Január - 2017
H K S C P S V
  01
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
24 25 26 27 28 29
30 31  

YBL MIKLÓS: FŐVÁMPALOTA

1874.

A Budapesti Corvinus Egyetem központi épületének története

1869-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter mozdította ki a holtpontról az ügyet: megbízta Ybl Miklóst a Schopper-Platzra építendő vámház tervének kidolgozásával. Ybl 1870-ben mutatta be a kész tervet Pest város Építési Bizottmányának ülésén. A városatyák azonban városrendezési okokra hivatkozva visszautasították. Ezután a Vámház építésének terve a minisztertanácsot is megjárta. Andrássy Gyula miniszterelnök elfogadta a város érvelését, hajlandónak mutatkozott beszüntetni a már megkezdett építkezést a Schopper-Platzon, ha a Budapest az Alsó-Dunaparton telket biztosít a Sótér - a mai Fővám tér - közelében, ahol a vámház és a hozzá kapcsolódó vasúti forgalom a város fejlődését nem akadályozza. Ybl két hét alatt elkészítette új tervét, amelyet a kisajátítási eljárás miatt nem lehetett megvalósítani így szükségessé vált a harmadik, immár végleges terv elkészítése.

Ezt 1870. július 19-én hagyták jóvá, miközben július 4-én már megkezdődtek a földmunkák. Magáról az építkezésről keveset tudunk, mivel a vonatkozó pénzügyminisztériumi iratok elvesztek. A Vasárnapi Újság tudósított időnként a munkálatokról. Az építkezést Wechselmann Ignác vezette, 400-500 munkás dolgozott kezdetben az épületen. Az építkezéshez szükséges anyagokat (követ, márványt) hajón szállították és az akkor kiépített partszakaszon rakodták ki. Gránitból és márványból nem sikerült eleget beszerezni, a nagyszabású budapesti építkezések miatt kevés kőfaragót tudtak fogadni. Ezért a márványokkal együtt kőfaragókat is hozattak Carrarából. Az építkezésen kiváló cégek és iparosok dolgoztak, így a Schlick vasgyár, a Neuschloss cég; a szobrokat Sommer Ágoston, a lépcsőházi vasdíszítményeket Jungfer Gyula, a belső falak festését Scholz Róbert, az üvegezést pedig Róth Márk végezte.

Az épület 1874 május 1-jére készült el. Alapterülete több, mint 9500 négyzetméter. Főhomlokzata a Dunára néz. Sajátossága a hosszoldali homlokzatból kiemelkedő középrizalit és a sarkokon egybekapcsolt sarokpavilon. Az egész épület méltóságteljes, visszafogott ünnepélyességet és harmóniát sugall. A részletek megoldása itáliai, tömegalkotása és tagolása bécsi mintát követ. Az ünnepélyes megjelenés megfelelő belső tartalmat kívánt: a díszudvar (aula), az előcsarnok és a díszlépcső, valamint a belső terek ünnepélyessége méltó a külső emelkedettséghez. A dunai homlokzat erkélyére antik istenek vasutat, gőzhajózást, festészetet és szobrászatot szimbolizáló szobrai kerültek. Az északi homlokzaton erény allegóriák, a délin pedig magyar ősfoglalkozások alakjai láthatók. A két tér felé eső homlokzatokra a világtájakat jelképező domborművek kerültek. Ybl Miklós alkotása a neoreneszánsz historizmus egyik fő műve.

A Fővámpalotába négy, egymástól elválasztva működő hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. A Fővámház alá komoly, raktárként szolgáló pincerendszer épült, amelyből négy, zsilippel elzárható alagúton volt kijárás a Dunapartra. Az épület mellett, sőt az épületbe is vasúti vágányok vezettek. Az épület végső, mai környezete a századforduló előtti években alakult ki: rendezték a Ferenc József rakpartot és a Csepel-rakodópartot, 1896-ra felépült a Ferenc József-(Szabadság-)híd és a központi Vásárcsarnok.

Az 1890-es években épült meg a Sóház, amelyben a Fővámházat kiszolgáló irodák kaptak helyet. Az épület átadása után külső átalakítást nem végeztek, a második világháborúig néhány belső változtatás történt. .Például felvonók, központi fűtés szerelése, étterem és söntés, posta megnyitása. 1941-ben óvóhelyet építettek és befalazták a pincékbe vezető alagutak nyílásait.

