Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Technische Universität Berlin

Németországban az őszi félév csak októberben kezdődik el, így kiutazásom időpontját  én is ekkorra szerveztem. Az utazás során nem volt semmi izgalom, így szerencsésen megérkeztem október 3-án kora délután a berlini buszpályaudvarra. Itt várt egy magyar lány, aki már korábban kiérkezett Berlinbe, így volt egy kis segítségem, hogy elérjek a csomagjaimmal a szállásomig. Vasárnap lévén elég nehéz volt megtalálni a megfelelő embert, aki a szobám kulcsaihoz juttatott, de ezt az akadályt is sikerült megoldani.

Ami a szállásomat illeti az egy kollégiumban volt, egy egyágyas szoba egy 5 szobás szinten, ahol a lakók közösen használták a konyhát és a fürdőszobát. Olyan koli jellege volt, nem számítottam semmi különlegesebbre, de ami nagyon jó volt benne, hogy az egész komplexum – összesen 15 nagyjából ugyanolyan épület – egy szép fás, ligetes telken volt. Ugyan közvetlen mellette ment el az S-bahn, de azt leszámítva igazán csendes, nyugis madárcsicsergős hely. Télen, ha van, elég hó szuperül lehet hógolyózni, ahogy néhányan tették is januárban, nyáron pedig lehet kint grillezni a tűzrakó helynél (bár láttam, hogy egyesek télen is kihasználták a lehetőséget). A koli területén, de úgy egyébként a városban is lehetett találkozni mókusokkal (egy az ablakommal szemben lévő fán lakott), sokféle madárral – az egyik szomszéd ház tetejére egy szürke gém szállt le, máskor meg az egyik kastély parkjában láttam egy egerészölyvöt, és persze rengetegféle énekes madárral is. Ezt csak azért emelem ennyire ki, mert a budapesti látképhez szokott embernek már az ilyesmik kuriózumok, Berlinben meg ez a természetes.

Amit a szállásomhoz negatívumként lehet említeni, hogy kissé nehezen jutottam hozzá. A kollégiumi elhelyezési igényemet a megadott határidőre elküldtem a berlini Erasmus irodának, de 2-3 héttel a kiutazásom előtt még semmi hírt nem kaptam arról, hogy hol is fogok lakni. Végül ugyan megküldték e-mailben kb. 1,5 héttel az indulásom előtt, hogy hova kaptam szobát (és még szerencsére közel volt a buszállomáshoz is), de arra számítottam, hogy ha már nyár közepén elküldöm a jelentkezésemet, akkor legkésőbb szeptember elején vissza is jeleznek, hogy mehet-e koliba vagy sem, ill. ha igen, akkor hova. Így emiatt talán jobban jártam volna én is, ha a szállás szervezését nem bízom az egyetemre, hanem magam intézem közvetlenül azzal a szervezettel, akik kiadják a kollégiumi szobákat. Jobban tudtam volna válogatni árban, és az egyetemhez való közelségben, valamint előre tudtam volna, hogy mire számítsak, és megspóroltam volna jó néhány napnyi idegeskedést. Most már utólag tudom, hogy ilyenre is lett volna lehetőségem, de nem is gondoltam ilyenre, hogy lehetséges addig, amíg kint az egyik magyar lány nem mesélte, hogy így is meg lehetett volna oldani a szállás biztosítását. Ezért ha valaki egyetemi koliban szeretne szállást szerezni, akkor inkább a közvetlen kapcsolatfelvételt javasolnám a jövőben kiutazóknak (szívesen segítek is a szükséges elérhetőségek megtalálásában), de tény, hogy időben el kell kezdeni ennek a szervezését, ha nem hagyja az ember az egyetemre a lebonyolítást. Szerencsére ez sem okozott nagyobb problémát az idegeskedésen kívül, és talán ezt leszámítva más negatívnak nevezhető dolog nem igazán történt velem Berlinben.

