December - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Universitá degli Studi di Roma "La Sapienza"

Beszámoló: Erasmus Rómában - egy egész életen át tartó emlék

Rómába utazni Erasmusra csak az igazán elszántaknak ajánlott. Tapasztalataim szerint a külföldi diákok nagy részének a kezdeti nehézségeken átküzdenie magát, a legtöbb országban szokásos mennyiségű fejfájásnál jóval több és kimerítőbb munkával jár. Az első feladatokon, problémákon túlesve viszont páratlan, felejthetetlenül sokszínű, szórakoztató és minden képzeletet felülmúló élményben lehet részünk Európa – de talán a világ legcsodálatosabb városában. A következőkben élményeimről írok, de mivel nem akarok hamis képet festeni a leendő Sapienzás számára, a mérleg mindkét oldaláról igyekszem hasznos gondolatokkal szolgálni.

A kezdeti bonyodalmak már az itthoni tantárgyválasztás, információgyűjtés, előzetes ügyintézés időszakában elkezdődtek, ugyanis a római La Sapienza honlapjai közel sem nevezhetők kielégítő információforrásnak. Az idő előrehaladtával persze rá kellett jönnünk, hogy ez is sajátossága a város legnagyobb egyetemének, azaz a tény, hogy a koordináció teljes hiányával kell szembenéznünk, áthatja az egész tanulási időszakot. A legjobb, amit tehetünk tehát, hátradőlni, és várni a tantárgyak kiválasztásával és felvételével addig, amíg mindent száz százalék biztonsággal tudunk – és ehhez Rómában bizony idő kell. Az órarendem egyébként úgy november első hetére állt össze, ez viszonylag átlagos időnek számít.  Emellett fontos tudni azt is, hogy az egyetemen senki sem veszi számba, melyik erasmusos milyen tárgyakra és kurzusokra jelentkezik, tehát teljes szabadságot élveztünk e téren, ez természetesen izgalmassá tette az amúgy se túl egyhangú életünket.

Legnagyobb és legkimerítőbb gond a szálláskereséssel volt. Kollégium nem létezik, ha mégis, az erasmusosok számára elérhetetlenül. Lakásokban béreltünk szobát, egy- és kétágyasakat, városrésztől és komfortfokozattól függően három- ötszáz euróig terjedő árakkal kell számolni. Ahogy nyilván érezhető, az ösztöndíj a lakbért csak nagyon szerencsés esetben fedezi. Lakást találni, mint ahogy mindenhol, Rómában is igen nehéz. A tulajdonosok szemrebbenés nélkül használják ki a külföldiek tájékozatlanságát és védtelenségét, ezért nagyon észnél kell lenni. Gyakoriak az indokoltnál szigorúbb kauciók, a váratlanabbnál váratlanabb egyéb díjak és nem egy esetben végződik a történet veszekedéssel, költözéssel, esetenként fenyegetéssel – mert sajnos ilyennel is találkoztam. Közeli ismerőseim közül szinte mindenkinek voltak problémái a szállással, közvetlen környezetemben (magamat is beleértve) nyolc embernek kellett lakást váltania félidőben az elviselhetetlen körülmények miatt – az indokokat, a hely- és ízlésbeli keretek miatt nem részletezném. Végeredményben szerencsésnek mondhatom magam, mert az utolsó hónapokra megtaláltam a számomra tökéletes lakást, így új lakótársaimmal egy remek környezetben tudtam élni erasmusos életem.

Közben természetesen el kellett intézni a szükséges adminisztrációs feladatokat, különböző  igazolások és igazolványok beszerzése szükséges volt például a diákbérlet, a menza- vagy a könyvtárjegyek igényléséhez. Mellékkörülményként említem, hogy nem könnyű kiigazodni az olaszos ügyintézésben, de néhány hét alatt e nehézségeken is úrrá lehet lenni. Hozzátenném, hogy minden intéznivaló és szervezése a legnagyobb közösségteremtő hatással járt – számtalanszor bontakoznak ki beszélgetések és születtek barátságok az elveszett Erasmus-diákok közt.

Miután megvolt tehát a szállásom, tantárgyaim az egyetemen, bérletem, és minden egyéb szükséges kellék, végre elkezdődhetett az igazi római dolce vita. Ez pedig, minden kétséget kizáróan életem legszórakoztatóbb és leg sokszínűbb időszaka volt. Rómában (no persze ha az ember kész tenni ezért) sosem lehet unatkozni. Mindig új és váratlan dolgok történnek, hogy mást ne említsek, a buszútvonalak például a sofőrök hangulatváltásait követve változnak. A tömegközlekedés egy sajátos történet, mind a nappali mind az éjjeli buszok képesek tréfát űzni az amúgy nagyon szórakoztatóan felháborodó tömegből. A metrósztrájkok kétheti rendszerességgel színezik a rómaiak életét, de egy idő után mindenki immunissá válik e dolgokra. Sőt, általában külön nyugalommal tölti meg az olaszokat egy-egy sztrájknap, hiszen ilyenkor különleges indok adódik még egy kávézásra vagy süteményre – úgyis mindenki késik, minek sietni?

