Október - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31  

Hallgatói beszámoló - 2008/09

Fachhochschule Weihenstephan

Nagy meglepetésemre kevesebben utaznak Erasmussal a tavaszi félévben, így viszont egyedül voltam csak erre a félévre a főiskolán. Ez jó, mert mindenkivel rá voltam kényszerülve a németül beszélése, de rossz, mer nem voltak szervezett kirándulások, velem hasonló helyzetben lévő emberek, ami nehezítette a helyzetemet. 

A főiskolán ekkor nem is indult ’Deutsch als Fremdsprache’ kurzus, amit fel tudtam volna venni a Technische Universität-en (hiszen közös a kampusz), de információ hiányában ezt nem tettem, ezt bánom. 

Az egyetem berendezkedése nagyon szimpatikus: nincs index, előre kiadott féléves órarend üti az ember kezét az első héten, 2 projekthét, hétvégi intenzív kurzusok és tanulmányutak tarkítják a tanévet. Kifejezett meglepetés volt számomra a diákok demokratikus vitakészsége. Konstruktív, valós vitáknak voltam tanúja, amelyek adott esetben a tanítási módszereket is megkérdőjelezték. A tanárok felkészültek, jó előadók, a számítógépes eszközök használata természetes számukra. Ezek tömkelege áll a diákok rendelkezésre is a feladatok elkészítéséhez a KUMA nevű teremben: számítógépek, asztalok üvegezéshez, nyomtatók, vágógépek stb. mind ingyenes és szabad használatra. 

A városkába való berendezkedésem a bürokratikus dolgokkal indult, tévedésből csak a diákom volt nálam, mikor a kedves Tandem partneremmel körbefurikáztunk, de ez nem jelentett gondot az egészségpénztár, bank, egyetem egyikében sem. Igaz, külön figyelmeztetni kellett a Sparkasse-s fiatalembert, hogy az ő bankjuknál, bizony ingyenesen jár a bankkártya diákoknak. 

A „civil” freisingi életem másik nagy feladata a munkatalálás volt. Hercig kisváros létére van saját (regionális) újságja a térségnek, amiben az apróhirdetés rovat másfél hónap után tartogatott olyan munkát, amire alkalmas voltam. Egy főutcai fagyizóban lettem kisegítő. Mosogattam, pakoltam, felszolgáltam, rendelést vettem fel, fagyit árultam. Kezdetben csak hétvégén, később már bármikor felhívott a főnöknő. Az 5 eurós órabérem nagyon kevésnek számít arrafelé, pláne, hogy ki sem fizetett rendesen, egyetlen előnye volt, hogy ők a legrosszabb fagyizó a főutcán, így én csak finomabb fagylaltokat ettem a fizetésemből. Persze tapasztalatnak („egy nemzetközi csapat tagja lehettem”) és zsebpénznek sem utolsó. 

A másik remek elfoglaltságom az utazgatás lett. A Münchenbe való bejutás árát remekül mérsékli, ha az ember a helyi fiataloktól beszerzi azoknak a telefonszámát, akik a bérletüket (IsarCard) némi pénzért és egy nagy rakás bizalommal napokra kiárusítják. További csodás ajánlatokat a DB (Deutsche Bahn) tartogat a lelkes utasok számára: csoportos kedvezmények és a Bayern Ticket, ami egy hétvégi napra szól és Bajorországon belül a regionális vonatokra érvényes. Ezzel voltam például Ulmban és Baselben, amik pompás városok. 

Összességében megérte ezt a félévet máshol tölteni, láttam sokféle dolgot, csináltam sok olyat, ami itthon nem lehetne, tanultam egy másik nyelven és éltem egyedül egy kisvárosban,a mi kezdetben olybá tűnt mint a Gilmour Girls, de a végén inkább a Skins-ben éreztem magamat… 

Utolsó frissítés: 2016.07.28.