Április - 2020
H K S C P S V
  01 02 03 04 05
07 08 09 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30  

Interjú Balázs Zoltánnal

Demonstrátoraink, Jereb Botond és Sallay Gergely interjút készítettek oktatónkkal, Balázs Zoltánnal. Az interjú első felében Tanár úr szakmai életútjáról tudhatunk meg részleteket, második felében pedig a társadalomtudományok jövőjéről olvashatjuk gondolatait.

Jereb Botond: Messzebbről indítva a beszélgetésünket, hogyan is történt, hogy Tanár úr a politikatudományok mellett köteleződött el, majd a Budapesti Corvinus Egyetem katedráján bontakoztatta ki oktatói ambícióit?

Balázs Zoltán: Már egyetemi éveim is ezen intézményhez kötöttek, ugyanis a rendszerváltás időszakában ide jártam pénzügy szakra. A közgazdasági és pénzügyi világ önmagában kevésbé érdekelt, annál inkább a politikai rendszerváltással párhuzamosan zajló gazdasági intézményrendszer átalakulása, ami pedig a politikai döntési háttér fontosságára irányította a figyelmet. Nincs és nem volt például általános közgazdaságtani receptje annak, hogy hogyan kell egy kétszintű bankrendszert kiépíteni az egyszintes rendszerből, vagy éppen hogyan kell piaci módon működő vállalatokat létrehozni állami vállalatokból. Ezek a változások csak politikai döntések alapján hozhatók meg. Elsősorban tehát ez volt az oka, hogy mint közgazdász a politikatudomány felé fordultam. Bár ekkor még itthon nem igazán voltak meg ennek a tudományterületnek a határozott kontúrjai, így jómagam sem vehettem rész rendes akadémiai politikatudományi képzésben, tudományos fokozatomat aztán ezen a területen szereztem.

Sallay Gergely: És miből táplálkozott az elméleti vonal, a politikai filozófia felé való nyitás? Ugyanis a pénzügytan alapvetően nem feltételez elvontabb, filozofikus gondolkodást, vagy mégis?

B.Z.: A pénzelmélet, a pénzügyi összefüggések elemzése (árfolyampolitika, mérlegek, tőkeértékelés, az ár és információ kapcsolata) igen komoly teoretikus felkészültséget igényel. Engem általában a teória mindig is jobban érdekelt, és talán még annak is a még elvontabb, filozófiai vetületei. Ez személyes, belülről táplálkozó szimpátia volt. Nagyjából mindig is tudtam, de az egyetemi tanulmányaim során még egyértelműbbé vált számomra, hogy az üzletemberi, vállalkozói lét nem az én világom. A számvitel, menedzsment és hasonló témák sem kötöttek le igazán. A közgazdasági egyetemet eleve elsősorban kizárásos alapon választottam. Amúgy nagyon sokat köszönhetek neki, elsősorban a matematikai és módszertani tudás, a közgazdasági szemlélet és észjárás nagyon is hasznosnak és inspiratívnak bizonyultak. S bár az empirikus politikatudományt sosem műveltem, a fentiek miatt nagyra értékelem a módszertani megalapozottságot és tudatosságot.

J.B.: Talán pont ezen elméleti megközelítés vezetett a Politikatudományi Doktori Iskola programigazgatói székéhez?

B.Z.: A Politikatudományi Doktori Iskola 2002-ben jött létre Ágh Attila professzor kezdeményezésére. Mikor idekerültem, Ilonszki Gabriella professzorasszony látta el a programigazgatói teendőket. Az ő nyugdíjba vonulását követően vettem át ezt a funkciót. Ez persze belső feladat, megbízás volt elsősorban, de kétségkívül nagyon szívesen csinálom. Pályánk egyik legnagyobb szépsége látni, hogyan válnak tudósokká pár év leforgása alatt huszonéves fiatalok, hogyan kelnek útra a tudományos karrier hosszú és sokszor nehéz útján.

S.G.: Ha már tudományos karrier: 2019. október 25-én az MTA Doktori Tanácsa sikeres védése után az MTA doktora címet adományozta Önnek, ezzel a magyar tudományos élet egyik, ha nem legkiemelkedőbb elismerésének birtokosává vált. Mit is jelent pontosan ez a fokozat, milyen érdekek fűződnek a cím birtoklásához?

B.Z.: Intézményi és tudományos érdek is fűződik a cím elnyeréséhez. A politikatudománynak általánosan szüksége van ilyen jellegű legitimációra, hiszen a többi szakma számára ismertté és elismertté kell tenni önmagát. Biztosítani kell, hogy más tudományok képviselői ne tehessék kérdésessé a politikatudomány tudományos önállóságát, komolyan vehetőségét amiatt, hogy nincsenek új akadémiai doktorai, hiszen számukra ez az egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb információ. Az akadémiai jelenlét, benne a doktori cím olyan információs garancia, amely más tudományterületekhez képest lehatárol és minket, és karakterrel lát. Így a MTA doktora címnek tudományos körökben tagadhatatlanul nagy a presztízsértéke, fontos azonban kiemelnem, hogy ez elsősorban cím, mintsem fokozat.

