Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Otto-Friedrich-Universität Bamberg

Beszámoló a lenyűgöző, felejthetetlen Bambergről 

A 2009/10-es tanév őszi félévére nyertem el az Erasmus ösztöndíjat Bambergbe (Németország). Már a város kiválasztásánál tudtam, hogy gyönyörű  helyről van szó, hiszen a világörökség része, Európa legnagyobb kiterjedésű műemlékvédelem alatt álló belvárosa (2500 épület) található ott. A választásomban közrejátszott még, hogy mindenképpen német nyelvterületre kívántam menni, azon belül pedig Bajorország még egy külön „világot” képez, tulajdonképpen megkülönböztetve magát egész Németországtól. Kis város, 70000 lakossal, és én, mint budapesti „törzslakos” vágytam arra, hogy kipróbáljam milyen egy ilyen helyen lakni. Ennek megfelelően, nagyon vártam, hogy végre kiutazhassak.  

     Az én „erasmus-történetem” valamelyest más, mint a többieké, ugyanis sportolóként, már augusztus 1-jén kimentem, hogy minél előbb csatlakozhassak a helyi futballcsapathoz. Az előkészületeket, szükséges papírokat elintéztem már a tavasz folyamán (ahogy azt el is várják), július végén már csak a pakolás, a barátoktól, családtól való búcsú maradt. Aztán eljött a nap, vonattal indultam útra, müncheni átszállás után, a vonatutat tekintve összesen 10 óra alatt, koraeste meg is érkeztem Bambergbe. Ám ekkor jött a hideg zuhany, ugyanis szállásom még nem volt, kollégiumot ekkor még nem tudtak biztosítani, gondoltam egy panzióban fogok egy-két éjszakát tölteni, és majd csak találok megfelelő szállást. Itthon már kinéztem persze lehetséges szállásokat, ezért a vasútállomástól abba az irányba indultam, rengeteg bőrönddel felmálházva. Az első helyen rossz hír fogadott, nem tudtak szállást adni, és azt mondták, nem is fogok találni, mert minden tele van! Ez így is volt, hiába próbáltam meg a város szinte össze hotelében, hely nem volt. Aztán végül szerencsére kaptam egy javaslatot, és este már nyugodtan egy kis panzióban aludhattam a belvárosban. Ezt csak azért mesélem el, mert oda kell figyelni „szállásügyben”, hiszen milliószámra jönnek turisták a városba, leginkább nyáron, de a többi évszakban is. Pár napot itt kellett töltenem, közben nagyban kerestem lakáshirdetéseket: az egyetemen mindig sok hirdetés van kiakasztva, különböző témákban, illetve az iskola honlapján is könnyen lehet venni, eladni mindent.

     Találtam is egy ún. WG-t, ahol az ember ismeretlen lakótársakkal lakik albérletben, és még aznap be is költöztem. Számomra csak folyamatosan, szépen lassan derült ki, mennyire jó helyre kerültem! Felújított 3 szobás lakás, ahol mindenkinek egy szobája van, minden új gépekkel van felszerelve és új bútorokkal berendezve, mindez normális áron. Nagyon fontos, hogy a lakás mellé kaptam egy biciklit is, és ezt javaslom is mindenképp, hogy mihamarabb szerezzetek be, mert nagyon jól megoldott a biciklis közlekedés, sík a terület, mindenki kerékpározik, mert rendkívül gyorsan el lehet jutni bárhova. Az első másfél-két hónapban ráadásul egyedül voltam, a lakótársaim, két német lány csak az iskola kezdésére jöttek. A lakás az egyik neves helyi sörfőzde (Mahr’s Bräu) felett volt, ennek megfelelően meg is ismerkedtem a fiatal dolgozókkal, a tulajjal, akivel jó barátságba kerültünk, beszélgettünk sokat és szívesen fogyasztotta a magyar pálinkát! Ennek köszönhetően igen könnyen jutottam a mindenki által annyira áhított sörhöz. Ha már a sörnél járok, érdemes elmondani, hogy Bamberget a sör fővárosának nevezik, hiszen a városban még a mai napig működik 9 családi sörfőzde (a múlt század elején még 100 működött!), a város szűk körzetében pedig további 18 db. Mindenképp ajánlom az összes sör kipróbálását, minél hamarabb, és akkor el lehet dönteni, kinek melyik ízlik igazán, és azt érdemes inni. Egyébként egy sörfőzdének van 6-7 állandó és 2-3 időszakos (bockbier) fajtája, és hihetetlen, de valóban mindegyiknek teljesen más ízvilággal rendelkezik, és más élményt nyújt. Úgy, hogy valaki nem szereti a sört, szinte nem is érdemes Bambergbe utazni! Mindenki azt issza, a németek képesek egész nap, már a délelőtt folyamán is, vagy moziban, akár színházban is. Mi, külföldi diákok is könnyen rászoktunk erre. És ha már sör, akkor kolbász: a friss sült kolbász (zsemlében) illatának senki nem tud ellenállni, a folyamatosan üzemelő kis büfék kínálatából.

