Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2009/10

Örebro University

Kedves Érdeklődő!

Erasmusozni jó. Miért? Talán azért mert egy közel 5 hónapos időszak pont elég idő  arra, hogy az ember megtalálja azokat a dolgokat egy teljesen új környezetben, amiket itthon is szeret, illetve megtapasztaljon olyan dolgokat, amik pont amiatt maradtak ki az életéből, mert eddig nem szakadt ki abból a környezetből, ami addig körülvette. Ennek következtében le kell szögeznem, hogy a beszámolóm szubjektív lesz, mivel úgy gondolom, hogy egy Erasmus-félév annyiféle lehet, ahányféle ember részt vesz egy ilyen programban.

Számomra a legfontosabb talán az a néhány barát volt, akikkel egy idő után szinte több időt töltöttem, mint itthon az itthoni barátaimmal, és akiket aztán nagyon furcsa volt abban a tudatban otthagyni, hogy őket valószínűleg itthon is jó barátaimnak tartanám. Ez azért is érdekes, és szerintem az Erasmus-félév egyik legnagyobb előnye, mert ilyen barátságoknál tudja az ember leginkább nemzetközinek érezni magát, illetve nemzetközi tanulmányok hallgatóként azt is érdekes látni, hogy előbb-utóbb tényleg létezhet olyan, hogy pán-európai tudat, mivel a kinti barátokkal szinte ugyanazokat a közös nevezőket lehet megtalálni, mint az itthoniakkal.

Szintén nagyon fontosnak tartom az angol intenzív használatát. Én magam felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeztem mikor kimentem, de igazából nem is lehet átlátni, hogy mennyire sokat jelent az, hogy ha egy tanult nyelvet 5 hónapig olyan szinten kell használnia az embernek, mintha az anyanyelve volna. Ehhez hozzátartozik az is, hogy Svédországban mindenki (!) beszél angolul (én nagyjából két svédre emlékszem, akinek nem volt kielégítő az angoltudása), ami megkönnyíti a mindennapi kommunikációt, és további lehetőséget ad a nyelv gyakorlására.

Azok számára, akik itthon nem önállósodtak még, mindenképpen hasznos, és jó élmény lehet az, hogy kint teljes mértékben függetlenül kell létezni, aminek rengeteg előnye van, és egy külföldi környezetben ezt megtapasztalni szerintem különösen előnyös. Az ösztöndíj mellé én otthonról is kaptam még pénzt, illetve a kinti félév előtt dolgoztam, így a 400 eurós ösztöndíj mellé a maradék havi 200-250 eurót, amit elköltöttem, ebből fedeztem.

Ahogy azt valószínűleg egy Erasmus-ösztöndíjra pályázó már sejtheti, egy Erasmus-félév nem csak a tanulásról szól. A cserediákok heti programjában nem ritka a három buli, és emellett folyamatosan vannak ad hoc jellegű elfoglaltságok (nekünk télen: filmek, étterem, sport, koncert, tavasszal pedig főleg barbecue). Habár voltak tanulmányai által jobban leterhelt cserediákok is, de szerintem egy Erasmus-félévhez alapvetően elengedhetetlen, hogy aki kimegy, rendelkezzen egy bizonyos szintű hiperaktivitással legalább arra az 5 hónapra, amit kint tölt.

Svédországról  és Örebro-ról nem tudok egyértelműen olyan pozitívan írni, mint az Erasmus programról. Nagyon sok jó dolog van Svédországban: az angoltudásról már írtam, nagyon jó dolog látni, hogy az emberek tisztességesek, az ország hozzáállása a természethez, és a környezethez példamutató és a svéd társadalmat régóta jellemzi az egymás iránti szolidaritás. Viszont ennek ellenére nekem személy szerint az volt a benyomásom, hogy a rend elérése érdekében minden „túl van szabályozva”. Mit értek ez alatt? A szórakozóhelyek kettőkor bezárnak, az alkoholhoz való hozzájutás a furcsa szóval írható le (az alkohol állami monopólium, az ára ennek következtében elég magas, és az árusítása állami alkoholboltokban engedett), a bürokráciával való esetleges érintkezés mindig nagyon sok „igazából tudjuk, hogy ennek a szabálynak nincs semmi értelme, de muszáj betartanunk”-kal jár együtt.