Miután megérkeztem és elfoglaltam a szobámat, útnak eredtem egy gyors város-, vagy legalábbis környéknézésre. Mivel a koli amolyan kertvárosi részen van, ott nagyon sok zölddel, fás, parkos résszel találkoztam, ill. felfedeztem beérve a városban jó néhány itthonról ismerős üzletet. Az EU-ban vagyunk, ezért nem számítottam nagy különbségekre a városképben, de az nagyon megragadott, hogy sokkal több zöld terület van a belvárosban, és egészében véve Berlinben, mint Budapesten. Ennek azért is nagyon örültem, mert szeretek kirándulni, így többször elindultam a koli közelében lévő Grunewaldba, ill. onnan a Havel partján hosszabb-rövidebb sétákra. Mindenben meglátszik a németek környezettudatossága, ahogy ezeken a helyeken is, mert csak elvétve lehetett szemetet látni a parkokban, erdőben, úgyhogy igazán öröm volt csak nézni is az ilyen város részleteket.

Természetesen a jó néhány „kötelező” látványosság nem maradhatott ki, mint pl. Brandenburgi kapu, Siegessäule, berlini dóm, Madame Tuessaude panoptikuma, a parlament és a kupolája, a berlini fal megmaradt részei, mint az East Side Galery, vagy az emlékét őrző Check Point Charlie Múzeum, de kedvenceimmé a berlini és Berlin környéki porosz kastélyok váltak. A félév elején megvásárolt Semesterticket-tel1 a város és agglomerációjának bármely pontjára eljuthattam tömegközlekedéssel, így a kastélyok megközelítése is viszonylag könnyen ment. Többször elmentem Potsdamba is, ahol a világörökség részéhez tartozó Sanssouci kastély együttes található, de egyébként a város is nagyon helyes. A kastélylátogató szenvedélyemet segítette az is, hogy van arra lehetőség, hogy egy éves bérletet váltson az ember az összes ilyen kastélyba, melyeket a Stiftung Preussische Schlösser und Gärten tart fenn és üzemeltet, így nem kell egy nap alatt végigrohanni egy-egy helyen, hanem akár többször is vissza lehet menni egy kedvenc helyre, és még olcsóbban is jött ki így bérlettel, mint hogyha mindenhova külön-külön megvettem volna a belépőjegyet.

Ez nem csak a kastélyokra igaz, de szinte a legtöbb kulturális intézményre, hogy kínálnak olyan kombi jegyeket, vagy bérleteket, amikkel jobban megéri megvenni, ha egyébként is több kiállítást szeretnénk megnézni. Szóval akárcsak turistaként, vagy hosszabb időre való városlátogatáshoz is csak ajánlani tudom az ilyen kombi jegyek megvételét. A kastélyok mellett én így voltam a Museum Insel híres múzeumaiban is. Ha már múzeumokról van szó, akkor Berlinben jó kulturális élmény volt a januári múzeumok éjszakája is, ahol hasonló az itthoni rendezvényhez. Egy jeggyel szombat este hattól másnap hajnali 3-ig a résztvevő múzeumok bármelyikébe be lehetett menni. Így jutottam el pl. a Metró Múzeumba, a Természettudományi Múzeumba (ahova bármikor visszamennék, annyira tetszett), bementünk a Rotes Rathausba, ahol a polgármester irodáját is megnézhettük, stb. Nagyon sok olyan múzeum van, amelyek közül sok nem fért bele a fél évi kint létembe, pedig érdemes lett volna megnézni. Valamint még kis kiegészítés a különféle jegyvásárlásokhoz, hogy Berlinben a diákigazolványnak is nagyobb értéke van. Azért mondom, mert nem csak néhány százalékos kedvezményt lehet vele kapni, hanem általános a kb. 25-50%-kal olcsóbb diákjegy. Így látogatóba érkező húgomnak is azt tanácsoltam, hogy készíttessen nemzetközi diákigazolványt, ha jön hozzám.

Mivel őszi félévben voltam kint Berlinben, így a tél felé közeledve kevésbé volt kellemes a szabadban kint lenni, le kellett mondanom a kastélyparkokban való sétálgatásról, és a téli nagy fagyokban igyekezett az ember mindig valamilyen meleg hely felé irányulni, így maradtak a múzeumok, éttermek, kávézók, mozi, és persze az egyetem meg a tanulás. A múzeumokról már volt szó, úgyhogy egy kicsit a többiről. Nagy fájdalmam volt, hogy az itthon megszokott forró csokihoz még csak hasonlót sem sikerült találnom, így hozzászoktam a kávé/cappuccino/kakaó elvitelre különböző fajtáihoz. Másik fura dolog, hogy citromlevet sem sikerült találnom egyik hétköznapi élelmiszerboltban sem. Ezen hiányosságokat leszámítva szinte bármilyen ételt meg lehet venni Berlinben. Szinte bármelyik sarkon lehet találni török vagy kínai büfét/éttermet, többféle gyorsétterem vagy pizzéria közül is lehet válogatni, és árban csak minimálisan drágább, mint itthon, ill. rengeteg nagyon jó pékség van, finomabbnál finomabb sütikkel. Persze azért én sem ettem minden nap ilyen helyeken, hanem főztem is magamnak, és így azért ki lehetett jönni a kapott ösztöndíjból.