J.B.: Ezen a téren hogyan állunk most?

A mi tudományterületünkben az utolsó ilyen címet több, mint tíz éve adták ki, az utánpótlást pedig biztosítani kell. Tehát van egy belső tudományos érdeke is mindannak, hogy ilyen doktori címek szülessenek.

S.G.: Mi lehet az oka mindannak, hogy több mint tíz évet kellett várni egy újabb politikatudományi MTA doktori címhez?

B.Z.: Két okot lehetne kiemelni. Egyrészt az én generációm, az ötvenes generáció viszonylag vékony. Az 1990-es években még nem rajzolódott ki a politikatudományi tudósi pálya. Most már jobb a helyzet, jelentősnek tekinthető politikatudományi képzés van az országban, így többé-kevésbé biztosított az utánpótlás is, és rövidesen több új akadémiai doktori pályázatot tudunk lezárni. A másik ok pedig, hogy az elmúlt években az Akadémia is nagyon sok változáson ment át, és többek között a tudományos sztenderdek, mércéknek a megállapítása nagyon elhúzódott. Magyarán szólva annak, hogy milyen publikációs teljesítményt kell letenni az asztalra, elég laza szabályai voltak, ez most már nagyon komolyan számszerűsített teljesítményekhez lett kötve, én úgy érzem, hogy a szabályozottságban már túlzásokba is estünk. Ezeknek az elvárásoknak a megállapítása nagyon sok időt felőrölt.

J.B.: Doktori értekezése „A hatalmi ágak elválasztásának elve. A klasszikus felfogás védelme” címet viselte, de miről is szól pontosan ez a disszertáció?

B.Z.: A hatalmi ágak elválasztásának elméleti igazolásának lehetőségét vizsgáltam, elsősorban pedig a tradicionális elmélet tükrében. Ennek háttere, hogy a hatalmi ágak elválasztásának elvét többé-kevésbé megtanítjuk több tárgy keretében is különböző szempontok szerint, hiszen részét képezi az alkotmányos demokráciák keretrendszerének, ugyanakkor viszont nem csak autokratikusabb berendezkedésekben, de a konstitucionális demokráciákban is felerősödtek azok a hangok, – több oldalról is – melyek ezt az elvet vagy normatív, vagy gyakorlati okokból vagy szükségtelennek, vagy egyenesen károsnak tartják. Az egyik lehetséges érv a demokratikus népfelség érvényesülésének korlátozását látja ezen elvben, egy másik érv pedig a modern államok kormányzásának hatékonysági romlásáért okolja a hatalmi ágak szétválasztását. Harmadik érvként sokan pedig az elv elméleti szinten való kezelhetetlenségét hozzák fel. Valóban, olykor nehezen lehet meghatározni a gyakorlatra támaszkodva a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyulását, ez amerikai Legfelsőbb Bíróság ítélkezési hagyományából kiolvasható. Tehát több súlyos érv, részben hagyományos, részben modern érv is előfordul, ami ezt támadja, így ezeket az érveket próbáltam mérlegre tenni és megvizsgálni, hogy mégis meg lehet-e ezt az elvet modern körülmények között védeni. Igyekeztem megmutatni, hogy a hatalmi ágak elválasztása nagyon is közvetlenül érinti a modern alkotmányos berendezkedés keretei között élő polgárokat is.

J.B.: Kissé távolabbi nézőpontból tekintve, hogy látja a politikatudomány jövőjét? Milyen irányok és lehetőségek állnak a tudományterület előtt Magyarországon vagy éppen Európában?

B.Z.:  Nem olyan rég a BBC közölt egy cikket, mely igyekezett bizonygatni, hogy a humántudományok (s ebbe most beleérthetjük a társadalomtudományokat is: https://www.bbc.com/worklife/article/20190401-why-worthless-humanities-degrees-may-set-you-up-for-life) szép jövő előtt állnak, mert az itt megszerezhető ismeretek egyre többet fognak érni, és ezt a piac is meg fogja fizetni. Hogy ez azt jelenti-e, hogy mondjuk egy alapfokú társadalomtudományi diploma mellé érdemes-e egy informatikai mesterszakot választani, vagy hogy ezeket hogyan lehet párosítani, már más kérdés. Ilyen jellegű ismeretekre azonban szükség van, és a társadalomtudományok között a politikatudomány tulajdonképpen a közös nevező, vagy más hasonlattal a cement. A politikatudományból nőtt ki a közgazdaságtudomány is. Sok köze van hozzá a szociológiának, de van egy nagyon komoly filozófiai gerince, esszenciája vagy lényege is. Emellett saját, mély és hosszú hagyománnyal bír. Ilyen értelemben tehát civilizációs értelemben igen jól beágyazott tudományterületről beszélhetünk.

