a külvilágtól és mindenki támogatni fog minket, ha úgy hozná a sors.

   Ez a tanulmányút nagyban hozzásegített a szóbeli beszédkészségemhez, habár a spanyolok és franciák nemigen barátkoztak meg az angol nyelvvel, de előbb vagy utóbb mindenkit megértettünk. Rengeteg új barátra tettem szert, sőt már Athénba érkezésem másnapján egy görög családdal is megismerkedhettem, akik később még ebédelni is meghívtak magukhoz, valamint mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot. A görög nyelv ismerete is hasznos volt, ha idősebbeket kérdeztem meg egy-egy múzeum hollétéről. Én is köszönöm a lehetőséget! A további kiutazóknak pedig elég bátorságot és sok szerencsét kívánok pályázásukhoz! 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.