Május - 2019
H K S C P S V
  01 02 03 04 05
06 07 08 09 10 11 12
13 14 15 16 17 18
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31  

Interjú Büki Bettinával

Büki Bettina volt hallgatónkkal

Bóna Andrea, Dóra Fruzsina, Pirisi Zsófia beszélgetett

(2018 novemberében)

 

Mikor döntöttél úgy, hogy nyakadba veszed a világot? Mi ösztönzött?

Zalaegerszegen a Zrínyi Miklós Gimnáziumba jártam, ott volt egy nagyon-nagyon jó némettanárom, akinek köszönhetően a DSD (Deutsches Sprachdiplom) nyelvvizsgát is letettem. A nyelvvizsgára készülők közül egy embernek felajánlottak egy ösztöndíjat, amely lehetőségnek hála 2012 nyarán néhány hetet Németországban töltöttem. Ez volt az első szakmai jellegű külföldi tapasztalatom. 2013-ban az érettségi után ismét Németországban töltöttem három hetet, az Eurocamp nevű táborban, ahol 36 országból érkezett 72 diák alkotott egy közösséget. Nagyon élveztem a kultúrák találkozását, és azt, ahogy ennyi különböző ember együtt tud dolgozni és alkotni. Talán ekkor indult el bennem valami, mert nagyon magaménak éreztem ezt a közeget, és könnyen tudtam kezelni a különböző nemzetekhez tartozó társakkal való együttműködést. Nem konkrét döntés volt tehát, hogy nyakamba veszem a világot, hanem kerestem azt az érzést, amelyet akkor még nem tudtam megfogalmazni magamban. Mára már tudom, hogy az tetszik a külföldi létben – ami egyben a nehézsége is –, hogy tiszta lappal lehet kezdeni mindent, nincsenek velünk szemben már felállított elvárások, és sokszor őszintébb viszonyokat lehet kialakítani.

Milyen helyeken jártál eddig, milyen tapasztalatokat szereztél? Melyik volt az a hely, amely úgy érzed, a legtöbbet adta számodra?

Amikor 2013-ban bekerültem a felsőoktatásba (a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, nemzetközi igazgatás szakra), nem volt kérdés, hogy csatlakozom ahhoz a szervezethez, amely a külföldi hallgatókkal foglalkozik. Közben elkezdtem a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány képzését. 2015-ben végeztem először külföldi szakmai gyakorlatot és tanulmányokat is. Előbbit Albániában, a Tiranai Magyar Nagykövetségen töltöttem, majd nem sokkal később utaztam is Ciprusra, ahol Nicosiában tanultam egy szemeszteren keresztül. Azt gondolom, hogy az utazás és az azzal járó sok kaland és élmény nagyon addiktív, de közben fontos, hogy tudjuk mindig a végső célunkat, és ne csábuljunk el idő előtt. 2015-ben Londonban, a Magyar Konzulátuson végeztem egy újabb szakmai gyakorlatot. Az első nagy döntésemet talán ekkor hoztam meg, ugyanis lehetőségem lett volna kint maradni és a konzulátuson tovább folytatni a munkát, ami azt jelentette volna, hogy a jogot nem tudom elkezdeni a Pázmányon, amire 2015-ben vettek fel, de csak 2016-ban szerettem volna nekiállni. Mindent mérlegelve azonban úgy döntöttem, hogy hazajövök, és folytatom a tanulmányaimat. Ez nagyon nehéz elhatározás volt. Ezután bár a Corvinuson elnyertem az Erasmus+ ösztöndíjat, visszaléptem, mert az utolsó félévem következett, és inkább a jogról pályáztam meg Portugáliát, Portót. A corvinusos államvizsga utáni második napon már Portóban kezdtem meg a féléves jogi tanulmányaimat 2018. februárban. Ezután elnyertem egy amerikai ösztöndíjat, így most a Saint Louis University, Missouri joghallgatója vagyok. Bár még nincs vége az amerikai tanulmányaimnak, mégis úgy érzem, hogy már eddig is ez adta a legtöbbet, és szerintem éppen azért, mert most nagyon ki kellett lépnem a komfortzónámból. Nehéz volt az eleje, kezdve a papírmunkától, a vízumügyintézésen át, a napi rutin kialakításáig, és persze beleszokni egy teljesen más felsőoktatási rendszerbe. Ami miatt sokat ad ez a hely, az a gyakorlatorientált oktatás, és tényleg az életre nevel. Emellett fontos, hogy ki mit gondol, és élvezem, hogy lehet véleményt formálni, amire kíváncsiak is.