Konkrétan a magyarországi és európai helyzetet vizsgálva a kép elég vegyes. Az uniós forrásokért a tudományban is verseny folyik, az élettelen természettudományok pedig kifejezetten drágák, nehezen ellenőrizhető hatékonyságúak (legalábbis az alapkutatások), így versenyelőnyben vannak velünk szemben. Itthon azonban talán még rosszabb a helyzet. Sajnos van egy jelentős ellenszél a társadalomtudományokkal, ezen belül pedig a politikatudományokkal szemben is; illetve több olyan hasonló profilú privilegizált szakot hoztak létre, amelyek ennélfogva komoly indulási előnyt élveznek velünk szemben. Ha a képzés konkrét kereteit nézzük, akkor ebből már látszik, hogy ezek miatt a politológia utánpótlása nem bővül, sem alap-, sem mesterszakon. Ugyanakkor ha nem a szakot, hanem az oktatott ismeretanyagot  nézzük, akkor arról nyugodtan mondhatjuk, hogy kelendő. Erre épített az egyetemünk is, mikor a politika-filozófia-gazdaság (PPE – politics, philosophy and economics) alapszak létesítését kezdeményezi. Ennek a szak az elnevezésében is a politika az első helyen van, ami nem csak formalitás, hanem a vázoltak értelmében egy klasszikusnak mondható súlypontot is jelent. Az emberi együttélés szervezésének a legfontosabb kérdései a politikához tartoznak. Ehhez képest minden más csak részterület. Ezért bízunk abban, hogy ez a szak mindezt majd a gyakorlatban is bizonyítani fogja. Így, ha ezt nézzük, és hiszünk az előzetes felméréseknek, akkor elég erőteljes érdeklődés prognosztizálható egy ilyen szak esetén. Szeretnénk, ha megmaradna a politológia a valóban tudatosan ez iránt érdeklődőknek, de el tudom képzelni, hogy egy ilyen új szak keretében több hallgatóhoz jutnak el a legfontosabb politikatudományi ismeretek. A képlet ritkán fehér vagy fekete, ez a tudományág is alakulófélben van, a változásoktól pedig nem feltétlenül kell tartani. Ahogy pedig beteg ember mindig lesz, és ennyiben az orvostudomány álla belátható időn belül nem kopik föl, úgy a politika is velünk marad, és így a politikatudománynak sem kell féltenie magát.

S.G.: Miben rejlik egy ilyen ismeretanyag piaci értéke, illetve a jövőben miért bővülhet az ilyen ismeretanyag iránti kereslet?

B.Z.: Elsősorban készségekről, másodsorban ismeretekről beszélünk. Készségeken azt értem, hogy ellentétben a természettudományokkal, ahol jellemzően a helyes megoldást, a helyes magyarázatot keresik, zárt axiómarendszeren belül, a mi szakmánkban jellemzően a vélemények ütköztetésével jutunk el egyről a kettőre. Ezért kulcsfontosságú megérteni, mi az érvelés, hogyan működik a meggyőzés, az emberi kapcsolatok. A politikatudós egyik feladata, hogy azt, amit sokan éreznek vagy homályosan gondolnak vagy tudnak, ki tudja fejezni, meg tudja fogalmazni, szabatosan és konzisztensen. A készség tehát itt azt jelenti, hogy képes vagyok érvelni, képes vagyok érveket összefoglalni, ütköztetni, képes vagyok különböző érvekből megkeresni a közöset, ezt a közöset lefordítani különböző tudományos és nem tudományos nyelvezetekre, szót érteni a közgazdásszal éppúgy, mint a jogásszal, megérteni mindkettőjük észjárását, szemléletmódját, de tisztában lenni azzal is, hogy mi a közösségi nyelv, mi az uralkodó észjárás, gondolkodásmód, mit és hogyan éreznek a közösség tagjai. Tisztában legyek azzal, hogy a klímaügy, az alkotmány, az iskolarendszer, egy politikai kampány, egy választási siker vagy éppen kudarc milyen módon válik közös üggyé. A mi szakmánkban tehát tudni kell szociológusszemmel éppúgy látni, mint közgazdászi fejjel gondolkodni; érteni kell, hogy mi a jogász számára a valóság, és mi az, amit a politikai vezető érzékel. Nekünk minden egyszerre fontos, mindet egyszerre kell érteni, emellett pedig érteni kell a politika saját logikáját is. Ennyiben gondolom a politikatudományt integráló ismeretanyagnak. Ennyiben van előnye egy közigazgatási jogi alapon felfogott államtudománnyal szemben is.

Fontos azonban kiemelni, hogy mi nem szakmát, hanem hivatást kapunk. A politikatudományok alapszak készségeket és ismereteket ad, melyek arra tesznek alkalmassá minden hallgatót, hogy folytassa és pontosítsa azt, hogy milyen módon kíván részt venni a társadalmi elit életében.

Utolsó frissítés: 2019.12.19.