December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Universiteit Maastricht

Mikor gondolkoztam azon, hogy mit is fogok írni Maastrichtról és Hollandiáról, ahol a 2009/2010-es tanév őszi félévét töltöttem, természetesen nagyon sok minden eszembe jutott. Aztán következett ugye az a rész, mikor leültem a gép elé és elkezdtem volna szövegbe önteni ezt a rengeteg élményt…Itt már éreztem, hogy ez nem fog olyan könnyen menni, mint vártam, hiszen hiába volt ez a szemeszter az egyik legmeghatározóbb és legintenzívebb időszak az életemben, ezt egyszerűen nem lehet visszaadni. Bizonyos dolgokat, kis momentumokat meg lehet fogni, el lehet mesélni, írni is lehet róluk, de az Erasmus program olyan, hogy részesévé kell válnod ahhoz, hogy egyáltalán valami fogalmad legyen róla, milyen is valójában. A hazatért diákok véleményei pedig még így is teljesen eltérőek lesznek, hiszen szinte csak tőled függ, hogy mit veszel ki ebből a nagyszerű lehetőségből. Én csak azt tudom mondani, hogy vágjatok bele, mert nem olyan lesz, mint amit elterveztetek vagy vártok, hanem még sokkal jobb. Hihetetlen nagy segítség abban, hogy jobban megismerd önmagad és tapasztalatokat szerezz, de ugyanígy felhozhatnék számtalan más dolgot is, hiszen úgy érzem, ez a félév nagyon sokat adott nekem mind személyesen, mind szakmailag. Már lassan egy hónapja hazajöttem, de még mindig a hatása alatt állok.  

    Az egész ott kezdődött, hogy megtudtam, nem mehetek Olaszországba, ahová mindig is szerettem volna. Adódott viszont ez a lehetőség, hogy akkor Maastricht. Hm, soha még meg sem fordult a fejemben, hogy az Erasmus félévemet egy ilyen kaliberű kisvárosban töltsem el. Hollandiában szóba jött Amszterdam mellett Rotterdam, de hogy végül itt kötöttem ki, azt sehol sem volt benne a tervben. Persze jó sokat gondolkoztam rajta, hogy várjak-e a következő évig, de végül a kiutazás mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy mindegy, hová megyek, csak tanulhatok belőle és ez teljes mértékben beigazolódott.

Maastricht egy nagyon helyes kis város, a tipikus holland vonásokkal. Csupasz téglaházak, szép, rendben tartott zöldekkel és kis csatornákkal tagolva. Különlegessé teszi még a fekvése is, hiszen nem is kell sokat sétálnunk, máris Németországban vagy akár Belgiumban lyukadhatunk ki.

Persze ami rögtön feltűnik az a rengeteg bicikli. Hiába tudod, hogy Hollandiában ennek nagy kultúrája van, a saját szemeddel látni, hogy mennyire, az azért meglepő. Mindenhol hatalmas tárolók, kiépített utak, kisgyerektől az idős néniig mindenki kerekezik. Addig nem érezheted magad igazán közéjük tartózónak, amíg nem szerzel magadnak te is egy bicajt. Ez az egyik legsürgetőbb dolog, amit érdemes megtenni, amikor kiérkezel, vagy még okosabb elrendezni előtte és lecsapni valakiére, aki hazajön. Elég gyorsan elfogynak a jó és viszonylag olcsó gépek, később már jóval nehezebb találni. Ha a gazdáján keresztül nem megy, a Guesthousnál szoktak tartani biciklivásárokat az év elején (70-80 €-tól már elfogadható biciklit lehet szerezni, de az árus nem korrekt, lehúzó és verekedni kell, mert mindig egy kisteherautónyi rakománnyal érkezik, a platóról tartja az „árverést”, ahol tényleg licitálás megy sokszor, mert sok az ember – kevés a bringa). A Jules&You nevű diákszervezetnél is gyakran lehet kapni 40-50€ért menetre kész bicikliket, csak a listás-protekciós rendszer miatt gyakran hosszú hetekig kell várni. (ugyan meg lehet gyorsítani a folyamatot, ha belépsz a szervezetbe pártíz € befizetésével, de akkor meg pénzben megint ugyanott vagy). Ha nincs kerékpárod, annak pedig nem csak a „feelingből” való kimaradás, hanem praktikus hátránya is van, hiszen a tömegközlekedés nagyon drága, kétkeréken viszont mobil vagy, szinte bárhova eljuthatsz. Nagyon fontos arra figyelni, hogy legyen lámpád, használd is, valamint a jelzőtáblák szerint közlekedj, mert a rendőrök érdekes módon elég gyakran csak úgy megjelennek és keményen büntetnek (a félév nagy tanulsága: a Brusselstraat egyirányú:). Azonban ha erre a pár dologra odafigyelsz, a biciklizés szinte észrevétlenül a mindennapjaid részévé válik; eleinte elképedve nézed, hogy a megszállott hollandok zuhogó esőben is tapossák a pedált, később rájössz, hogy mennyire praktikus lenne neked is egy azokból az idétlen gumicsizmákból és esőlebernyegekből.