A berlini egyetemen nehéz volt olyan tárgyat találni, amit el tudnék fogadtatni, és még itthon nem végeztem, de a nagy tárgy kínálatból végül sikerült találni. A legtöbb tárgyam marketinges volt, de tanultam még 1-2 menedzsment tárgyat, és vettem fel gazdasági németet is. Az egyetemi campus hatalmasan nagy, legalábbis az itthoni 2 Közgáz épülethez képest. Egyszer még egy kis szigeten lévő épületben is volt órám, de alapvetően 15-20 perc alatt bármelyik épület elérhető egy másikból. Így nem is meglepő, hogy az órák között 30 perc szünet van. Sajnos a campuson már csak minimális a kertes rész, de ezt kárpótolja a közelben lévő állatkert, ill. a Tiergarten nevű a Városligethez hasonló nagy park (persze sokkal szebb és nagyobb is). Ha nem tél lett volna, akkor akár itt is lehetett volna tanulni, de így csak a csúszkálás maradt.

A tanárok igazán kedvesek voltak, és bármikor lehetett hozzájuk fordulni bármilyen problémával. Mivel nagyon sok külföldi tanul az egyetemen, így nem volt éles határvonal az erasmusos és nem erasmusos hallgatók között, mivel már természetesen kezelték, hogy valaki külföldről érkezett oda tanulni, és inkább azt furcsállották, ha valaki, mint én is, csak egy félévet marad Berlinben. Talán ezért is, de ki tudja miért, itt az egyetemen nem igazán volt olyan kifejezetten erasmusosoknak szervezett program, vagy orientáció, aminek én személy szerint örültem volna. Mert a félévet megelőző nyelvi felkészítő kurzuson nem vettem részt, így nem annyira volt lehetőségem megismerni az erasmusos társakat. A beiratkozás után volt egy rövid ismerjük meg az egyetemet vetélkedő, ill. később a félév során egy táncos est, de én jobban értékeltem volna egy félév eleji aktívabb orientációt, ahogy pl. a bécsi egyetemen lévő barátaimtól hallottam. Persze így is megismertem jó néhány embert, akikkel együtt jártam órára vagy együtt laktam, de néha azért olyan első nap az iskolában érzésem volt.

De alapvetően nagyon megszerettem a várost. A sok zöld terület miatt, a kastélyok miatt, és amiatt, hogy mindig történik Berlinben valami. Amikor még csak épp utaztam Berlin felé, akkor volt az ország egyesítésének az ünnepe, ami a mi augusztus 20-ánkhoz hasonló lehet. A Brandenburgi kapunál volt ez is, ahogy igen sok más nagy rendezvény is. Novemberben volt itt a U2-nak ingyen koncertje a berlini fal leomlásának 20 évfordulója alkalmából, de erre már néhány óra alatt elfogytak a regisztrációs ingyen jegyek. Szinten ezt az esemény ünnepelte egy Domino-fal nevű rendezvény, ahol 1000 db 2 méter magas dominókból építették fel a berlini fal egy kis szakaszát a Potsdamer Platz és a Reichstag között, amit híres vendégek jelenlétében, és nagy ünnepléssel döntöttek le. November végén megkezdődtek az adventi vásárok, amiről szintén az mondható el, hogy hasonló, mint a Vörösmarty téri adventi vásár, csak sokkal nagyobbak és szebbek. A város összes kerületében a nagyobb tereken, látványosságoknál biztosan számíthat az ember efféle vásárra. Annyi különbség azért mégis elmondható az itthoni vásárokhoz képest, hogy ezek a berlini vásárok kicsit olyan téli majálisra hasonlítottak, mert a vásár felét a büfék, forralt borozók tették ki, de találkoztam lángosossal és kürtöskalácsossal is (J) és volt mindenféle gyerek szórakoztatásra szánt céllövölde, körhinta, vagy hasonló is a nagyobb vásárokban. Szintén november végétől egészen január végéig látogatható volt egy United Buddy Bär nevű kiállítás az egyik metróállomáson. Ezek a macik nem csak ezen a kiállításon bukkantak fel, hanem a város járva nagyon sok helyen lehetett hasonló medvéket látni, mert korábban volt egy olyan akció, hogy intézmények, szervezetek „fogadhatnak örökbe” ilyen medvéket, és az így befolyó pénzeket, pedig jótékony célra ajánlották fel a megmozdulás szervezői. Több egyetemi épületnek is volt saját ilyen macija, és ahány medve annyiféle egyedi festéssel, design-nal voltak ellátva. A Hauptbahnhofnál lévő kiállításon pedig minden medve egy országot mutatott be, amit művészek festettek, és esetenként az adott ország nagykövetsége örökbe is fogadta az adott mackót. Januárban volt a már említett múzeumok éjszakája, és nem sokkal utána februárban kezdődött is a Berlinale, a berlini nemzetközi filmfesztivál.

