Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

 

Universitá  degli Studi di Roma ”La Sapienza"

  2009-2010. I. félév 

  A legnehezebb az egész Erasmusban elkezdeni, és aztán befejezni. Én nem is voltam biztos benne, hogy el akarom kezdeni. Összegyűjteni minden szükséges papírt, megérkezni egyedül a Fiumicino reptérre, rájönni, hogy a térkép szinte semmit nem ér és hogy a 3 napos szállásom egy apácarendnél tényleg csak három napig fog tartani. És persze semmivel sem kerültem közelebb ahhoz a három nap alatt, hogy ne legyek hajléktalan.

  Aztán egy sorbanállással töltött nap után megtaláltam azt a szállást, ahol öt felejthetetlen napot töltöttem albérletem megtalálásáig, s ahol megismertem életem ezen szakaszának legelső barátját. Ezzel lezárult feledhetetlen Erasmus-élményem kellemetlen szakasza. Innentől kezdve már minden szinte egyszerű volt: sorban állni a legkülönfélébb nélkülözhetetlen dokumentumokért, codice fiscale-t csináltatni. Rájönni, hogy az olasz telefonoknál teljesen normális, ha nem működnek a vásárlástól számított első 24 órában, és persze kitalálni hogy juthatunk el a Terminitől életünk első Erasmusos bulijára. Ha az ember megtalálta első barátját, menthetetlenül vonja maga után, hogy még több embert megismerjen. Először a barát barátait, aztán azok barátait -akik közül végül biztos lesz valaki, akinek a lakásában még van egy kiadó ágy vagy szoba. Én végül így találtam lakást a Trasteverén egy török, egy lengyel és egy német lánnyal együtt, akik végül a legjobb barátaim lettek.

  És ha már barátai vannak az embernek, és lakása, na onnan már tényleg fantasztikus az egész. Bejárni az egyetem összes karának összes óráját, hogy kiválaszthasd a legjobbakat. Az egyetem hatalmas, először szó szerint el lehet veszni benne, de van benne rendszer. Minden az egyetemvárosi pálmafás park köré csoportosul, melyek alá ki lehetett feküdni a januári napsütésbe napozni az organizzazioni internazionali vizsga után. A tanár-diák viszony nagyon közvetlen, nem ritkán az egyetemhez közeli sörözőkben lehet összefutni az adott professore-val, aki délután még órát tartott.

  Aztán ott van még az ESN által szervezett erasmusos programok hosszú  listája, amik főleg az evés-ivás-kultúra témák köré csoportosulnak. Az ezzel együtt járó, egyre bővülő és színesedő baráti kör. Rómában két ESN is működik: egy a Sapienzán egy pedig a Roma Tre egyetemen. A Sapienza ESN-e nagyobb, ezért nagyobb szabású rendezvényeket tartanak, rengeteg Erasmus-diákkal. Az ESN Roma Tre kisebb létszámban, de pont ezért mindenki ismer mindenkit. Tehát mindkettőt érdemes kipróbálni és eljárni mindenféle programjukra. Programjuk pedig a hét minden napjára van: az evés-iváson keresztül az olasz kultúra megismerésén át egészen az Erasmus bulikig és kirándulásokig (amit teljesen önkéntesen, minden egyéb anyagi szolgáltatás nélkül szerveznek, de ezt majd úgyis elmondják). Így nem csak Rómát, de szinte egész Olaszországot be lehet járni a perugiai csokoládéfesztiváltól kezdve a marinói bor ünnepéig és a Poggio mirtetoi karneválig. És persze így a legkönnyebb eljutni Nápolyba is, és onnan kitérőt tenni Pompeibe és Capri szigetére.

  Mindeközben lassan de biztosan és észrevétlenül megtanultam olaszul, s egy nap már tényleg többet használtam, mint az angolt. 