Elsőre azért picit nehezen képzeltem el, hogyan fogok én itt majdnem 5 hónapot kibírni, de aztán ez bizonyult a legjelentéktelenebb dolognak, ami miatt aggódnom kellett. A szállásom rögtön pozitív csalódás volt, az egyetem Guesthouse-ában (GH) kaptam helyet, ahol a külföldről érkező diákok nagy része el van szállásolva. Jó páran vannak még Malbergben is, ami még kijjebb esik ugyan a központtól, de olyan, mint egy apartmanház (közös folyosóról nyíló önálló kis lakások, mindegyik saját vizesblokkal és konyhával) és a közösségi élet itt is ugyanolyan pörgős. Visszatérve, a Main GH egy hatalmas komplexum, amihez az elengedhetetlen biciklitároló, park, tenisz- és kosárpálya is tartozik. Én a P épületben laktam, ami közvetlenül a C mellett helyezkedik el. Érdemes minél hamarabb beadni a jelentkezést, mert a helyek kiosztásánál a gyorsaság számít leginkább. Ha mindig a történések középpontjában akartok lenni, a C szárny a legjobb választás, mert itt a szobák és közös fürdő mellett a folyosó legvégén egy hatalmas konyha található, ahol általában mindig van valami „közösségi esemény”. Ez általában a bulik előtti gyülekező és melegítő helyként is szolgál, de a meccsnézések, szülinapozások és közös főzéssel egybekötött vacsik mind-mind felejthetetlen emlékek. A P épület alsó részében van a GH recepciója, ahová minden ügyes-bajos problémával fordulhattok, porszívót kölcsönözhettek, vagy éppen havonta befizethetitek a lakbért. Sajnos a lakhatásért elég sokat kell fizetni sajnos (380 € körül/hó), aki ügyes, ennél jóval olcsóbban is találhat albérletet, akár a központban is. A kolinak annyi az előnye, hogy állandóan multikulturális környezetben mozogsz és a legtöbb dolognak ez a kiindulópontja. A főépület (P) annyiban különbözik a másiktól, hogy itt minden egyes szobához (1 vagy 2 fős) van egy kis főzősarok saját konyhai eszközökkel (kávéfőzőt kérni lehet a portáról), viszont sajnos közös helyiség nincsen, ami azért elég rossz, mert nincs annyi lehetőség a szocializálódásra, így sok mindenből kimarad az ember.

Ha már a konyhánál tartunk, rögtön adódik a kérdés, hogy hol tudtam megvenni az ebédrevalót. Lehetőség nagyon sok van, pénztárcabarát már kevesebb. Ha nem akarsz főzni, az egyetemen szuper jó menza van, nagy választékkal, ahol kb. 5 €-ból levest és főételt ehetsz, de ha hideggel beéred, abból is igen szép a kínálat. Király szendvicseket lehet a főépülettel majdnem szemben, a Tongersestraat-ot átszelve is találni, sok kisebb büfé van, jókora kínálattal (és ebédidőben tömeggel), amik közül érdemes a Somethin’ Good nevét megjegyezni, mert gyakran itt lehet beszerezni a bulik belépőit.