     Visszatérve augusztusra: elkezdtem edzésre járni, és mivel sok „hivatalos” dolgom nem volt, élveztem a nyarat, strandra jártam, ismerkedtem helyiekkel, hiszen akkor még nem volt a városban rajtam kívül erasmusos diák. Egyébként jellemző, amikor tanítási szünet van, a turisták kivételével, elég „üres” a város, ugyanis a hallgatók nagy része nem bambergi, haza utaznak, és csak szemeszterkezdetre jönnek vissza. De ilyenkor is vannak azért szép számmal kulturális programok, karneválok, ahol rengeteg ember van jelen és annál is több sört fogyasztanak. Augusztus végén megkaptam a játékengedélyem és onnantól játszhattam is a bajnokságban, bár erre nem sokszor került sor, hiszen tisztában voltak vele, hogy a diploma miatt csupán egy félévet maradok.

A többi külföldi diák az előkészítő kurzus kezdetén, szeptember közepén  érkezett. A nyelvi teszt után csoportokba soroltak minket, az előkészítő mindennapi 4-5 órás tanítással 4 hétig tartott. Ezalatt megismerkedtünk a (főleg a csoportbeli) társakkal, programokat is szerveztek nekünk, hogy megismerjük a várost, sőt már ekkor jártunk Nürnbergben, Münchenben, és lehetőség volt közeli kirándulásokra is elmenni, illetve már ekkor is sokat jártunk szórakozni. Az már kezdetben kiderült, a nem túl sok, kb. 150 külföldi diák közül, kb. 50 lengyel! Ezt nem bántam, velük, és a többi közép-kelet európai diákkal volt a legegyszerűbb jó kapcsolatot kialakítani, és (remélhetőleg tartós) barátságokat kötni. Rajtuk kívül igazából az egész világról érkeztek vendégdiákok, Dél-Koreától kezdve, Amerikán át, Elefántcsontpartig…

Az első  egy hónapban (nekem már persze előnyöm volt) jól megismertük a várost, egymást, a legtöbb sörözőbe/sörkertbe eljutottunk, és persze el kellett intézni a sulihoz kapcsolódó hivatalos dolgokat, mint tárgyfelvétel, illetve egyéb szükséges dokumentumok kitöltése. Az előzetes számításaim abszolút beváltak, a hatalmas belvárosban gyönyörű, régi, ám természetesen teljesen rendbe hozott épületek, hatalmas templomok, kolostorok találhatók, nem lehetett betelni velük, és az ember éjjel-nappal arra vágyik, hogy sétálhasson a lenyűgöző hangulatot biztosító utcákon- ehhez már csak megfelelő partner szükséges, és biztosított a jó szórakozás!

     Az egyetem október végén kezdődött (kb. 2 hét csúszással), és az „első fele” dec. 20-ig tartott, tehát igen rövid volt. Nem volt egyszerű dolgom, mert ugyan viszonylag kevés tárgyam volt, de szinte minden órámon egyedüliként voltam erasmus-diák, hiszen a diplomázó évfolyam tárgyait kellett választanom, olyat pedig tulajdonképpen senki más nem csinált, illetve a vendégek nagy része germanisztikát, vagy egyéb „szellemi tudományt” tanult. Ezért végülis engem is német diákként kezeltek az egyetemen. A félév során nem igazán volt házi feladat, vagy beadandó, viszont a hazai egyetem tárgyait párhuzamosan kellett csinálnom, ami sok elfoglaltságot jelentett. Nem tartom magasabb színvonalúnak a kinti oktatást, viszont feltűnő, hogy a német diákok mennyire „kíváncsiak”, előadásokon is sokat kérdeznek, a tanárok pedig (akik rendszerint prof. dr. végzettségűek akár fiatal koruk ellenére is) szívesen válaszolnak, vitatkoznak, nagyon közvetlenek. Az egyetem nem igazán okozott sok élményt, talán csak a rendkívül jól felszerelt konditerem, annál inkább viszont az azon kívüli élet!