 

Rendszeresen dokumentálod, hogy merre jársz a világban? Milyen platformokat használsz?

Nem mondanám, hogy rendszeresen dokumentálom, hogy merre járok, mert egyelőre nem tudok rá elég időt szánni. Sok mindenen gondolkodtam már, Portóban elkezdtem blogot is írni, de abbahagytam, mert nem tudtam vele eleget foglalkozni. Ahhoz, hogy igazán minőségi tartalmat tudjak gyártani, több időre lenne szükségem. Sokat hezitáltam, hogy egyáltalán milyen nyelven dokumentáljak, vagy milyen formában, de a rendszeresség még várat magára. Ahol azonban gyakrabban bejelentkezem, az a Facebook és az Instagram. Facebookra inkább az életeseményeket szoktam kirakni, Instagramon viszonylag többször posztolok az élményeimről.

Mi az a három szó, ami az eszedbe jut, ha a jelenlegi életedre gondolsz?

Alázat, kitartás, bátorság. Ez a három dolog, ami nélkül úgy gondolom, nem tartanék ott, ahol most. Nagyon kitartó embernek tartom magam, és nem túlzással állítom, hogy mindenért megküzdöttem eddig az életemben. Bár talán egyszerűbb lett volna, de sohasem kerestem a könnyebbik utat. Mivel maximalista vagyok, mindig azon vagyok, hogy megvalósítsam a céljaimat. Ez főleg az elején nagyon nehéz. Emlékszem, amikor legelőször készültem külföldre, Magyarország összes külképviseletének elküldtem az önéletrajzomat és a motivációs levelemet, de csupán Albániából jeleztek vissza. Ezt követően, amikor másodjára jelentkeztem, talán 4-5 helyre pályáztam, és mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptam. Itt emelném ki azt, mennyire fontos az alázat. Azt látom sok emberen, hogyha elérnek egy nagyobb dolgot, gyakran teljesen megváltozik a viselkedésük. Számomra fontos, hogy soha ne felejtsem el, honnan jövök, és kinek mit köszönhetek.

Az utolsó szó pedig a bátorság. Őszintén, eléggé bánt, amikor másokon azt látom, hogy úgy viszonyulnak hozzám, mintha nekem a lehetőségeket aranytálcán nyújtanák. Szerintem ezek mindenkinek nyitva állnak, kérdés, hogy ki mit tesz érte. Vallom az aki mer, az nyer mondást, hiszen sok helyzet elé úgy álltam, hogy veszíteni nem veszítek semmit, ha megpróbálom. Sokan inkább a kifogásokat keresik, nem belevágni az ismeretlenbe, de azt gondolom, hogy a jó dolgok sokszor ott kezdődnek.

 

Szerinted mi a siker titka?

A korábban említett három szó sokat segíthet a célok elérésében. Emellett nagyon fontos, hogy nyitott szemmel kell járni, és mindenhol építeni az emberi kapcsolatokat, jó benyomást kelteni. Sosem szabad úgy tekinteni egy helyre vagy egy emberre, hogy oda már sohasem megyünk vissza, vagy az illetővel már úgysem találkozunk az életben. Az egész világ kapcsolatok hálójából áll.

 

Az utazásaid során milyen kultúrsokk ért?