Ekkor ugyan már főként a tanulásé volt a főszerep az éppen aktuális magyar vagy német vizsgák miatt, de azért belefért még az egyik hétvégén egy kis kirándulás a közeli Wittenbergbe is az egyik barátnőmmel. Ahol már nagyon készülnek a 2017-es Luther évre, mivel a Luther Márton és más reformátorok tevékenysége is meghatározó volt a városkában az 1500-as években. De épp emiatt is mentünk oda, hogy az ilyen híres történelmi helyeket magunk is lássuk, mint a híres templomkaput, ahová Luther kitűzte 95 pontját, ill. hogy a nagy reformátorok múltját közelebbről megismerjük.

Ezután már csak a berlini vizsgáim voltak hátra, és a hazautazás, így ejtenék néhány szót erről. Odaúton busszal mentem, karácsonykor repülővel jöttem haza, visszafelé pedig vonattal mentem. Mindhárom közel egy árban van, ha a fapados repülőjegyét az ember nem elég korán (kb. 2 hónappal utazás előtt) tudja lefoglalni, akkor az egy kicsit drágább. Kényelem szempontjából viszont azért vannak különbségek. A repülő természetesen gyors, de a súlykorlátok miatt ki- és/vagy hazaköltözéshez nem kifejezetten jó, így ezért választottam kiutazáshoz a buszt. Karácsonyról visszaérkezve, mivel január 4-én már volt órám, így ebben az időszakban is inkább a busz az elérhetőbb, ha csak nem sikerült valamikor nagyon korán lefoglalni fapados jegyet, mert a szilveszter utáni pár nap még a drágábbak közé esik. A vonatot viszont nem ajánlanám. A Berlin- Budapest időben ugyanannyi menetrend szerint, mint a busznál, de kevésbé megbízható, mert hiába éjszaka utaztam mégis késéssel érkeztem, nem is beszélve arról, hogy ahány határon átmentünk annyiszor volt menetjegy és/vagy útlevél ellenőrzés, ami kevésbé kellemes, ha az ember aludna hajnalban.

Bevallom, hogy szívesen maradtam volna hosszabb időre is, mert nagyon megszerettem a várost, de fontosabb volt számomra, hogy lediplomázhassak, így be kellett érnem egy berlini félévvel. De ezért ha visszatekerhetném az időt, akkor nem végzősként mennék külföldi félévre, és ha már Berlinről van szó, akkor inkább a tavaszi félévet választanám, ha csak egy félévre mehetnék. Mert tavasszal és nyáron biztos még szebb a város, és kevésbé okozna problémát a német és a magyar félévek közti átfedés. Ugyanis, amikor itthon véget ért a vizsgaidőszak, Berlin még csak akkor ért véget a szorgalmi időszak, és csak február elején kezdődtek el a vizsgák, amikor itthon már a tavaszi félév szorgalmi időszaka kezdődött meg.

Összességében pozitív kép alakult ki bennem a városról, a berlini életről, az ottani emberekről és az egyetemről, és bármikor szívesen visszamennék, vagy ha lehetőségem lenne rá, oda is költöznék. Ha választani lehetne, melyik németországi régióba menjek újra Berlint vagy esetleg Potsdamot választanám, mert nagyon szép a természeti környezet, és olyan kulturális sokszínűség és nyitottság jellemzi Berlint, amivel szerintem itthon ritkán lehet találkozni.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.