A klíma számomra rendesen megnehezítette a létezést (tavaszi szemeszter: január, február, március és április a közepéig a fagyhalál és a nem láttam a napot két hete jelmondatokkal jellemezhető, viszont május és június gyönyörű Svédországban). És hozzátenném, hogy eddig azt gondoltam, hogy szeretem a telet (2 hétig kint is nagyon szép volt, de aztán meguntam).

A svédek híresen zárkózottak. Ez a valóságban valahogy úgy néz ki, hogy szinte sosem viselkednek udvariatlanul (kivéve ha részegek, de akkor nagyon azok tudnak lenni), viszont sohasem túlságosan barátságosak. Ez különösen igaz a cserediákokkal szemben. Az én (és kinti társaim) benyomása alapján a svédek számára nem jelent önmagában különlegességet, ha valaki külföldi, míg itthon nekem mindig az volt az érzésem, hogy a magyarok valahogyan érdeklődőbbek a külföldiek iránt (ezzel biztos, hogy lehet vitatkozni).

Örebro önmagában egy nagyon szép, Szeged nagyságú város. Viszont annak következtében, hogy az egyetem a városközponttól félreeső helyen van, a diákok nem képezik a város szerves részét, mivel akik a campuson és a tőle 20 percnyi sétára eső Bricekebackenben laknak, sokszor csak az egyetem és az otthon között ingáznak. Ez számomra furcsa volt, hiszen itthon szinte minden nap bemegyek a „városba”. A szórakozást tekintve a városban 3-4 egymáshoz hasonló jellegű klub van, amikbe itthoni szemmel iszonyatos pénzeket kell fizetni a belépőért, és egy sör is az itthoni ár háromszorosa. Viszont általában az ilyen helyeket jelentősen fel tudják dobni a cserediákok. Ettől eltérő szórakozási lehetőségek nem kifejezetten populárisak a cserediákok között, illetve nagyon lehetőség sincs rájuk (koncertek például). Örebro nem egy „undergrounddal” rendelkező város, nem nagyon vannak szubkultúrák, ebből kifolyóan általában mindenki ugyanúgy szórakozik, ami elég unalmas volt nekem (de ez megint személyfüggő). A zene iránt érdeklődök ugyanakkor kisebb volumenű, de színvonalas koncerteket találhatnak az egyetemen működő zenei karon.

A tanulás számomra nem volt megerőltető, mivel általában a cserediákoknak szóló  tantárgyak figyelembe veszik, hogy a cserediákoknak nem kizárólagos célja a tanulás.  A kinti rendszer teljesen eltérő az ittenitől, a tantárgyakat 5 hetes periódusokban tanulják, és ennek a végén van a vizsga.

Az egyetemen tanulók vagy a campuson lévő kollégiumokban laknak (folyosóról nyíló saját szobák fürdővel és közös konyhával), vagy a már említett Brickebackenben, ahol egy lakásban 3 hallgató lakik, míg a fürdő és a konyha közös. A lakhatás bármelyik esetben elég jó minőségű és komfortos.

A helyi ESN munkája jól szervezett és kielégítő volt: a programok többnyire jól szervezettek voltak, jól informáltak minket, és látszott, hogy próbáltak mindenben segíteni.

Összességében azt mondhatom, hogy az Erasmus, mint élmény, teljes mértékben megérte, habár Svédországnál, és főleg Örebro-nál tudtam volna jobb környezetet elképzelni az Erasmus-félévemhez. Ám kitartok a mellett, hogy a véleményem teljesen szubjektív, tehát aki Örebro-ba menne, tartsa szem előtt azt, hogy az Erasmus-élmény önmagában bárhol nagyon jó tud lenni, ahogy nekem is az volt.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.