  Your browser may not support display of this image. Az olaszok fantasztikusan ellentmondásos és ezzel egy időben csodálatos emberek. Valaki úgy fogalmazott, hogy „Olaszország az a hely, ahol az ember tíz percen és száz méteren belül képes örvendezni és bosszankodni.”. Temperamentumosak, napi átlag négy kávét isznak, minimum minden nap tésztát esznek, büszkék a kultúrájukra és örülnek hogy meg akarsz tanulni olaszul.

  Az étkezés egy külön kulturális program Olaszországban. A leghétköznapibb menzától elindulva egészen az olasz ristorante-kig és trattoriákig és családi ebédekig. Egy hagyományos olasz menü a menzán egy tál tésztával vagy egy egész pizzával kezdődik előételként, ami után következhet maga az ebéd, a végén desszerttel. A menzát nem csak a fantasztikus étel és az Erasmus diákoknak járó 2 eurós ebéd miatt érdemes látogatni, hanem túlzás nélkül a szociális élet központja is. A kultúra szerves részét képezi az igazi olasz fagylalt (a gelateria Palma-ban összesen 90 különböző íz közül lehet választani).  Magyarországgal ellentétben a fagyizók be sem zárnak éjfélig. Az időjárás egész évben nagyon kellemes, hó legfeljebb öt évente esik, és óriási eseménynek számít. Én úgy látszik éppen az ötödik évben voltam kint, egyszer esett a hó, erre az olaszok esernyőkkel mind kivonultak az utcákra és fényképezkedtek. Februárban már a fák is rügyeznek.

  Bár Róma hatalmas város rengeteg emberrel, számos kultúra egymásra épülésével és keveredésével, a többi nagyvárossal ellentétben ott valahogy mindent átjár az olasz kultúra. Ettől függetlenül megtalálható az egész világ benne kicsiben: szürrealista kiállítás, indiai bazár, spanyol családi cukrászda, és mégis olasz tud maradni.

  Az erasmusos nemzetek közül legtöbben a spanyolok vannak. Szinte észre sem veszi az ember elsőre, hogy rengeteg a német is, és francia és lengyel, meg török. A nemzetiségek megoszlása sorban, római erasmusos lélekszám szerint. És a végén sokkal közelebb érzed magad hozzájuk. Európa már nem csak egy középiskolai földrajzóra térképeként lesz reprezentálva a tudatomban. Jó úgy a világra gondolni, hogyha Kelet felé veszed az irányt, akkor mindenképp meg kell nézned Kazahsztánt, mert akkor talán jobban megérted a barátnődet, aki onnan jött. S ha már ott vagyok, muszáj kicsit délebbre fordulni mert meg kell látogatnom a török lelkitársamat. S hogy habár Kelet-Európában lakom, nem ismertem eddig eléggé, vagyis erről az oldaláról nem. Mert semmilyen más módon nem lehet megismerni Európa igazi arcát, csak az embereken keresztül: hogy spanyolokkal soha ne koccints vízzel, mert hét év kényszerű önmegtartóztatást jelent, hogy a lengyel Zsubrovka vodkába mindig kerül egy fűszál a legöregebb lengyel erdőből, hogy a kazahok a magyarokat testvéreiknek tartják, hogy az egész nemzetközi közösség ismeri Talmácsi-t és Puskást (még ha tisztázni is kell, hogy ők magyarok, de tényleg). S az a lélekmelegítő érzés, amikor az olaszok megtudván hogy magyar vagy, kedvesen érdeklődnek hogy a Szigetről jöttél-e.(értsd Sziget Fesztivál)

  Ami máris hiányzik, az olasz kávé, a fagyi, a tiramisu és római kávélikőr csokipohárban. És persze a barátok, és hogy minden nap történik valami teljesen szokatlan. Úgy érzem, az Erasmus minden nehézségével, bizonytalanságával, örömével megérte, és nem csak szakmailag, de emberileg is tanultam belőle. 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.