A bevásárlással lehet trükközni, hogy a legolcsóbban kijöjjön. Több helyet érdemes megnézni, majd ügyesen mindig kifogni az akciókat. Általánosan az Aldi a legolcsóbb, itt általában gyümölcs-zöldséget lehet beszerezni alacsony áron és elfogadható minőségben, de bizonyos dolgokat inkább a valódi szupermarketekben érdemes megvenni. A három legnagyobb a C1000, Jumbo és az Albert Heijn. Körülbelül ilyen sorrendűek minőségben, de ez igazából nem sok mindent jelent. Van egy alap árukészlet, ami mindenhol ugyanaz, gyakran az árakban sincs jelentős különbség, amire érdemes odafigyelni, az a saját márkás termékek és az időszakos akciók, amivel igen jókat lehet spórolni. A fizetésről érdemes még beszélni, elég praktikus holland bankszámlát nyitni, mert kellemetlen, de sok helyen nem tudsz az ismert bank-/hitelkártyákkal fizetni, csak holland kártyával. Az ING Banknak szerződése van az egyetemmel, gyakorlatilag ingyen nyithatsz náluk számlát és még kezelési költség sincs.

A piacozásnak is nagy kultúrája van, piacnap a csütörtök-péntek (az utóbbi nagyobb), délelőtt lehet a főtéren kutakodni friss gyümölcstől kezdve akár a vicces biciklicsengők között. Van bolhapiac és biopiac is hetente, nagyon jó dolgokat lehet találni. De a személyes kedvencem egyértelműen a halpiac. Itthon hiába keresnétek ilyet, a halasoknál tényleg szinte minden megtalálható, frissen és meglepően olcsón. Ez (is) például nagyon hiányzik, mióta eljöttem.

Sok mindent lehet csinálni Maastrichtban, de elsősorban azért mégis csak az egyetem miatt érkezünk ide. Az intézmény szempontjából kevés jobb választás akadhatna a Maastricht Universitynél. Ennek pedig az egyik legfőbb oka az, hogy Európában az elsők között van a nemzetközi diákok aránya és kulturális sokszínűsége miatt. Másik nagy előnyként az egyedülálló PBL (Program Based Learning) oktatási rendszert határozzák meg, amelynek keretében ugyan vannak az itthonihoz hasonló előadások, az érdemi munka viszont a kiscsoportos (max. 10-12 fő) meetingeken zajlik, aminek az alapja az otthoni felkészülés után a tananyag közös megvitatása. Az óra elején egyénileg vagy csoportokban, prezentáció formában bemutatásra kerül a téma (újságcikk, esettanulmány-megoldás, stb. formájában), majd ezután kezdődik a vita, amit szintén a diákok irányítanak. Tanár valójában nincs, a csoportot egy „tutor” vezeti, aki optimális esetben nem szól bele, csak koordináló és némi adminisztrációs szerepe van, ha megakad a megbeszélés menete, vagy nagyon nem jövünk rá magunktól valamire, akkor avatkozik csak bele. Az elméletet alapdolog, hogy tudni kell, ők arra kíváncsiak, megértetted-e annyira, hogy gyakorlatban is tudd alkalmazni. Az órai részvétel és a folyamatos munka (beadandók, prezentációk) pedig sokkal nagyobb hangsúlyt kap, gyakran a jegyed több mint fele ebből jön össze, így nem teheted meg, hogy a sarokban meghúzódva próbálod kibírni az óra végéig, mert itt azonnal kiderül, hogy nem készültél. Azt pedig annyira „nem szeretik”. 

Eleinte nagyon nehéz belevetni magad ebbe a rendszerbe, hiszen az aktív részvétel az órákon sokunknak szokatlan, valamint olyan „állandó” diákokkal dolgozni egy csoportban, akik nyilván már ismerik és sokkal jobbak benne, azért nem a legnagyobb önbizalom-növelő. De érdemes hajtani, felvenni a versenyt, hiszen napról napra érzed, hogy fejlődsz, és olyan készségeket fejlesztesz, amire az itthoni „tömegoktatás” miatt nincs lehetőséged. De nagy szenvedés is lehet pont amiatt, hogy minket csak „beledobnak” a mélyvízbe, a maastrichti diákokat pedig azért elsőben elég jól felkészítik, hogyan boldoguljanak a PBL-lel. Beszélni lehet róla, de úgy is akkor érted meg igazán miről szól, ha órák óta szenvedsz valamivel egyedül vagy megint hajnalig csináltad a prezentációdat, de még sem téged dobott ki a gép, hogy elő is add.