     Azt lehet mondani, novemberre nagyon jó barátságba kerültem egy (főleg) lengyelekből álló csoporttal, akikkel rendszeresen együtt voltunk, söröztünk, beszélgettünk, buliztunk. Az az érdekes, hogy hétfőn voltak a legnagyobb partyk a városban, „biztos” nap volt, majd szerdán Erasmus bulik, illetve még csütörtökön, az ún. Stammtisch-ünk után. Ez azt jelenti kinn, hogy mindenki eljön az állandó törzshelyre és együtt vagyunk. A szórakozóhelyek száma viszonylag nagy, az egyes helyek viszont (pláne nekem, pesti léptékkel) kicsik, de a jó hangulat garantált! Én hétvégente eleinte, november végéig meccselfoglaltságom miatt nem igazán utaztam városnézésre, de aztán később mindent bepótoltam, eljutottam sok bajor városba. Rendkívül jó lehetőség, érdemes kihasználni a vasúti közlekedést, mert gyors, sűrűn jár, tiszta. A német városok, a tájak, hegyek-völgyek fantasztikusan szépek, az emberek kedvesek, segítőkészek, barátságosak. Így van ez Bambergben is, bárkivel lehetséges kontaktusba kerülni, a város nyugodt, tiszta, rendezett, és nagyon biztonságos. Ha helyivel kezdünk beszélgetni, ne csodálkozzunk, hogy nem sokat értünk, rendkívül erős frank-dialektussal beszélnek (a németek sem értik!). Az emberek sokat vannak az utcán, programokat csinálnak, rengeteget vásárolnak, fogyasztanak, mindig tele van a belváros. Oda kell figyelni arra, hogy a boltok (élelmiszer is!) csak este 8-ig vannak nyitva, nincs nonstop és vasárnap is zárva vannak. Ez viszont alkalmat ad arra, hogy a családok, barátok elmenjenek pl. étterembe, sétálni a szépen tartott parkokba, főleg a folyópartokon. Egyébként a boltok választéka hatalmas, a minőség valóban első osztályú, nem lehet rossz terméket venni, és általában nem is drágábbak, mint itthon. Az éttermek drágábbak, mint itthon, érdemes saját magunknak főzni, vagy az egyetemen is jókat lehet általában enni. Nálunk többször is előfordult, hogy megvendégeltük egymást, nagyobb csoportokat, sőt részt vettem az ún. Running Dinner eseményen is, ahol főznünk kellett, a város rengeteg diákja részt vett benne, és véletlenszerűen jöttek hozzánk, mentünk tovább egy háromfogásos vacsora éppen aktuális fogását elfogyasztani. Ajánlom mindenképp (utána óriási buli van!).

     Aztán eljött a karácsony, szinte mindenki hazautazott, de én már rendkívül vártam, mikor vehetek vissza újra az utolsó két hónapra. Ekkor már tényleg minden napot együtt töltöttünk a „maggal”, hol a városban, hol az egyik kollégiumban, hol pedig nálam találkoztunk, és felejthetetlen órákat éltünk meg. Persze ebben az időszakban aztán mindenkinek már többet kellett tanulnia, a vizsgaidőszak februárban kezdődött (változó karonként, szakonként, évfolyamonként is), és számomra február végéig tartott, de előfordul, hogy március közepén is van vizsga. A vizsgák korrektek, írásbeliek, erasmusos diákként több idő áll rendelkezésre, ami miatt be is lehet fejezni, elég jó eredménnyel. Egyébként a vizsgáztatás nagyon szabályszerűen zajlik, igaz ez az eredmények közlésére is, a németek „komolyan veszik”, ha tanítási szünet van, vagy lejár a munkaidejük, onnantól nem dolgoznak, elmennek nyaralni, és a transcipt-re min. egy hónapot kell várni.

     Összességében tehát elmondhatom, hogy nagyon jól megtanultam a német nyelvet, fantasztikus, élhető városban élhettem, ahol már nem turistának, hanem helyinek érezhettem magam, nagyon jó embereket ismertem meg, akikkel igazi barátságot kötöttünk, természetesen azóta is tartjuk a kapcsolatot, szervezünk majd közös programokat, egymást meglátogatjuk, sőt Bambergbe is visszamegyünk a nyáron. Megmondom őszintén, én nem csak egy hétre mennék, nagyon el tudnám képzelni az életem ebben a felejthetetlen, varázslatos „ékszerdobozban”! Igazán hiányzik minden, ami a várossal kapcsolatos!  

NAGYON AJÁNLOM MEGÉLNI MINDAZT, AMIBEN NEKEM RÉSZEM LEHETETT!!!

Utolsó frissítés: 2016.07.28.