Csupán Amerikában találkoztam ezzel az érzéssel. Itt szembesültem először azzal, mennyire keveset ér az a pénz, amelyet évek alatt lehet otthon nehezen megspórolni. Azt kívánom, hogy bár annyi lenne otthon a kezdőfizetés, mint Amerikában három új nyelvtankönyv ára. Szerintem ezzel sok mindent érzékeltettem. Az árak nagyon csalókák, mert sok a rejtett költség: adó és a kötelező borravaló az éttermekben. Semmi nem annyi, mint amennyinek látszik. Emellett a felsőoktatással is meg kellett barátkoznom, hiszen itt az a jellemző, hogy hetente többször kell bejárni egy órára, és folyamatosan kell készülni, illetve beadandókat, házi feladatokat írni, prezentációkat készíteni. Kicsit megint a gimnáziumban éreztem magam. Ezzel szemben otthon nagyobb időbeli szabadság van, és bár egyeteme válogatja, de mindenkinek az egyéni felelőssége, hogy bejár-e órákra. Amerikában nagyon szigorúan veszik a hiányzást. Az eddigi külföldi felsőoktatási tapasztalataim közül itt volt a legnehezebb az órarendemet is összeállítani, hiszen míg egy Erasmus+ programban meghatározott kurzusok vannak a külföldi hallgatók számára, amelyek az angol nyelv miatt korlátozott számban elérhetőek, itt majdnem mindenből választhattam, de sok volt az óraütközés, és a tárgyak előkövetelményei miatt is hosszadalmasra sikerült a folyamat. Ami azonban nagyon pozitív benyomást tett, hogy a tanárok mennyire figyelembe veszik az órai aktivitást, illetve létszámtól függetlenül próbálják mindenkinek megjegyezni a nevét. Itt megvalósul a pedagógusi hivatás, és valóban nem a diák van a tanárért. Ami nehézség, de egyben pozitív is, hogy anyanyelviekkel együtt kell hallgatnom az órákat, és így felvenni velük a versenyt; erasmuson a többi diák és a tanár is sok esetben az angolt mint tanult nyelvet használja.

Ami miatt viszont teljesen átértékeltem az európai kultúrát, az egyértelműen az igényesség és a divat. Nem tudok napirendre térni a diákok öltözködése fölött, mert itt többségében sportruházatban, melegítőben, olykor pizsamában járnak órára. Emellett nagyon nem figyelnek arra, hogy mit esznek, a menzán is többségében pizza, hamburger, szendvics, tészta, néha tésztás pizza, édesség és sütemény kapható. 

 

Szakmai szemmel, mennyiben, miben más az amerikai employer branding a magyarhoz képest?

Eddigi tapasztalataimat inkább diákként gyűjtöttem, de ez alapján az a benyomásom, hogy Amerikában már egészen fiatal kortól a közösség építése kapja a központi szerepet. A felsőoktatási intézmények egyik fontos célja, hogy a hallgatók között olyan kapcsolatrendszert építsen ki, amely egy életen át kitart, ezáltal könnyítve egymás szakmai sikerét és előmenetelét a felnőtt életben. Területenként és munkaadónként nagyon eltérő lehet a vállalati közeg, de a közösségépítés és a csapatban gondolkodás mindenhol a legfontosabbak célok között szerepel. Nagyon sok cégnek van saját sportolói csapata, a munkatársaknak pedig ez jó lehetőség, hogy munkaidőn és az irodán kívül is építhessék a kapcsolataikat. Tapasztalataim szerint főként az IT-szektorban különösen hangsúlyos az employer branding, hiszen akkora a verseny a jó szakemberek iránt, hogy a magas fizetés önmagában már nem elegendő a munkaerő céghez csábításához, ennél többre van szükség.

 

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik szeretnének hosszú távon, külföldön tanulni, élni, dolgozni?

Abban a cipőben még én sem voltam, hogy egy helyen összefüggően 4-5 hónapnál többet töltöttem volna, de mindenképpen fontos, hogy az ember kialakítson magának egy olyan környezetet/otthont, amelyre nem átmenetiként tekint, és felépítsen egy olyan társaságot, baráti kört, ahol jól érzi magát. Ahhoz, hogy tényleg jól tudja magát érezni valaki, nem érdemes hasonlítgatni sem a körülményeket, sem pedig az embereket az otthoniakhoz, mert ekkor könnyű beleesni abba a hibába, hogy nem minden tényezőt veszünk megfelelően figyelembe. Ha valakinek az a célja, hogy külföldön boldoguljon, akkor meg kell próbálnia alkalmazkodni, beilleszkedni az adott társadalomba/kultúrába, annak sajátosságaival együtt.