A háború alatt -1944 december közepétől 1945 február 13-ig - igen súlyos sérüléseket szenvedett az épület. Erős falazata és hídfő melletti elhelyezkedése miatt mind a német és a magyar, mind pedig a szovjet katonaság fontos katonai támpontnak használta. Az épület köré légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket telepítettek. Az újjáépítés szinte reménytelennek látszott, volt olyan vélemény is, hogy nem érdemes újjáépíteni. 1945. október 22-én, a műszaki bejárás alkalmával döntöttek mégis a felépítés mellett, ami nem jelentette egyszersmind azt is, hogy a vámigazgatóság fogja a továbbiakban is használni. 1946. tavaszán kezdődtek meg a tényleges munkálatok, amit némiképp hátráltatott a helyreállítás három hónapra történt felfüggesztése, a Fővám tér forgalmának újraszabályozása miatt. Minisztertanácsi határozat értelmében a helyreállítási munkát - a pénzügyi tárca helyett - 1946. augusztus 1-jétől kezdődően a Magyar Újjáépítési Minisztérium végezte. Ezzel lezárult a Fővámpalota korszaka.

Az újjáépítés 1948-tól nyert igazi lendületet, amikor eldőlt, hogy az épületet az akkor önállóvá vált Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem céljára állítják helyre. Az új funkciónak megfelelő átalakításokat kellett végezni, ami az épület belsejét alapjaiban változtatta meg. Beépítették a mellékudvarokat, a díszudvart pedig megosztották és aulát alakítottak ki a helyén. Előadó és szemináriumi termeket, könyvtárat, a Sóház utcai fronton új lépcsőházat építettek. Az átalakítást a Középülettervező Intézet (KÖZTI) munkatársai Müller Mihály, Halászy Jenő és Janáky István tervezték és vezettek.

Az Egyetem az 1950/51. tanévben vehette birtokba új központi épületét. Ezt követően létesült 1952-ben az egyetemi menza. 1953-ban lifteket szereltek be, 1957-ben a földszinten laboratóriumot, 1963-ban pedig számítóközpontot. Utóbbit 1970-ben Makk Károly tervei szerint alakították át.
Hosszú folyamat előzte meg az épület újabb felújítását, amelyhez a kivitelezési terveket már 1969-ben megrendeltek. Két évvel később elkészült az első műemléki tudományos dokumentáció (Keresztfalviné Bardon Katalin, Makkai Géza, Kollányi Béla és Mányoky László), amelyet 1980-ban követett a második (Dr.Szirmai János). A legújabb rekonstrukcióra 1989-90 között került sor: jelentős mértékben korszerűsítették az épületet, sokat visszaállítottak az eredeti architektúrából. A díszudvar térhatását eredeti módon állították vissza, kibontották az elfalazott öntöttvas oszlopokat, a homlokzatot megtisztították, a tetőteret beépítették. A rekonstrukció terveit Mányi István és Pál Katalin készítette, a kivitelezést a Középületépítő Vállalat és az Exbud Kielce lengyel cég végezte.

Ybl Miklós “Hauptzollamt”-ja a felújítást követően ismét a délpesti Dunapart és az elmúlt száz évben köré épült új városrész meghatározó, szemet gyönyörködtető városképi tényezője lett.

Zsidi Vilmos - Kiss István Géza

 

Irodalom

  • Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, 1956.
  • Dr. Szirmai János: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - a volt Fővámház - műemléki tudományos dokumentációja, Budapest, 1980. (kézirat)
  • Hajós György: 125 éve fejeződött be a Fővám-palota építése. In: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1999. Bp., 1999.
  • Kiss István Géza: Adalék a magyar pénzügyi kincstár tulajdonát képező Fővámpalota helyreállítási és újjáépítési munkáinak történetéhez 1945-1946. Budapest, 1999. (kézirat)
  • Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1. rész. 1948-1956. Összeáll.: Zsidi Vilmos. Budapest., 1998.

Utolsó frissítés: 2016.07.28.