Rátérve az igazán kellemes dolgokra, azt hiszem nem okozok meglepetést, ha azt írom, a rómaiak főztje páratlan élménnyel szolgál. A különleges konyha és főzéstudomány pedig párosul a helyiek sosem csökkenő lelkesedésével és érdeklődésével, így nem szabad meglepődni, ha egy idő után beszélgetéstémáink nyolcvan százalékát az evés teszi ki. Pizza, pasta, cappuccino, cornetto -  csak győzzük edzéssel, amire egyébként az egyetem konditermében adódik lehetőség, évi nyolcvan eurós bérlet ellenében.

Itt érdemes rátérni a mindennapi kiadásokra. A minden tömegközlekedési eszközre érvényes diák havibérlet nagyon olcsó, 18 euróba kerül. Az étkezéseknél nagyjából a következő árakkal kell számolni: cappuccino és cornetto, azaz egy komplett reggeli kávézóban 1,5 euró; az egyetemi menza 2,03 euró ami tartalmaz egy tésztát/levest, egy főételt, egy köretet és gyümölcsöt/desszertet, korlátlan kenyér- és üdítőfogyasztással, tehát tökéletesen megéri. Egyébként a nem utolsó sorban igazi közösségi helyként funkcionáló egyetemi menzának saját pizzasütő-sarka van, és mindent összevetve remek a konyhájuk. Élelmiszervásárlásra több diszkont-szupermarket áll rendelkezésre városszerte, némelyikük igazán olcsó, így összességében azt lehet mondani, hogy az étkezési kiadások a többi kiadáshoz képest viszonylag alacsonyan tarthatók.

Éjszakai és közösségi élet tekintetében Róma szintén tartogat meglepetéseket, és itt is igaz, hogy az események nagy része teljességgel kiszámíthatatlan. A szórakozás megszervezéséről az ESN diákszervezet lelkiismeretesen gondoskodik, megismertetvén az erasmusosokkal Róma összes bárját és szórakozóhelyét. A klubok mellett több közkedvelt diáknegyed is kínál lehetőségeket, például a San Lorenzo, ahol a bárokban kedvező árakon lehet fogyasztani, vagy az utcán-tereken ácsorogva szórakozni. Az éjszakai élethez hozzá tartozik, hogy sokak véleménye szerint nincs közbiztonság, de én ezt nem tapasztaltam. Fiatal lányként sokszor használtam egyedül az éjszakai járatokat, de soha semmilyen problémával nem kellett szembesülnöm. Persze jobb az óvatosság, de nincs szükség túlzott aggodalomra. Érdemes minél több helyet bejárni, hiszen minden városrész - napközben és éjszaka is – sajátos arcot mutat, a várost szinte lehetetlen teljesen kiismerni.

Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy mennyire kevés is az öt hónap amit kint tölthettem. Természetes nagyon hálás vagyok minden körülményért, ami lehetővé tette a kiutazásomat, ugyanakkor utólag látom, Rómában tartózkodni, és a várost megismerni nem elegendő ennyi idő. Az olaszországi egyetemi élet jóval lassabban, ráérősebben működik a más országokban megszokottnál, így lassabban is bontakozik ki a szépsége. Aki csak teheti, hosszabbítsa meg a kint tartózkodást, hogy teljességében tudja kiélvezni az olasz főváros nyújtotta csodás élményeket. Mert ugye, csodákból nincs hiány, elég csak felülni a metróra és máris több ezer éves történelemmel találjuk szembe magunkat. Ha pedig mindez már nem lenne elég szórakoztató, elegendő vonatra szállni és egy órán belül kiérhetünk a tengerre strandolni. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, a látnivalók gyakorlatilag bejárhatatlanok, a szórakozási lehetőségek pedig mindig új és új lehetőséggel kecsegtetnek. A fontos, hogy az ember nyitott, vidám és fogékony legyen az olaszos mentalitásra. Enélkül nehéz boldogulni, de hamar rá lehet érezni a római lét ízére, a többi pedig megy magától.

A kezdeti fázisban többen többször elbizonytalanodtak a környezetemben a lehetetlen és tehetetlen érzés miatt, az ügyintézés képtelensége és a segítőkészség hiánya miatt. De szép lassan megtanulták, ez is csak egy sajátossága az olasz népnek, amivel együtt kell élni, és ami egyhamar már fel sem tűnik, csak tökéletesen természetessé válik.

Én is szkeptikusan indultam neki Rómának, de el kell ismernem, hogy az olaszok nem hiába élik így páratlanul kiegyensúlyozott életüket. Mindezt meg kell tanulni rugalmasan kezelni, és az embert egyszerre magával ragadja a hely szépsége, az emberek jószívűsége és az egész várost átható különleges életérzés. Biztos vagyok benne, hogy aki Rómába utazik Erasmusra, egész életére nézve felejthetetlen (fél)évvel gazdagodik.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.