 

Mi volt a legnehezebb számodra, milyen akadályokba ütköztél, amikor új környezetbe kerültél, legyen az iskola vagy munkahely?

Számomra mentálisan az a legmegterhelőbb, főleg mivel gyakran utazok, és rövid időt töltök egy-egy új országban/közösségben, hogy újra és újra fel kell építenem magam meglehetősen szűk időkeretben.

 

Hogyan képzeled el a következő öt évedet? Milyen célokat tűztél ki magad elé?

A tanulmányaimat illetően szeretném befejezni a jogi egyetemet, és egy olyan munkát találni, ahol minden eddigi tapasztalatomat értékesen fel tudom használni. Számomra fontos, hogy folyamatosan képezzem magamat, ezt azonban már inkább a jövőbeli munkahelyemen tervezem megtenni. Nem zárom ki, hogy külföldön éljek, de alapvetően a hazai munkaerőpiacon is kipróbálnám magam. Terveim között szerepel a jelenleg meglévő nyelvtudásom felfrissítése és fejlesztése, és ha úgy adódik, egy újabb nyelv elsajátítása. A konkrét célokat pedig mindig a konkrét lehetőségek hozzák.

 

Mit kaptál az egyetemtől és tanáraidtól corvinusos éveid alatt? Hogyan tekintesz vissza rá?

Azért szerettem a Corvinus-egyetem hallgatója lenni, ahol Kommunikáció- és médiatudomány alapszakon végeztem, és azért köszönhetek sokat az intézménynek, mert kiváló oktatóim voltak az ott töltött időszakban. Törekedtem arra, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a tanáraimmal, hogy a diploma megszerzését követően is bármikor fordulhassak hozzájuk mind szakmai, mind személyes ügyekben. Ehhez persze két ember kell, de szerencsére nyitott fülekre és szívekre találtam. Számomra talán ez az egyik legfontosabb, és ez tesz gazdagabbá. Ezentúl gyakorlatias tapasztalatokat szerezhettem az órák keretében, és mivel a kommunikáció és média világában élünk, nagyon hasznos képzésnek tartom, hiszen a való életet veszi alapul. Maga a szervezeti kommunikáció szakirány pedig elengedhetetlen ismereteket nyújtott, hiszen az ott tanultakat nemcsak egy cégnél, hanem egy baráti társaságban, egy egyetemi közösségben is ugyanúgy alkalmazni lehet. Ez a szak sokat segített abban, hogy még magabiztosabban és részletesebb, pontosabb tudással írjak motivációs leveleket, vagy jelentkezzek ösztöndíjakra, amelyeket eddig sikeresen meg is nyertem.

Amit manapság nem győzök elégszer hangsúlyozni, az a nyelvtanulás fontossága, főleg, ha az külföldön is megmérethetjük magunkat. A Corvinus kiváló nyelvi lehetőségeket nyújt a diákoknak, így jómagam ott tettem le a középfokú közgazdasági francia, illetve a felsőfokú német közgazdasági szaknyelvvizsgákat. A felsőoktatásban ezeket a lehetőségeket mindenképpen ki kell használni.

 

1.      San Francisco, 2018

 

 

2.      Sain Louis University, Saint Louis, Missouri, 2018

 

 

 

 

 

3.      Puerto Rico, Isabela, 2018

 

 

4.      sötét: New York, 2018

 

 

 

 

 

5.      New York, 2018

 

6.      Porto, Portugália, 2018

 

 

 

7.      Albánia, 2015

 

8.      Ciprus, 2015

Utolsó frissítés: 2019.01.25.

femdom-mania.net femdom-scat.net hot-facesitting.ru