Én ugyan csak egy félévet tanultam ebben a rendszerben, de azt gondolom, hogy Maastrichtba érdemesebb egy évre menni, mert akkor nem az van, hogy mire megszokod a PBL-t, már jönnöd kell haza, hanem tényleg sokat ki tudsz venni belőle. Mivel az első hónapokban önmagában is elég az oktatási rendszerrel lépest tartani, ezért jól meg kell nézni, hogy milyen tárgyakat veszel föl. Én saját bőrömön tapasztaltam, hogy a kurzusleírások nagyon sokszor nem fedik le a valóságot, a nemzetközi diákok esetében meghatározott előkövetelmények pedig a valósághoz képest jóval alacsonyabban vannak feltüntetve. Érdemes keresni olyan embereket, akik jártak már kint és tudnak mesélni az egyes tárgyakról, hogy milyen nehézségűre is számíts valójában. A rendszer miatt egyébként még annyi rugalmasság sincs, hogy két időpontból válassz, az elején ugyan megadhatsz valami preferenciát, de a csoportokba alapvetően beosztanak, csak az órarendet kapod meg, azon pedig később már elég macerás (ha lehet egyáltalán) változtatni. Ha mégis úgy érzed, hogy nagyon rossz helyre kerültél, minél hamarabb (lehetőleg még első héten) vedd fel a kapcsolatot az IRO (International Relations Office) munkatársaival, ők nagyon segítőkészek, de ugyanúgy nem tudnak semmit tenni akkor, ha már nem férsz be egy másik csoportba/kurzusra. Én jártam úgy, hogy leadtam valamit a második hét elején (!), mondták, hogy valószínű, de nem ígérhetik meg, hogy betesznek egy másik tárgyra és végül nem is lett helyem. Ezt komolyan kell venni, nem szabad játszani vele. Ahogy azt sem kell gondolni, hogy „jajj, úgy is átengednek a vizsgán, mert erasmusos diák vagyok”, mert ez itt nem így működik.

A félév 3 blokkból áll, negyedévente 2-2 tárgyat tanulsz tömbösítve, ami nevetségesen kevésnek tűnik az itthonihoz képest, de ez senkit ne tévesszen meg, hiszen annak ellenére, hogy az egyetemen nem töltesz bent sok időt, amit egyedül kell hozzátenned, az hihetetlen sok óra. A szemeszter harmadik része pedig egy ún. „Skills Training”, ami nem kötelező, de nagyon hasznos. Ez egy pár hetes intenzív kurzus, ahol specifikusan egy-egy készség fejlesztésére koncentráltok.

Az elektronikus tanulmányi rendszer hihetetlen fejlett, gyakorlatilag mindent el lehet itt intézni. Az össze tantárgyad anyaga elérhető, de ezen persze jóval túlmutat, hiszen interaktív, akár az otthoni feladatokat is megbeszélheted a csoporttársaiddal. Mivel itt minden fontos dolog és információ fönt van, mi több tényleg működik, nem lehet olyan kifogás, hogy nem tudtam készülni, mert valamit nem találtam, nem tudtam kinyomtatni és a többi.

A diákigazolvány sem egy egyszerű plasztikkártya, akár egy feltöltőkártyára, kreditet tehetsz rá és így tudod használni a fénymásolókat vagy kifizetheted a kávédat a büfében. A diák az egyik legfontosabb dolog, amit magadnál tartasz, mert például ezzel tudsz bejutni a könyvtárba és könyvet kölcsönözni is.

Persze órákig lehetne még mesélni arról, hogy milyen volt Maastricht, gondolom sok fontos dolog kimaradt, de remélem, azért tudtam segíteni! Még megosztanék veletek egy oldalt, ami nekem nagyon hasznos volt, az egyik, ami a legteljesebb információforrás a városról: http://www.vvv-maastricht.eu/home.html.

Végezetül kívánom azt, hogy legalább annyira élvezzétek az Erasmus időszakot, mint én, ehhez pedig egy jó tanács: ha már kint vagytok, ne próbáljatok meg szétszakadni, mert annak nincs értelme; ami itthon van, megvár, a csereidőszak viszont gyorsabban elmúlik, mint gondolnátok, ezért ne féljetek teljes szívvel belevetni magatokat és éljetek meg minden percet úgy mintha egyszeri lenne! Csak rajtatok áll, hajrá!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.